Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
4. cidíd Magyar Végvá A földfemet.’ -ész fi propagandát, a harcot, a külvilággal való kopcsiíutot szolgálja, gyakran félrevezetett em< berekkel, A/Mig pedig a pártonkivüli tárautasok, rokonszenvezők r zázezrei végzik az érdemleges, aláaknázó, felforgató «lankát áíszentcskcdő, eroberbaréti, békeszerető, a ,tudatlanokat ügyesen 'tájékoztató' apostolok, tanítók, tudósok személyében ÓV szerzik meg a gyakran mit sem sejtő barátaiktól a nagy mozaikhoz szükséges kis kovecskéket: a közhangulatnak, az ország életének, politikájának részleteit. Ok azok, akik a háttérből, feltűnés nélkül, incognito befolyásolják, sokszor még irányítják is s nyugati otszágok sajtójának, rádiójának stb,,hangját. Ott találhatok minden gyülekezet tömegében, választási küzdelmek hevében, az irodák homályában, a gyárak, üzemek munkásai, - sőt a nyugati hadsereg katonáinak sorabm is. ht-ott egy-egy elejtett szó, egy-egy szinte vonakodva előadott destruktív, de jól hangzó vélemény többet •irthat, mint egy kommunista párt által kiadott rőpirat. Ők küzdenek . ■smunista harcosok ellen, többnyire a háttérbe , .-.ásókat, hatalmasabbakat állítanak csatasorba szerzik meg az érveket az u.n. ‘bumerang-cik- Külföldi lapokban helyeznek el cikkeket, melyekben antikommunista irányzatú intézkedéseket, rendeleteket, nekik kellemetlen politikusokat, mint a hazának ártalmasakat, a szabadságra és országra károsakat állítanak bt; sugalmaz ásóikkal. Ha e cikkek más országban napvilágot, látnak, könnyű a helybeli sajtóban azokat idézgetni. De mi, akik a vörös sátán konyhájának minden ételéből bőséges mintaradagot láttunk és láttunk olyan nemzeteket, amelyek mérgük hatása alatt kínokban fetrengteh, mi ismerjük e recepteket. . A BOSZORKÁNYKONYHA De mindezek tetszetős módon való készítéséhez és tálalásához konyha és étterem is szükséges. Ezek a Szovjetorosz külképviseletek. Ott állítják össze az összegyülemlett mozaikkövekből az illető ország képét és szállítják a Kremlnek további analizálásra. Miután rendszerűk legnagyobb élő ellenpropagandája a leigázott rabországok hazafias, antikommunista emigrációja, — bevált módszerük a cári fehér oroszok emigrációjának destruálása ót« is, az emigráció hazafias, antikommunista egységéne;, provokátorok általi megbontása. Erre igen alkalmas mód a volt ke {laboránsaiknak Nyugaton az emigre .ló vezetódzerepébe juttatása, elvi, területi, személyi kérdések általuk való bevetése, a burkolt, általak irányított - titokban - rózsaszínű emigráns sajtó megteremtése és fenntartása. Az illető országok felé sugárzott antikommunista rádiók vezetőségébe ugyancsak volt kollaboránsokat juttatnak, kik előzőleg odahaza már Önmagukat diszkreditálták az ország népe előtt s igy a rádiót is megfosztják hatásosságától, a tisztességes elemek hitelétől! Vezetőszerepre alkalmas, hivatott személyisegeket — gyakran és ügyesen kitudakolva anyagi vagy egyéb nehézségeiket, azoknak kiküszöbölésében összehoznak diszkreditált körökkel, hogy ők is hitelüket veszítsék a tisztességes antikommunista körökben. Fenyegetésektől és erőszaktól sem riadnak vissza végső esetben. Röviden: ügy mint Goethe Faustja Mephistopheles-ének, a tagadás, a viszály, a rágalmazás az elemük. Ha kell, itt van az ‘anti-demokratikus’, a ‘feudális’, ahol .ehet, a ‘fasizmus’ vádja is raktárukban. Es igy a Nyugat félrevezetésével, sokszor annak támogatásával fosztják meg azt legtermé-1955 február.... szetesebb, legmegbízhatóbb szövetségesétől, a hazafias antikommunista emigráció hatásos segítségétől a keresztény Nyugatot. ‘Divide et impera’ - Megosztani és uralkodni - régi elv. Ezt ők is követik, - s mint minden esetben - alja eszközök igénybevételével. Elválasztják a hazafias politikust, becsületes ellenfelétől mindörökre, amikor rágalmakat hintenek a vita forró talajába. Elválasztják a honfitárst a honfitárstól, barátot a baráttól, ahol hamis tanaikkal célt érnek. Elvük, hogy minden helyen, irodában és üzletben, gyárban és műhelyben, egyesületekben legalább egy-két rokonszenvező vagy társutas legyen elhelyezve. Megtalálják ők útjukat mindenüvé, ha az emberek gyengéjét kikutatják és a korhadt pontot megtalálják. BÁRÁNYBŐRBE BUJT FARKASOK... A védekezé könnyűnek látszik, de a kivitelben nehéz. Ehhez egy nemzetet kell átnevelni, hogv közhelyeikkel és üres frázisaikkal el ne riasszák a sokszor kemény feladattól. Ahol egy népcsoportra, társadalmi rétegre vagy osztályra úgy tudják rásütni bélyegüket, hogy azt ‘elnyomottnak’, ‘üldözöttnek11 állíthassák be, - hamis vádakkal és hírekkel nagy tömegeket tudnak mozgósítani aljas céljaik elérésére. Mindenkor s mindenütt támogatást várhatnak oly köröktől, melyek már régebben a destrukciót, az aláaknázást, az elkülönülés útját választották törekvéseik elérésére. Ily körök, ha ‘vörös kártyára tettek’ - hü fegyvertársaik. Példa erre, ahogy a magyarországi nemzetiségeket a monarchia szétrombolásakor a hamis ‘elnyomott,ság’ propagandájával félre tudták vezetni. Másrészt példa, kik voltak Kun Béla cinkosai. Egyik fő vörös eszköz a túlzott nacionalizmus, a nemzeti önállósági törekvések kihasználása. Ne feledjük el, hogy Károlyi Mihály és cinkosait forradalmukban is a Moszkvából ■ irányított sugalmazóik terelték úgy, hogy a nemzetiszinii zászlóval lelkesített tömeget 1918 októberének ‘őzsirózsás, vértelen nemzeti’ forradalmából az 1919 márciusi magyar szovjethez, a kommunisták karjaiba vezették! / Kerenszky, Károlyi, Nagy./ Nem tagadható tény, hogy a különféle, itt nem vitatott egyezmények stb., felélesztették világszerte a népek nemzeti öntudatát, faji önma gáratalálésát, önállósági törekvéseit, ami fiiggvényszerüen magával hozta a gyarmatpolitika végnapjait. Kétségtelen azonban, hogy sok nagyhatalom a gyarmatosítás korában, - ha hasznot is húzott gyarmataiból, - a civilizáció és kultúra szellemi és anyagi haladás áldásaiban is részesítette azok népeit. A világ szempontjából a távoli földrészek kincseit belevitték a világ nemzetgazdasági vérkeringésébe, ami az egész emberiség előnyét szolgálta. Az orosz-szovjet politika már jóval a második világháború előtt forradalmi eszmékkel itatta át a távoli világrészek gyarmatainak népeit azáltal, hogy önállósági, nemzeti, faji törekvéseket élesztett fel közöttük ügynökei utján. Mentól kevésbbé volt érett egy gyarmat népe az önkormányzatra, annál könnyebb volt az agitátorok munkája, melyet azután Moszkvába speciális indoktrinálásra csalt ‘népi-vezetőkkel’ fejeztettek be. Nern vág szakképzettségem körébe annak megítélése, hogy az evolúció helyett a forradalmi módon megszüntetett gyarmatok termékeinek hány százalékától esett el e körülmény folytán a világ összemberisége és közgazdasága, nem kivánom boncolgatni, mely felszabadult gyarmat önkormányzata nyújt fejlődőképességet oly irányban, bogy a civilizált világ liasz-
