Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
12.oldal Magyar Végvár 1954 junius Különös ’CÁFOLAT.’ Márfi /Márffy/- Mantuano Tamástól levelet kaptunk. Azaz, hogy leveleket, mert egyik a lapnak szolt, másik a szerkesztőnek. A szövegek eltérőek. Azonkívül a szerkesztőnek szóló' levél ’’szigorúan bizalmasnak” van jelezve, ezzel tehát nem léphetünk a nyilvánosság elé, akár elhisszük ami benne van, akár nem. De a laphoz intézett levél is nehezen birná el a nyilvánosságot jelen formájában és pedig azért, mert - fel kell tételeznünk: szándékosan - homályos. Mivel azonban a levéliró ’elvárja’, hogy levele ugyanott és olyan ’’szedésben” közöltessék, mint az általa kifogásolt cikkünk, - ennek készséggel eleget teszünk akkor, ha Márfi /Márffy/ - Mantuano Tamás, kibújva a szándékos homályosságból, levele alapján világosan megfogalmazott kérdéseinkre tiszta, egyenes, - tehát nem kertelő és viszontkérdező - választ ad. 1. Tudomásul vesszük, hogy Ön sem kará - csony előtt, sem 1953-ban máskor nem lett angol állampolgár. Viszont ezután .igy tesszük fel a kérdést: angol állampolgár lett-e Ön és pedig a saját kérésére: igen vagy nem? 2. Tudomásul vesszük, hogy Angliában karácsonykor nem raknak cipőt az ajtó elé, hanem harisnyát a kandalló elé. Vagyis ez történt az Önök angol házában is. E lényegbeli tévedésünkért:bocsánat! 3. On azt irja, hogy a Rákosi rezsimnek sem On, sem ”más magyar köztisztviselő” nem ajánlotta fel szolgálatait. Sőt az ilyen meggyanusitás ellen ”az egész magyar köztisztvielői kar nevében” tiltakozik. Ejha! - nem lőtt ezzel az állítással még a szokottnál is nagyobb bakot? - Mi azt hisszük, hogy tudunk különbséget tenni lelkendező felajánlkor zás és kényszerű beletörődés között. Ennek megfelelőleg itt,,is már kérdésünk, ekként fogalmazva: Igaz -e, hogy On a vörös rezsim legelső idejében leutazott Debrecenbe Budapestről, hogy a ’’külügyminiszternek” felajánlja szolgálatait: igen vagy nem? - Mert hogy tényleg szolgálta a rezsimet, még pedig jó sokáig, azt Ön sem veszi tagadásba, sőt még felpanaszolja, hogy 1948 januárjában / óh, miért oly későn?/, mint külügyminiszteri tisztviselőt kény - szernyugdijazták / szóval még ekkor sem önként távozott!/. 4. On azt irja, hogy bizalmas futáruton mindössze egyszer volt és pedig 1947 nov.-ben.Erről azonban nem beszélhet a nyilvánosság előtt. Mi tiszteletben,tartjuk ugyan a hivatali titoktartást, amellyel On még mindig adózik a Rákosi rezsimnek, - de mégis vagyunk olyan indiszkrétek, hogy felteszszük az alábbi kérdést: Ez a futárut Bőhm Vilmoshoz a stockholmi követhez vezetett-e vagy sem? 5. On neve irásirrodja tekintetében hivatkozik születési anyakönyvi kivonatára. Miután ennek ellenére is nehezünkre esik a köztiszteletben álló Márffy nevet eredeti, ősi Írásmódjával az On személyével kapcsolatban használni, - engedje meg, hogy következő és egyben utolsó kérdésünket ekként tegyük fel: Módjában áll-e velünk és egyben a nyilvánossággal közölni, hogy a régi magyar Márffy-család melyik ágából származik, illetve a család melyik egyenes leszármazottjának lemenője Ön? Fentiekben'nagyjában ismertettük azt a különös’ cáfolatot’, amelyet Márffy / miért ne?/ - Mantuano Tamás juttatott el hozzánk. A cáfolat kiválóan alkalmas arra, hogy a vele kapcsolatos ál4 látásainkat lényegében változatlanul fenntartsuk, sőt megerősítve lássuk. Említett ur megnyilatkozása azonban akkor érdemli meg a ’’különös cáfolat” jelzőt, ha az ember figyelmesen elolvassa a szerkesztőhöz intézett személyes természetű levelét. Mi újságírók vagyunk és ez a levél olyan, hogy a világ minden újságírójának vérét kellemes bizsergésbe hozná, igy a miénket is. De: hajh! - a levélen ’’szigorúan bizalmas” jelzés díszeleg és ez az, ami aztán már igazán ’’különös”, sőt szokatlan! Szerkesztőnk azonban mégis figyelembe kívánja venni a levélíró szándékát és igy mi, - akarva nem' akarva - nem tehetjük fel a 6. és 7. kérdéseket, amelyek pedig ’’Countess Listowell”-re vagy’Listowell grófnőjére’ - vagy már az ember igazán nem is tudja, hogy nevezze a lady-t - vonatkoznak. Ámde mindez, valamint a ’’Soviet Orbit” c. angol nyelvű sajtótermékben megjelent és egyik név yorki folyóiratban fényképmásolatban közölt' cikkecske arról győz meg bennünket, hogy igenis, résen kell lennünk. Es leszünk is mindaddig, mig a fentiekre kristálytiszta választ, mely cikkünkre kristálytiszta cáfolatot jelent - nem kapunk. t - b 'o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/o/op/o/o/o/o/o/o/o/o/op/o~/ö'/o/o'/o~/o~/ó'/o~/o''/o'/o/o~/o +FARKAS JENŐ Mély szomorúsággal és megdöbbenéssel vettük a gyászos hirt: Farkas Jenő hirtelen elhunyt. Hitetlenkedve tettem le a telefont. Nem lehet, mondottam önmagámnak. Nem akartam elhinni, hogy Farkas Jenő magyar szive megszűnt dobogni. Pedig a hir igaznak bizonyult. Farkas Jenő, a jó magyar, a hü barát, minden magyar ügyek fáradhatatlan harcosa nincs többé. Elment közülünk, itt hagyott minket. A Teremtő kiszolitotta közülünk. Nem panaszkodunk, de nehezünkre esik. Amikor úgyis oly keve.sen vagyunk, most még kevesebben lettünk. Nem volt olyan magyar megmozdulás, ahol ne láttuk volna. Beszélt, irt, agitált a magyar üg)rek érdekében. Örök optimizmusa lelket Öntött a csüggedőkbei, fölvillanyozta a lankadokat, buzdította küzdőket. Közben maga is az első sorban állott és rendíthetetlenül küzdött mindazért, ami magyar. 1954 május 8-án temették'el New Brunswickon és csak temetésén látszott meg, hogy mennyire becsülték őt a régi és uj amerikás magyarok. Mi lelkes magyart, fáradhatatlan harcost veszítettünk benne. Siratjuk korai távozását, de nem remény nélkül. Példájával'velünk marad - tovább is velünk harcol. Bajtárs, Isten Veled!