Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
ttttwwwwt 1955 május Magyar Végvár -17" oldal A Színházi Élet írása azon körülményt is közli majd olvasóival, hogy ijedtsége elmúltával a nagy iró az alapítványát visszavonta. Vagyonának szétosztásával egyelőre'még vár...nagyobb durranásig. Akik pedig kigunyolnák emiatt, — azok nácik. A színházi lap ezek után hosszabb tanulmányt közöl a nácizmus mibenlétéről. Erre azért volt szükség, mert Hitler Mein Kampf-)a még nem került ki a nyomdából. Tehát a lapzárta rohamosan közeledett, az ügynökök kezdték felverni az árakat. így: Szürrealista verset keresek! Erre a füstös kávéház különböző sarkaiban kocoshaju, mosdatlan zsenik ugrottak fel, — papírlapot lobogtatva. A Nyugat egyik ügynöke szemrehányóan jegyezte meg: Mégiscsak disznóság! A magyar kultúrának ezt a terület tét mi szubvencionáljuk. Leitatni a csirkefogót! Az egész New York kávéház alkoholmámorban úszott. Budapest, — ez a szép, nagy és alvó város nem is sejtette, mi megy benne végbe. Hogy a rumos feketék mámorában csodálatos dolgok születnek. Na, másnap megtudhatta. A nagysörényesek egyike felmászott a kezeügyébe eső asztalra és bömbölni kezdett: Diftériás álmok nyárutóra hívnak, Marhavág ót éren Véres marha bélen Virginiát szívnak A Tolnai Világlapjaß-°kkant nyári lepkék. ügynöke felállt: Ez a vers az enyém! Ót is leitatták. A nagyhaju költő, a villamoson, visszaidézte az éjszaka gyönyörűségeit, félhangon maga elé beszélve. A Hatos villamos kihallgatta. Ezért váltott tehát az ipse csak kisszakaszjegyet, pedig vonalra lett volna szüksége. A honoráriumot rumos feketékbe fektette. A kalauz félrehúzta a perronajtót. Bekiáltott: Kisszakaszhatár! A költő meg sem mozdult. A kalauz eléje állt. KISSZAKASZHATÁR ! A költő alvást szinlelt. KISSZAKASZHATÁR, a mindenségét, nem hallotta!!! A költő álmos ártatlansággal nyitotta ki szemeit. Hozzám beszél? Nem, — a kínai anyacsászárnéhoz! Mit képzel, meddig ácsorog itt a kocsi a maga kedvéért?! A költő felállt, indult a kijárat felé. Már a lépcsőn állt, mikor visszafordult. Szavai fensőségesen csapódtak a kalauzhoz: Majd elintézem én a maga baját..., kalauz! Tartom szerencsémnek. Most azonban siessen, a kocsit lecsöngettem. Az ‘ifjú hölgy’, aki az Orfeumot védelmébe vette, felsóhajtott: Így becsülik meg ebben az országban a kultúrát. Szégyen és gyalázat! Szegény fiú, - láttam szemében a zsenik lángolását... Ilii,hogy tudna ez ölelni...! A Nyugatinál a Hatos villamos minden Zron tovább akart menni Buda felé. A vezetőnek csak nagy kínnal sikerült őt a sikátoros kanyarba kényszeríteni. Maró irigységgel gondolt a 9-es villamosra, mely végállomástól végállomásig Budán rohan. Az emberek igazságtalanok, gyalázatoson, pimaszul igazságtalanok. E sorok írója nem azonosítja magát mindenben a Hatos villamos megállapításaival. . A Hatos villamos a Kőrútról beszél, általánosító Ítélkezéssel. A Körúton pedig laktak értékes polgárok is. Kötelességtudók, erkölcsösek, a magyar otthon iránti meleg szolidaritással. . A napi szorgoskodás után ezek éjszaka pihentek. így a késón kódorgó Hatos villamos nem is ismerkedhetett össze velük. . A Körút eme értékes elemei egyébként nappal sem voltak kihívók, szertelenek. Éppen olyan megbecsült polgárai voltak a fővárosnak, mint a többi utcák lakói. Mi, — az emigrációs éjszakában kódorgó Hatos villamosok szintén szeretünk általánosítani. Az általánosítás oka ugyanaz. Legtöbbször nem is érhet szemrehányás minket ezért. Csak az ‘Au de finom az emberhús...’ politikai és világnézeti változatai ordítanak körülöttünk. A vörös szinü forradalmárok, gyülölködók, bosszúállók. És hol vannak..., miért hallgatnak a Körút értékes lakói?! NEM Ml, hanem KÁLLAY MIKLÓS mondta: ‘...hasonlóképpen szoktak intézkedni a középkori királyok a zsidókkal szemben. Az asszimilálhatatlan zsidóság kitelepítése ma. is általános európai s egyúttal magyar probléma is.’ (Magyar célok, 1943.) ***** ‘A kárpátok medencéjében mindig béke volt, amig abban összefogó, a népeket összetartó erők működtek...Béke nincs, amig a Kárpátok medencéjében taszító erők működnek...' (Beszéd a zsidók deportálásával kapcsolatban. A ‘taszító erők’ alatt a közel egymillió zsidóságot értette az akkori miniszterelnök.) ***** ‘Félre kell taszítanunk mindent az utunkból, ami kicsinyes, ami nem időtálló, ami nem a nemzet jövőjét szolgálja...’ (Parlamenti beszéd, 1942.) Megjegyzésünk: Ez utóbbi szép és harcias kijelentését miért nem alkalmazza Kállay Miklós a Nemzeti Bizottmánnyal szemben? Mert ez a ‘gittegyletszerü’ kollaboráns társaság, amelynek Kállay is fizetett alkalmazottja, igazán nem szolgálja a nemzet jövőjét. Miért van az, hogy Kállay, aki a zsidók kitelepítését jóváhagyta és majd sürgette is, — nem ‘antiszemita’, mig mi, akik soha nem akartunk és helyeseltünk ilyen radikális eljárást,‘antiszemitákká’ váltunk? Mi a zsidóság ellen, mint olyan ellen soha nem szóltunk, csupán - a zsidóságra magára is sérelmes - olyan zsidó egyedek működését tettük szóvá, akik a zsidósághoz való tartozásukat használják fel sötét cselekedeteik takarására. Nem lehet az egyetemes zsidóság érdeke ezeket a sötét alakokat tekintélyével, hatalmával fedezni és védelmezni. Mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a sötét alakok nem kiméinek senkit és semmit, minden eszközt felhasználnak, a nekik kellemetlen egyéneket elhallgattassák. Ugyanakkor aazonban azzal a kéréssel fordulunk a zsidóság komoly .józanabb elemeihez, hogy ne engedjék meg, hogy ezek a kéteshirü elemek megnyergeljék az egész zsidóságot — személyes érdekeikért. RTESIT(5 - a NB hivatalos lapja - 263 sz. tudósítása közli: ‘A Magyar Nemzeti Bizottmány újonnan megválasztott Igazoló Bizottsága egyhangú határozattal: Dajkovich Ferenc és Erőss János v. orszgy. képviselőket, Gr. Esterházy János v.felsőházi tagot, Fricke Valér, Holota János, Hokky Károly v. orszgy. képvi selőket, Gr. Hunyadi Imre és Séra István v. felsőházi tagokát , Zsérci Molnár Dezső v. orszgy. képviselőt a Magyar Nemzeti Bizottmány igazolt tagjának jelentette ki.’ —Mi: Risum teneatis...
