Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

11. oldal MaRBLYigvár A babák gőgicséitck, a dadák az előre ugró álkapocsra gondoltak. A fogak közül kirobbanó, rosszul hangsúlyozott szerelmes szavakra, - elfojtott férfias sóhajokra. Lent a Gellert téren, - a Horthy utón csilingelve zörgött a villa­mos, - de fent a hegyen fönségesen, széles álkapcsaival trónolt a Citadella. Oh, mily nagyszerű élni, susogta el­ragadtatva az egyik szoptatós dada. Mélyen alatta tarajos hullámokkal ldizködött a Hullámfürdő. A verő fény unott fö­lénnyel csillant meg a mozgó vizen. A vizben pedig előre ugró álkapoccsal úszott a színész... Akármerre nézett, - mindenütt őt látta. 0T... A baby felsírt, - elnyújtva keservesen. Megvolt az oka rá. Ezen delnők voltak a Nagy Álkapocs budai fogyasztói. A babyk pedig elfogulatlan kritikusai. Pesten is voltak fogyasztói. Erotikus ábrándoktól fű­tött belvárosi liliomok. Ruzsos szájjal csókolgatták a ké­peit és - ki tudja, mi motoszkált buksijukban. Rosszmájúságom alanya hosszú éveken harcolt a vég­tagjaival. Eppenugy, miként barátnője is, az ellenállás földalatti csalogánya. Komoly és kíméletlen harc volt ez^ győzelem legkisebb reménye nélkül. Kiss Ferenc, - mindkettővel kapcsolatban egy alkalom­­a következőket jegyezte meg: ‘Nagy szinészek lennének, - fej és végtagok nélkül.’ Még azt is hozzaTette, hogy a hivatás érdekében le kel­lene vágni azokat, - de ezt én inkább elhallgatom. Vannak nagy szinészek, kiknek teljesen feleslegesen nőttek ki a végtagjai. Csak boszantás végett. Ezek a vég­tagok mindig útban vannak. A kezeit még csak zsebre te­heti az ember, de mit csináljon a lábaival? Azokat tény­leg csak levágni lehet. - Ebből az a tanulság, hogy egy amputált szinész - adott esetben - nagyobb szinész, mint az, kinek végtagjai a helyén vannak. Mindezeket nemcsak rosszmájúságból bocsátottam elő­re. Más cél is vezetett. A Nagy Álkapocs ugyanis abban a balhiedelemben él, hogy az emigrációban nincsenek kri­tikusai. Miután kritikus nélkül a szinész nem szinész, - elhatározta, hogy a hiányt haladéktalanul pótolja. Felcsa­pott saját kritikusának. Ez még rendben volna, - ha szidná saját magát, - becs­mérelné. Ebben az esetben bár rossz szinész maradna, - de jó kritikus. Azonban nem szidja,ellenben nagyon is dicsé­ri. Rossz szinész és rossz kritikus egy személyben, enyhe túlzás. Ez ellen tiltakozunk. Rosszmájúságomon kivül tehát az a cél is vezetett, hogy megnyugtassam. Kritikusai nem haltak ki, - igy nagy­ságának megítélését bizalommal hagyhatja a közönségére. A közönség bár személyes, de alapjában igazságos. /Mit mondtál, Malvin? Igazságtalan vagy Edömér! Én, igazságtalan?! Kivel, mivel?! A Nagy Álkapoccsal, szivem. Azután miért? 0 is ember, - neki is szüksége van egy jó kritikusra. Látod, Malvin, - igazad lehet. Ti asszonyok mindig az érzések után mentek... És ti jöttök utánunk. Mert kénytelenek vagyunk. Komisz vagy, Edömér... Miután a feleségemmel összekülönbözni nem akarok, a'családi béke megőrzése érdekében iroe közlöm a Nagy Álkapocs önkritikáit. Szocialista újságban olvastam eze­ket. Gyöngyszemei az önelismerésnek. Aki ennyire becsü­li önmagát, — rossz ember nem lehet. 195Ü január ___ ‘Szacsvay Imre, Pethes Imre, mikor az akadémiai fel­vételi vizsgán szavaltam előttük, megdicsértek szépen csendülő és egyszerűen lejtő szavaimért.’ Szépen csengő és egyszerűen lejtő szavak... így becé­zi a saját trokát, — hirlapilag. E sorok olvasásánál szinte érezzük a belső hőt, mely átforrósitja tagjait. ‘Gyerekek, ez az én hangom, az én torkom. Soha még ilyen hang, ily torok...’ Hát nem Szánalmas....?! Mikor a Nemzeti Színház tagja lett, a magyar színház­látogató közönség felhördült. Ez a felhördülés a budapes­ti napilapokhoz is eljutott. Az Előreugró Alkapocs bizo­nyára nem vagdosta ki ezeket az Írásokat — emlékül. A nagy szinészek tiltakoztak, valami direktorválság félére emléke zem. Álmélkodva ismételgettük: Ez nem lehet igaz, ez nem lehetséges. Éppen a Nemzetibe, a magyar kultúra egyik nagyszerű bástyájába. De igaz volt... Most már tudjuk, hogy miért. Megirta. A szépen csengő és egyszerűen lejtő szavai miatt. Idézek: ‘Mikor arról kellett {dönteni, hogy az ősszel kezdődő néhány hetes szabadságomat Floridában töltsem-e vagy kimenjek Sárossy Miskával egy őszi körútra, hát én az utóbbit választottam.’ Később: ‘Sok jóakarata emberem, mikor meghallotta, hogy ismét fellépek vándorszínésznek, bizony csóválta a fejét és sok időmbe került, amíg meggyőztem okét ut.azá időmbe került, amíg meggyőztem őket elkövetkező utazá­som helyességéről.’ Florida helyett tehát vállalta a vándorszínész lealacso­nyító’ szerepét. Hollywood kedvence, a magyar Clark Gable tette ezt ‘hazafiasságból.’ Magyarok vigyázzzzzzzz! Könybe lá-bbbbadj! Az amerikai magyar színtársulatokban való szereplése tehát fejcsóválást váltott ki. A fejcsóválást hősünk sza­­badkozása követte. Meg kellett magyaráznia miért eresz­kedett le ily mélyre. Hát nem szánalmas? Ha valaki a saját számlájára henceg, még megbocsát­ható. Ez a hencegés azonban értékes emberek csoportját sértette. A magyar kultúra amerikai harcosait, az itteni vándorlásra kényszerült szinészeket. Idézek: ‘Megmondottam nekik azt is, hogy minden megtartandó előadásom a magyar szó, a magyar gondolat, a mi nemzeti szellemünk fellegvára lesz, aminek kulcsát a magyar lé­lek őrzi. Elmondottam, hogy bízom, reménykedem abban lehetős égében, hogy mint az itt élő más nemzetiségek ide emigrált színészei összeállottak és komoly színházat ját­szanak anyanyelvükön, úgy fogunk mi is magyar szinészek összeállani. Olyan színdarabokat fogunk bemutatni, me­lyeknek lényege a nagy magyar múltban született, ame­lyeknek látása lelkiismeretébresztést szolgál, hogy a színházat szerető ezer és ezer magyar lelke önmagára eszméljen és bizakodóan forduljon elszakadt testvérei fe­lé. Kiáltsák ki a magyar színészek, hogy a magyar földet elárulni nemcsak bűn, hanem kárhozat is és aki azt teszi, még a földön elkárhozik.’ Malvin, te tapsolsz?! Hát nem volt ez gyönyörű, Edömér? De mennyire, — hiszen ezért Írtam le. Tudod mi hiányzik a sorok végéről, Edömér?

Next

/
Oldalképek
Tartalom