Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
13. oldal 1955 m árc iu 8 Magyar Végvár bírálni, hogy nemzetietlen sajtótermékeket szubvencionál...' Mérget vehet rá akárki, hogy Nyirjessy Sándor nem a Vasárnapra, a Magyarságra vagy a Végvárra gondolt, amikor ezeket mondotta, hanem a Népszava-szabadság és főleg Az Emberre. Arcátlanságában odáig merészkedik, hogy minden lapot elitéi, ujjongó örömét nem tudja zabolázni, hogy a Magyarok útja bejelentette megszűnését, dörzsöli kezeit s kéjjel gcndol arra azidőre, amikor majd megszűnik a Hungária, a Hidverők s természetesen végtelen öömével nem bir, amikor arra gondol, hogy az ő engesztelhetetlen ellensége IS megszűnik, az ő általa kin-gunyban ‘Légvárnak’ csúfolt Magyar Végvár. Egyszerűen fetreng dühében, toporzékol, füstöt és kénköves istennyilát okád, mint a fékevesztett pokol. Örülünk ennek az álcázatlan gyűlöletnek, feneketlen erkölcsi fertő nyugtalan zubogásának, biztos jel, hogy ahova ütünk ott fáj, mert nagyon hangos a jajongás. Ez azonban kevgs vigasztalás. Még pedig azért, mert igaza is van, öröme nem egészen alaptalan, reménye nem halott. Ha nem vigyázunk, a legjobb utón vagyunk, hogy teljesítsük kívánságát, hozzásegítsük a álmai álmához: a minden becsületes magyar gondolat végleges elhallgattatásához azáltal, hogy egymást faljuk fel, egymást gyilkoljuk le, hogy így bégül senki és semmi ne álljon a magyargyil — kolás útjába, hanem ők egyedül maradjanak a porondon. Lehet, hogy azt mondják, hogy én sötéten látok vagy pedig el szeretném tüntetni a többi lapokat s egyedül maradni ott konkurrencia nélkül. Misem áll távolabb taem. Azonban a halálosan komoly tény az, hogy a mai szét és megosztott, ezefelé haladó és szétágazó magyar lapok a természetes kihalás felé közelednek. Ezt lehet tagadni, de nem lehet józan ésszel rémlátásnak nevezni. A végső ponthoz jutottunk, nincs választás. Azaz mégis van: vagy egyesülünk egy erős, életrevaló lap létrehozatalában a magyarság jövője érdekében vagy továbbfolytatjuk az eddigi struccpolitikát és megszűnünk létezni anélkül, hogy valaha is éltünk volna. Ha Az Ember dögletes vijjogását akarjuk fejünk hallani, — akkor csináljuk továbbra is, amit eddig csináltunk. Tíz esztendő múlt el az emigrációs magyarság feje fölött és ma hátrább vagyunk, mint tiz esztendővel ezelőtt. Tiz évvel ezelőtt reményeink voltak...ma? Te adj feleletet! A dögkeselyűk meg vijjognak, várnak a huUára. Az Ember Mindszenty bíborosra hivatkozik, arra az emberre, aki szembeköpné eket az egész Nemzeti Bizottmány hazaáruló bandájával és Bajcsy-Zsllinszkyt emlegetve mondja: ‘Oda, - t.i. szállították, - ahová a maga - t.i. Galambos - eszmetársai Mindszenty biboros HERCEGPRÍMÁSUNKAT...bebörtönözték’ így: ‘hercegprímásunkat! Azt az embert, akit Az Ember buta töknek nevezett, akit Az Ember az evangélium kufárjának nevezett, akit szerinte Krisztus a legszerényebb falusi plébániáról kikorbácsolt volna, akit az Az Ember kolostorba záratott volna, amikor Mindszenty a nemzetért let-halál harcot vivott a kommunizmussal és az Az Emberféle magyar szemét hazaárulókkal. S ma Mindszenty hercegprímás. Magyar Testvér, nem a te, nem is az én hercegprímásom, nem is a magyarságé, hanem Az Ember megtette ä mártiriumában a SAJÁt hercegprímásává! Ha ez nem a pusztulás gyalázatosságának a felső foka, az erkölcsi züllöttségnek a mélypontja, akkor aemmi! Hát ide jutottunk mi ameríkai magyarok, a föld kerekségén bujdokoló magyarok? Hát Az Ember és a vele lelki rokonságba került Nemzeti Bizottmány diktálja a magyar tempót? Csak egyetlen menekvés van: megteremteni az erős magyar sajtót. A másik? Készülni a temetésre, mert .a Nemzeti Bizottmány, a Népszava-szabadság. Az Ember kórusa máris közösen igen nagy igyekezettel és még nagyobb reménységgel gyakorolják 'circumdederunt-ot a magyarság temetésére. Horváth Istvánt, a wellandi magyarok közszeretetben Ss megbebecsülésben tartott plébánosát Oszentsege pápai prelátussá nevelte ki az egész kanadai és amerikai magyarság örömére. Barátai és tisztelő köszöntötték őt ez alkalommal s a Magyar Végvár olvasóinevében gratulál Monsignore Horváthnak. KOPPÁNY: NÉHÁNY SZÓ AZ AZ EGYESÜLETEK MEGSZERVEZÉSÉNEK ALAPELVEIRŐL . Az aläj)bi cikk szervezési részét Acs Ernő honfitársunk tanulmánya alapján áltitottuk össze, amelyet 1952- ben New Yorkon adott ki ‘A Magyar Nemzeti Bizottmány mint politikai szervezet’ címen. O volt az első, aki ezt, - az emigrációban azóta hírhedtté lett - politikai tömörülést, szakavatott kézzel kivetkőztette álköntöséből s a maga elriasztó valóságában mutatta be azáltal, hogy párhuzamba állította egy elképzelt és egyetemes magyar érdekeket szolgáló ideális szervezettel. A mi célkitűzésünk a következő: Az egyetemes magyar érdekek szolgálatába állított írásaink során - többek között- őszinte és becsületes rr.ag)ar véleményünket fejeztük ki az emigráció legkárosabb jellegzetessége a pártoskodás, széthúzás és apró ‘kutyabagosi horizontú kupaktanácsokba’ verődött emigrációs csoportok szétforgácsoló hatása miatt, amelyet főleg a közszereplésre és érvényesülésre vágyó magyarok hiányos önbirálata idézett elő. Minden ilyen esetben a 98%-os egyetértő és helyeslő megnyilatkozások mellett a tiltakozások és goromba méltatlankodások özöne is zudul, — inkább csak hangban erős, egyébként eléggé gyengécske — kövér levelekben a Végvár szerkesztősége felé azok részéről, akik találva érzik magukat. Mi nem kívánunk az ilyen, konkrét alapot, bizonyítékokat és komoly érveket nélkülöző indokolatlan méltatlankodások és vádaskodások személyi jellegű hínárjába ereszkedni, mert éppen a személyeskedő viaskodások kerékkötése okozta azt, hogy az első emigrációs évtized a totális terméketség negatívumába fulladt. Ehelyett - elvi síkon maradva - öszszefoglalásunkkal tükröt akarunk tartani a méltatlankodók elé, amelyben megnézhetik alkotásuk, egyesületük képét s mind’a vezérek, mind a tagok lemérhetik az egyesületük keretében végzett tevékenység súlyát és értékét az egyetemes magyar érdekek szempontjából. liiUil Emigrációs életünk első évtizede alatt sokféle jobboldali egyesület alakult, amelyek többé-kevésbbé mind hasonló célkitűzésekkel kívántak működni. Általában valamennyi az ország és emigráció érdekeit szeretné képviselni, azért propagandát akar kifejteni, a kommunizmus elleni harcot hangoztatja vagyis az ország felszabadításáért küzd, jótékonysági akciók lebonyolítását szorgalmazza... Ezeket az egyesületeket az elmúlt évek folyamán sok féle birálat érte, amelyek odairányultak, hogy a működésűk eredménye nem kielégitó. Általában mindenki megállapítja a hibákat, a hiányosságokat vagyis az egyesületek betegségének tényét, de alig láttuk azt, hogy annak okait is kutatták és megjelölték volna, sót elmaradt a szükséges következtetések levonása is. A birálat - természetesen - jnindenki számára jogos, de termékeny kritikát csak akkor fejtünk ki, ha a hibák ookát is megjelöljük s a követendő helyes magatartásra és