Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-04-16 / 7. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. április 16. 5. oldal. isten vele tanár úr! CjZOGVIORU s hálátlan feladat. hogy néha olyanokat is pellengérre kell állítanunk, akik soraink közé tartoznak. Most, amikor otthon a magyar értelmiség sorsa pókhálófonálon l'ügg, és ezrek és ezrek kerülnek internáló táborokba, indokolatlan, hogy a magyar betű és tudományosság nyugatra menekült képviselőit m i húzzuk deresre. Mégis ezt tesszük, kedves tanár úr s ebbői megmérheti az |ön ellen emelt vád súlyosságát. Tudjuk, riadtan olvassa most tanár úr e sorokat s amíg idáig elér, tízszer is átvillan a lelkén, hogy semmit sem vétett, nem bántott senkit, szorgalmasan dogozik a csiszolópad mellett, álmodozva eöy régi középiskoláról, ahol valamikor a tudományt csöpögtette vidám és haszontalan nebulók fejébe. Pedig nagy bűne van önnek, kedves tanár úr. Talán észre sem vette, hogy milyen súlyos vádat emelt önmaga ellen, amikor a minap gyanútlanul bevallotta, hogy nem olvas magyar betűt. Se újságot, se folyóiratot, se könyvet, se semmit. Nehogy azt higyje tanár úr. hogy kiadóhivatali propagandát szolgálunk e sorokkal. Nem az döbbentett meg bennünket, hogy ön nem előfizetője lapunknak. Annyi magyar lap van a világon. Az az ijesztő tanár úr, hogy ön egyetlen újságot, egy folyóiratot sem olvas, egyetlen magyar sajtóterméket nem támogat. egyetlen könyvet sem vasáról. Mindezt megtetézi az az egyáltalán nem vonzó naivitása, hogty egyáltalán nem is tudja, hogy ezzel a mulasztásával mekkora bűnt követ el. Kedves tanár úr! Ne.kívánja tőlünk, hogy a, betű hivatásáról beszéljünk. Nem akarhatja, hogy épp mi mondjuk itt el azt- amit ön évekig tanított a gondjára bízott ifjaknak, azt, hogy a magyarságot a szellem ereje tartotta fönn s az fogja fönntartani a jövőben is. Ne védekezzék, tanár úr! Ne mondja azt, hogy keveset keres és másra kell a pénz, ne mondja, hogy néni ér rá olvasni, annyira fáradt, nem, nem, semmi ilyest ne mondjon, tanár úr. Mindezt elmondhatja más, csak épp az nem mondhatja el, aki valaha magyar iskolábain tanított. Ha tudná tanár úr, mennyien vannak. akik sokkal nehezebb körülmények közt támogatják a magyar sajtót, amely bár kezdetlegesen, kifogásolhatóan, mégis teljesíti hivatását és az intézményvilágBtól, tudományos és irodalmi életétől elszakított magyarság részére biztosítja — ha s*egényesen is — a szellemi élet folytatását. A sajtó támogatása több ma a hazafiságnál is. Az életösztön józan, természetes megnyilvánulása. De mért beszéljünk ennyit, tanár úr, mikor önt nem is akarjuk meggyőzni. Akinek magyarsága, műveltsége, hivatása így zátonyra jutott, szabad-e arra egyetlen szót is pazarolnunk? Nem, nem szabad s akik vállalkoztunk arra, hogy hazátlanság, nyomor és megpróbáltatás közt utat mutassunk azoknak, akik haza akarnak térni hazájukba, nem is érünk rá, hogy ilyen leckéztetésekkel foglalkozzunk. De még egy perc, tanár úr! Mielőtt végleg elbúcsúznánk, olvassa el ezt a hivatalos iratot. Az ön D.-i középiskolában tanító kollegáját ilyen véghatározattal szállította el az Államvédelmi Hatóság: ,,A Belügyminisztérium önt és az önnel egy háztartásban élő ( névszerint megjelölt ) hozzátartozóival együtt a 8130 1930. sz. miniszterelnöki és a 760/1939. sz. belügyminiszteri rendelet alapján lakóhelyéről azonnali hatállyal kitiltja és lakóhelyéül Hajdu-Bihar vármegye egyik (Hortobágy melletti) tanyáját: Elepet jelöli ki.” Tanár urat, hála Isten, nem vitte és nem is viheti el az ÁVH, S úgy érezzük, mégis sokkal messzebb van tölünk, ■mint az elepi mártírok. Isten vele, Tanár űr! Weckerle Péter angol úri és női szabó PONTOS ÉS GYORS KISZOLGÁLÁS! Olivos Luis Monteverde 3859 (Av. Maipú 3800-as magasság, az aienidától egy cuader.) J OYERIA FABRICA DE ALHAJAS Eugenio Kollmann NUESTRA CASA SE ESPECIALIZA EN ENGARCE DE PIEDRAS FINAS A LA VISTA DEL SEÑOR CLIENTE Representante de • Rol ex • Longings • Universal • Movado-Dl AGON AL NORTE 929 T. E. 35-0378 A népinémet kérdés - illúziók nélkül írta: KASSAI ISTVÁN II. Bárminő legyen is .majd a jóvátételi mérték, a népinémetségnek nem lenne szabad viszszatérését vagy maradását elsősorban vagy ki- I zárólag gazdasági szempontoktól függővé ten! nie. Egy nép életének döntő időszakaiban az I aranyban le nem mérhető, számokkal ki nem fejezhető erők sokszor nagyobb szerepet ját! szanak. mint a gazdasági tényezők. A népi- i németség sorsa a Dunaniedencében attól fog j fiiggeni, vájjon képesek lesznek-e a kitelepített rétegek, illetve ezek vezetői magasabb síkról nézni a visszatérés vagy maradás nagv problémáját s vájjon azok az i.mponderábiliák, melyek egy népet nemzetté tesznek, minő mértékben jutnak kifejezésre a szülőföldtől, a Heimat-tól való tartós távoliét folyamán. A nagy dilemmát helyesen eldöntendő, a dunavölgyi németségnek számot kell vetnie önmagával, múltjával, jelenével s a jövő kilátásaival. Századokra visszatekintve a múlt teljesítményei erő és önbizalom forrásává válhatnak a népinémetség számára: a múlt tele van a pionír munka, a semmiből is teremteni tudás, a romokból való újjáépítés maradandó példáival, melyekkel e nép megváltotta jogát a pannóniai ég alatti életre,' aminek formálásához nemcsak külsőleg járult hozzá, hanem hivatásának tekintette azt is, hogy mint a nyugati keresztény kultúra eszményeinek hordozója, szellemi sikon is elősegítse maga részéről a Dunamedence népeinek Nyugathoz történt felzárkózását. A Dunatáj életébe harmonikusan beilleszkedett népinémetség előtt, az ott élő népek elsősorban a központi helyzetet elfoglaló magyarság jóvoltából megnyílt a felemelkedés útja s fokozatos gazdasági kibontakozását nem gátolta az a lassú, akár önkéntes, akáh helyenkint és időnként rákényszerített asszimiláció sem. mely a németség létszámát ha lassan is. egvre apasztotta. Ezen a téren a németésgnek lehettek jogos sérelmei a múltban. nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy ez az asszimiláció legtöbbször önkéntes és az egyén számára nem fájdalmas, sőt előnyökkel járó folyamat volt és mindenesetre még sokkal kívánatosabb megoldás, mint a tömegsírokba történő beolvasztás. A jelen nemzedéknek jutott keserű osztályrészéül. hogy tanúja és áldozata legyen a modern idők géppisztolyos beolvasztási gyakorlatának, az élők helyett a holtakhoz való erőszakos asszimilálásnak, melynek .folyamán a dunavölgyi németség is többet veszített állományából néhány esztendő alatt, mint a megelőző századok folyamán együttvéve. Ha a népinémetség e megrázó tragédiának okait vizsgálja, látnia kell. mint ahogy a jelek szerint látja is. hogy a tömegsírok felé vezető útra Versaillesben terelték rá a dunai népeket s a trianoni határokat jelző cölöpök fekete meimentóként. sötét határvonalként állanak a népinémetség történetében is. mely darabjaira szaggatva fokozottabb mértékben tétetett ki a legkülönbözőbb, néha látszatra nem is kedvezőtlen hatású experimentumoknak (a szászok helyzete Erdélyben). — hogy azután a legvégzetesebb kísérlet, a Hitler féle pángermán méreg beinjekeiózása által majdnem halálát lelje. A népinémetség, ha hatalmas véráldozat árán is, megmenekült a végleges fizikai pusztulástól, ez azonban nem szabad, hogy lúlzott derűlátásra hangolja azokat, akik átvészelték a tragédiát s szívükön viselik népük további sorsát. E nép ugyanis, bár más 'rtelemben, továbbra is az élet és halál, a népiségi fennmaradás vagy elmúlás mesgvéjén áll és jövendő sorsa attól függ. miként határoznak a kitelepítettek, akikre a döntés felelősségét kimérte a sors. Két út között van választás: maradni, vagy viszatérni. ha üt az óra s e ..menni vagy nem menni” dilemma, hogy hamleti szójátékkal éljünk, a ..lenni vagy nem lenni” egész problematikáját is magában foglalja a dunavölgyi németség számára. Az egyik út a könnyebb, egyszerűbb és rövidebb. a helyzethez való megalkuvás, a .múlttal való leszámolás, az össznémetségbe való megtérés, a teljes beolvadás útja, ragaszkodás az idekiinn megszerzett új existenciához s egyúttal lemondás arról az örökségről, melyet a Heimatban porladó ősök hagytak a mai nemzedékre. Ha a kiűzőitek, lemondva ezen hagyatékról, a maradás jnellett döntenének, e! gyéni sorsuk valószínűleg könnyebb s kevésbbé kockázatos lenne, ugyanakkor azonban egy ilyen elhatározással a népinémetség, mint különálló népelem sorsa megpecsételődne s valóban nem várna más rá. mint amit az egyik legkiválóbb sváb publicista Mathias Annabring egyik vezércikkében olv ’drámai módon ecsetelt : ......Eltűnünk majd visszavonhatatlanul. nem egészen egy emberöltőn belül, a szürke tömegben és elveszítjük minden népi egvéni- I ségünket. inelv a pannóniai ég alatti százados fejlődés folyamán kikristályosodott bennünk s amely egyedül emel bennünket még az átlag fölé. . A magunk részéről tegyük még hozzá azt is. hogv a Nyugaton maradó népinémetség e megjósolt letűnése minden valószínűség szerint hasonló folyamatot váltana ki az otthonmaradt. vezetőitől, népi öntudatától, kulturális lehetőségeitől megfosztott, megfélemlített és szétszórt töredék népinémetségnél is melv- I nők egy esetleges felszabadulás esetén som I lenne ereje, önbizalma ahhoz, hogy népiségét regenerálhassa s léiét tartósan, további évsz.á- I zadókra biztosítsa. A másik út, a nehezebben kivárható, kockázatosabb. de egyben heroikusabb és méretesebb. hazafelé vezet. Ha a népinémetsécr. le- I mondva Nyugaton kiverekedett existenciá.járól ezt az utat választaná, úgv tudatában Imii lennie, hogv bizonyos előfeltételei vannak, hogy ez az út valóban a szebb jövő felé vezessen s ez út követésében a németségre nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is várnak; kötelességek önmagukkal és hazájukkal szemben. E kötelességek legfontosabbika talán az. hogy a kiűzőitek népi különállásukat a várakozás hosszú éveiben is megőrizzék, ápolják masnikban a nagvmultú dunai közösségi öntudatot s ne engedjék elmosódni a felnövekvő ifjúságnál sem azokat a markáns vonásokat, melvok a dunavölgyi németség arculatát századokon át jellemezték. Ennek az ifjúságnak nem szálkád elszakadnia a múlt tradícióitól, s a földiül. melv faitájának évszázadokon át megtartó eleme volt! ennek az ifjúságnak meg kell ismernie » dunai népek, a Dunatái problémáit és történelmét s e megismerésen túl belé kell hogy oltassék szülőföldje szebb jövőjének szolgálatára serkentő hivatástudat. Súlyosan tévednek ugyanis, akik azt hiszik, hogy az össznémetséggel való lelki azonosulás, a teljes Eingliederung — és a hazatérni vágyás gondolata összeegyeztethető egymással: egy szájból egyszerre hideget és meleget fújni nem lehet. Minden olyan folyamat, melv a népinémet.ségnek a nagynémetségbe való beolvadását elősegíti, helyes lehet ugyan bizonyos szempontból, azonban mindazoknak, akik ezt hirdetik, de ugyanakkor ..für alle Fälle” a hazatérést sem hagyják ki számításaikból. — tudomásul kell venniük azt. hogv tevékenységükkel veszélyeztetik a szülőföldre való sikeres visszatérést. A dunai népeknek ugyanis vajmi kevés érdeke fűződne ahhoz, hogy a Dunavidék arculatába harmonikusan beilleszkedett volt, hazájukhoz bű svábok, szászok stb.
