Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
S. oldal Magyar Végvár 1955 március Alapszabályaik értelmében kizárják soraikból azokat, akik valamilyen ‘totalitariánus’ rendszer hívei és támogatói voltak. Lehet, hogy a Népszava-Szabadság ‘vegetáriánust* akart Írni és csak dupla sajtóhibáról van szó. A Jogász Szövetség bejelentette alakulását a nyug» ti szabad országok régi jogász szervezetének, a Hágában székelő Nemzetközi Jogász Uniónak.' Tehát hosszú évek késedelmével a magyar jog és igazság védelmét a hazaáruló Károlyi Mihály kormányának belügyminisz tere vette at. Legalább is amerikai vonatkozásokban. Ez az ember teremtett kapcsolatokat, - a magyar exiljogászok nevében, - Hágával. Az elhanyagolt erkölcsi tételek tömege ma különösen könnyűvé teszi a kalandorok munkáját. Magyarországon meghalt a jog, a hivatalos erkölcs, — ez elegendő pár embernek itt New Yorkon a cselekvésre. Hárman vagy négyen összeülnek s egy rövid időn belül mellüket verve kiáltoznak: Mi vezető magyar exiljogászok! Eme kiabálást még Hágába is továbbítják, — az emigráció szégyenére. Indulóul nyilván az ‘Internacionálét’ választották, bár a rSzép leány volt a Haverda Marosa’ című ‘jogi dali’ sem állana ellentétben célkitűzéseikkel. Még alapszabályt is gyártottak. Ebben nem azt szögezik le, hogy kik lehetnek a Gitt Egyletnek a tagjai, hanem kík nem. Nem lehetnek tagjai a magyar jogászok, mert ugyebár Törekitől kezdve egészen le Kis Aaladár kiskunkor lasi ügyvédbojtárig, a ‘parancsuralmi rendszer kiszolgálói' voltak. A boszu, mint emigrációs ‘kodifikátor’ alaposan bontogatja szárnyait. A jogi világ megteremtéséből ki szeretnék zárni mindazokat, akik Magyarország jogáért, erkölcséért évszázadok óta felelősek. Mégpedig a ‘Magyar Jogász Szöyetségf elnevezés alatt. Erről jut eszembe a ‘jognak’ egy újabb definíciója. ‘Jog az, - amit én, - Nagy Vince, a hazai első rothadás egyik felelőse, Károlyi Mihály hazaáruló belügyminisztere, a második vörö$ rothadás egyik jogtipró primadonnája, — annak jelentek ki. ’• Magyar ‘exiljogászok’azok, - akik hisznek ebben. Soraimba egy ellentmondás is befészkeltr magát. A ‘kritikust’ megelőzve, magam tárom fel azt. Nagy Ferencet és Pfeiffert hibáztatom, bogy a Nemzetközi Jogászkongrésszushoz nem csatlakoztak, ugyanakkor Nagy Vincét is hibáztatom, mert csatlakozott. Hol itt a logika? Nagy Ferenc és Pfeiffer talán nem venné észre ezt az ellentmondást. Az önkritika teljes hiánya ugyanis az önértékelést gátlás nélkül felduzzasztja. ‘Mi jobbak vagyunk, mint Nagy Vince, - sokkal jobbak..1 sóhajtanának fel. Az ellentmondást éppen az a körülmény idézi elő, hogy rosszabbak, — ezerszeresen rosszabbak. Hogy kivágjam magam ebből a csávából, ‘Ilosvay Selymes Péter’ egyik újonnan ‘felfedezett’ versikéjét idézem: Toldy Miklós éppen udvaron állt vala, Szomorú volt, bánatos volt vala, Apja már nagy régen neki meghalt vala, Anyja-vala! / Anyavala / Valami ilyesféle ‘anyától’ kapott homályos és obskúrus ‘jogcímen’ Nagy Ferenc és Bjjpiffer Zoltán ‘oszlopos tagjai’ a Bizottmánynak. A magyar érdekek védelmét tehát kötelességük lenne ellátni. Még akkor is, ha Nagy Vincénél ezerszerte rosszabbak. ♦ OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS OS o< MÁRCIUS VOLT. A hegyek alján hóvirágok nyíltak. Szellők kergették utján a telet. . Ezerkilencszáz negyvenötöt Írtak. Március volt. .Gyász...véres kikelet! Esteledett. A végek elhallgattak..... Fekete felhőkből kibújt a Hold és lenézett az elesett hősökre; arcán a vérző föl,d árnyéka volt. . Csaba királyfi szellemnépe tort ült, a Tejuton is korány folyt bor helyett..... De mire leért fagyosan a földre, az esőcseppeknek ólmos teste lett. , A holtak szemét mosta, kopogtatta minden esőcsepp és lehajló ág...,. Szállt a pillanat, perc osont a perchez; mégis nehezen múltak az órák. Aztán éjfél lett; Halálos és komor..... Egy csillag sem hullott az űrbe már. Didergett és igy suttogott az erdő: — Lelkek, siessetek! Az idő lejár! A hóvirágok mind pirosak lettek, de kifehérlett sok rögszinü arc..... Mezőn, hegyháton világolt a lélek, az átlőtt szivekbe keserűit dac! Még utoljára felharsant a kürt is. Haldokló Honvéd fújta: búcsúzott..... A csend keltette véres eszméletre, a teste csonka volt, arca zúzott! De azért fújta, vértől habos szájjal, roncsolt tüdővel...Messze szállt a hang! A templomokban kettéhasadt szívvel fordult le minden haldokló harang! Dermedt ujjakkal összenőtt a kürttel, csókja és ajka a földre fagyott. . Talán egy néma, csonka Országból álmodott szépet, szabadot, nagyot! Már virradatra nem maradt egy rög sem..... Emberordasok jöttek: banditák, akik a meggyalázott anyák vérét szennyes arcukra, szivükre írták! Minden idők magyarjához szólva: Mindhalálig tartsuk meg a jelet. Ezerkilencszáznegyvenötpt Írtak. Március volt....Gyász...véres kikelet! Garfield, 1955. . Zalai Kobzos László /AVAVAVAVyW^VVA-YY^VAWAV»VV^SVAVAWAWiiV<VAVvW>WAWAWyWA' daughters OF HUNGARY Magyar Nők Munkaközösségé» Valószínűleg legtöbben még soha nem hallottak erről a szervezetről. 1954 júliusában indult el minden nagyobb zengés-bongás nélkül. Magyar nők szervezete, amely magyar célokért," magyar érdekekért dolgozik — amerikai vonalon. Es ez az, ami megkü-
