Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-16 / 19. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1963. október 16. 7 DIA DE LA LEALTAD Diariamente acrece cl entusiasmo por la magna concentración cívica con que mañana renovará la ciudadanía su testimonio do adhesión al jefe del Estado, general Perón, en otro aniversario de la histórica jornada de octubre, En los gremios obreros y particularmente en la Confederación General del Trabajo se ultiman los detalles del grandioso acto, que sin duda alguna, corresponderá a las inolvidables demostraciones realizadas en la P1 za de Mayo con motivo del día de la Lealtad. En esta ocasión el mitin reviste -excepcional importancia por el significado profundo de lia alta distinción que la central obrera entregará al Creador do la Nueva Argentina, como prenda de eterno reconocimiento. De acuerdo con lo resuelto por la central obrera, el cese de las actividades será total desde las 0 hasta las 24 del día 17. Unicamente se mantendrán en sus puestos los trabajadores afectados a los servicios 'csencia’es, quienes realizarán paros simbólicos, interrumpiendo momentáneamente las tareas. La colectividad húngara en la Argentina se asocia entusiastamente a las celebraciones. ( Folytatás az előző oldalról ) vált szoclájizmus újból kétfelé szakadt,-hogy legyen belőle vagy 1. nemzetközi osztályszinlézisen felépülő bolsevizmus, vagy 2. a nemzeteken belüli osztályszintézis, fascizmus, nemzeti szocializmus. Nyugateurópa egyes országaiban még tovább élt és él az illúzió, hogy a kapitálizmust bekíti>csolja megfelelően a liberális eszmekörbe, vagy piedig hogy a kar i álizmust és a szociálizmust újból egy eszmei egységbe restaurálja, hívják azt szociáldemokráciának, vagy reform-liberalizmusnak. Az utóbiakkal Padányi j alig foglalkozik, mégis sajátos ¡ szociológiai módszerével az európai széttöredezettségnek újszerű térképét rajzolja meg, amelyből Európa eszmei antagonizmusát okozó és elmélyítő társadal—mi feszültségek képe bontakozik ki. Az átmeneti ideológiai formák és a szétszakadt eszmék újabb egységbefoglalására, irányuló kísérletek kudarcba fulladnak, akkor előttünk áll Padányi haíjós helyzetképe: miután az elmúlt második világháborúban leverték a Közép erőinek utolsó, yligáiszi lázadását, a ipénz-kapitálizmus és a tömeg-szociálizmus j uralma ellen, most már csak a j két irdatlan hatalom közti döntő küzdelem van hátra. Lehetetlen azonban korunk óriási krízisét csupán a kapitálista — szociállsta ellentétre egyszerűsíteni. Padányi Viktor szintén kitér azokra a társadalmi betegségekre, amelyekben benne élünk. Erről majd egy másik alkalommal szólunk, hogy ismertetésünk teljes legyen Padányi müvéről. MOTORES ELECTRICOS Compañía de Construcciones Electromecánicas Soc. de Resp. Ltda — Capital $ 500.000 Luis María Campos 70-84 ------------Buenos Aires EUROPA Ékszer- és óraszak ¡>/,¡et VÁNDOR és PÉTER Grl. JUAN D. PERON (ex Mmiro) TITO JUGOSZLÁVIÁJA AZ ÚJ HÁBORÚ MÉRLEGÉN írta: Homonnay Elemér (5) A horvátckkal való nyílt együttmködés e- T lenzőinek második érve arra hivatkozik, hogy a nemzetközi helyzet mai alakulását nézve korántsem bizonyos, hogy a horvátságnak sikerülni fog függetlenségét kivívnia s éppen ezért hiba volna a magyar emigrációs politikát a horvátság függetlenségi törekvéseivel összekapcsolni. Utalnak egyrészt a nyugati hatalmak és Tito kommunista kormányzata közt 1948. június 28-a óta egyre szorosabbá váló politikai, gazdasági s legújabban katonai kapcsolatokra, a Balkán egyezményre, Tito londoni látogatásával kapciolatosan Anglia határozottan jugoszlávbarát beállítottságára. Szerintük a jelek arra vallanak, hogy Kelet és Nyugat elkerülhetetlen összecsapása esetén Jugoszlávia a Nyugat oldalán fog hadbalépni. Így a háború győzelmes befejezése esetén Jugoszlávia maga is a győztesek táborában lesz s így semmi valószínűsége annak, hogy Jugoszlávia felosztása, Horvátország függetlenségének elismerése a békekonferencián keresztülvihető legyen. Utalnak arra a tényre is, hogy Tito kormányzata az utóbbi időben belpolitikáiig is mindent elkövet, hogy a maga rendszerét a nyugati közvélemény, elsősorban a nyugati szociáldemokrácia számára elfogadhatónak tüntesse fel s így a jugoszláv külpolitika jelenlegi irányzatát világnézetileg is alátámassza. Ezen ellenvetés külpolitikai részére a következőket kívánjuk megjegyezni: Tekintve Jugoszlávia hadászatiig oly nagy jelentőségű földrajzi fekvését természetesnek kell tartanunk hogy Titonak a Kominformmal bekövetkezett szakítását a Nyugat katonai vezetése arra kívánta felhasználni, hogy Jugoszláviát is beillesszék a nyugati védelmi rendszerbe. Annak az Anglia marxistái s az Egyesült Államok progresszív körei által kezdeményezett és támogatott politikának azonban, mely a titoizmust, mint a jövendő fejlődés lehetőségét kívánta kijátszani Közép-Európa elnyomott népei felé, ma már alig lehet tere. Ebből a szempontból az éppen kongresszusukat tartó jugoszláv kommunistákat Eisenhower tábornoknak az Egyesült Államok elnökévé történt megválasztása valóban igen kínosan érintette. A köztársasági párthoz közelálló sajtónak a Vatikánnal bekövetkezett diplomáciai szakítással kapcsolatos éles kritikája máris figyelmeztette Belgrádot, hogy az amerikai külpolitika új vezetése hem hajlandó egyszerűen tudomásulvenni a jugoszláv kommunista diktátor minden intézkedését. A Belgrádból elkészülő Allen amerikai követ ugyan még Amerika nevében üdvözölte az aláírás előtt álló balkáni paktumot, de a katonai szövetségből csak barátsági szerződés lett s bár azóta az érdekelt államok vezérkara ismételten tanácskozott, még teljesen nyitva áll a kérdés, vájjon adott esetben Jugoszláviára valóban lehet-e számítani. Malenkov „békeoffenzívájának” balkáni mozzanatai — a Jugoszláviával való diplomcáiai kapcsolat normalizálása, engedékenység a Dunabizottságban Jugoszlávia kívánságaival szemben, a Vaskapu hajózása tárgyában kötött román-jugoszláv megegyezés, a szovjet dunai flottilla átengedése a Duna jugoszláv szakaszán — még Jugoszlávia új barátait is aggodalomra késztette s máris árnyékot vetett az alig megszületett szövetségre. De ha még tényként is fogadjuk el, hogy Jugoszlávia valóban, mint a nyugati hatalmak szövetségese lép be a háborúba, nagyon is kérdéses, hogy a hadiesemények alakulása lehetővé teszi-e majd Jugoszlávia átmentését az eljövendő Európába. Mert bármily jó is a jugoszláv hadsereg katonaanyaga és bármily modern felszereléssel látja is el a Nyugat ezt a hadsereget, a hadsereg tagjait ma éppúgy nem füti a fennálló rendszer és állam védelmének akarata, akárcsak 1941-ben. Egyrészt, mert Jugoszlávia népei éppúgy csak az alkalomra várnak, hogy megszabaduljanak a kommunizmustól, még annak titoi változatától is, mint a vasfüggönyön túlra kényszerített valamennyi nép. Másrészt, mert Tito kommunista fedcralizmusa korántsem tudta megoldani Jugoszlávia népi problémáit s így a jugoszláv államkeretbe kényszerített népek centrifugális törekvése az eljövendő háború esetén is éppúgy érvényesülni fog, mint 1941-ben. Éppen ezért a jugoszláv hadsereg aligha lesz alkalmas annak a feladatnak a megoldására, hogy Bosznia és Szlovénia hegyeibe való visszavonulással akárcsak halogassa a Szovjetnek az adriai térségbe való előretörését mindaddig, amíg nagyobb nyugati erők partraszállhatnának s megkezdhetnék a minden bizonnyal főerejével nyugatra lendülő szovjet erők oldalazását. Ezzel szemben bizonyosra vehető, hogy a háború kitörésének első pillanatától kezdve működésbe lépnek az elnyomott népi erők földalatti szervezkedései s ki fog robbani a szerb királyi s a horvát nemzeti felkelés. Ezzel Jugoszlávia földjén éppoly hármas s eszközeiben éppúgy nem válogatós belső küzdelem fog megindulni, akárcsak 1941 és 1945 között. S e küzdelem során csakhamar be fog bizonyosodni, hogy a Nyugat természetes szövetségesei éppen e nemzeti erők, amelyek azonban semmiképpen sem foghatók össze egy egységes jugoszláv keretbe. így a háború végső fázisában már befejezett tény lesz Jugoszlávia felbomlása s így e területeket ismét egy egységbe öszszekényszeríteni csakis a Nyugat fegyveres erejének igénybevételével volna lehetséges. Erre azonban a Nyugat már csak azért sem lesz hajlandó, mert harmadszor is meghazudtolná azt az elvet, melyet immár harmadszor hirdettek meg a világnak: a kis népek szabadsághoz, önrendelkezéshez való jogát. Eisenhower elnök az amerikai kongresszushoz intézett február 20-i üzenetében megbélyegezte a Szovjetnek azt a magatartását, hogy a második világháború során vele kötött szerződéseket arra használta fel, hogy a népek egész sorát megfossza szabadságától s rájuk a maga kommunista terroruralmát kényszerítette. Annak idején a nyugati hatalmak a katonai helyzet kényszere miatt kötötték e megállapodásokat a Szovjettel. S a Nyugat állami érfiainak sejtelmük sem volt arról, hogy a Szovjet értelmezésében a demokrácia, a szabad választás, stb. egészen más valóságot jelent, mint Nyugaton. Ma ugyancsak a katonai helyzet s érdekek alapján keresik Tito kommunista Jugoszlá viájának barátságát, holott Tito kommunizmusa s szerb imperializmusa egy jottányival sem különbözik Sztálin-Malenkov kommunizmusától s imperializmusától. Jugoszláviában éppúgy nincs egyéni szabadság s jogbiztonság, mint a vasfüggönyön túl s Jugoszlávián belül a népek éppúgy ki vannak szolgáltatva egy kisebbség, a szerbség imperializmusának, mint Közép- és Kelet-Európa nemzetei a szovjet imperializmusának. Eisenhower elnök a kongresz(Folytatás a köv. oldalon) Weckerle Péter angol úri és női szabó Olivos Luis Monteverde 385 (Av. Mai pú 38QQ-as magasság, az avenidától egy cuader PONTOS ÉS GYORS KISZOLGÁLÁS!
