Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
15. oldal Magyar Végvár sülét életképessége már eleve gyenge és enervált lesz. A tagok maguk sem lelkesednek az egyesületükért s-áldozathozatalban is hamar elfásulnak, eltunyulnak. A későbbiek folyamán pedig a külső és belső romboló erők hamarosan kikezdik az egyesületet. b./ CÉLSZERŰSÉG: az egyesületeknek az a képessége, ha szerkezeti felépítésük lehetővé teszi, hogy az alapszabályokban foglalt feladatokat és célkitűzéseket szakszerűen teljesíthesse, amelyek megvalósítására alakult. Ahol a feladatok és célkitűzések sokfélesége mellett nincs az egyesületben kellően átgondolt, reális - mind szellemi, mind aqyagi vonatkozásban - jól megalapozott és pontosan rögzített részletszabályozás a különböző munkakörök számára, ott a szervezet nem felel meg a célszerűség követelményeinek s a sok célkitűzés és program csak Írott malaszt, papiros szervezés, szakértelem és felelősség nélküli, nyüzsgés - jellegű ügyködés marad. eV HASZNOSSÁG: az egyesület úgy működjék, hogy ez valamennyi érdekelt tag számára előnyt jelentsen akár közvetve, akár közvetlenül. Ha az egyesületet életrehivók szervező munkája csak arra szoritkozik, hogy a közösségi célok elnagyolt, felületes és hiányos vázolásán kívül, csupán kiflié - mi és vezetési teendőket szabályozzák, vezetők kijelölésével, ügykörük odavetett megállapításával s csak általános és homályos irányelveket adnak nekik, az ilyen egyesület sohasem a közösség összérdekeinek szempontjait hanem csak egy szükebb érdekcsoport, klikk személyes érdekeit szolgálja s igy a szervezet hasznossága a kis érdekcsoporton ki'vül eső tagok számára rendszerint tekintetbe se jöhet. ALAPSZABÁLY: az egyesületet megteremtő személyek írásba foglalt alapirata, amely azokat a közösségi elveket, feladatokat, célkitűzéseket és módozatokat tartalmazzam amelyek alapján az egyesület megalakul és működik. Ennek körültekintő és alapos lefektetése az egyesület megalakításának egyik legfontosabb és alapvető mozzanata, amelyből már következtetni lehet a szervezet későbbi jövőjére és sorsára is. SZERVEZÉS ÉS VEZETES Szervezés az egyesületek megteremtésével kapcsolatos munkák összesége. Vezetés pedig az egyesületek közösségi ügyeinek intézése és azok életbentartásával járó munkák összesége . A szervező és vezető tevékenységet gyakorlatilag rendszerint ugyanazok a személyeké végzik. Maga a két tevékenység azonban egymástól bizonyos tekintetben eltérő folyamat. Az egyesületek megteremtésénél a szervezésnek meg kell ilőzni a veze tést, mert a szervezet csak eszköz a vezető kezében, amely eszközzel meghatározott feladatokat kell megoldania. Ha az eszköz nincs kielégítően előkészítve, azzál nem lehet munkát kifejteni. Ha az egyesület nincs jól megszervezve, akkor annak veztése csak illuzórikus, formai, küllemi, propagandisztikus, lényegnélküli tevékenység. A szervezőnek reális embernek kell lennie, aki képes az eszközöknek helyes elképzelésére s egyidejűleg figyelembe tudja venni azt a tevékenységet is, amit a vezetőnek a szervezettel végre kell hajtania. A szervezés a már működő egyesületnél sem szűnik meg, mert a helyesen megteremtett egyesületeknél is jelentkeznek újabb feladatok, amelyek megoldására átszervezésre lesz szükség. Életképtelenül alakított egyesületek azonban ritkán tudnak ellenállni a különböző belső és külső romboló erőknek s ezek hosszabb-rövidebb 1955 március______ halódás után felbomlanak. A vezető a cselekedetek elképzelésének az embere. Cselekvésénél figyelembe kell vennie a rendelkezésére álló eszközt, az egyesületet, adottságaiban rejlő előnyeivel és hiányosságaival együtt.- Tevékenységének határt szabnak azok a külső és belső tényezők, melyek vezetői munkája közben előadódnak. Ideális követelmény, hogy a jó szervező egyúttal jó vezető is legyen. Azok a vezetők, akik nincsenek tisztában e kétféle szellemi tevékenység egymástól eltérő sajátosságaival, nem hivatottak közéleti irányitó szerepre. Ezek rendszerint csak kárt okoznak a közösségnek, mint az alábbi tipikus példák szemléltetik. Egyik esetben azt látjuk, hogy vannak egyesületi vezetők, akik összetévesztik az eszközt a céllal. Vagyis azonosítják az egyesületet az elvégzendő feladattal. Azt hiszik, ha az egyesület formailag már létezik, neve van, vezetősége, jelmondata, címeres levélpapírja, pecsétje és jól-rosszul összetákolt alapszabálya s időnként hirlapilag hallat magiról, akkor evvel hivatását már betöltötte .Legalább is erre kell következtetnünk, ha látunk egyesületeket, melyek évek óta fennállanak, clubszerüen működnek s időnkénti beszámolójukban létjogosultságukat kizárólag azzal igazolják, hogy - ime - a sok támadás dacára fennmaradtunk! De sem részletes beszámolót, sem működési eredmény összesítést, sem anyagi elszámolást nem közölnek az öszszes tagokkal. A másik esetben azt tapasztaljuk, hogy egyesület, szervezet valójában nincs vagy annak csak laza kerete van meg. De van dinamukis egyéniségű vezér, akit nem érdekel az, hogy nem áll mögöttr életképes, célszerű és hasznos egyesület, amely a közösség céljait szolgáló vezetési eszköz lenne a kezében, mert az ó szentben alárendelt jelentőségű kérdés. Számára csak az fontos, hogy ő vezessen, irányítson, nyilatkozzék, beszámoljon, utazgasson, stb. , egyszóval egyéni vezetési elképzelései szerint érvényesüljön - természetesen a köz javára és a haza szolgálatában. A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire káros a közösség szempontjából, ha az blyan közéleti vezető személyiségek fogyatékos önbirálatuk miatt a számukra nem való helyen és módon érvényesülnek, mert az emberek a vezetőkön kekeresztül ítélik meg az egyesületeket s ezen keresztül egész közösségünket. Ezért nem tartjuk érdektelennek, ha idézzük azokat a társadalomerkölcsi törvényeket, amelyek az egyesületek vezetőire vonatkoznak: a. / a beléjük helyezett bizalommal ne éljenek vissza vagyis egyéni érdekeiket a közösségi tevékenységüknél ne érvényesítsék a közérdek rovására, b. / ne vállaljanak olyan feladatokat, amelyek elvégzésére lelkiismeretűk szerint nem alkalmasak. c. / közös akarattal létrejött megállapodásokat egyesületük életében önkényesen ne változtassanak meg egyéni érdekeik javára, d. / nem az egyének állnak az egyesületek szolgálatában, hanem az egyesületek - élén a vezetőkkel - az alkotó tagok szolgá latában. Önzetlenség -a legfőbb követelmény azok számára, akik sorstársaik közössége ügyeinek irányítására önként vállalkoznak. Ezért vezetőinktől a legelsősorban azt várjuk, hogy jellemesek, becsületesek és önzetlenek legyenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden más egyéni kAtálóság teljesen értéktelenné válik, ha a vezetőknek a közösség szempontjából lényeges jellemtulajdonságai fogyatékosak. Itt nyer jelentőséget a bizalom kérdése is. Egyes vezetők ezt önkényesen és diktatórikusán félremagyarázzák, mikor arra az alapra helyezkednek, hogy nemcsak a tagoknak van joguk felvetni a bizalom kérdését a vezetőséggel szemben, hanem a vezetőknek is jogában áll bizalmatlanoknak lenni az egyesületet létrehozó és fenntartó tagokkal szemben azon a címen, hogy nem képesek felfogni a saját közösségi érdekeiket.
