Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-05-01 / 2. szám

Magyar Végvár 1954 május 5.oldal / Il.évf. 2.szám / magyar földön a népek önrendelkezési jogának téves értelmezésével. Ezek a sérelmek jóvátételre várnak. A tör­ténelmi Magyarország évezredes jogainak visszaálli­­tásával térhet csak vissza a rend és béke Középeu­­robába’. Az uj Magyarország a történelmi határain be­lül biztosítani fogja az ott élő nemzetiségek részé­re a kisebbségi jogokat olyként. hogy a magyarsággal békésen együttélhetnek, boldogulhatnak, ha őszintén akarják a Dunamedenee békéjét. Minden más terv vagy megoldás természetellenes, jogtalan és igazságtalan, naiv vagy számitól de semmiesetre sem őszinte és végleges. •JBBHBttHBHBBHBHBÍ-Nekünk magyaroknak, akik felelősek vagyunk a magyar jövőért, szembe kell néznünk ezekkel a prob­lémákkal és ki kell állnunk azok helyes megoldása érdekében. Senkinek nincsen joga a magyar népnek meg kérdezése nélkül olyan kérdésekről, - a magyar ál­lameszme sérelmére - nyilatkozni vagy a nyilvánosság előtt tárgyalni, mely alkalmas további alapot nyúj­tani ellenségeinknek. A történelmi Magyarország egy­ségéről s a magyar állam szuverénitásáról s politi­kai függetlenségéről nem mondhatunk le, azzal hazárd játékot senki sem űzhet. Minden olyan mozgalom, a­­mely akár jóhiszeműségből, taktikábo'l vagy naiv el­gondolásból bárcsak ideiglenes megoldásként vagy "államszövetségi" jogviszony létesítésével uj álla­mot akar létesíteni a történelmi Magyarország hatá­rain belül, vét a magyar állameszme, az állami in­tegritás, szuverénitás s a magyar nép életérdekei ellen és súlyosan kell felelni a következményekért a magyar történelem és a magyar nemzet itélőszéke e­­lőtt! Ma csak az lehet a legfőbb kötelességünk, hogy rámutassunk a békediktátumok súlyos tévedése­ire, tarthatatlanságára, a kisebbségi kérdés és a népi önrendelkezési jog helytelen értelmezésének és alkalmazásának veszélyére. Deák Ferenc irta:"Ha tűrni kell, hát tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon al­kotmányos szabadságot, melyet őseitől örökölt. Tűr­ni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szen­vedtek, hogy megvédhessék az ország jogait, mert a­­mit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visz­­szaszerzése mindég nehéz és mindég kétséges.1* Meggyőződésünk, hogy az otthonmaradt magyar­ság a Dunamedencében, a történelmi állam határain belül élő népekkel a legteljesebb összhangban test­véri együttérzésben, a sorsközösségi tudat jegyében kíván a jövőben is együttműködni egy boldogabb jövő biztosítása érdekében. Meggyőződésünk, hogy a közös történelmi sor­sot érző és valló tót származású testvéreink éppen úgy elitéinek minden olyan magatartást, mely alkal­mas a Dunamedenee egységének, békéjének, boldogulá­sának megbontására. Kötelességünk azonban közérdekből rámutatni minden olyan fondorlatos, megtévesztő magatartásra és meg kell bélyegeznünk minden kulturköntösbe buj­tatott vagy politikai célzatú manővert, mely alkal­mas a népek békés életét zavarni, mely újabb bé­kétlenség csiráit hinti el s igy az emberiség ér­dekeit veszélyeztetheti. Egyébként hisszük, hogy az amerikai közvéle­mény tudja a pánszláv bolsevizmus célkitűzéseit és szlávok és ezekkel egy utón haladó szlovákok igazi arcát: a TANÚS ARCOT’. mmmmmmmmMmmmmmmm# MSZM-MHBK FONTOS NYILATKOZATA. A Münchenben megjelenő Hungária f.évi márci­us 15-i számában az alábbi Nyilatkozat látott nap­világot: NYILATKOZAT A Magyar Szabadság Mozgalom elnöke és a Ma­gyar Harcosok Bajtársi Közösségének vezetője, szer­­-vezeteiktől nyert felhatalmazás alapján, a honta­lan magyarság felszabadítását szolgáló munkásságá­nak előmozdítására és minél szélesebb alapokra va­ló" helyezésének érdekében elhatározta a két szer­vezetnek e kérdésekben való összmüködését. Felhívják egyben szervezeteik országos és -helyi vezetőit, hogy az együttműködést társadalmi vonalon a maguk részéről is hatékonyan szorgalmaz­zák és evvel is segitsék elő a nemzeti felfogású emigráció összefogásának további kiépítését, reszneki Zákó András, vezérőrnagy, sk., a MHBK ve­tője. V. kisbarnaki Farkas Ferenc, vezérezredes sk., a MSZM elnöke. München, 1954 március 12. Bár nem ismerjük a Nyilatkozat előzményeit és feltételeit, mégis a legnagyobb örömmel vesszük tudomásul, hogy a nemzeti emigráció" két legrégibb, legnagyobb és közö tőről származó szervezete végre megértve az emigráció sürgető követelését, példát mutatva a többi azonos célkitűzésű emigráns csopor­toknak, összefogott a közös magyar ügy szolgálatára. De mindjárt meg kell állapítani, hogy ez a rég óhajtott összefogás csak akkor lesz tartós és a magyar ügyre hasznos és gyümölcsöző, ha azok a reálpolitikusok, a magukról megfeledkezett katonák és a zavarosban halászó" fcgadatlan prókátorok, a­­kik hosszú éveken keresztül önző egyéni érdekből, sértett hiúságból, beteges szerepelnivágyásbol el­követtek mindent, hogy a két szervezet baráti e­­gyüttmüködését megzavarják, a két szervezetet és azok vezetőit egymással szembeállítsák és ezzel le­hetetlenné tegyék a nemzeti emigráció összefogását és a reáháruló roppant feladatok elvégzését - le­vonják a konzekvenciát és belátva káros és zavart> keltő szereplésük céltalanságát, szépen félreáll­nak. CSAK RÖVIDEN___ Wilson elnököt kérdezte valaki: Mennyi időre van szüksége egy 10 perces beszédet előkészíteni? Két hétre - hangzott a válasz. Mennyire, ha egy órás beszédet mond? Egy hétre - volt a felelet. És ha két órás beszédet akar mondani? Wilson elnök a kérdezőre nézett és válasza ez volt: Mikor kezdjem? --Vagyis: csak röviden’.

Next

/
Oldalképek
Tartalom