Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
1955 május Magyar Végvár 11. oldal Ezek az alapelvek természetesen ősrégiek, az őskeresztények, az első szerzetesek, hittérítők, mártírok és egyéb lelki nagyságok életébek vezércsillagai voltak az emberiség fejlődésének történelme folyamán. De a mi korunk vészterhes viharai, megpróbáltatásai, önfentartási küzdelmei ezeknek lángjától elvonták a tápláló olajat és igy kialudtak vagy csak itt-ott pislognak a materializmus sötst éjjelén. Ezeknek felélesztése a MRA főcélja, az emberi természet adottságain belül. Ezeknek segítségével kíván a vörös sátán ideológiája ellen harcolni ugyancsak nemzetközi alapon, de nem elven nyugvó ideológiával. Mindenki nemzeti hitvallását, meggyőződését, tradícióját tisztelve a ‘jó* kifejlesztésével a nemzetek javát kivánja azzal, hogy őket eszméivel egymáshoz közel hozva, de nem egybeolvasztva, egy jobb uj világot teremtsen. Egy világot, melyet Isten kormányoz és nem az emberi anyagiasság.'Az embereknek választani kell aközött, hogy az Isten által kormányoztassanak vagy pedig arra Ítélik magukat, hogy tyrannusok kormányozzák őket’ — mondotta William Penn. Minden emberi mozgalomnak, emberek által előidézett fejlődési folyamatnak vannak hibái, hisz hibanélkülit csak Isten teremt. Az Isten pedig nem kényur, hanem cselekvési szabadságot ad az embernek addig, amig az emberi alkotások nem veszélyeztetik az emberiség létének alapjait. Az Isten megengedte az emberi elme kutatásait, melyek az Általa eggyé teremtett atomot darabokra hasítják. De ezen hasítási folyamatnak eredményeként megszületett atombomba már megrémítette a gyarló embert is, mert egy természetfölötti erőt idézett a Természet sötét mélyéből, mely elpusztisásával fenyegeti és melynek végs ó hatásait felbecsülni az emberi tudás és elme határain túlhalad. Megbontotta a nemzetek egységét és összetartását. A MRA azt állítja, hogy nem az atombomba, hanem az ideológiájának ereje fogja a Marx-Enge Is-Lenin-Sztalin-i vörös destruktiv ideológiát a maga konstruktiv, istenhivő ideológiájával legyőani. Minden akciónak megvan a maga reakciója. Minden természetes folyamatnak idő kell, mig kihatásai, eredménye kézzelfoghatóvá lesz. Ha nem igy lenne, akkor a tölgyfa csemetéből rövid néhány hónap alatt hatalmas tölgy lenne, De a természet csak evolúciót - fejlődést - ismer és nem revoluciót - forradalmat. E téren az emberiség önmaga é s az isteni törvények ellen szintén súlyosan vétkezett. A gyarmatosit^si politikájukkal az emberek csak országuk anyagi előnyeivel és nem gyarmataik lakosságának fejlődésével törődtek. Elfelejtették, hogy a fejlődést, mely az Isten által alkotott természetben is megnyilvánul, megállítani nem lehet. Ahelyett, hogy gyarmataikon élő népeket primitiv színvonalukból tanítással, neveléssel fokozatosan kiemelve az önkormányzás nívójára segítették volna, csukott szemmel haladtak el az Idő meg nem álló órája mellett. Az idő pedig haladt és egyszer csak arra eszméltek, hogy a Gonosz sötét szelleme úgyszólván szemük láttára hatalmába kerítette a primitiv népek lelkét, hogy azokat saját, romboló céljai elérésére használja, vérüket az ő saját malmának hajtására igénybe vegye. Ezek a nepek nem ismertek ideológiákat és sajnos nem ismerkedtek meg a MRA négy alapelvének gyakorlati alkalmazásával. Ok csak a kolonizáló politika rájuk nézve kellemetlen oldalát látták, így kapva kaptak a nekik vörös tálcán nyújtott ideológiai méreg kelyhe után és azt fenékig üritve megrészegedve tántorogtak vagy* tántorognak a még rosszabb vörös rabszolgaság utján. Miután a vörös ideológia e téren magához ragadta a kezdeményezést, a múlt idők mulasztását idő hijján pótolni nem lehet, a kierőszakolt folyamat eredményeként a vörös ideológia egyre több teret hódit ott, ahol a hittérítők évtizedes munkája után a vörös ágensek könynyen kiirtották a nekik 'fehér' Isten kópét szivükből és helyébe a materializmus molochjatBtenitésének tévtanával telítették primitiv lelkűket» E Téren épp úgy, mint a népeknek egymáshoz való közel hozása terén, felbecsülhetetlen eredményeket ért el a MRA. A Moszkvában már az 1920-as évek óta indoktrinált vezetők által fellázított Mau-Mau mozgalom hi vei között, a Nyugat Indiák malájai sorában, a túlzott nacionalizmus hullámai között vergődő egyptomiak között és a felizgatott északafrikai, kongoi lakosság minden rétegében dolgoznak lankadatlanul a MRA csapatai. A városokban ‘sejteket’ létesítenek é§ ott találhatjik a helyi sejtek önzetlen munkásai között az üzletembereket, a gyárosokat, a földbirtokosokat és farmereket, a hivatások minden ágának tisztviselőit fel a kormány tagjáig épp úgy, mint a munkásokat, szakszervezeti vezetőket, háziasszonyokat, egyszerű munkásnőket, - mig máshol a sivatagi törzsek, a hegyek lakói és a puszták beduinjei, a pagodák családjai és a tengerek hajósai között is fogunk MRA hívőket találhatni. A MRA főhadiszállása a svájci Caux-ban, egy sziklaormon épült régi kastély, — melyet egy lelkes hivő adott a mozgalomnak — a ‘training centerje’, hol évente százezren gyűlnek össze, hogy az uj irányzat igéit magába sziva, azokat hazavigyék népeik távoli országába. Hasonló kiképző központok találhatók Angliában Londonban, Kanadában Ottawában, Mackinac Island-on Mich.-ben és Los Angelesben. Ott zenés előadások, színdarabok bemutatásai üdítő változatosságot nyújtanak a hallgatóknak a napi ‘training’ ideológiai fejtegetései után, miközben filmek, rádiók és televízió közvetítik a munka előrehaladását a távoli részek lakosságával. Gyűléseket szerveznek a világ minden részében, a politikai vagy ipari élet forró gócpontjaiban, mig állandó 1000 alkalmazott és számos csapat működik a világ legfontosabb részeiben. A mozgalomnak Londonban, Indiában Bombayben, Japánban Tokyóban, Délafrikában Johannesburgban, Ausztráliában Melbournben, az Amerikai Egyesült Államokban New Yorkon vannak központjai és tervbe van Véve egy washingtoni iroda felállítása. AZ MRA KÖZPONT MŰKÖDÉSE Ahogy Mr. Buchman kifejezte, ‘a MRA változást hozó ideológia, mely változás alapos, radikális és forradalmi változást idéz elő az egyének, társadalmi osztályok, faSEBRIDUS: A ‘MORAL REARMAMENT’ washingtoni világ-gyűlése. II.
