Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-11-17 / 21. szám
fl. oldal Buenos Aires, 1953. november 17 MAGVAKOK HTJA Késöestére értem ki Platanosra. Köd volt, ragadt a föld, a kutyák ugattak, alig láttam. A tóból mégis nyárias békazene töltötte tele a világűrt, telt, méla, búgva olvadó dallamok. (Itt a békák is máskép szólnak). Könnyű volt megtalálni a kis kertet. Sűrű mélyén már első kiáltásomra kigyult a villany és máris mosolyogva, frissen, szikáran, palóc kedvességgel jött felém nagy csontos alakjával a kolónia legéltesebb művésze: Krúdy Ferenc. Mindig megtiltja, hogy politikai múltját említsem, ha a festő Krudyról beszélek a másik Krudyt is belekeverjem, aki Nógrád megye főispánja, majd a képviselöház alelnöke, az interparlametáris unió egyik magyar vezetője volt. Festőnek nem használ, ha a képei helyett arról Írnak, hogy Örkényben plébános —- szokta mondogatni. Én mégis úgy érzem Krúdy a festő, a művész így ezzel a múlttal, ezzel nagy közéleti múltra emlékeztető alakkal, egy Krúdy Gyula nevű híres unokatestvérrel s ezzel a derűs nagyszerű felvidéki frisseséggel az igazi. az egész. Tüzet szit a kis kandallóban, feketét készít, közben megigazgatja a fekhelyeket is. Mert ez a kis búvóhely, ez a mennyezetig képekkel tele kis bungalow most műterem, háló, fogadó egyszerre. A szabolcsi szőlőkben voltak otthon ilyen vidám kis kerti házak. Hogy mit beszélgetünk? Ahogy a palettán keveri ő a fényt, árnyékot, ködőt, párát. ragyogást, a közeli tavak buja vegetációjának bársonyos-selymes reflexeit, úgy váltjuk a szót is mohón, csapongva. hogy semmiről le ne késsünk. Közben mint a moziban egymás után adogatja hozzá a legújabb tanulmányait. A világpolitikában éppen az Untermensch forradalmánál, a salak felkerülésének nagy társadalmi törvényeinél tartunk, mikor az elém tett vásznakon a lámpafényben kibontakozik a platanosi tavasz. Dilettáns? Gyakorlatlan? Régi stílusú? Már ahogy a képek felé nyúl, ahogy az átélés izgalmával és áhítatával, a rajongók lelkesedésével, sokszor önmagával vitatkozva magyarázza, mi hiányzik itt Levelezési címünk: Magyarok Útja Casilla Correo 16 OLIVOS F. G. B. M. Buenos Aires még, mire ez az árnyék, miért viasko dott ezzel a gyöngyházfénnyel míg eddig halkította az ősi, ösztönös mii< vész igazi megnyilatkozása. Aki így bele tud felejtkezni a haj' nali ködbe, a friss, nedves talajból fel szálló pára káprázatába, aki egy himbálózó facsoport puha körvonalaiban, fénnyel átszőtt szövedékében ennyi gyönyörűséget talál, aki ennyi poé zissal tudja kergetni a felhőket, az művész a legjavából. Egy húszéves nagybányai festőnövendék nem lelke sedett frissebben a tárgyaiért. Egy órája ülök már itt, de még egyetlen egyszer nem hallottam azt, ami az egyenlítői festőket leginkább hajtja hogy ezt azért csinálom így, mert ix ipszilon így kivánta, ezt zé úrhölgy kívánságára tettem ide, ez eladásra készül. Sok példa van már rá az emigráció nagy törésében, hogy a művészi képesség mennyire egyetemes. És ha díszt, rangot, karriert el is lehet venni, ezt az egyet, ha igazán mélyen beágyazott, nem lehet elvenni. A törés pillanatában váratlanul feltör, sokszor igazán nem ott. ahol emberi számítás szerint várnád. Ha Krúdy Fe- Ferencet a sors nem viszi el a szónoki pulpitusra a közgazdasági eszmék alkotásának, a politikának hűvösebb, mértanibb művészete felé, bizonyos vagyok benne, ma a magyar tájképfestés legelsői közé tartozna. Olyan magasságba, ahol Krúdy Gyula áll a magyar elbeszélő irodalomban. Elmondom neki egy szellemes barátunk megállapítását: A délamerikai ember nem szereti a természetet, de a természet sem szereti őt. Közbevág, ez nem igaz, különösen a második része nem! Arról igazán nem tehet az idevalósi ember, hogy az impresszionizmus, a festőművészet igazi nagy kitárulása a természet felé itt a fejlődésből kiesett. Az ég, a föld, az alkonyat itt a La Plata mentén nyújt annyi csodát, mint bárhol Európában. Ma már nem divat az embereket a természet szépségeire tanítani mint az én fiatalkoromban — ismétli. Megint a világpolitikánál vagyunk, az angol világbirodalom hanyatlásának okainál és a marxizmusnál, melynél paradoxabb eszmekör nem képzelhető el a Commonwealth számára. Akkor mutatja meg a legnagyobb portréjáról készült színes felvételt. Egy ir milliomos rendelte. Árban nem állapodtak meg. Mikor kész volt borítékban hét és félezer pesot küldött. Ami tekintve, hogy tavalyelőtt történt és hogy a rendelő igazán nem állott mecénás hírében, igazán szép értékelés. Ha naplót vezetnék, egy két mondatos feljegyzéseket, azt jegyezném be erről az estéről: „íme egy lélek, aki nem tört le.” —h —gy A MAGYAR-HORVÁT ÖSSZFOGÁS JELENTŐSÉGE Emigrációs külpolitikánk legfőbb célkitűzé- f set az alábbi két tételben foglalhatjuk össze: a. ) A kommunizmus felszámolása után a Kárpátmedence valamennyi magyarja számára biztosítani a jogot, hogy szabad Magyarország szabad polgára lehessen. b. ) Gazdasági érdekközösségünk alapján, valamint külső biztonságunk feltétlen szükséges közös megszervezése érdekében lehetővé kell tennünk valamennyi kárpátmedencei nép összefogását. Mindkét célkitűzés feltételezi a trianoni békeszerződéssel teremtett és a párizsi békével megerősített dunai rend megváltoztatását. A magyar-horvát összefogásnak éppen ebből a szempontból van jelentősége, mert a horvátság Jugoszláviából való kiválásával döntő módon járulhat hozzá a fennálló státusguo megváltoztatásához s így egy új dunai rend kialakításához. E tekintetben figyelemre méltó az a tény, hogy a magyarság mellett éppen a horvátság e térség számban legerősebb s egyben 1300 esztendős történelmi múltra visszatekintő nemzete. Éppen ezért minden reális joga megvan ahhoz, hogy végre a horvátság is élhessen az önrendelkezés jogával s megszabadulhasson a számára csak elnyomatást, gazdasági kizsákmányolást és állandó kultúrharcot jelentő Jugoszláviától, szerb uralomtól. De ha a horvátság kiválása megtörténik, Jugoszlávia többi elnyomott népe számára is üt a szabadulás órája, valamenyien élni fognak az önrendelkezés jogával és Jugoszlávia teljes szétesése semmiképp sem akadályozható meg. S ennek keretében új rendezést fog igényelni a Délvidék magyarságának sorsa s vele együtt a délvidéki németségé, a bunyevácságé s Belgráddal szemben ugyancsak elégedetlen délvidéki szerbségé. A horvátságnak Jugoszláviából való kiválásának jelentősége túlhaladja Jugoszlávia kereteit, mert hasonló folyamat kialakulását segítheti elő Csehszlovákia viszonylatában. S Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesése után minden bizonnyal nagyobb nyomatékkai hangsúlyozhatjuk a Kárpátok övezte Dunamedence katonapolitikai és gazdasági jelentőségét Európa s valamennyi dunai nép szempontjából s így a siker reményében vethetjük fel legfájóbb problémánkat: Erdély kérdését. A horvátságnak Jugoszláviából való kiválása így elsőrendű magyar érdek. Éppen ezért támogatnunk kell a horvátság függetlenségi törekvését, még akkor is, ha a horvátság — legalább is átmenetileg nem kivánna a dunai népek szőkébb közösségében résztvenni. # Itt kell rámutatnom azokra a nehézségekre, melyek a dunai újjászervezés útjában állanak horvát viszonylatban is, azokra a nehézségekre, melyekre előadásában Máriaffy Lajos is utalt. A Horvát Parasztpárt két esztendővel ezelőtt a maga részéről aláírta a philadelfiai kongreszszus határozatát, mely határozat egyik pontja kimondja a közép és keleteurópai államok föderációjának szükségességét. Annak idején a magyar emigrációs sajtó csaknem teljes egészében elutasította e széleskörű federációnak gondolatát, mert a. ) a magyarságot egy szláv többségű és szláv vezetés alatt álló tömbbe kényszerítené; b. ) túl széles területet kíván összefogni, holott e terület egyes részei földrajzilag élesen elkülönülnek egymástól, nincs meg közöttük a természetes gazdasági egymásrautaltság, de nélkülöz minden történelmi megalapozást és kulturális közösséget. Éppen ezért a magyarság s vele együtt a többi dunai nép aligha vállalhat súlyos kötelezettségeket olyan területeken, ahol egyáltalában nincsenek közvetlen érdekei; c.) de legfőképpen azért, mert e terv a két világháború közti államokat kivánná öszszefogni a két világháború közt fennállott határokkal. Krnjevic, a Horvát Parasztpárt főtitkára 1952-es kanadai útja során egy winnipegi lap számára adott nyilatkozatában ezzel szemben már csak egy dunai federáció szükségességét hangsúlyozta. Igaz ö e dunai federáció körét inkább déli irányban szeretné tágítani, szemben a horvátok többségével, akik inkább nyugati tájékozódást tartanák a fontosabbnak. Misetics professzor, a Paraszt Párt Párizsban élő vezetőségi tagja ezzel szemben a leghatározottabban szembefordult Ciliga által szorgalmazott balkáni federáció gondolatával s a horvát függetlenség mellett foglalt állást. De közismert tény, hogy ő is legszívesebben a régi Monarchia területén élő népek új összefogását tartaná a legszerencsésebb megoldásnak. A Parasztpárt állásfoglalása tehát még korántsem alakult ki, de minden jel arra vall, hogy e kérdésben a Parasztpárt is fel fog zárkózni a nemzeti többséghez. # Pávelicsék tábora csupán Horvátország függetlenségének szorgalmazására szorítkozik és Horvátország s a Dunamedence kérdésében eddig még nem nyilatkozott. A horvát tengerpart jelentős részének átengedését követelő római szerződés keserű emléke minden bizonnyal távol fogja e csoportot tartani attól, hogy újból egy olasz orientációjú külpolitákát kezdeményezzen. De a háborús években a horvátság bel s külpolitikájára ránehezedő német nyomás emléke e viszonylatban is óvatosságra fogja késztetni. Pávelicsék tábora nem beszél róla, de az 1945 februárjában Zágrábban lezajlott tárgyalások és egyezmények nyilvánvalóan utalnak arra a kibontakozási lehetőségre, mely a horvátság érdekeit a leghatásosabban támaszthatja alá. * Dr. Branimir Jelics, a Horvát Nemzeti Tanács egyik megszervezője és vezetője nyomban a Tanács megalakulását követően fogadta a dunai népek emigrációs problémáival foglalkozó Sajtóarchivum képviselőjét s dr. Jelics nyilatkozatában elismerte és hangsúlyozta a dunai népek egymásrautaltságát. 1951 őszén a Horvát Nemzeti Tanács az Egyesült Nemzetekhez benyújtott memorandumában pedig formálisan is bejelentette készségét egy dunai federációban való részvételre, mint c federáció egyenrangú tagja. A Horvát Nemzeti Tanácsnak ez a memoranduma a horvát emigrációs sajtóban a legszélesebbkörű megvitatásra került és ennek eredményeképpen a nemzeti alapon álló horvát emigráció legszélesebb köreiben az a felfogás alakult ki, hogy a horvát emigrációnak elsősorban Horvátország függetlenségének biztosítására kell törekednie s csakis a már szabad horvát nép, illetve annak szabadon választott Irta: Homonnay Elemér
