Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
11. oldal MaRBLYigvár A babák gőgicséitck, a dadák az előre ugró álkapocsra gondoltak. A fogak közül kirobbanó, rosszul hangsúlyozott szerelmes szavakra, - elfojtott férfias sóhajokra. Lent a Gellert téren, - a Horthy utón csilingelve zörgött a villamos, - de fent a hegyen fönségesen, széles álkapcsaival trónolt a Citadella. Oh, mily nagyszerű élni, susogta elragadtatva az egyik szoptatós dada. Mélyen alatta tarajos hullámokkal ldizködött a Hullámfürdő. A verő fény unott fölénnyel csillant meg a mozgó vizen. A vizben pedig előre ugró álkapoccsal úszott a színész... Akármerre nézett, - mindenütt őt látta. 0T... A baby felsírt, - elnyújtva keservesen. Megvolt az oka rá. Ezen delnők voltak a Nagy Álkapocs budai fogyasztói. A babyk pedig elfogulatlan kritikusai. Pesten is voltak fogyasztói. Erotikus ábrándoktól fűtött belvárosi liliomok. Ruzsos szájjal csókolgatták a képeit és - ki tudja, mi motoszkált buksijukban. Rosszmájúságom alanya hosszú éveken harcolt a végtagjaival. Eppenugy, miként barátnője is, az ellenállás földalatti csalogánya. Komoly és kíméletlen harc volt ez^ győzelem legkisebb reménye nélkül. Kiss Ferenc, - mindkettővel kapcsolatban egy alkaloma következőket jegyezte meg: ‘Nagy szinészek lennének, - fej és végtagok nélkül.’ Még azt is hozzaTette, hogy a hivatás érdekében le kellene vágni azokat, - de ezt én inkább elhallgatom. Vannak nagy szinészek, kiknek teljesen feleslegesen nőttek ki a végtagjai. Csak boszantás végett. Ezek a végtagok mindig útban vannak. A kezeit még csak zsebre teheti az ember, de mit csináljon a lábaival? Azokat tényleg csak levágni lehet. - Ebből az a tanulság, hogy egy amputált szinész - adott esetben - nagyobb szinész, mint az, kinek végtagjai a helyén vannak. Mindezeket nemcsak rosszmájúságból bocsátottam előre. Más cél is vezetett. A Nagy Álkapocs ugyanis abban a balhiedelemben él, hogy az emigrációban nincsenek kritikusai. Miután kritikus nélkül a szinész nem szinész, - elhatározta, hogy a hiányt haladéktalanul pótolja. Felcsapott saját kritikusának. Ez még rendben volna, - ha szidná saját magát, - becsmérelné. Ebben az esetben bár rossz szinész maradna, - de jó kritikus. Azonban nem szidja,ellenben nagyon is dicséri. Rossz szinész és rossz kritikus egy személyben, enyhe túlzás. Ez ellen tiltakozunk. Rosszmájúságomon kivül tehát az a cél is vezetett, hogy megnyugtassam. Kritikusai nem haltak ki, - igy nagyságának megítélését bizalommal hagyhatja a közönségére. A közönség bár személyes, de alapjában igazságos. /Mit mondtál, Malvin? Igazságtalan vagy Edömér! Én, igazságtalan?! Kivel, mivel?! A Nagy Álkapoccsal, szivem. Azután miért? 0 is ember, - neki is szüksége van egy jó kritikusra. Látod, Malvin, - igazad lehet. Ti asszonyok mindig az érzések után mentek... És ti jöttök utánunk. Mert kénytelenek vagyunk. Komisz vagy, Edömér... Miután a feleségemmel összekülönbözni nem akarok, a'családi béke megőrzése érdekében iroe közlöm a Nagy Álkapocs önkritikáit. Szocialista újságban olvastam ezeket. Gyöngyszemei az önelismerésnek. Aki ennyire becsüli önmagát, — rossz ember nem lehet. 195Ü január ___ ‘Szacsvay Imre, Pethes Imre, mikor az akadémiai felvételi vizsgán szavaltam előttük, megdicsértek szépen csendülő és egyszerűen lejtő szavaimért.’ Szépen csengő és egyszerűen lejtő szavak... így becézi a saját trokát, — hirlapilag. E sorok olvasásánál szinte érezzük a belső hőt, mely átforrósitja tagjait. ‘Gyerekek, ez az én hangom, az én torkom. Soha még ilyen hang, ily torok...’ Hát nem Szánalmas....?! Mikor a Nemzeti Színház tagja lett, a magyar színházlátogató közönség felhördült. Ez a felhördülés a budapesti napilapokhoz is eljutott. Az Előreugró Alkapocs bizonyára nem vagdosta ki ezeket az Írásokat — emlékül. A nagy szinészek tiltakoztak, valami direktorválság félére emléke zem. Álmélkodva ismételgettük: Ez nem lehet igaz, ez nem lehetséges. Éppen a Nemzetibe, a magyar kultúra egyik nagyszerű bástyájába. De igaz volt... Most már tudjuk, hogy miért. Megirta. A szépen csengő és egyszerűen lejtő szavai miatt. Idézek: ‘Mikor arról kellett {dönteni, hogy az ősszel kezdődő néhány hetes szabadságomat Floridában töltsem-e vagy kimenjek Sárossy Miskával egy őszi körútra, hát én az utóbbit választottam.’ Később: ‘Sok jóakarata emberem, mikor meghallotta, hogy ismét fellépek vándorszínésznek, bizony csóválta a fejét és sok időmbe került, amíg meggyőztem okét ut.azá időmbe került, amíg meggyőztem őket elkövetkező utazásom helyességéről.’ Florida helyett tehát vállalta a vándorszínész lealacsonyító’ szerepét. Hollywood kedvence, a magyar Clark Gable tette ezt ‘hazafiasságból.’ Magyarok vigyázzzzzzzz! Könybe lá-bbbbadj! Az amerikai magyar színtársulatokban való szereplése tehát fejcsóválást váltott ki. A fejcsóválást hősünk szabadkozása követte. Meg kellett magyaráznia miért ereszkedett le ily mélyre. Hát nem szánalmas? Ha valaki a saját számlájára henceg, még megbocsátható. Ez a hencegés azonban értékes emberek csoportját sértette. A magyar kultúra amerikai harcosait, az itteni vándorlásra kényszerült szinészeket. Idézek: ‘Megmondottam nekik azt is, hogy minden megtartandó előadásom a magyar szó, a magyar gondolat, a mi nemzeti szellemünk fellegvára lesz, aminek kulcsát a magyar lélek őrzi. Elmondottam, hogy bízom, reménykedem abban lehetős égében, hogy mint az itt élő más nemzetiségek ide emigrált színészei összeállottak és komoly színházat játszanak anyanyelvükön, úgy fogunk mi is magyar szinészek összeállani. Olyan színdarabokat fogunk bemutatni, melyeknek lényege a nagy magyar múltban született, amelyeknek látása lelkiismeretébresztést szolgál, hogy a színházat szerető ezer és ezer magyar lelke önmagára eszméljen és bizakodóan forduljon elszakadt testvérei felé. Kiáltsák ki a magyar színészek, hogy a magyar földet elárulni nemcsak bűn, hanem kárhozat is és aki azt teszi, még a földön elkárhozik.’ Malvin, te tapsolsz?! Hát nem volt ez gyönyörű, Edömér? De mennyire, — hiszen ezért Írtam le. Tudod mi hiányzik a sorok végéről, Edömér?
