Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-11-30 / 22. szám

MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. november 30 3. oldal A WHITE-REJTELY Szorul a gyűrű az amerikai társutasok körül A nagy harc melyet Mac Car­­thy és társai megindítottak a roosevelti mocsár lecsapolására megint izgalmas új fordulatot vett. A bolsevista tevékenységeket felülvizsgáló u.n. Mac Carthy­­bizottság a minap idézést kéz­besített ki Harry Tmman volt elnöknek: szíveskedjék megje­lenni a Walldorf Astoria szálló ilyen és ilyen számú szobájában ekkor és ekkor. Tárgy: Harry D. White kinevezése a Világ­bank ügyvezető igazgatói állásá­ba 1946-ban. Az egész rózsaszínű tenyészet fölzendül New Yorkban. Hal­latlan, ilyen még nem fordult elő, hogy egy volt elnököt egy nagy közéleti tekintélyt holmi kis szenátorok és kongresszusi tagok csak úgy, minden előz­mény nélkül beidézzenek. A véletlen úgy hozta magá­val, hogy Truman elnököt ta­lán éppen azon a délutánon, a­­mikor az idézést megkapta, 'meghívták az Izraelt támogató Amerikai Szervezetek egy nagy közös ülésére. A volt elnök ott ismert hevességével és hirtelen­ségével alaposan kipakolt. — A bolsevista üldözés hisztériává kezd fajulni. Ha a társadalom­nak nem lesz bátorsága az ártat­lanok mögé odaállni, a szabad­ság ügye kerül veszélybe. A lapok nagy része feltűnő­en hozta Trumannak ezt a meg­nyilatkozását. Csak arról nem adtak felvilágosítást, kicsoda az ártatlanul üldözött? És miféle hisztéria üldözi ezeket az ártat­lanokat? Ugyanis az Eisenho­wer kormány igazságügyminisz­tere Herbert Brownell már elő­zőleg kitálalt. A Truman-kor­­mány és Truman elnök szemé­lyesen is felelős azért, hogy egy hivatásos bolsevista kémet ne­veztek ki 1946-ban a Világbank ügyvezető igazgatói székébe, H. D. White professzor magasran­gú kincstári főtisztviselő szemé­lyében. "győződéses, tőke- és aranyelle­­; nes marxistának. Az északamerikai sajtó egy nagy része persze rögtön el kez­dett falazni Truman elnöknek. Egyik newyorki napilapban egy ismert vezércikkíróval, akit ed­dig Eisenhower elnökhöz közel­állónak ismertek, megiratták, hogy mindez az elnök háta mö­gött folyik, az elnök elkedvetle­nedett, belefáradt a huzakodás­ba. Ike válaszút előtt áll, vagy szabad utat enged a Maccarthyz­­mus tombolasának és átadja aj gyeplőt a republikánus többség­nek, vagv teljesen visszavonul. Egy bizonyos, hogy a politiká­ban járatlan, feddhetetlen er­kölcsű katona, aki maga sem tudta, mit vállalt, amikor elfo­gadta a republikánusok elnöksé­gét, saiát kelepcéjébe esett és így tovább. Egy fénylő karrier Roosevelt árnyékában Magát a tényt még a iCpubli-’ kánus sajtó nagyrésze sem me­ri úgy kezelni, ahogy megérde­melné. Túlságos nagy a tiszte­lete még az USA-ban Roosevelt elnök emlékének. A közvéle­mény túlságosan annak a győze­lemnek a befolyása alatt áll, a­­mit Teherán és Yalta létrehozó­ja az orosz fegyverek segítségé­vel Európán aratott. Azt, hogy White Roosevelt közvetlen ba­ráti köréhez tartozott, egyike volt a nagy agytrösztnek, amely az egész orosz szövetséget létre­hozta és az Egyesült Államok politikáját végzetesen balfelé vitte, senki sem emlegeti még. Whitet 1935-ben hívták meg a Harward Egyetemre Roose­velt hívei közgazdasági profesz­»szornak. Utána a Lawrence-in­­tézetnek lett Wisconsinban e­­gyik vezetője. Majd meghívták az állami statisztikai és újjáépí­tő intézet igazgatójának, aztán a kincstárnak lett egyik legfőbb tanácsosa, sőt magas diplomáci­ai megbízatást is kapott Roose­velti ől. Szóval a legfényesebb karriererek egyikét futotta ő be a Morgethau körül csoportosult közgazdasági intellektuellek kö­zül. Személyes barátja és bizal­masa volt a nagv Morgenthau­­nak. Hogyan is gondolhatott volna tehát a nagy Roosevelt kis utódja arra, hogy a Világ­bank ügyvezető igazgatói állá­sára mást hívjon meg, mégha az antibolsevista buzgalmáról a demokrata körökben előnytele­rnül ismert Hoover többször fi­gyelmeztette volna is őt White kémgyanús mivoltára és intim orosz kapcsolataira. White a kinevezés után egy I évre meghalt. Demokrata kö­rökben azt hitték, halálával az ! összes kényes titkokat sírba vit­­¡ te. A koporsóban csak nem fog­nak háborgatni egy ilyen nagy embert. Ámde Mac Carthy csak ugyan olyan könyörtelen és „be kötöttszemü", mint amilyennek írják. Ő csakugyan az a közép kori lovag, aki a kereszteshad járatokat komolyan veszi s nem nvugszik addig amíg az ellen séget megtalálja. Miután a Ro senberg, Fuchs, Greenglas és Gold atomkémkedési port fel göngyölítette, miután most már a Fuchs-Pontecorvo-féle nagy hidrogén - bombás kémkedés­nek is a végére jár, a hurok szo­rulni kezd. a gyűrű zárul. Az egyszerű, köznapi kémkedésből kezdenek föliutni a magasabb tisztviselői szférákig. Sajnos, sí­rokat kell föltárni, sajnos a di­adalmas és dicsőséges Roose­­velt-korszak nagy emlékeit kell egymásután kikezdeni. Mor gen than mester kedvence White úgy állott eddig Broo­klyn szemében, mint a mintája és példája a pályafutásnak, ami egy humanista közgazdász, egy igazi demokrata bölcsőben szü­letet nagvság. a győzelem nagy elnökének korszakában befutha­tott. És íme. most Brownell, ez a nemzetközi-vásári igazgató, ez a kihívó, veszedelmes republi­kánus ezt a nagv példaképet is sárral fröcsköli be. Csak úgv érthetjük meg Tru­man volt elnöknek Cansas City­ben. a televízión át elmondott üzenete izgatottságát, ha ezt az egész newyorki légkört ismer­jük és érezzük. A kistermetű, volt elnök minapi szózatánál még izgatottabban támadta az igazságügvminisztert. Demagóg­nak minősítette, majdnem azt mondta, hogy hazudik. Ő ugvan valóban kinevezte Whitet a Vi­lágbank élére és valóban tudta, hogy kommunista hajlamokkal gyanúsítható. De szándékosan tette. Fölfelé akarta buktatni, hogv a vizsgálatot lefolytathas­sa ellene és baráti köre ellen. E vizsgálatnak a White halála ve­tett véget. A megszorított Truman, mi­közben lángokat köpköd Mac Carthvék felé, nemcsak beismer hanem, — miután más kiút nincs — maga is beszennyezi a Roosevelt-korszak egyik ..nagy­iának" emlékét. Hány White lehetett még az Egyesült Álla­mok adminisztrációjában? A félre beszélők igyekeznek az ügyben mennél nagyobb a­^dagban belekeverni a republiká­nus - demokrata pártküzdelem motívumait. Azt mondják, az egész White-ügy idejétmulta, ré­gészeti lelet. A republikánusok így akarnak vissza>őni a demok­rata választási sikerekre. így a­­karják komprommitálni az el­lenpárt egyik köztiszteletben ál­ló nagyságát. Az igazi, meggyőződéses an­üibolsevista világ, különösen a vasfüggöny mögül számüzöttek azonban egészen más szemmel nézik ezt az, idézés folytán ki­robbant botrányt. Ők ebben a régi kinevezésnek az elővételé­ben és megvizsgálásában egy nagy folyamat újabb állomását látják. Égj' egyetemes nagy le­leplezést, mely már kezd a gyö­kérhez érni. Ha volt szabadság: Még egyszer a 45-ös választásról mire kellett a kisgazdák hősi harca? Vezetöhelyen foglalkoztunk múlt számunkban azzal a tö­rekvéssel, mely az 1945-ös választásokat a magyar népakarat legtisztább megnyilvánulásának akarja feltüntetni. Megraj­zoltuk azt a légkört, a terrornak, szolgaságnak, -megalázások­nak azt a légkörét, amiből ez a vátesztás megszületett. Ha ezeket a lélektani tényezőket félretesszük, ha egysze­rűen nem vesszük figyelembe az orosz hadsereg jelenlétét és tisztán- alaki szempontból a szabadságjogok és az alkotmány­­jog szemszögéből vizsgáljuk ezt a választást, akkor is elri­asztó képet kapunk: Nagy Ferenc hívei vá'*ig kitartanak amellett, hotrv a ma­gvar ember sosem szavazhatott oly szabadon, mint 945 őszén. Ez az állítás kihívó megsértése a régi Magvaroc-szág összes politikai rendszereinek, mindazoknak a tényezőknek, nmlvek z e^resztendős állami létet annví vihar közben oly kiizde' mesen fönntartották. A csehek és bérencük, Scotus Viator beszélt ígv a magyar államiságról. Nem akarunk messzire visszamenni, de megkérdezzük: Mi­mikor Kossuth Ferenc. Anponyi és -Tust Óvnia ellenzéki ko­­alieíóin 19DR v>]ér gvözött. einvomták a nép akaratát? S ha a kisgazdapárt 1945-ös gvőzelme volt az első iga­zán tiszta és szabad választás, akkor mért írtak az, ántánt­­lnpok és igazán nem harapmoms ántáné-mea-bízottak olv el­ismeréssel az 1920-as Friedrich fé’o általános titkos válasz­tásról. ahol egyetlen pártnak, egyetlen nyugati megfigyelő­nek nem volt panasza? Az űi. 1945-ös elmélet kihívó sértés sz^n»énv Teleki Pól emléke eben is. Miiven gondosan vigvázott ő. hogv az általa 1939-Km rendezett választásokon minden ielölt szóköz ius­­son. sehol jogtalan beavatkozás ne történiék. Ha volt tiszta népakarat-megnyilvánulás a világon, akkor az 1939-es vá­lasztás az volt. 1945 Őszén, ha az orosz sznronvok iplpnlétét el is hanya­­go’uánk, történelmi +énv az. hogv 1 millió 500 ezer jnagvarf kizártak a választásból. Ha Movp-tag voltál, levpnteoktató, a Vitézi Szék v»irr a Baross Szövetség tagin. má” n«m sza­vazhattál. Ha val°ki hozzátartozód elfogták, ha lakásod e1- homházták. nem kannál szavazati jogot. Eegiohh volt n»m is tiltakozni, nem ntánaiárni. mert, abból nagvobh hai le­hetett, mint a szavazati ing elvesztése. (’Elvégre szabadság volt!) P-msületes hazafiak százezreit fosztották niPg szava­zati jogától — kommunista felszólalásra — a megretten* bi­zottságok. A kecskeméti, tárcsái, stb táborokban szenvedő fo­goly és intornáit, tízezrek nem gvakorolbatták állampolgári jogaikat. Rengetegem voltak, akik az oroszok és kommunis­ták miatt meg se kisérelték. hogv ingáikkal éljenek. Hiszen az ország tele volt igazoló bizottságokkal. A passzív választójog terén még szörnyűbb visszaélések voltak. Próbált volna más párt indulni, mint akiket Rákosi­­ék előzetesen engedélyeztek! Próbált volna egv koalicmn kí­vül álló párt komolvan agitálni az országban. Humor és gúnv Péter Gábor ellenőrzése a tett a passziv választójog szabad gyakorlásáról beszélni! Arról a gálád játékról nem is beszélünk, amit a komrnu nista Nagv Imre által gvártott moszkvai földreformmal űz­tek. Ha a reakció győz: visszaveszik a földet . — hirdették a koalíció marxista pártjai, egészem nyíltan, újságokban is kinyomtatva. A magyar nép 1945-ben valóban hősiesen viselkedett. Sok­kal hősiesebben, mint cseh vagy román szomszédai. De akih­ez,t mindenáron össze akarják téveszteni a tiszta választás fo­galmával, azok tulajdonképpen a -magyar nép hősiességét minősítik le. Mennél nagyobb volt a terror, annál nagyobb a hősiesség Nyugat szemében. ITa bebizonyítiuk, hogy Ráko­­siék akkor még ió fiúk voltak, az orosz pedig szelíd bárány volt, mi ellen kellett volna akkor oly bátran kiállni a sze­gény magyar választónak? És mi ellen küzdött akkor Mind­­szenty bíboros? Önmagunkat gyalázzuk -meg és nem teszünk jó szolgála­tot a szemvédő magyarságnak sem, ha az 1945-ös tényeket ap­ró személyes okok miatt mindenáron szépíteni akarjuk. Ártatlanok százait halálraíté'lni, ezreit, százezreit, mil­lióit bizonytalanságban, félelemben tartani, — ez egy szabad korszak ismertető jele ?! Az igazságügyminiszter után maga J. Edgar Hoover, a FBI- nek, az Egyesült Államok leg­főbb rendőri és nyomozó hiva­talának feje is nyilatkozott. Megerősítette az igazságügy­miniszter állítását, ő 1946 feb­ruárjában, amikor White kine­vezését a lapok terjeszteni kezd­ték, hosszú bizalmas figyelmez­tetést küldött Truman elnök­nek. Közölte benne a súlyos gyanúokokat, hogy White az o­­roszokkal áll kapcsolatban. És nemcsak nézeteiben vall kom­munista elveket, de kémszolgá­latot végez a bolsevistáknak. Truman elnök ennek dacára ki­nevezte Whitet a magas pozíci­óba, ahol a nyugati világ leg­fontosabb pézügvi kérdései, a különböző államok aranyfedeze­te felett döntenek, ahol tehát i­­gazán nincs is helye egy meg-Truman egy kommunista kémet nevez ki a Világbank élére

Next

/
Oldalképek
Tartalom