Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6. szám

2. oldal Magyar Végvár 1955 jr Galambos József nincs, NEM LEHET MEGHÁTRÁLÁS Két éve annak, hogy a keresztény magyar napilap gondolatát elindítottuk. Két évnek nehéz munkájára tekintünk vissza, de az egyszerű tény az, hogy a na­pilap még ma sincs meg és nem tudjuk az idő t meg­határozni, hogy mikor tudunk elindulni vele. Önámitás és mások félrevezetése volna azt mon­dani, hogy minden rendben van, a helyzet rózsás. Mi az elinduláskor megígértük, hogy becsületes szívvel és igaz magyar lélekkel dolgozunk,de aztis megmon­dottuk, hogy egyedül nem tudjuk megvalósítani a gon­dolatot, segítségre, a magyarok segítségére van sür­gős szükségünk, mert nélkülük nem tudjuk megcsinál­ni. Nem áltattuk akkor sem magunkat, hogy máról holnapra nyélbeütjük a dolgot, nem Ígértünk mást, csak azt, hogy a tőlünk kitelhető legjobbat tesszük. Megállapíthatjuk, hogy a magyarok egy részénél élénk visszhangra talált a gondolat és boldog remény­kedéssel várták az időt, amikor a lap tényleg meg­jelenik. Mellénk álltak és a dollárok gyűlni kezdtek. Szeretettel adták a nehéz munkával megkeresett dol­lárokat s úgy érezték, hogy a Haza oltárára tették le áldozatukat. Voltak eléggé sokan, akik az áldozatvál­lalás helyett a könnyebb utat választották, az üres, destruktiv kritika útját,s ők Káin módjára tették le ál­dozatukat: tenni is valamit, de úgy hogy az ne sokba, sőt semmibe se kerüljön. Ma ezek,akik a leghango— sabban hirdetik, hogy micsoda egetrázó magyar mun­kát végeznek. Volt azután egy csoportja a 'magyaroknak’, akik az elején csendes gúnnyal szemlélték a dolgokat, de amikor látták, hogy nem is olyan nevetséges a dolog, mint amilyennek ők gondolták, akkor megindították az ellenpropagandát. Most már vérre ment a dolog. Mi nem titkoltuk, hogy mit akarunk. Akkor is, most ugyanazt akartuk. Nem változtunk. Mi ezeket a pénz­váltókat akartuk és akarjuk kiseprüzni a magyarság templomából, akik az amerikai magyarságot hosszú hosszú évtizedeken keresztül megnyergelték és akik soha semmit a magyarságért nem tettek, hacsak az haszonnal nem járt számukra. Ha haszon volt, akkor ott voltak, egyébként nem. Nos, Magyar Testvérek, ezek a 'magyarok megi­jedtek és cselekvésre határozták el magukat. Talán oly eszközökkel harcoltak, mint ahogyan tisztessé­ges emberek harcolnak? Harcolnak ő k hazugsággal, rágalmazással, mocskolódással, tisztességtelen és becstelen fegyverekkel. Nekik az eredmény a fontos, az ellenfél minden áron való kivégzése. Gombosék­­ról beszélek, nehogy valaki tévédébe essék. Arról a társaságról, amely a társutasságtól végre eléírt a 'nemzeti’ gondolathoz is a NB révén - megfelelő dol­lárok ellenében. En voltam az első áldozat, akinek becsületébe u­­tolsó kapcabetyár módjára belegázoltak. Igen, azt mondtam: kapcabetyár, mert becsületes ember ilyes­mit nem tesz. Most jött terítékre az újabb áldozat, a gondolat lelkes harcosa, Fáy Zoltán. Majd azonos rágalmakat hoznak fel ellene, amelyek miatt már egy alkalommal a bíróság elitélte a Napszavát. Vájjon miért? Nem nehéz kitalálni. Ügynökeik révén a bizal­matlanságot akarják a magyarokban egymás ellen fel­kelteni, hogy az igy felidézett félreértésekben a ma­gyarság véglegesen a kedvét veszítse, erejét ne el­leniük, hanem egymás tönkretételére használj ák fel! ördögi praktikával kieszelt terv! Magyarok vigyáz­zatok, hogy lélekfogó hálójukba meg ne akadjatok! Csalhatatlan jelek mutatják, hogy ez az offenziva elindult, hullámai már széles köröket értek el és e­­gyeseket máris megfogtak. Az, aki sorainkban a szét­húzás szellemét terjeszti, akarva nem akarva nekik segít, bármennyire is esküszik magyarságára. Legye­tek résen és vigyázzatok, mert a gonosz közöttetek setjeng. Ha mi egyszer elbuktunk, elbukott a magyar ügy. Ez talán nagyhangú kijelentésnek hangzik, de annyi­ra igaz! Ki az, aki ma ezzel a szellemmel harcban áll teljesen nyíltan, bevallottan, ha nem mi, azok a magyarok, akik körénk sereglettek! Mi nem akarunk jó fiuk lenni, mi nem alkuszunk, mert jól tudjuk, hogy aki egyszer az ördöggel kezet fogott, azt az ördög e­­lőbb vagy utóbb, de biztosan elviszi. Mi kérlelhetet­­ellenségei vagyunk annak a szellemnek, amelyet ő k képviselnek és nemcsak Magyarország, nemcsak A- merika, de az egéz világ sem elég nagy ahhoz, hogy abban megférjünk! Nincs, nem lehet meghátrálás, mi vagy győzünk vagy elveszünk! Mi nem akarjuk az e-. gesz világot, még a felét sem, csak azt kérjük olvasóinktól, hogy előfizetéseik­ről ne feledkezze­nek meg. Számlákat lelkesedései fizetni nem lehet, csakis pénzzel. Mi türelmesen várunk, mert megért­jük, hogy néha nehéz. De ha lehet.. £ nép szájával dicsér, de szivében messze van Tőlem. Szájjal vagy-e magyar vagy szívvel? MAGYAR VÉGVÁR Magyarország felszabadítását és a nemzeti emigráció cél­jait szolgáló politikai és társadalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja: Galambos József Megjelenik havonkint. Előfizetési ár: $3.50 MAGYAR VÉGVÁR Political and social New^Magazine published for the purpose of liberating Hungary and serving the aims of the Hungarian National Emigration, and is a strictly non-profit organization. Edited and published by: Joseph J. Galambos Office of publication: 524 Dunmore St., Throop 12, Pa. A monthly publication. Subscription rate: $3.50 per year Second-class mail privileges authorized at Scranton, Pennsylvania.

Next

/
Oldalképek
Tartalom