Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
31. oldal Magyar Végvár 1954 december Egy történelmi teória a római birodalom bukását a rabszolgaság felszabadításával indokolja. Eiz a teória hamis. Egy erkölcstelen állapot megszüntetése nem dönthet romokba hatalmas birodalmakat. Róma, hibái ellenére, óriás volt. Társadalmi intézményei nagyszerűek. Jogrendszerét még ma is ideálként tekinti a világ. Kultúrája, művészete sok tekintetben jelenleg is példaadó, utolérhetetlen. Bizonyos korok szélsőségeit figyelmen kívül hagyva, polgári erkölcsei is józanok voltak. A rabszolgaság, tehát egy erkölcstelen állapot megszűntetése e fejlett világban csak előnyöket hozhatott volna. Rámát nem is a barbárság pusztitotta el. A barbárság ezt megtehette volna Julius Caesar idejében is,...ha hagyják. Róma hatalmát Krisztus ‘forradalma’ rombolta le. Még a rabszolgaság felszabadítása előtt kezdődő hatállyal. A korszellem, mely az egyéni élet értékét és szeretétét dobta felszínre. A tulvilági célok érdekében a földi célok deformálódtak. Az a vallási narkotikum, mellyel Róma a halál elkerülhetetlenségét, a megsemmisülést ködösítette, használhatatlan rommá vált. A bálványok, művészies faragásu szobrok, élettelen kövekké. A művészet és jóizlés, akármilyen magas fokon is állt, nem alkothatott időtálló isteneket. Róma félt a szeretettől, mert világuralmát nehéz lett volna összeegyeztetni ezzel. Róma irtózott a nehézségektől, elzárkózott, ellenállt. A szeretet-tan - Krisztus ‘forradalma’ - ennek ellenére végigszáguldott a világon. Hódított...hódított...hódított... Róma a rabszolgaság felszabadításával ekésett s a lélek túlsúlyának elfogadásával elkésett, a világ arculatát megváltoztató krisztusi ‘forradalmisóggal’ elkésett. Világhatalom, mely az uj kor felé induló minden vonatról lekésik, - nem világhatalom többé. Constantinnak három évszázaddal előbb kellett volna születnie. A krisztusi szeretet összerombolt egy régi világot. Kultúrája, erényei ellenére is céltalan emberi csoportosulást. A hamis földi célokat a valódiakkal helyettesítette. A szeretet tehát nemcsak épit, de az isteni akarat szolgálatában rombol is. Évezredek hamis megrögzöttségeit fordíthatja ki sarkaiból, virágzó birodalmakat változtathat múzeumi emlékké. A római birodalom alapjait nem gazdasági okok ásták alá. Nem a rabszolgaság felszabadításával megdráguló munkaerő. Az anyagelvüség pusztitotta el, az emberi test uralma a lélek fölött. A bálványozáshoz való ragaszkodás akkor, mikor Krisztus a test és a lélek, az anyag és a szellem összefüggéseit tisztázta. Az emberi fejlődének vannak törvényszerűségei. A filozofikus Róma erre épitett. Számításaiból kihagyta a kivételt, a törvények felett állót, a világ legnagyobb és utolérhetetlen filozófusát, Krisztust. Az emberi fejlődés isteni erőkkel való nekirugaszkodást. A fejlődé eme orkánja elmúlt. A világot ismét a fokozatos alakitó törvényszerűségek uralják. Az alap azonban nem az ősi ragadozó-szellem többé, hanem Krisztus tanításával felsőbbrendüvé nevelt ember. A fejlődés törvényszerűsége a visszafejlődést kizárja. Minden olyan kísérlet, amely a Krisztus előtti megrögzöttségek visszaállításán fáradozik, átmeneti eredményeket hozhat csak. A szeretet elienlökése nem maradhat el. Ez az ellcnlökés elpusztítja azokat, akik bárgyú módon az ősember kezdetlegességébe vágyódnak vissza. Akik politikai, világnézeti vandalizmussal a vadállatokénál komiszabb életprogramokat igyekeznek népszerűsíteni. Isten vigyáz az ő földjére. Nem tűri, hogy egy züllött kisebbség keresztezze útjait.Mosdatlan testtel Istent játsszon. Nem tűri, hogy a művészi faragásu római bálványok után, emberi karikatúrák kacsázzanak fel az oltárokra. Imádtassák. magukat. A szeretet és harc, igy együtt megemlítve ellentmondásnak látszik. Abszolút értelemben ellentmondás is, de földi értelemben természetesség. A születéssel beteljesedett életrehivásunk nem állhat meg ott. Minden elindult életnek végig kell járni a világ göröngyös utait. Ennél a vándorlásnál nem mondhatunk le korunk eredményeiről.Ha ezt megtennénk, képtelenek lennénk kielégíteni a megnövekedett isteni igényeinket. Mert más isteni igények minősítik a megváltás előtti, mint a megváltás utáni embert. Más igények az ösztönös ősembert, mint a 20. század világosságában született halandót. A Krisztus utáni századokat - a mostanit is - a szeretet fénye világítja..., a gyűlöleté elsötétíti. Ez a gyűlölet akarja lerombolni a keresztény templomokat, akarja eltüntetni korunk eredményeit. Meg akarja semmisíteni két évezred fejlődését. A szeretet melegségéért tehát harcolnunk keli. El kell távolitanunk életűnk mesterséges akadályait. Még akkor is, ha ez az akadály megtévedt vagy bűntől megszállott emberekből áll. A megbocsájtás, tehát az ellenségeinkre is kiterjesztett szeretet nem a vágómarhák bambasága. Nem az aljasság eltűrése. A szeretet-tan maradéktalan keresztülvitele esetén minden földi probléma egyszerremegoldódna. Nem lenne szükség a szocialista jelszavakra, a hazugságokkal fűtött forradalmakra.Nem lennek szükség társadalmi újításokra. Nem lenne nyomor, nélkülözés, egymás ellen acsarkodó, egymást pusztító csoportok. Mi is a szeretet? A keresztény vallás választ ad: ‘Szeressed felebarátodat, mint tennemagadat.’ Az embertársaink iránt megnyilvánuló szeretet az adással is szemlélteti: Adni...adni...adni...! Az ember sokszor érzi, tapintja a szeretet melegét, sokszor úgy látszik, hogy hiába küzd érte. Az adás egy
