Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-08-01 / 5. szám
Magyar Végvár 1954 augusztus 8.oldal / Il.éVf. 5.szán / raerikások'csoportján. Ezért nen jöttek el közibük. Stb.,stb.,stb. 1953 junius 10.-i lapszán. írása cime:"jó amerikai magyar polgárok/" jó anerikai nagyar polgár'áz, aki a Háhn B.Jánosok szociálista'gyűlésein résztvesz, egyletéiben szorgoskodik. Rossz anerikai nagyar polgár az, aki egyesületet alapit vagy már egy meglevő egyesületben ki "neri*nyitni a száját." Ez alkalmat negragádja arra is, hogy'egy "még" nen nevezett "néltóságos úrról""és "néltóságos asz-szonyról" ?igaz? tőrténetekefcsevegjen eX. Lényege: A nagyigényü és hencegő nagyar ur elhatározta, hogy ezután ném végez'napszámos“munkát. A finnyás néltóságos'asszony“majd felpofozta a füszerüzlet tulajdonosát, mert az nen tudott neki olyan büdös sajtot adni, melyet késsél lehet kenni. A szeretetnek közölt megnyilvánulásait nevezzük röviden: osztályharcos szocialista szeretetnek. E szeretetnek nevesebb "magyar" reprezentánsai Háhn B.jánöson kivül - társait is hozzászámitva - kun Béla, Szánüelli Tibor, Rákosi Mátyás és Péter Gábor'." A szocializmus"~közösségit~jelent. A Marx tanaiból kinőtt politikai szocializmus pedig"anyagelvüséget“és urgyülöletet. A "közösségi""fogalom mögött meghúzódó ideális elvet tehát máris a rombolás szolgálatába állították. Ok nem'ismerik el senki'tudását, tekintélyét, rátermettségét. Ők'egy olyan'világ után áhítoznak*/ nelyb'en'á gyűlölet és a tudatlanság a karmester. Harcolnak az "urak" ellen, mert nagyon jól tudják, hogy ur,"vezető, tekintély nélkül' közösségi elet nincs. A"valóságos uraság romjain a saját, alantas áluraságukat kivánják felépíteni.“'"' 1953 nov. 13-an Háhn'örömmel újságolja, hogy életének nagy vágya teljesült. Megfejhetett egy kecskét." Az irás cime:"Fejt"ön mar kecskét?" A'továbbiakban részleteket is közöl az említett állat négy tőgyéről. 1954 ápr. 8-an újabb Írásában gyönyörködhettünk. Címe:"Egyformák vagyunk?" E cikk tulajdonképpen'egy helyreigazító nyilatkozat. Helyreigazitj^ a "Fejt ön már kecskét?"' c, irás négy tőgyét. Jóindulatú önbirálattal bár, de jogos "Írói" fölénnyel beismeri, hogy a kecskének csak két tőgye van. Sem több, sem kevesebb. Háhn B.Jánosnak kecske iránti rajongását méltányoljuk és igy nem lepődnénk még túlzottan, ha egy újabb helyreigazító nyilatkozat látna napvilágot."Ebben pédig'azt hozná anerikai magyar olvasóinak a tudomására, hogy sem négy, sen két" tőgyről nen lehet szó', - nert a sors egy bakkecskével hozta össze. ' A kecske tőgyei után/ nyilván eszmetársitas révén, egy"levéllel is foglalkozik.'!] levelet hozzáírták."Abban, gyalázkodó múltjára való' tekintettel, tiltakoznak nyilvános szereplésé ellen. Ezzel kapcsolatban" Háhn'B.Jánosnak, - szoszerint idézve - a következő megj egyzé se'vah: '"Ha"a'jóisten"akarata folytán/ á sors úgy hozná magával, hogy az én levélíróm hamarább vándorolna a másvilágba/ mint én, akkor bizony Isten mondani fogok egy Miatyánk''imát a lelkiüdvéért." Azt'már nem írja, hogy ennek örömére még arra is képes, hogy a "Miatyánk imát" - értsd: Miatyánkot -megtanulja. Ezt a szeretetet rövidség kedvéért nevezzük sirontuli'szeretetnek. Akkor és azért bontakozik ki, mert az"embertársunk már a sírban-pihen. Mindenesetre bizarr ötletnek tartjuk, a kecske négy tőgyének a helyreigazítása után, egész életelielyreigazitását. Paszternák szeretefe, 1953 dec. 28-i lapszámból. ""Mindég is dolgoztam karácsonyi szünet'alatt. Sohasem fogom elfelejteni, hogyan búsultam,"mikor ségédrendező koromban, éppen"karácsonykor maradtam kereset nélkül, mert a nagy stúdiók" mind szünetet tartottak.'Pedig saját tapasztalatból mondom, rossz üzlet, mert az én alkalmazottain ilyenkor hálából" kétszer annyit végeznek, mint közönséges"munk~áidőben." Az alkalmazottakat teh'át karácsonykor, a szeretet ünnepén is, dolgoztatni kell. Ki kell használni a karácsonyi melég hangulatokat is. “Ezt a szeretetet az egyszerűség kedvéért nevezzük: jó üzletnek. Úsztok István"szeretete■ "Egyik írását a következő sorokkal'fejezi be: "Aratás után nékifeküdtem magánúton tanulni és utolértem azö'kat ä Jöbbmódu kortársaimat, akiknek tellett volna pénz az iskoláztatásukra. A sors' különös~iróniája, hogy egyikből sem lett ember, mind elzüllött és örökre elsülyedtek az élet szürkeségében." ~ ' Nézzük közelebbről Úsztok Istvánt, aki tehát egyedül nem züllött el a kortársai közül. Aki irásai szerint nemcsak," hogy nem züllött el az "élet szürkeségében", hanem egy meglehetősen élénk életszinnel - a vörössel - pingálta be magát, 1954 ápr.'7-i lapszám. írása cime:"Görenybőr." "Hevesben, mikor "gróf Károlyi Mihály hatalmas birtokait Felosztotta a nincstelen zsellérek és béresek között...stb. ...Nemsokára az őszirózsás Forradálom után Károlyi'gróf száműzetésbe ment, a nincstelen, a földéhes kis emberek között felosztott földeket a Horthy“kormányzat hitbizományi birtokként'kezelté. Azok a háborúból visszatért katonák/ akik közel ültek a tűzhöz, egy-egy magásrangú'"katoriatiszt legényei, csicskásái voltak," egycsapásra-vitézekként tértek Vissza szülőfalujukba. A legjobb földeket kapták, mint vitézi telkeket." Ezt a szeretetet az egyszerűség kedvéért nevezzük öntudatos proletár szeretetnek. A "szeretet" elfogultsága,a következő valótlanság terjesztésére ragadja Úsztok Istvánt: Károlyi Mihályt, ezt a farkas'torku, félhülye hazaárulót/ az ország minden"rangtól és címtől megfosztotta“. A grófi cim kiKangsulyozásában-igy a "megbocsájtás" nagyszerű alkalmazását látjuk. Károlyi Mihály"nem'ment száműzetésbe. Éppen úgy nem ment, mint az ország határát átlépő rablógyilkosok sem. A'~b"írtok'ait' soha fel nem'osztotta, de felosztottá azokat a későbbi magyar rendszer. Elsősorban az élső világháborúban hősiesén viselkedő béresek és zsellérek között, A'magyar vitézségnek a csicskás protekcióval való azonosítása, Lin-
