Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-09-15 / 16-17. szám

8 Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAG ÁROK ÚTJA A Kárpát-medence szerepe az európai kultúrában Irta: Gosztonyi Gyula tak és mennyire jellemzőek min­denkor az emberiség történeté­re. A szó elszáll, az írás megsem­misül, mindkettő az enyészet se­besen elmúló jájéka csupán; az építészeti alkotásokra ez a tör­vény sokkal kevésbbé érvényes. Rákosi Viktor ötletes gondola­tát — az építészet megfagyott zene — így alakíthatnék át: az építészet megfagyott történelem. Asszíria, Babylonia gyenge minő­ségű, nyerstéglából épült és fa­janszlapokkal burkolt építmén'ye- i látszólag megsemmisültek u­­gyan, de a Tigris és Eufrát völ­gyének lankás dombbajlatai a­­lól négyezer év után is sikerült kiásni Ninive, Ur, Babylonia ko­losszális épületromjait és rekon­struálni egy ősi birodalom tör­­| ténetét; Egyiptom és Görögor­­j szág csodás kőemlókei ma is áll­­| nak, filmszerű hűséggel reprodu­kálva kultúráikat: Róma mai ér­­! telemben is tökéletes tégla-be­­tonépftényei közvetlenül érzékel­­! tetik évszázadok küzdelmét az j új anyag kifejezési lehetőségei­vel a császári fénykor leheletsze­rű íantheonjától Galériás csá­szár késői szalonikei palotájának kezdetleges, barbár kupolájáig. Csupán szem kell, hogy meglás- i sa, és agly, hogy kielemzze és ki­­j bányássza belőlük az értelmet. 1 hogy aztán vissza gombolyítsa a I történelmi szükségszerűség fona­lát, kiolvassa belőlük magát az I emberi történetet. Mint ahogy a nyugati kultúrkör templom épí­tészetének fent vázolt folyamata ¡ tökéletesen jellemzi Nyugat - E- urópia egész kultúrtörténetét, a- I melyben a megnyert, vagy elvesz­­j tett csaták évszámai teljesen a­­: kirendelt jelentőségűek. S ahogy I egy francia, egy német és egy o­­lasz gótikus székesegyház töké­letesen kifejezi környezetének s I alkotóinak néplségét, kulturfo- I kát, történeti adottságát, lelki­­j ségét, lehetőségeit és ennek kü­­¡ lönbségeit, mégha alapgondolata tökéletesen ugyanaz is, -— vagy , a vízigótok Hispániában, a Ka I rolingok a Rajna mellékén rá j nyomták kultúrájuk sajátos jel i lemzö bélyegét koruk korai ke resztény építészeti alkotásaira. I Kétségtelen tehát, hogy írót A mai Dunántúl egykor a ró­mai birodalom PANNÓNIA nevű tartománya volt, a történelmi a­­datolc csupán néhány birodalmi útvonalát és evvel kapcsolatosan egy sorozat helységnevét jegyez­ték fel. De például Óbuda, Szom­bathely, Pécs római kori építé­szeti maradványai ma már pon­tosan meghatározzák Aquincum, Savaria, Sopianae helyét, és ma már azt is tudjuk, hogy Aquin­­cum-6-buda Pannónia katonai kormányzójának s Pécs-Sopianae a polgári kormányzónak székhe­lye volt. Pannónia kereszténysé­géről a vértanú-akták néhány a­­datán kívül semmi sem szólt, So. pianae-Pécs festett és festetlen sirkamrái, temetői kápiolnái, ba­zilikája, — Savaria-Szombathely cella trichorája és Qulrinus-bazi. likája, Valkum-Fenékpuszta ba­zilikái, ó - Buda-Aquincum ó-ke­resztény temetője és cella tricho­rája nemcsak a római keresztény ség létezését, hanem a pécsi e­­gyik festett sirkamra Konstantin féle Krisztusmonogramjával an­nak idejét, a festésmodor alap­ján pedig annak idevezetö útját ( Róma-Aquincum ) is pontosan meghatározza. És hogy ez a ke­reszténység nem szűnt meg a népvándorlás viharában, hanem tovább élt Szent István magyar kereszténységéig, — bizonyítja a pécsi cella trichora második, bi­zánci hatású kifestése és főként az, hogy Szent István a pécsi püs­pökséget az itt akkor még lé­tező ókeresztény bazilika és ke­resztény egyházközség természe­tes folyományaként alapította és a püspöki székesegyház építésé­ről azért nem rendelkezett, mert arra szükség aplillanatban nem is volt. A magyar királyság meg- | erősödésével a következő évszá­zadban került sor a mai székes­­egyház kiépítésére. Kora építé­szeti stílusának megfelelően az az addig használt, egykori bazi­lika helyén és alapjain. A szentistváni magyar keresz­ténység mindig a nyugati kultúr­körhöz tartozott és soha semmi köze nem volt a keletihez. Szva­­topluk karolingi szláv államala­pításáról építészeti emlék nem maradt, jelentőségének megfele­lően. Viszont a magyar állam e­­zeresztendős története a Kárpát­medencében a román, gőt, renai­­sance, barokk, romantlcista épí­tészeti alkotások egész sorozatát mutatja fel Brassótól Pözsonyig, Kassától Pécsig és a horvát társ­ország területén az Adriáig. E- zek az építészeti emlékek nem óhajtanak vetekedni Itália, Spa­nyolország, Franciaország,a Raj­­navidék csodálatos alkotásaival, méreteik és díszítményeik meg­felelnek egy életéért küzdő, Eu­rópát öntestével védő, testvérte­­len, de hitéhez, hivatásához min­dig görcsösen ragaszkodó nemzet lehetőségeinek. Ezt az életerőt se a tatárdúlás, sem a másfélévszá­zados török hódoltság nem tudta elpusztítani. Buda, Eger, Pécs, Szigetvár néhány romantikus és exotikus jellegű török épületma­­radványán és néhány iparművé­szeti virágmotivumon kivül sem­mi sem maradt ebből a keleti oz­mán világból, csupán egy tragi­kus negatívum. A magyar közép­kor s renaissance emlékének saj­nálatosan nagyméretű pusztulá­sa, vagy olyan mértékű megron­gálódása, hogy például Baranya németlakta vidékein, a rosszem­lékű Sväbische Türkei területén a Mária Terézia-kori barokk é­­pítmények vakolata alól kellett kihámozni a középkor! román, gót templomok maradványait, — bizonyítva azt, hogy egyes nyuga­ti várostörténészek, így Schuene­­mann ama megállapítása, hogy a magyar városkultúra német e­­redetü, még a török hódoltság u­­táni német telepítések esetében sem más, mint egy otromba, vas­kos tévedés. A pécsi püspöki le­véltár egyik adata szerint egy németajkú kanonoknak azért kel lett feladnia stallumát, mert az egész püspökség területén nem akadt szolgáló, akivel meg tud­ta volna értetni magát. A ma né­metajkú telepes községek egész sorának helyén állt a középkori magyar falu, a maga régi temp­lomával és nem kellett Nyugat­ról szakértőnek jönni, hogy meg­tanítsák a magyarságot, hogyan kell várost, községet alapítani. Kétségtelen tény az, hogy a magyarság a honfoglalás kezde­ti belső viharai, vajúdásai után szükségszeriileg a nyugati kultur körhöz csatlakozott, a Kánpát­­medencét saját testével bélelte ki, ösztönös inteligenciával sajá­tította el a nyugati életformát és ahhoz, átszűrve sajátos egyé­niségén, mindig, mindenben al­kalmazkodott. Egész természetes hogy fiait nyugatra küldte tanul­ni és nyugatiakat is hívott, hogy azoktól tanuljon: és természetes az is, hogy keleti határain, a kár­pátvonalon erőihez mérten igye­kezett mindenkor fenntartani a kelet rohamát, legyen az a tes­tet leigázó tatár, vagy török, le­gyen az a nyugati lelkiséget át­formálni kívánó keleti orrodoxi­®a. A trianon utáni román meg­szállás néhány sivár, sablonos or­todox templomán kivül nyoma ■sincs a keleti kultúrkör építésze­ti befolyásának. S ha a nyugat könnyelműsége, meg nem értése, hálátlansága fel is nyitotta me­gint a Kárpátvonal zsilipjeit, tud­juk. hogy az áradat egyszer me­gint csak leszalad, tartson a gát­törés két évig, vagy százötven é­­vig, mindaddig, amíg a Nyugat ismét rá nem ébred arra, mit je­lent számára ez a tragikus téve­dés. A magyarság tudja ezt s bízik Bíznia kell, mert erre tanítják Pannónia Sacra ókeresztény sír­jai, a magyar középkor román, gót székesegyházai, az újkor ba­rokk templomai, az esztergomi szentistváni királyi palota, a fe­hérvári koronázó templom rom­jai erre tanítja az ezek által ki­fejezett és a bennük kiteljesülő magyar történelem. S valami másra is tanítja és kötelezi a magyarságnak azt a részét, amely most az emigráció számkivetettségében eszi a ha­­zátlanság keserű kenyerét. Nyu­gat szakkönyvei, lexikonjai, mű­vészet- és egyház - történetei né­hány banális közhelyen, geográ­fiai adaton kivül mitsem tudnak a magyarság szerepéről, a Kár­pátok medencéjének történetéről. Jean Hubert és Ejnar Dyggve futó hivatkozásaitól eltekintve nyoma sincs sehol Pannónia Sac­ra ősi kereszténységének, mely alapja lett a szentistváni keresz­ténységnek. A zamorai San Ped­ro de Nave vízigót templomáról fényképsor számol be a művészet történet hasábjain, a pécsi egyik festett sirkamra Konstantinkori Szüzanya képéről, kezében a kis Jézussal, — senki se tud, pedig ez Közép-Európa első ilynemű áb­rázolása a római katakombák modorában. A p é c s i dóm XII. századi altemplomi lejáratának domborművel vetekednek a ve­lük egykorú nyugatiakal, de az a bájos naivitással megmintázott három királyok képe még nem je lent meg egyik nyugati művészet történet lapjain sem. És így to­vább.. A távol nyugatra szakadt ma­gyarságnak most kell pótolnia ezt a hiányt. Véres verejtékkel kell össszegyüjteni minden ada­tot, mert biztos, hogy Gerevich, Divald, Nagy, Alföldi és a többi taagyar történészek egész sorá­nak könyvei kutathatók fel Itáli­­a, Németország könyvtáraiban jó képanyaggal és hiteles adatok tö­megével. Pártpolitikai versengés helyett kultúr - propagandát kell folytatni a világ minden pontján, szóval, képpel, írással belevésni a szabad világ tudatába, mi a jelentősége és szerepe a Kárpát­medencének az európai kultúrá­ban. Csodálatos szép ajándék len­ne ha az argentínai magyarság részéről; ¡az egyetemes magyar­ság számára, a bunosairesi Mindszenty Akadémia tudósai és a Szabadegyetem lelkes fiataljai tennék meg az első, ilyenirányú kezdeményező lépéseket. Szőlőből készült eredeti tiszta bor, öt és tízliteres kimérés­­“VINOS GRISI’’ A magyar ember jó bort akar inni. — Mi házhoz szállítjuk a legjobb mendozai bort, amit heten­ként hozatunk Mendozából. Négy féle minőséggel szolgálhatunk. Mindegyiknek $ 2.00 literje. De a mi boraink kis mennyiségben nem kaphatók, leg­alább öt litert kell rendelnie s azt minden héten lakására visszük vevőinknek demizsonban. Ezt a szolgálatunkat ma csak ama klienseinknek ajánl­hatjuk fel, akik az Av. Eva Peron ( ex-Maipu ) mentén laknak, tehát Vicente Lopezen, Olivoson, -Martinezen, — egészen Tigréig. Megrendelésnél hivatkozzék a Magyarok Útjára! Azonnal tegyen egy próbarendelést telefonon: 59-4701 Nagy Konstantin római császár T 313-ban egyenjogúsította a ke- j rcszténységet és 3 30-ban letette ¡ az új birodalmi székváros. Kon- | stantinápoly alapkövét. E két e- j somény forduló pontot jelentett Európa történetében. A keresz­ténység felszabadítása új, friss, barbár erők kezébe játszotta át az európai politika irányítását, az új,, pompás főváros megalapí­tása pedig megadta az utolsó lö­kést a roskadozó és erőszakkal fenntartott birodalom szétbom­lasztásához. Másfél évszázados va­júdás után a vízigótok leszakí­tották az ibériai félszigetet, Itá­liát a henulok tiszavirág-életű u­­ralma után Teodonik aztrogótja- i foglalták el, Észa.k-Afrikában a vandálok alapították meg biro­dalmukat mindenkor a keresz­ténység égisze alatt. Az egykori római világbirodalom dicsőségét a magára maradt keletrómai csá­szárság kísérelte meg átmenteni egy jobb jövő számára, de a kö­zép- és Nyugat-Európában kicsí­rázó új nagy. európai államha­talmak előfutártiának, a, Karo­­lingok nyugatrómai császárságá­nak és a délkeleten feltámadó izlám világnak fojtogató harapó­fogójában a lassú, reménytelen kifáradás és végelgyengülés kí­nos halála pecsételte meg sorsát. A Rómából kisugárzó és elasz­tikus nyugati kereszténység jó­formán kényszer nélkül szállta meg a római kultúra által meg­termékenyített és életerős, rom­latlan barbár nénekkel időközben feltöltött nyugati és középeuró­­pai életteret. — Bizánc számára ¡nem maradt más, mint a közvet­lenül érintett Balkán é,s Kisázsia Valamint a Fekete és Balti ten­ger közének nagykiterjedésii, de a kereszténység által mindaddig nem érintett területe mely a nép­vándorlás viharaiban széjjelmor­­zsolt és ide-odasódort szláv nép­törzsek hazája lett. Az ezredfordulón Kisázsia jó­­része szintén elvérzett s igy az egyre jobban elszigetelődő bizán­­ej térítőtevékenység határterüle­te a Balkán, a mai Románia és ■Oroszország területére zsugoro­dott a Száva, a Kárpátvonni és Kelet-LengyelorszSg éles határvo­nalával nyugat felé. Konstan­tinápoly elfoglalásával az egyko­ri rémai birodalom utolsó ma­radványa is eltűnt és a bizánci gondolat kettészakadt, a balkáni nasszív görög és a keleteurópai fanatikus nacionalista, szláv or­todoxia pólusára, amely utóbbi­­inak vezérmotívuma ezidőre a nyugati keresztény kultúrkörből való teljes elszigetelődés elve lett a szláv lélek melankólikus misz­ticizmusával töltve fel és unalo­mig megismételt centrikus temp­lom-alaprajzok kupolasor.a,i, sei­­telmes ikonfalak megmerevedett formáiba préseli be az ősi litur­giát. A nyugati kereszténység vi­szont ezidő alatt friss, rugalmas hajlókonvságával játszotta végi-’ .a, továbbfejlődés lehetőségeinek egész sorozatát, lelki szükségle­teknek megfelelően továbbfej­lesztett, ősi magjában változat lan liturgia befogadására az egy szerű, gazdaságos, — különösei), műszaki képzettséget nem kivá nó ókeresztény bazilikából elöbl a komarabb, vaskosabb, erödszo rii román temiplom-tipust ajaki tóttá ki, mnjda magasra törő lé lek géniuszával a gót székesegy ház kocsi pH és, statikai tökéle tességében ma is utolérhetett! köcsodáját teremtette meg. És a mikor ráébredt arra, hogy ebbel az irányban nincs további üt, a zonnal visszakanyarodott az ős Róma építészetéhez és új élmé nyékét, merítve abból megalkott: a renaissance, majd a barokk ú teniplomtipusa.it. S amikor itt is bezárult az út, a romanticizmus rövid periódusa után — minden gátlás nélkül tudomásul vette az új éplítöanyag, a vasbeton világ­uralmát és alkalmazza is azt,na mindeddig nem is érhetett el an­nak kiteljesült, érett formáihoz. Csodálatos, hogy az építészet és a vele összefüggő szobrászati és festőmüvészeti alkotások mi­lyen jelentős szerepet játszot­történeti adatok híjján maguké’ a megmaradt építészeti emlékek és tartozékaik, faragványaik, fal­festményeik, szobraik, iparművé­szeti kisleleteik is elegendők ah­hoz, hogy leolvassuk belőlük ko­ruk történetét. Fentebb említettük már, hogy Európa keleti és nyugati kultúr­körének határvonalát a Kárpá­tok vonala jelzi. Vajon igaz ez? Valljanak tehát a kövek! A. nyugati kultúrterület, Róma 15. keleti kultúrteriilet, Biteánc C. Kárpátvonal I). Mohamedán kult árterület

Next

/
Oldalképek
Tartalom