Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4. szám
oHal Magyar Végvár 1955. április----------<L szint, úgy no?:"' most már a falvakban a ‘Népfront’ hirdetményei is nemzetiszin szegéllyel díszelegnek. Feltűnő, hogy mig a Bristol szálló nevét Duna-szállóra változtatták, a ‘Kis Royal’ étterem dacára ‘királyi’ jelzőjének, továbbra is a régi nevén szerepel. Kitűnő cigányzenekar muzsikál ott. Az emberek egyre szabadabban nyilvánítják véleményüket, sőt már olyan képeket is lehet látni, melyek a helybeli potentátokat nevetséges szinben tünteti fel. Noha koldust nem látni, éjjeli utonállások ma sem ritkák. A hivatalos plakátok megrongáló)! naponta tartóztatják le s erre nagyobb súlyt fektetnek, mint a közbiztonságra. Emmellett a nők most már bátran hódolnak a ‘kapitalista szokásoknak', midőn ajkukat kipirositják. A sajtó és rádióhirek között itt-ott találni a ‘rendszer hibáinak’ beismerését is, hol a mult most az 1945—53 közötti időszakot jelenti. ‘De-nacionalizálási’ kísérletek is történtek bizonyos kisebb vállalatoknál és kereskedések terén, művészi engedélyeket is adtak ki. ígéretek hangzanak el, mezekben alig néhányan hisznek, mert a tömeg indokolt kétséggel fogadja a kormányzat ‘uj orientációját’. Befejezésül az ujságiró kiemeli, hogy véleménye szerint Magyarország uj kísérletet hajt végre. Ki akar szabadulni a szörnyű kényszerhelyzetből és köz>gazdaságilag a legtöbbet szándékozik csinálni abból a pillanatnyi helyzetből, mely neki ismeretlen okokból kínálkozik, hogy kiemelkedjék abból a szakadékból, melybe a Kreml juttatta, amikor természetellenes módon iparosítani szándékozott egy mezőgazdasági országot, hogy a munkásságot a maga számára megnyerje. MEGBUKOTT-E Á MAGYAR EMIGRÁCIÓ? Messze van a zürichi tó Lebanon cédrusaitól és igy nem valószínű, hogy Halperin és Bordes urak, kik különböző időpontokban látogatták meg hazánkat, nézeteiket kicserélték volna. És mégis - mindkettő egyformán, egyező adatokkal bizonyltja, hogy: Nemzetünk megállja helyét a világ fóruma előtti vizsgán! Mindenhol, minden nemzet testében van salak, vannak árulók, de másrészt a súlyos idők kitermelik a nemzet testéből a benne rejlő, hivatottságából fakadó nemzeti szellemet, mely a múlt hagyományaiban, lelkében és szellemében gyökerezik s onnan kapja éltető elemét! Egyre gyakrabban halljuk, hogy ‘az emigráció nem teljesítette történelmi hivatását s megbukott a vizsgán!’ Számtalan érv szól eme rosszindulatú beállítás ellen. Az emigráció története, mely visszanyulik a múlt messzeségéi és az önálló nemzetek kialakulásával szinte egyidejűleg vette kezdetét, azt bizonyítja, hogy az emigráció ritkán jut abba helyzetbe, hogy 'történelmet csináljon,’Az idegen megszállásból, vesztett háborúból, zsarnokságból eredő hazafias emigráció mindenkor csak a nemzetnek kis töredékét képviseli és feladata, hogy a nemzeti ellenállás szellemét fenntartva az otthon maradt és az emigrációt kitermelő nemzeti testben a hazafias ellenállás érzését, a nemzeti sajátosságok megőrzésének ösztönét kívülről élessze és a külföldet a magasztos nemzeti célok tekintetében állandóan felvilágosítva, azok igazságát bizonyítva, a Haza felszabadulásáért való küzdelmében a Nemzetet a leghathatósabban támogassa. De csak akkor tud az emigráció e téren hathatós eredményt elérni, ha bizonyos anyagi eszközökkel rendelkezve oly országok közhangulatát és vezetőit meg tudja nyerni ideáljaik számára. Azonban ez is többnyire csak akkor sikerül, ha egy nagyhatalom érdekei adott körülmények között megkívánják egy bizonyos emigrációs csoport támogatását s hirdetett eszméinek megvalósítására - ritkán idealisztikus, inkább realisztikus szempontokból - hatalma súlyával befolyik. Az az emigráns, aki elemi létfenntartásáért a legnehezebb harcot kényszerül vívni naponta, — kevés kivétellel — sem idővel, sem ideggel, sem lelkierővel nem rendelkezik az emigráció magasztos, hazafias' feladatának szolgálatára és teljesítésére. Legtöbbnyire azonban az emigráció idegen nemzetek testében a megélhetési viszonyok kényszere folytán, anyagi eszközök hijján, szétszóratásában nem tudja idealisztikus céljait érvényre juttatni. Az otthoni hatalom birtokosai vagy bitorlói természetesen arra törekesznek, hogy az anyagi létért nehéz küzdelmet vivő gyengébb jellemű emigráltakat kiküldött ügynökeik révén megnyerjék s igy az ‘éló tiltakozás’, az emigráció egységét megbontsák. Leggyakrabb az az eset, hogy az emigráltaknak menedéket nyújtó ország pillanatnyi politikája nem egyezik a hazafias emigráció helyes elképzeléseivel s egy ország sem hajlandó egy emigráció céljaiért politikai vagy egyéb bonyodalmakba keveredni, mikor veztőinek más elképzelései vannak. Sem a török hódoltság ausztriai emigráltjai, sem II. Rákóczi Ferenc és társai, sem pedig Kossuth Lajos emigrációja nem tudta a Hazát felszabadítani, az akkori helyzetet megváltoztatni. Viszont különösen a ‘Rákóczi bujdosás’ rengeteg erkölcsi tőkével rendelkezett, mely évszázadokon át éltette a Nemzet szellemét, ellenálló képességét, a hagyományos magyar szabadságszeretét és ideálja apotheozisával valóságos nemzeti mithoszt teremtett, mely mai is kihatással bir a Nemzet hazafias ellenállásának fokozására. AZ EMIGRÁCIÓ LÉLEKTANA Ha most a mai nemzeti emigrációnk lélektani problémáit elemezzük, kétségtelen, hogy nincs egy oly kimagasló erkölcsi, szellemi, egyházi, politikai és államférfiul színvonalon álló egyéniségünk, mint Rákóczi, de van reményünk, hogy ha Nemzetünk történelmi hivatással és igy fennmaradását biztositó életképességgel bir, egy, a körülményeknek megfelelő vezéralakot ki fog termelni vagy az emigráció vagy az otthoniak sorából. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mi emigrációnkat a világösszeomlás hozta létre és nem csupán egy nemzet öszszeomlása és igy sorainkban többen emigráltak, akiknek emigrálni egyébként semmi szándékuk nem lett volna. Ók a körülmények kényszerítő hatalmának engedve sodródtak nyugat felé és amikor az otthoni bábkormány csábdalai folytán hazatértek elfogatásiról, emberi jóvátételként Oroszországba való szállításáról hirek érkeztek, egyszerűen megmaradtak emigránsoknak. Nem követelhetünk mindenkitől az átlagon felüli önfeláldozást, hazafiasságot és a nemzet ügyéért ezer próbát kiálló jellemet akkor, amikor ennek ellenében nemhogy elismerést, de kenyeret avagy védelmet sem adhatunk. Azok a kimagasló erkölcsi, hazafias és nemes jellemtulajdonságok, melyek a mai súlyos magyar válságban a sikerdus emigrációs küzdelemhez szükségesek, még békeidőben, odahaza sem voltak mindennaposak. De miután ezeknek érvényesítésére a körülmények folytán sem szükség, a megpróbáltatások hijján alkalom sem volt, ritka voltukat nem igen vettük észre. Ennek dacára is bátran állíthatjuk, hogy ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező jellemekkel ma is többször találkozhatunk honfitársaink között emigrációnkban is, meg más nemzetbeliek sorai között is. Az egyén jelleme oly számos körülménytől függ, mint ahogy egy mozaikban számos kis rész összeillesztéséből előtűnő kép. A jellem, a többféle hajlam képződése az átöröklés örökérvényű törvénye szerint már az egyén születése előtt veszi kezdetét. Kétségtelen, hogy az egyén nemcsak szülei, hanem némely elődei fizikai és lelki, jellembeli tulajdonságait örökölheti nagyobb vagy kisebb mértékben, vegyülve más előd vagy a szülők egyéb sajátosságaival, miközben az erősebb tényező elnyomja a gyengébbet. Ez képezi alapját a származástannak, a keleti népeknek oly fontosnak tartott genealógiának - pl. a japán samurai elmélet, - sőt a lótenyésztésben is a pedigree-nek. így az emberi jellem már a születés előtt ki nem fürkészhető csak Isten bölcs ke-
