Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-04-16 / 7. szám

Nem sokaság, hanem ¿Lélek s szabad nép lesz csuda dolgokat. .(berzsenyi dánied Año VI. Ng.7. — VI.évf .7.32. Buenos Aires, 1953. április 16. MAGYAROK Ú JA REDACCION Y* ADM INSTRACION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Nq 392370 TESTIMONIO DE FE AL GENERAL PERON CHURCHILL SLIGO VICÁJA QU13D ARA, para siempre, una impresión imborrable, en los anales de la República, ule la gi gantesca:concentración de ayer en la Plaza de Mayo. Porque no se trata de señalar su multitudinario aspecto so­lamente, sino de fijar, le una manera t,an veraz como exacta, las proporciones espirituales de la magna asamblea. Cada "una de los cientos de miles de personas que se congregaron tenía encendida la llama de una lealtad inconmovible ha­cia el general Perón. En las actitudes, en los gestos, en las exclamaciones se traducía una emoción tan pura como since­ra. Hombres de edad, jóvenes ansiosos de manifestar su en­tusiasmo, mujeres del pueblo, madres con niñas en los bra­zos. obreros y empleados en una total y magnifica- comu­nión de ideales daban sen­sación inequívoca de la autén­ticamente popular, al servicio <de la más noble de las causas y del más fervoroso de les pro­pósitos. El pueblo supo estar al bid o del líder en la hora su­prema en que se puso a prue­ba su solidaridad con la obra de gobierno y la doctrina que lleva a la Argentina hacia un destino superior. Y lo ha hecho con esa emoción, con ese sen­tido del sacrificio, con esa ma­ravillosa fuerza luminosa que tiene sus fuentes en lo más recóndito del ser, y que con­mueve hasta anudar en la gar­ganta un racimo de lágrimas. iSólo las colectividades fueTtes, (conscientes de su presente y ele su responsabilidad ante oí. futuro son capaces de esa de­mostración de fe y de amor al mismo tiempo, hacia la perso­nalidad que encarna la hora más admirable de la Nueva Ar­gentina. Y es que el hombre, la. mujer, el niño del pueblo man­tienen su sensibilidad alerta y saben consultar los horóscopos de su corazón en instantes que no pasan porque tienen misión, y calor de eternidad. El gene­ral Perón ha sentido al su la­do, en torno de él, como un nimbo de gloria, la calidad in­conmovible de ese su pueblo, plasmado por él y que vive por él y para él dispuesto al holo­causto de su vida por la patria y la figura rectora que levanta y mantiene en alto la bandera de las reivindicaciones y con­^quist,as en esta cruzada por la felicidad común. El sol de la República, luciendo en un cie­lo de intenso y cristalino azul ha alumbrado millones de con­cienciáis, no solamente en la Plaza de Mayo, sino en el resto del territorio nacional. Y es testigo secular de que jamás se ha visto una tan augusta y Iría: Marschalkó Lajos Mr. Tito ,a partizánvezér londoni látogatá­sa alatt egy hordo sligovicával ajándékozta meg Mr. Churchill angol miniszterelnököt. Be­valljuk: őszintén irigyeljük az angol premiert, mert a sligovica — amelyet a régi reakciós világban tíz dinárért mértek literenként valóban kitűnő ital. Egy-két kupica elegendő, hogy rózsaszínűnek lássa az ember a világot és ártatlan báránynak Titot. Egy hordó pedig tökéletesen elengedő arra, hogy az ember még mindig világbirodalomnak képzelje Angliát!' Ebben az egész Tito-látogatásban és sligo­­vica-mámorban nem tudjuk eszébe ,iut-e a konzervatív Angliának I. Ferenc .József, az utolsó lovag és gavallér, aki nem fogadta sóba a Karagvorgyevicsok leszármazottad, mert nem akarta kezükön látni az Obrenoviesok vé­rét. A monarchiát és az angol világbirodalmat \is ez a szellem, az az alkuvást nem ismerő er­­toölcsiség tartotta fenn. Ezt nem lehetett .meg­venni politikai előnyökért, gyarmatokért, a­­cáér.t sem. A történelmi materialisták ma a rany hegyekért. Sőt! Még egy hordó sligovi­­s.zoeiális viszonyokra, a gyarmati népek ébre­désére fogják a monarchia és a viktoriánus Anglia eltűnését. Pedig mimdakettő akkor ke­rült a lejtőre, amikor valahol megingott „min­den ország talpjcöye" a tiszta erkölcs. A gyil­kosokkal nem egyezkedő keresztény ethika. S mi most nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy Mr. Churchill, mikor hajnali ébredése után a titoista sligovica enyhe ködébe, vagy a havannai, szivar kék füstfellegébe burkolód­zik, vájjon1 Játja-e azt, amit mi láttunk a sli­­govicás hordót ajándékozó gyilkossal kapcso­latban. Tudja-e vájjon, hogy ezek a kitűnő szövetségesek körülbelül két millió horvátot, szerbet gyilkoltak le a vérgőznek, biológiai osztályharcnak olyan , sligovicás őrületében, amely szinte példátlanul áll még Sztálin-Ma­­lenkov elvtárs birodalmában is. Ismeri-e Mr. Churchill azokat a jegyzőkönyveket, amelyek itt -vatnuik a mi 'kezünkben a szenttamási 1300 magyarról, a zsablvai és délvidéki magyarok­ról, akiket ú9£¡4 októberéhen éjszakánként 200-as csoportokban:lőttek tarkón a nagy sli­­¡»ovieás .demokrata balkáni humanistái ? Tud-e Mr. Churchill azokról a hős hof'vát. katonák­ról. akiket ’kiszolgáltattak Titonak, s akiket e nagy marsall akit most odavitt Nagy-Brita­­nia királyasszonya .elé, úgy mészárol tat ott le, mint a kutyákat. A mi tudomásunk szerint e­­gyedül ezek a horvátok többen voltak száz­ezernél. És vájjon érzi-e Mr. Churchill a „ju­goszláv” sligovica forró izében azoknak a né­pi német anyáknak könnyét, akiknek gyerme­keivel üvegszilánkot etettek Tito „marsall" megsemmisítő táboraiban. Hallja-e. mint a wa­lesi bárdok dalát, annak a kétszázezer bács­kai, bánáti, horvátországi németnek halálhör­­gését, akiket legyilkoltak, deportáltattak, é­­henhalasztottak a sligovica .mámorának meg­szállottjai? Száz Katyn és ezer Lidice tömegsírjai nyug­szanak ott a jugoszláv vasfüggöny mögött. Az újvidéki mészárszékre terelt s ott letagló­zott magyarok, az útszélen meggyalázott's az­tán agyonlövöldözött sváblányok, a keresztre feszített papok és muzulmán bosnyákok vére kavarog ebben a sligovicában, amelyet regge­lenként felszolgál a libériás inas. Még merő szerencse, hogy Mr. Tito nem vitte magával kedves nejét és Nagy-Britania ifjú királynő­jének nem kellett kezet fognia azzal az „asz- Azonytársával ’ ’, aki Mr. Eden belgrádi láto­gatása alkalmával büszkén dicsekedett, hogy afectuosa manera de testimo­niar al Hombre, arquetipo y símbolo de la nacionalidad en sus más sagrados atributos. Ja­­admiración por su acción, la. fraternidad para su intacha­ble conducta de ciudadano y ile procer y la comunión inal­terable hasta lo que ha sido.. es y será en la historia y en el corazón de su pueblo. • La magnífica concent ración realizada el día 16 de abril, en la Plaza de Mayo para rarifi­car la fe en el primer manda­tario, general Perón, y expre­sarle la confianza popular en la campaña que (actualmente realiza contra el agio, la espe­culación y las maniobras os­curas de los adversarios <le la Patria, perdurará para siem­pre en la memoria como un acontecimiento histórico ex­cepcional. Estas reuniones multitudi­narias se han hecho ya lugar común en. el devenir del pero­nismo. Entraña de pueblo, en jornadas que ya pertenecen a. los fastos de la nacionalidad,, imponentes muchedumbres en el histórico lugar para aclamar a su líder. Es que toda la ciudad y los partidos vecinos a la ('¡ipital, vivieron un día de excepción. Promediaba el discurseo de i je­fe del Estado y aun seguían llegando columnas en dem;tu­la d.e un espacio donde J itera J- ne’Ate no cabía un alma -, más. ezzel a gyenge és manikűrözött női kézzel vág­ta át — álmukban! — két német katona nya­kát. Ismételjük: a sligovica kitűnő ital; de ha valaki egy pohárral többet iszik belőle, akkor könnyen elveszti az ítélőképességét, egyen­súlyérzékét és a viktoriánus Anglia helyett na­gyon gyorsan szeme elé képzelhet egy részeg rémképet: a Yilág-Titoizmust. Titoizmus. mint a gyengék, tévedők utolsó mentsvára. Titoiz­­mus Indiában és titoizmus Kinában. Hong- Kongban, Malayában. Titoizmus mindenütt, ahol recsegnek, ropognak a halálba bukott Commonwealth tartóoszlopa. A sligovica ki­tűnő ital! A harmadik pohár után még gya­korlott szesztestvérek sem látják, hogy ez u­­gvanaz a bqlsevizmus.mint a Trptzkijé. a Sztá­liné, a Malenkové. A harmadik pohár után már senki sem veszi észre, högv Szenttamás ugyanaz a népgyilkosság, mint Katyn és Zstib­­lya, vagy Újvidék ugyanaz a bolsevista pokol, mint Vinyica, vagy valamelyik másik malen kowista kivégzö tábor. Mindszenty, Vagv Ste pináé ugyanaz a mártír, akit nem titoista. ha­nem sztálinista alapon fagyasztottak jégbe en­nek az azonos és változhatatlan bolsevizmus­­nak északi fáklyhordozói. A titoizmus ugyan­úgy százezo- a!¿: lub-r uralma egy 17 milli­ós lakosságú ámunterülef felett, mint ahogy Oroszországban is legfeljebb másfélmillió pisz­­licsár-diktátor kegyetlenkedik a többi száz milliókkal. Mindezen felül. — ami számunkra a legré­­mületesebb — a titoizmus nem jelent semmi­féle felszabadulást, még akkor sem. ha a ma­­lenkmvista rabságban szenvedő Kefet-Euró­­pát, a Mr. Churchill által oly kínosan került leszámolás esetén titoista rabtartók „szabadí­tanák” fel. Gyilkosok helyett nem új gyilko­sokat várnak az otthoniak. Szov’jet-szláv po­roszlók helyett nem dél-szláv pribékeket, bol­sevisták helyett nem kommunistákat, moszko­­vita helytartók helyett nein belgrádi harám­­basákat! Yodka helyett nem sligoyieát! S ha az angol világbirodalomnak nevezett kicsiny­ke sziget most mégis a fitoizmusbau keresi a ¡szövetséges társat, akkor a legjobb úton van ahhoz, hogy maga ellen hívja ki minden vas­függöny mögötti nép, — bele értve „Jugosz­lávia” népeinek, sőt magának a szerb népnek a gyűlöletét is és az elkeseredett, csalódott tömegeket egyetlen kézmozdulattal áttolja a Szovjet-Unió táborába. A magyar emigráció megfizetett táborá­ban. vagy opportunistái között máris úgy lát­szik, hogy sokan hajlandók egzisztenciájukat is feltenni erre a titoista kártyára. Már hal­lunk óvatos duhajokról, akik Bledben akar­nak nyaralni és Szabadkáról szabadsági)arcos­­kodni. ha — persze — Mr. Churchill mindeh­hez garantálja a személyi biztonságot, sőt a sligovicát is. A Kovács Imrék és a többiek már ott valahol Bezdán környékén képzelik azt az új magyar honvédséget, amely élén Göndör Ferenccel, Sálig Imrével, Pfeiffer Zol­tánnal. vagy Pever Károllyal, okvetlenül visz­­szafoglalja a népdemokratikus népbíróságok pulpitusait és újra ítél majd elevenek és ha­lottak fölött. Milyen kedvesen egyszerű és ne­mes volna ez a titoista államkoneepeió! A szovjet-hadosztályok helyére oda állanának a szerb-partizánok divíziói. Rákosi Mátyás he­lyére a Hadi István-szerű ú j felszabadítók. Farkas Mihály örökébe odalépne az agg Lin­der Béla és a szovjet-hóhér lielvett a titoista bakó, északi szláv helyett a délszláv mészá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom