Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
Magyar Végvár 5. oldal 1955 május készül s mitől mi őt semmivel sem tudjuk eltéríteni, — hogy a Nyugatnak megadja a végső kegyelemdöfést! Mi tudjuk, hogy a Nyugat nem akar háborút és békét óhajt. A nyugati békeszólam odaát másképpen hat, mint nálunk, mikor odaát a milliók felszabadítást várnak. Hogy mi a kommunizmus, azt ők jobban tudják, mint mi, tehát kár is nekik azt magyarán!. Ők reményt várnak tőlünk és pedig a rabszolgaország gyáraiban sínylődő modern gályarab éppúgy, mint a Kaukázus hegyeiben és Szibéria steppéiben szabadság és emberi élet után vágyódó, sóvárgó muzsik. Ne várjuk, hogy az emberi alapjogokat a Kreml zsarnokai nyújtsák népeiknek, mert ez épp oly távol van tőlük, minta dzsungel vértszomjazó tigrisétől a vegetarianizmus. Ezt majd a nyugat hozza nekik a vörös világ elsülyedése után és erre adjunk reményt nekik. Ami Magyarországot illeti, biztosak vagyunk, hogy a magyar nép a döntő pillanatban akkor is ott fog állni a vártán, épp úgy fogja ismét vérét ontani a nyugati keresztény kultúráért, mint ezer éven át tette, még ha nem is igér neki a Nyugat mást, mint egyetlen dolgot: azt, hogy a felszabadulás napja virradni fog. És máris virrad. Ha alig észrevehetően is, — de pirkad. Mindenfelől hangoztatják, hogy az a nyugati keresztény világ, mely már a távolmultban oly magas erkölcsi és vallási, emberbarát! színvonalon állt, hogy a Szent Sir és a keresztény cilágnézet védelmére keresztes hadjáratokat indított a Szent Földre, hoszszantartó véres harcokat vívott az Izlam ellen, majd hadihajókat küldött Afrika partjaihoz, hogy a rabszolgaságot, a rabszolgakereskedelmet megakadályozza s ma megzavarodva, meghasonolva, tétlenül nézi, hogy egy keleti barbár s atheista ideológia zsarnokai nemcsak milliókat, nemzeteket irtsanak ki, küldjenek rabszolgatáborokba és emellett nemcsak hogy követőket, segíttőket, védelmezőket találnak a szabad Nyugat táborában, hanem, szinte naponta kiterjesztik hatalmukat és miközben a megrémült tömeg a Sátánnal való békés együttélést hirdeti, az egész világ szabadságát egyre jobban veszélyeztetik. Mindez valóban alapos okot ad a komolyan gondolkodó embernek a kétségbeesésre. Vannak azonban jelek, melyek arra mutatnak, hogy a nyugati keresztény világ már kezd a helyzet és a veszély komolyságára, nagyságára ráeszmélni. Természetes, hogy sok vérontástól és szenvedéstől menekült volna meg. ha ez elő bb következik be. De jobb későn, mint soha! A Kersten Bizottság multévi kihallgatásának kötetei, melyeknek anyagát a nyugati keresztény gondolat fellegvárában, a hires georgetowni egyetemen a keresztény antikommunista világnézet hajthatatlan bajnoka, Dr. Kerekes Tibor egyetemi tanár állitott össze kiváló szaktudással és rátermettséggel, mindennél jobban és világosabban beszél és tárja a világ elé azokat a szörnyűségei’ két, fondorlatokat, kíméletlenségeket, melyekkel a kommunisták fegyvereikre támaszkodva rabigába hajtották a Vasfüggöny mögötti nemzeteket. EGYESÍTSÜK ANTI-KOMMUNISTA ERŐINKET! Charles J. Kersten, v. US képviselő, hazánk nemeslelkü barátja és bizottságának tagjai, valamint Alvin M. Bentley, US képviselő. Kerekes Tibor dr. egyetemi tanárral együtt megmutatták a világnak azt a helyes utat, mellyel való tényállások összegyűjtésével a kommunista módszereket és eljárásokat, - melyek mindenhol és mindenkor majdnem azonosak, - elemezve olyan rendszert és eljárást szögezett le, mely a kommunizmus elleni ideológiai és lélektani harcot tudományos és mégis mindenki részvételére alkalmat, lehetőséget adó módon egységesen szabályozza. Száz-számra léteznek, alakulnak és működnek a szabad Nyugaton évek óta és még ma is, a különféle antikommunista egyesülések, mozgalmak hol nemzeti, hol nemzetközi alapon. Nagyrészük lelkes, meggyőződéses és hazafias antikommunisták vezetése alatt áll és működik aszerint, ahogy tagjainak vagy pártolóinak áldozatkészsége azt anyagilag lehetővé teszi. Kétségtelen, ez a világot és az egész emberiség alapvető jogait súlyosan veszélyeztető keleti barbár ideológia elleni kíméletlen harc. Háború, melyben nincs és nem is lehet fegyverszünet, békekötés el nem képzelhető s melynek végét egyik vagy másik küzdő fél végleges legyőzése jelentheti. Márpedig Montecuccoli is kijelentette, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és ismét pénzlVörös ellenfeleink ezzel bőségesen rendelkeznek. Maga a Szovjet évenkint aák billió dollárt költ propagandára. Sajnos, az antikommunista tábor nem rendelkezik ily szinte kimeríthetetlen pénzforrásokkal. Egy antikommunista egyesülés, bármennyire is lelkes tagokból alakul, ha a legszükségesebb és legelemibb eszközökkel nem rendelkezik, melyek elengedhetetlenek az eredményes működéshez, nem tud eredményes tevékenységet kifejteni. Nincs rendes, egységes és nemzetközi színvonalon vezetett, irányított, támogatott sajtója. Gyakran az egyesületnek sem alkalmas helyisége, megfelelő személyzete sincs s annyi anyagi eszközzel sem rendelkezik, hogy vezetőik egy fontos értekezleten megjelenhessenek. Sokszor még a postaköltség is gondot okoz! Ily körülmények között hogyan várható, hogy a mozgalom tevékenysége eredményeket hozhasson? Elkerülhetetlen az is, hogy egyes lelkiismeretlen egyének az antikommunista irányzat divatos jelszavát cégérül használva, szereplési vágyuk kielégítésére egyéni érvényesülésre törekednek akkor, mikor egy ilyen mozgalmat elinditanak. Másutt a vezetők lelkesedése és meggyőződése nem párosul a szükséges szaktudással, szervezési képességgel és igy az értékes idő és energia elpazarlódik, eredmény azonban nincs. Sok vezető saját elgondolásai után megy és kíméletlenül lehengerel minden vele nem egyező vagy magát neki alárendelni nem kivánó megmozdulást. Az eredmény a viszálykodás, melynek csak a kommunista tábor látja előnyét, mely amúgy is a viszály szitására törekszik. A- mint pedig egy egyesülés vagy mozgalom nemzetközi színvonalon mozogva eléri azt, hogy bizonyos anyagi alapon állva sikeres működést kezd kifejteni, akkor azonnal ott teremnek a vörös tábor ügynökei vagy vezetői és a szervezetet vagy vezetőit fasizmussal, náci-izmussal vagy antidemokratikus irányzattal vádolják. Miután kezük mindenüvé elér és költséget, fáradtságot nem kimének, — sajnos — a legtöbb esetben el érik céljukat! így minden józanul gondolkodó ember előtt már régen feltűnt annak elkerülhetetlen szükségessége, hogy egy szilárd anyagi bázison álló irányitó központ kellene, hol a kommunisták nemzetközi tevékenységét, eljárásait tudományosan kutatva és megfigyelve, azokat összegyűjtve a közös harc céljaira bocsájthassa. Ez a központ adhatna azután a nyugaton vagy az országban szerteszét szórt egyesüléseknek egységes irányítást, sajtótájékoztatást, irányelveket. A különféle egyesülések pedig csak akkor lennének komolyan vehetők, ha ezt a központot elismerik vagyis annak gyanút kizáró, feltétlenül megbízható antikommunista szellemi irányítása alatt, - úgyszólván egy táborba tömörülnek. Ebben volt kollaboránsnak nem lehet helye, csak antivörös, feddhetetlen egyén! Természetes, hogy az ilyen antikommunista központ csak úgy képzelhetőéi, ha ez az állami hatóságokkal legszorosabb együttműködésben állna, ha maga nem is állami intézmény, ami egy bizonyos, kifelé való cselekvési szabadságát is biztosítaná. A tervezett napilap munkája is ezzel függ össze. A főcél mindenesetre az lenne, hogy az antikommunista küzdelem erői ne forgácsolódjanak szét és hogy egy bizonyos egységes eljárás, együttműködés és irányítás lehetővé tétessék. Ez egyúttal komolytalan egyesületek s törekvések kiválását, nyilvántartását és összeomlását hozná magával akkor, mikor az összes egyesülések, mozgalmak vezetői egy közös irányitó forum előtt időnként összejönnének. Miután ott a külföldi fontosabb mozgalmakkal is meglenne a kapcsolat, mindenki azonnal tájékozódhatna azok értékfokát és irányzatát illetően is. Ugyanez lenne megvalósítható az egyes nemzetiségeken belül is, hol azután a nemzeti törekvések hozzáértő szaktudással biró egyének és nem avatatlanok vagy kontárok kezébe kerülnének megfelelő érvényesítésük, sikeres kivitelük céljából. Ha a mi különböző, Magyarország területi integritásáért küzdő egyesüléseink egységes vezetés alá kerülnének, egy helyen és tudományos szakképzettséggel gyüjtenének fontos adatokat úgy, hogy annak idején, a döntő pillanatban a tájékoztatásra vagy tárgyalásra kijelöltek rendelkezésére bocsájthatók legyenek,
