Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)
1951-05-15 / 9. szám
10. oldal Buenos Aires, 1951 május 15. MAGYAROK ÚTJA nagy erdők között. Egy idő múltával újra megszólalt a katona. —Aztán mióta van elrejtve az a puska? —Tova tavasztól — vallotta meg Mózsi — Mióta a rómáuyok még a sörétes puskától is félteni kezdték az országukat. Nevettek ezen a katonák, vidáman. Aztán csak mentek, mentek. —Sok van még odáig? — kérdezte újra egy idő múlva a főkatona, mikor már alig győzte a szuszogást. —Csak most kezdődik -— vigasztalta Mózsi. Hát kezdődött is. Akkora csúnya sziklák meredeztek mindenfele, li ogy nézni is alig győzték őket. Meg is állott a háromcsillagos minden percben és törülgette magáról az izzadtságot. —Maga hovalósi ? — kérdezte meg tőle egy ilyen megállásnál Mózsi. —Budapesti vagyok — felelte az büszkén. —Az nagy dolog — ismerte el Mózsi is. —De ilyen sziklák még a Gellérthegyen sincsenek, hallja! — borzolódott szegény. —Azt is elhiszem. Fujtjak a katonák, erőst nehezükre esett a mászás. Csak éppeu az egyik, egy kis tömzsi barnaképü birta valahogy. De annak aztán úgy járt a szeme a fák között, mint a gyik. S ha valami nyomot látott majdhogy meg nem szagolta, annyira megörvendett neki. Látta Mózsi mindjárt, hogy rendes ember lehet. —Hát maga honnan gyiitt? — kérdezte meg tőle. —Én a Bakonybul — felelte az. —Hát az mi 1 —Az? Hegy, meg erdő. —Nana. Akkor jó. Medve van-e sok? —Az nincsen. De szarvas annál több. —Az is valami — ismerte el Mózsi. És attól kezdve egészen másképpen nézett a tömzsire. Alig értek végire a sziklának, olyan borókasürüség következett, hogy csak kinlódás volt megmozdulni benne. Nem is állotta meg a budapesti káromkodás nélkül. — De a bubánatát! Maga aztán jól elrakta azt a puskát ! —Hásze jól — hagyta rá Mózsi is. Végül nagy kínlódások árán megérkeztek egy fához. Vénségesvén bükkfa volt ez s jó magosan, rajta akkora lyuk, hogy egy ember is befért volna kényelmesen. —Na — állott meg Mózsi a fa alatt — ez az. Megnézték a katonák nagy fürkészve a fát. —Hát ilyet lentebb nem kaphatott volna? — besszankodott még egyre a csillagos.-—Ilyet aztán nem — vallotta Mózsi meggyőződéssel. •—Na, akkor szedje csak elé gyorsan s menjünk, mert dél lesz mindjárt. —Jójó — boklászta körül Mózsi a bükkfát — de föl is kell mászni rea! —Hát másszék! —Mászom már, mászom. De tartsa a vállát valaki. A háromcsillagos rámutatott a barnaképüre. de Mózsi megrázta a fejét. —Igen kicsiny. Még a másik sem elég. Ejiszen maga a leghosszabb. . . minek is tiszteljem? ■—Szakaszvezető — húzta ki magát a háromcsillagos. —Hát ha az, akkor ejszen maga álljon ide, hadd szállhassak a hátára, külömben nem érjük föl soha. Morgott a szakaszvezető, de azért csak odaállt a fa alá. Mózsi meg fölhágott a hátára s onnan a vállaira. Szöges bakancsaival meg is dömöckölte tisztességesen. —Ne topogjon már annyit, ember — sziszegett szegény feje odalent. —Sze nem topogok én, dehogy — ellenezte Mózsi — csak fene magosán van ez a nyílás itt, tudja. Azért valahogy csak elérte. Elérte s belenézett. Forgatta a fejét. —Siessen már! — sürgette lent a szakaszvezető — széttöri a vállamat! Megdöngette Mózsi a fát. Szólott, mint az üres hordó. De a következő pillanatban már szökött is le a szakaszvezető válláról. —Hij, a kutya teremtésit! —Na mi-a ? Megvan a puska ? Megvanni megvan az, bizonyára — vélte Mózsi — de egyéb is van. —S az mi? — nézett rá a szakaszvezető boszszusan s a vállát tapogatva. —Az vadméh. —Hol? —Ott ni, a likban. S biza, rajzottak is kifele nagy döngve a méhek a likon, de olyan zummogással, hogy hallani is rósz volt. —Hát most mi lesz? — nézett a szakaszvezető fancsali képpel a fára s a méliekre. —Én nem tudom — busult Mózsi. —Pedig a puskát csak ki kell vegyük! —Vegye biz azt — javalta Mózsi — de vigyázzák, mert húsz ilyen méh ha megszurja, belépusztul még a bihaj is, nem egy szakaszvezető. Nézték a katonák tanácsalanul a fát, meg is rugdosták, hogy hadd lám, mennyi a méh benne. Hát volt ott elég. Sokkal több húsznál. Csak úgy nyüzsögtek a lik szájánál nagy haragosan. Egyikük ki is vágódott sebesen a többi közül s egyenest bele a szakaszvezető arcába. Hű, a ménkűbe! — kapott az arcához szegény — de megszűrt! Gyerünk innét sebesen, emberek! Mentek is, nem kellett mondani kétszer. Mózsi busán kullogott utánuk. —Na, szegény drága puskám — kesergett. —Lépesméz lesz belőle — csufolódott az egyik katona. Mózsi megnézte csúnyán, de nem szólt. A szakaszvezető az arcát tapogatta, amelyik dagadozni is kezdett már ügyesen. —Nem baj — vigasztalta azért lefele menet Mózsit — majd úgy jelentjük, hogy ellopták a fegyvert. Úgy se jön ide föl senki, hogy utánna nézzen. Nagyot sóhajtott Mózsi, szíve legmélyéből. —Hát ez igaz. Nem tehetünk egyebet, nem biza, Ahogy lefele haladtak, szótlanul, a kis tömzsi lassan Mózsi mellé sündörgött. Nézte a szeme sarkából egy darabig, aztán csak odasúgta halkan, hogy ne hallja a többi. —Hát ezekkel a méhekkel szerencséje volt, földi. Mózsi is visszanézett rá, aztán bólintott. —Tiszta igaz. —Nekem is van ám puskám odahaza — súgta tovább a bakonyi — éppeg egy ilyen fában. —Akkor jó helyt vagyon. Mentek egy darabig, kissé el is maradtak a többitől. Újra a bakonyi szólalt mege elsőnek. — De hallja, én nem vittem volna őket ahhoz a fához, amelyikben a puskám van. Vittem volna egy másikhoz s azt mondtam volna, hogy picsák, ellopták! S még vigyorgott is, hogy lám ő milyen ügyesravasz ember. De már erre Mózsi is elmosolyodott a maga módján. S csak ennyit szólott. —A vadméh, az figurásabb. A bakonyi csóválgatta a fejét. —Hogy éppen odaköltöztek! Mintha előre kisszámitotta volna! Ránézett Mózsi. —Kiszámítottam én ezt már pendelyes koromban ! —Hogyhogy? —Hát csak úgy, hogy már akkor is vadméhek voltak ebben a fában! Erre már a bakonyi is elámult. Úgy nézte Mózsit, mint Pilátus a feltámadást. —Akkor hogy tehette oda a puskát? —A puskát? — csillant föl Mózsiban a lélek — azt maga ne féltse. Van itt odvas fa annyi, mint pap a pápa tometésin. Ettől már kedvre derült a bakonyi is. Vidáman kuncogott Mózsi mellett, ahogy lefele másztak a meredek sziklákon. De csak fúrhatta valami még az oldalát, mert később újra megkérdezte : —Aztán vadméh, csak ez az egy van ? —Nem-a — villant rá vissza Mózsi — de ez vót a legmesszibb, tudja. Ettől aztán a bakonyinak olyan jó kedve lett, hogy fütyörészni is elkezdett hamarjában. —Nekem ez nem jutott volna, az eszembe, hallja ! — vallotta be becsületesen. Tetszett Mózsinak az egyenes beszéd. Meg is jegyezte rá, vigasztaló jóindulattal. —Attól még élhetnek emberek a Bakonyban is. Csak a szakaszvezető fogta ott elől nagy szomorúan a dagadt képit, —A Gellérthegyen nincsenek méhek, ugye? — kíváncsiskodott Mózsi, mikor az erdőből kiértek. De nem is felelt rá szegény. Hát az almafák dolga igy végződött, abban az első termő esztendőben. A MAGYAROK ÚTJA előfizetési ára: évi 60.- arg. f,félévi 30.- arg $ Külföldi előfizetés légiposta-szállítással évi 10.- USA-dollár Legjobb bevásárlási forrás MOKRÁNY csemege üzlete Mindennap friss felvágottak, nagy választék! Lavalle 370 T. E. 31 — 2573 Török vörös olaj, fúró olaj, fémipar részére emulgáló, fonó olajok, cipő talp, felső bőr, szarvas bőr, szőrme stb. Börcserzők részére a megbízható OLEO-TEX gyártmányok már utat törtek as argentin iparban. Miért nem használja Ön is, a békebeli hazai minőségű gyártmányokat? Díjmentes, ssaksserű felvilágosítással szíves rendelkezésére állunk. JUSTO SZABADY MARTINEZ Belgrano 2245 T.E. 47 — 4402, 47 — 4524, 61 — 2884 HAJDÚ TALLER MECANICO Autók, traktorok és azok elektromos berendezéseinek javítása garanciával! Autók, traktorok és egyéb motorok vétele és eladása. Laprida 1894 Florida Av. Maipú -300 magasság T. E. 741 •— 0104 HORCO' RADIO A RÁDIÓ TANÍT, NEVEL, SZÓRAKOZTAT: “Nincs a világon olyan árúcikk melyet ne lehetne egy kicsit silányabban, egy kicsit olcsóbban gyártani. Mindazok, akik elsősorban az árat figyelik joggal esnek ezen lelkiismeretlenek áldozatául." HORCO RÁDIÓ 4549 Dr. M. Beguerestain La ms Oeste DIPLOMÁK BEJEGYZÉSE BRASILIÁBAN! Külföldiek diplomáinak érvényesítése. Orvos, mérnök, építész, ügyvéd, veterenário. Technikusok általában. Számvevő és könyvelőnek való át' képzés. Tájékoztatást nyújt tanügyben. Dr. Tóásó Aurél — Caixa Postai 5006 — Rio de Janeiro — Brasil Párisi gyakorlattal, tökéletes vonalú és szabású kosztümöt, ruhát es kabátot készít, hozott anyagból is: GABY GEBHARDT Juramento 2434 III. A. Belgrano (Cabildotól fél cuaderi-re) MOTORCEA MOTORES ELECTRICOS MOTORES - TRANSFORMADORES - DINAMOS COLECTORES - ELECTROIMANES INTERRUPTORES - RESISTENCIAS - APARATOS ESPECIALES - AUTOSTARTER - SEPARADORES ELECTROMAGNETICOS • RECONSTRUCCION Y REBOBINAJE DE TODA CLASE DE MAQUINAS ELECTRICAS Compañía de Construcciones Electromecánicas Soc. de Resp. Ltda. — Capital $ 500.000 Luis María Campos 70-84 -----------Buenos Aires Munka után megérdemlőnk egy kis pihenést! Kollektivon, autóbuszon, vonaton olvassa a Kalandos órák szórakoztató regényeit! A Virtus kiadó kalandregény-sorozatának első száma máris megérkezett Argentínába. MÁTRAY S. LAJOS: A nagy árnyék útja Izgalmas, eredeti és kaladossága mellett feltámasztja a régi Budapest atmoszféráját. .. Ára: g 4.50 Vásárolható és megrendelhető a Magyarok Útja kiadóhivatalában: Balcarce 605. — T. E. 33 -Avenida- 1268 --------- Buenos Aires Útban a KALANDOS ÓRAK 2. száma, Szitnyay Zoltán lebilincselő írása: A TITKOK TOLVAJA Taluris GrAficos VERDAD - Sikulosa 1535
