Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
14. oldal Magyar Végvár 1955 május B.F. HARMATOS KULTÚRA. AZ EMKE kávéház járdateraszán kezdték asztalra fordítani a székeket. Még pár vendég lézengett a hatalmas üvegablakok mögött, de a pincérek meg megindították a kiutalási eljárást. Halálosan sértett arccal bolyongtak az ittfelejtett vendégek között, szemrehányó torokriszálással igyekeztek a csökönyös maradókat jobb belátásra bírni. A cigányok még a helyükön ültek, de inkább csak megszokásból. Arcukról, testtartásukról leritt, hogy vége a muzsikának. A klarinétos és nagybőgős szemtelen kihívással, felváltva fixirozták a vendégeket és a zenekar kis asztalán árvuló üres üvegeket. A prímás rájuk is szólt: Te Jóska, Pista, - hagyjátok a fenébe! Ezek - és fitymálva a terem felé intett - nem urak. Hiába duvasztjátok szemeiteket! A Hatos villamos hosszabb ideig állt a Nemzeti előtt. Az éjjeli ellenőr vitatkozott valamiért a vezetővel. Ez a vitatkozás a Hatos villamost nem SrdekelteAz Em két figyelte tehát. Hamar elunta, - álmos és ideges volt. Idegességét szórakozottsága idézte elő. Mikor közel húsz perccel ezelőtt elérte a Boráros teret, a tér nyugati végén elfelejtett bekanyarodni. Abban a hitben, hogy s Horthy hid már felépült, - majd hogy bele nem szaladt a Dunába. 1926-ot írtak, a hid tehát még nem állt. Ezt tudnia kellett volna. De erősen vágyódott Budára, mert a Körút idegen levegője nem tett jót tüdejének. Az ellenőr végre befejezte a vitatkozást, - a vezető rácsapott a csengőre. A Hatos villamos felszisszent: Csendesebben a keservit..., az idegeim!! A kocsi elindult. Alvajáró módjára mozgott előre, helyesebben alva rohanó módjára. Rövid rohanás után arra eszmélt, hogy rálépett egy jeggyürüre, Éppen a Royal Orfeum előtt történt ez. A vezető pillanatok alatt lefékezett. Mindezt egy jeggyürü miatt, zsémbeskedett a Hatos villamos - de azért megállt. Közben rájött, hogy a jeggyürühöz kéz, a kézhez pedig ember is tartozott. Rendőrök rohantak feléje, mentők, orvosok, ellenőrök. Hallotta az orvos hangját: Részeg volt szegény, messze bűzlik az alkoholtól. Azután egy bámészkodóét: Na, ez se iszik már többé. A Hatos villámost eme utóbbi kijelentés megnyugtatta. Lám, én szoktattam le az ivásról. Még büszke is volt egy kicsit erre a sikerre. Elhatározta, hogy majd ha nyugállományba megy, antialkoholista klubot létesít. Elnézéssel állapította meg, hogy tömegével élnek olyan ostobák, akik nem ismerik ezt az egyszerű elintézési módot. Hosszadalmas és kínos elvonókúráknak vetik alá magukat. A jeggyürü ügyet igy a maga részéről elintézte. A kerekeinél való matatás ugyan kissé csiklandozta, de figyelme már másfelé fordult. A Royal Orfeumban éppen énekeltek. Jó füle volt, mindent tisztán hallott. Ágaskodva betekintett az Orfeum emeleti ablakán. Akkor kezdtek újabb számot, lelátott a színpadra. Ágaskodva betekintett az Orfeum ablakán... A reflektor fényben egy nő és egy férfi állt. A nő szőke volt, miként az álom, - fekete pihékkel az orra alatt. Igen, álomszőke, állapította meg a Hatos villamos, de ártatlanságáért egy elkezelt kisszakaszjegyet sem adnék. Egyébként a nőt már az elmúlt évekből ismerte. A Körúton sétálgatott esténként. Bírta a járást, - ezért magában elnevezte Járásbirónak. A férfi pókhasu volt, X lábakkal. Arcára pökhendien hóditó mosoly feszült. A nők a nézőtéren megsóhajtották. A zenekar rázendített. A nő és a férfi énekelni kezdett: Hol a Nílus vize csobog, történt ez a finom dolog, ott lakott egy fekete király. Nem volt neki gondja semmi s ha moziba tudott menni, csak az érdekelte, mi a máj. Mert szerette módfelett a májacskát, ettől kapott pocakjára hájacskát A kosztpénze, hogy kifogyott, befüttetett egy vonatot s egyenesen Parisba repült. Becsücsült egy autóbuszba, nem került csak egyfrankhuszba és a benzinszagnak úgy örült. Este már a Molenruzsban ringott ó és egy kis kokottra kacsintott ó. — Rettentő. . Au de finom az emberhús...!. Mert nagyon kikelt magából, megtanulta franciául, hogy rezón, mezónban, liezón. Addig ropta a sok trottot, mig egy finom kis kokottot vitt haza a déli vonaton. A vonaton mulattak egy rettentőt s a sziámi palotába mentek ók. Egyszer nyolc és kilenc között a kis kokott átöltözött, fehér volt a bőre, mint a fal. ,S a sziámi /mármint a Nilus melletti/ sírva látta, - megváltozott a babája, asszimilálódott hamar. Ennivaló volt a kicsi huncut nő s mégis a sziámit tönkretette ó. Rettentő. Au, de finom az emberhús...!
