Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
35. oldal Magyar Végvár 1954 december SZUPER GÉZA ROVATA TALLÓZÁS üdvözlet « sportoló nőknek! Epár sor Írásommal a sportkedvelő férfiakon kívül a sportkedvelő hölgyeket is szeretném szórakoztatni. Humorérzékem nem sok, de erről gondoskodott a Budapesten megjelenő ‘Népsport’, amelyből megtudhatjuk, hogy a ‘béketábor’ országaiban a nő teljesen egyenrangú a férfival politikai, gazdasági, jogi és kulturális téren, stb. A rovatban közölt cikkhez nem adunk kommentárt, nem füzünk megjegyzést, mindenki maga formáljon véleményt. AKINEK INGE... Régen nem nevettem olyan jót, mint pár hónappal ezelőtt, amikor egyik barátom a következő édes, de annál jellemző bb esetet mesélte el. Még Ausztriában, az egyik menekült táborban történt, hogy az illetőnek valami ügyesbajos elintézni valója akadt a barak parancsnokával. Felkereste tehát őt, de az ajtóra kikifüggesztett tábla megállásra kényszeritette. Ugyanis a táblán ez volt olvasható: ‘Minisztertanácson vagyok, csak este fogadok!’ Kérdez&ködésemre, hogy vájjon az illető valamiféle penzionált miniszter-e, barátom ezt felelte: Miniszter? Forge.lmi adó ellenőr! Vicc, amelyen lehet mulatni, de amennyire jcomikus, annyira szomorú is. Emigrációs életünk tele van ‘barakminiszterekkel’! Naiv, tudálékos honmentőkkel. Azonban ez a kevésbbé veákélyes elem, mert ha logikátlan expozéje után ‘miniszter-társai’ leszavazzák, sértődötten távozik s ezzel be is fejezte miniszteriális működését s eltűnik a nemzetmentés színpadáról. Van azonban egy másik réteg, amely nem barakokban fontoskodik, hanem az emigráció más területein. A befogadó állam jóvoltából vagy esetleg egyéni szerencséje révén gyökeret verve uj hazájában hallatja hangját. Szereplése felborzolja az amúgy is idegét és türelmét vesztett magyarságot. Teszi ezt, de talán maga sem tudja miért. Unalomból? Egyéni meggyőződésből? Vagy talán csak éppen azért, hogy véleményét nyilvánítsa, kritikát gyakoroljon, esetleg hozzászóljon a problémákhoz? Nem is volna nagy baj, ha ez a vélemény nyilvánítás egyszer már építő és a magyarság szempontjából értékes volna. Hetek óta folyik a vita az egyik európai emigrációs hetilap hasábjain arról, hogy a magyar sportolók világsikerét miért nagyítják fel egyes emigrációs sajtó orgánumok, amikorezek a sikerek kétes értékűek. A hosszú elmefuttatásokkal nem foglalkozom részletesen, mert minden sorából az világlik ki, hogy az egyébként magasan kvalifikált egyén nincs tisztában a dolgokkal.E- gyet azonban le kell szögeznem. Soha sem szabad olyan dolgokkal foglalkozni, amihez nincs meg a kellő ismeret. fíem mindenütt egyforma iá nők. ■ aorsa a világon. A kapitalizrrius uralma alatt a dolgozó nö kétszeresen, helyenként háromszorosan elnyomott. Elnyomják mint nőt, mint dolgozót és sokhelyütt mint a kisebbségi nemzetiséghez tartozót. A töké» országokban a nő hiába végez a férfiéval egyenlőértékü munkát, kere sete jóval alacsonyabb. A tőkés országok többségében a nő politikailag, jogilag hátrányos helyzetben van a férfiakkal szemben. A burzsoá demokrácia „mintaországában“, Svájcban nincs szavazati joguk a nőknek, Mexicóban nőnek nem lehet földtulajdona, számos közel- és középkeleti országban a nő még ma is lényegében apja, bátyja, férjé hAgirabszolgája. Ahol a nőnek a politikai is. a gazdasági életben hátrányos a helyzete, ott a nők sportja is hátnább áll, mint minálunk. Vannak atyán országok, amelyekben jóformán nyoma sincs" • nő! sportnak. Azokban at. országokban, ahol a nők jogi, politikai, gazdasági, szemponthói háttérbe "litórulhak, eia ftől sport "helyzetiéi Is" meglátszik. Egy-egy sportágban elérhetnek ezeknek az országoknak a női jó,-sőt kiváló eredményeket, általánosságban azonban a női sport' fejletlen, kiegyensúlyozatlan, cáenevész. All ez h sportjára oly büszke Amerikai Egyesült Államokra is. A béketábor országaiban a nö teljesen egyenrangú a férfival politikai, gazdasági, jogi és kulturális téren, nem csoda tehát, ha a mi országainkban a női sport helyzete is lényegein jobb, mint nyugaton. A mi leányaink és asszonyaink előtt nyitva állnak az egyetemek és a gyárak kapui* jehet belőlük traktorista és egyetemi tanár, vason tő ‘ és tanácselnök, esztergályos és miniszter. Ezf tükrözi a.mi országaink gpdktlánaJC kópé is. így van ez ma már nálunk is. A mi tportolö nőinknek nem kell attól féV ixök, hogy sporttevékenységük miatt elvesztik állásukat, mint a felszabadulás, előtt egyik olimpiai bajnoknőnkkel történt, aKinek a Sportolás és a kenyérkereset között kellett választania, a mi sportoló nőink családot is alapíthatnak és nyugodtan tovább versenyezhetnek, a mi sportoló nőinknek a táísadaiom adja meg a lehetőséget abhoz, hogy minél szebb eredményeket^ érhessenek el, ' hogy edzhessék testűiét,' 'hogy dicsőségét szerezhessenek a hazának, hogy sporteredményeikkel erősítsék a béke ügyét ..Windet*k m sikerei: .esek téifik*rak, lennének, ha mögöttük nem állnának a sportoló nők ezres tömegei. Ezen a téren még van mit javítanunk, mert a^ok sportolása — különösen falusi viszonylatban — még mindig nem mindenütt olyan tömeges, mint a férfiaké. Ennek oka abban rejlik, hogy sokhelyütt még mindig nem küzdötték le a nők — különösen a falusi nők — sportjával kapcsolatos előítéleteket. Feltűnően alacsony még nálunk a nők részvétele a sportvezetésben. Mindezek ellenére kétségtelen,-hogy női sportunk fejlettségét és sportoló nőink számát tekintve, mész-" sze felülmúlunk a mi hazánknál sokkal nagyobb lakossággal rendelkező, tőkés országokat is. Ez is együk bizo- i nyitéka a szocialista társadalmi rend telsőbbségének. Másodszor, magas képzettségű embernek tudni kell azt, hogy nemzeti értékeinket - hála a sok magyarul beszélő idegennek - évek óta, sőt évtizedek óta becsmérlik és züllesztik. A magyar sportolók évtizedek óta öregbítik a magyarság jó hírnevét. Most a rettenetes elnyomás alatt kettőzött erővel teszik ezt. Csak elismerés és a legnagyobb büszkeség tölthet el mindenkit, hogy ezejcet a világsikereket magyarok érik el. Nem eléggé nagyítják fel az emigrációs lapok ezeket a sikereket. Nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel eléggé az illetékesek. Ha bármelyik más náció a földtekén valamilyen kis sikert is ér el, azt minden rendelkezésre álló eszközzel hirdetik mondván: Ide nézzetek, ezt mi csináltuk! A vitát provokálok lekicsinylik vagy lebecsmérlik a magyar sikereket. Vagy azt gondolja az illető, hogy a külföldi még mindig cigányt, gulyást, villogó gatyát keresi a magyar értékek elbírálásánál, éppen ideje, hogy ennek vége legyen! Megfizettük az árát! Végül, bár ez teljesen privát vélemény, de kimondom: Többre becsülöm a ‘józsefvárosi csibész lábikráját’, aki magyar és a nemzetiszinekért küzd, mint a hollywood-i magyamevü botrányhősük;mezítelenségét!
