Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-12-31 / 24. szám

Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép lesz csuda dolgokat. (Berzsenyi Dániel)

Año VI. N*. 24. — VI. évi. 24. sz.

Buenos Aires, 1953. december 31.

MAGYAROK ÜT JA

REDACCION Y A DM l'NSTRACION : --------------------------La Senda de los Húngaros

RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES ~

REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Np 392370

A100 éves menekült újság margójára

írta: Oláh

Miről emlékezzünk 1953 szilveszterén, mint az első magyar menekült lapalapításról történetéről! 1853. október 15-én jelent meg az első száma New Yorkban, s november 30-án a legutolsó. Századik évfordulóját is most kellett volna tehát megülnünk.

Egy newyorki szélsőbaloldali újság hü tudósítást közöl a „Magyar Menekültek Lapja" történetéről. Névszennt sorolja fel Kossuth Lajos New Yorkba menekült honvédtisztjeit, akik a négyoldalas kis heti újság megalapításában résztvettek. Csak éppen azt hallgatja el, mennyire ismerős mai történet ez. Hány hasonló jelenetet, próbálkozást látunk a mi mostani emigrációnkban.

Azokban az esztendőkben is menekült honvédtiszteket hoztak a hajók New York kikötőjébe. Csoportosan érkeztek Európából, civilben, kopottan. Egy-két börönd-batyu volt akkor is minden földi vagyonuk. Akkor sem élvezhették sokáig a szabad világ örömét, mert jött a valósággal való napi megalkuvás. Jöttek a kegyetlen kenyérgondok. Tudunk olyanokról, akik még Párizsban kitanulták az úriszabóságot és itt üzletet nyitottak. Volt aki mindennel leszámolva pallérhoz állott be, vagy farmokra barangolt ki. Mondván, egy magyar honvédtiszt utolsó esetben mégis csak ért valamit a földhöz, meg a lóhoz. Hogy milyen csalódással tértek vissza a városba arról nem igen szól a fáma. Bizonyos, hogy az a három t-.jtárs, Bíró Ede őrnagy, Török Lajos és Fráter Alajos századosok, akik önálló kocsmát tudtak nyitni New Yorkban még a legszerencsésebbek közé tartoztak.

„To the three Hungarians" (A három magyarhoz) volt a kocsma cégérjére írva. Természetes, hogy a bujdosó honvédtisztek ott gyűltek össze esténként egy pohár borra és a világhelyzet megbeszélésére. Ott született meg a Magyar Menekültek Lapjának a terve is. Kossuth írt Londonból Asbóth ezredesnek, hogy orosz-török háború kitörőben van, a menekült honvédek készüljenek egy zászlóalj megalakítására. Később azt ajánlotta, a toborzás sikere érdekében csináljanak az amerikai emigránsok egy újságot, abban hívják fel jelentkezésre a magyarokat.

Ki is szemelték mindjárt a szerkesztőt. Kornis Károly Kossuth egyik délvidéki kormánybiztosa jótollú ember volt, nagymüveltségü is. Már 26 éves korában előadásokat tartott a pesti jogi fakultáson. Hogy a választás szerencsés volt, Kornisban nem kis publicisztikai érzék rejtőzködött, maga a kis újság bizonyítja. A második számban például az ő külpolitikai helyzetismertetése és a világ minden részéből összeválogatott hírek után egy állítólagos Petőfi verset közölt Ferenc József császár ellen születésnapja alkalmából, kihozta Damjanich tábornok híres imáját, amit kivégzése előestéjén írt és kéziratban már kézről-kézre járt a

György

bújdosók világában. Részleteket tett közé Katona Miklós honvédezredes bújdosó-naplójából.

Az újság szedését —ó mennyire nincs új a nap alatt!— egy magát nyomdásznak átképző honvédszázados, Danes Lajos vállalta. Ott szedte ki annál az angol nyomdánál, ahol tanult. Nyolc teljes napig tartott a négy kisalakú oldal kiszedése és nyomása. Miután az angol nyomdának, (ez is milyen ismeretes), se rövid vagy hosszú ő-je és ü-je, semmi magyar ékezető betűje nem volt, az ékezést minden példányon külön végezte Komis Károly és néhány önként jelentkező bajtárs lúdtollal, tintával.

Az első napok nagy lelkesedése, persze hamar elpárolgott. A harmadik szám már egy teljes hét késedelemmel jött ki. Ebben Kornis bejelentette, súlyos anyagi gondokkal küzd lapja, csak hatvanan fizettek elő. Ha nem támogatják a pontos megjelenést se biztosíthatja! Még három számot ért meg a lap. Hiszen közben a politikai viszály is kitört körülötte. Az emigráns mindig ott éli ki türelmetlenségét, Jázát, a saját legkézrefekvőbb alapításain... Az “TnieriKai bújdosók jórésze Kossuth ellen fordult: Cserbenhagyott minket! Jól él a londoni kormány jóvoltából; Ünnepelteti magát a helyett, hogy a mi szenvedéseinkkel törődne! Az elégedetlenek egy nagy tekintélyt nyertek meg maguknak Mészáros Lázár altábornagy, Kossuth volt hadügyminisztere személyében. November 10-ére gyűlést hirdettek, ott kibuktatták egyesületük vezetőségéből Kossuth megbízottját Asbóth ezredest és Kornis szerkesztőt is. Szóval az ostor szokás szerint a helytartók hátán csattant.

Kornis az újság érdekeit nézve az ötödik számban tudósítást közöl a gyűlésről.

Ez se menti meg az első magyar emigránslapvállalkozást. A november utolsó napján megjelent utolsó szám már csak keserű búcsú. Kurta bejelentés, hogy a lap kellő támogatás híjjában megszűnik.

Odahaza a hazafias történetírás szégyenkezve tette félre az ilyen epizódokat. Mi ma, közel már egy évtizedes emigráció után tudjuk: az első magyar emigráns-újság nem teljesíthette hivatását másként mint ahogy teljesítette. Sok évet kell eltölteni az emigrációban míg az ember rájön: az úgynevezett emigráns-politika örökös kirobbanások sorozata. Az a roppant belső feszültség, mely az ég és föld között lebegő, hazáját nem lelő számüzöttet eltölti, minden kérdésben csak úgy jelentkezhetik a nyilvánosság előtt, mint az elektromos áram a két egymással össze nem érő pólusokon, folytonos apró kisülésekben. Választás, állásfoglalás, elvi viták mind egy-egy nyári vihart jelentenek, elektromos légkörrel és sötét, fenyegető felhőkkel. Állandóan fantomokkal hadakszunk és miután nem tudjuk nyakonragadni őket, a közvetlen közelünkben levő valakire haragszunk (Folytatás a köv. oldalon)

DRÓTSÖVÉNY A SZENTFÖLDÖN

Nagyon megszokta már a nyugati keresztény ember az utolsó évtizedekben ha karácsonyát szeges drótok mögött keneu eitoiteme. Milliók es milliók maradtak az idén is ego karacsop-yta neikui lagereknen, üarakktaoorokoan Szioériátoi az Atlanti pattokig.

Minket mégis megrendít az a Szentföldről érkezett távirat meiy elmondja, nogy a jézus szuietesi helyét felkereső keresztény zaranuoKok egyrészet nem engedte át a drótsövényen az őrség a Megváltó iijusaganak színhelyére. A Betlehemool Nazaretbe illetve házárecDöl Betlehembe igyekvő pár marék jámbor keresztény hívó ottmaradt az esőben a drótsövények kapujánál. Apácák es papok is ott álldogáltak

Kinek tűnne lel a világ Oarmeiy mas tajan a karácsony éjszakai soteioen, hatarsoromponai andogaiö keresztény manapság!' A szentföldi karácsonyi zarándokok sorsa mégis az egesz nyugati keresztényseg szamara jeikepes.

Évszázadokon at egyetlen legtöbb ceija-ainta volt a nyugati kereszténységnek: a Szentiöld telszabadítasa. Népek véreztek, koronás fok hullottak el, szentek tettek fogadalmakat, hogy a földet, mely Krisztus lábanyomát őrzi, a kereszténység közös szentélyévé tehessék. Császárok szerződtek a szultánokkal. S íme a huszadik század közepén odajutottunk, hogy a keresztény ember karácsony éjszakáján útlevéllel a kezében is hiába kopogtat vérrel áztatott szentélyén... A világ minden kőről külön vitatja meg, kié legyen: mohamedáné, vagy izraelitáé? Arab ér> cionista fegyverrel véd minden rögöt. Csak a hivő kereszténynek nincs beleszólása abba, ami igazán az övé. Csak ö álldogálhat karácsony éjjelén esőben, kezében százpecsétes útlevéllel, hiába, mint annakidején Megváltója állott nagypénteken idegen porkolábok között. _v

GENERAL PERÓN ANALIZA LA SITUACION DEL PAÍS EN SU MENSAJE DE ANO NUEVO

Con su franqueza habitual el primer mandatario, paso revista a la situación actual del paíz y analizó las perspectivas que ofrece el año que se inicia. En forma precisa hizo el balance de ias conquistas lagradas y determinó con exactitud la posición que todos deben asumir para cumplir con sus responsabilidades para con la Nación.

Al comenzar su exposición expresó que se había iniciado el año 1953 con la aspirados de alcanzar totalmente el equilibrio social, económico, político y aun espiritual alterado entonces en la República por numerosas causas. Hizo después una sintética pero muy ilustrativa exposición acerca de la situación económica del país, mencionando la reastivación lograda en todos los sectores y las favorables previsiones que se hacen para 1954. Cerró su discurso con comentarios sobre la situación social y política, diciendo que una vez más el movimiento peronista ha demostrado su buena voluntad. „Espero confiadamente — añadió

— que nuestra oposición esté a la altura del momento en que vivimos y comprenda definitivamente que el pueblo argentino desea trabajar en paz por su felicidad presente y por su grandeza futura. Es por esta misma grandeza — concluyó diciendo

— y por esta misma felicidad que yo ruego a Dios en estos momentos intermedios entre el pasado de un año que termina y el futuro de un año que comienza".

Dijo el general Perón:

„Al término de 1953, y sobre los comienzos del año que se inicia, deseo hacer conocer al Pueblo argentino cuáles son las ideas y propósitos que inciden sobre el pensamiento y la decidida voluntad del Poder Ejecutivo en el desarrollo dinámico de nuestros planes y en cumplimiento de nuestra doctrina nacional.,,

„Con relación a éstos, yo me siento feliz contemplando el pasado lleno de dificultades superadas y un futuro en cuyos horizontes se ven cada día con más claridad nuestros grandes objetivos".