Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
7. oldal Magyar Végvár 1954 november Yaj|on mikor ébred fői o 'Nyugat Csipkerózsa)«/mély álmából? És vájjon még időjében fog-e felébredni...? * * * A fentem]]'tett levél, Jan Massaryk levele is elég kellett volna, hogy legyen arra, hogy Nyugat felébredjen és hogy a pánszlávizmus itteni lelkes fáklyahordozói mély hallgatásba burkolózzanak a csehszlovák politika elavult propagandaszólamainak hangoztatása helyett. A szóban forgó levél, melynek tartalma és hangja mindennél világosabban matatja azt is, hogy Oroszország a pánszlávizmus ideológiáját szláv testvéreivel szemben is csak mint a félrevezetés és a leigázás egyik nagyon is célravezető eszközéül használja, - valóban az említett francia lapban látott először nyomdafestéket. A levél eredeti fotókópiáját egy Ivan Krylov nevű szovjetorosz kapitány adta át a lap szerkesztőjének, ki Massaryk kézírását hites szakértőkkel vizsgáltatta meg s igy megállapittatta annak hiteles vpltát. Krylov kapitány az orosz vezérkar tagjaként hivatalos berlini küldetése alkalmával 1948 április 24-én a város angol szektorában kért politikai menedéket. Később Belgiumba és onnan Délamerikába jutott, de Massaryk levele egy amerikai lapban is megjelent. Ennek szövege szószerint a következő: FORDÍTÁS. ‘Czernin Palota, Prága, 1948 március 9-én. Kedves Tábornagy, Utolsó pillanatban határoztam el magamat e levél megírására, néhány órával a megmásíthatatlan elhatározásom végrehajtása eelőtt. Tudom, hogy mind barátaim, mind ellenségeim sokat fognak vitatkozni afelett, hogy: az öngyilkosság olyan fegyver a politikus kezében, amely az ő cselekedeteinek kudarcát jelenti Vagy ezeknek következményeképen vezekel szégyenében. En nem gondolok most azokra a háborús bűnösökre, mint Hitler, Goering , Goebbels, Himmler és a többiebe, akik a halálbüntetés elől menekültek az öngyilkosságba. Még Clemenceau is, ez a kő és vasból való ember, mindig tartott magánál mérget és azt be is vette volna, ha a franciák 1917-1918-ban elvesztették volna a háborút. Napoleon is állandóan hordott magával mérget az orosz hadjárat óta, mert nem kívánt volna a kozák partizánok kezébe esni, kiknek vezére, Platow, megesküdött, hogy Napóleont egy jávoriéra huzza elrettentő például; Én nem készültem Clemenceau anyagából és sohasem gondoltam politikai okokból kifolyó öngyilkosságra. Én a parlamentáris kormányzat légkörében éltem, hol hibák éppúgy találhatók, mint sikerek és noha a küzdelem hevében bármily intenzív is legyen a harc, nincsen abban semmi a háborús időkre vagy a totalitárius kormányzatokra emlékeztető drámai izgalmából. Es most mégis kétkedés nélkül határoztam.. Ezt Benes elnöknek is megemlítettem utolsó beszélgetésünk alkalmából. Már fiatal koromban arra tanított atyám, hogy a független Csehszlovákia, mely képes a német tenger hullámainak ellentállni, nem tud közvetett és hatásos orosz támogatás nélkül létezni. Ez a tudat mély gyökeret vert bennem is, mint minden más cseh politikusban is. Mi csehek mindig is gondoltuk, hogy Oroszországon kiül nincs más ország, melyben a németek elleni küzdelmünkben bizhatunk. München után még azok is csalatkoztak, akik még hittek Anglia szolidaritásában. Amerikai és angol államférfiakkal való 9.sszeköttetéseim meggyőztek arról, hogy sem Amerika, sem Anglia nem tudta megérteni, hogy Csehszlovákia megvédése a világbéke legfontosabb biztositéka. 1920-ban, mikor a szovjetcsapatok Budenny marsall vezetése alatt Lemberghez közeledtek, atyám és Benes Eduard magukhoz hívták az Ön nagykövetét, Mostovenko urat , hogy egy nagyon fontos közlést tegyenek előtte. Közölték ugyanis vele, hogy ha az orosz csapatok Kelet Galíciát elfoglalták, a mi államunk átadja Oroszországnak a kárpátaljai területet Uzsok - Ushorod - várossal egyetemben. Ezzel jelképezni kívántuk rokonszenvünket. Később kinyilatkoztattuk, hogy készek vagyunk Önnel szövetséget kötni . Pedig az Ön csapatai akkor az Intemationale-val az ajkukon harcoltak. Már 1914-ben a cseh katonák sokasága, kik az osztrák hadseregben harcoltak, megadták magukat az oroszoknak az ütközetek előtt. Mi Ausztriában egy szinte parlamentáris regime alatt éltünk, az orosz katonák autokrata és despota cárért harcoltak. De az oroszok a mi testvéreink voltak. Még emlékszem a mi találkozásunkra a H. világháború alatt, miután szövetségesi szerződésünket aláírtuk. Akkor Ön aztmomita nekem, hogy a USSR követni fogja hagyományos politikáját a szláv testvériségnek ás a feltámadt Csehszlovákiának sohasem kell többé a német támadás újjáéledésétől tartani. Nem felejtettem el a Mr. Molotowal való együttmüködét San Franciscóban. Ott is mondottam neki, hogy nem értek együtt az Ön delegációjának javaslatával, de mi küípoiitikánk alapja a mi barátságunk az Ön országa iránt és mi mindig követni fogjuk Önt. Akkor Ön egy személyes köszönő Iwelet irt nekem. Ezt á levelet jól megőriztem, mint a mi őszinte és barátságos együttműködésünk bizonyítékát. Semmiféle akadályt sem gördítettem annak útjába, hogy a kárpátaljai országrész Oroszországhoz csatoltassék, sőt boldog voltam, hogy azt tehettem, amit atyám már 1920-ban tenni akart. Si - áttettem a cseh urániumbányáknak az Ön részére való átenged«sét, hogy bebizonyítsam, hogy egy háborús konfliktus esetén mi a USSR oldalán leszünk. Végül a közelmúltban vonakodás nélkül engedtem Mr. Molotovnak, midőn az amerikai kölcsön visszautasításának vagy elfogadásának a kérdése felmerült. A kölcsön visszautasításával újabb bizonyítékát adtam annak, hogy hazám külpolitikája szem előtt tartja a USSR érdekeit. Az utolsó kormányválság alkalmával igyekeztem a cseh kommunista párt követelései tekintetében az Ón személyes nézetét megtudni. Ön egy barátságos levelet küldött nekem és elküldte Mr. Z or int, hogy engem felkeressen. Nagyon hálás voltam az Ön egyenes és őszinte válaszáért némely igen kényes kérdés tekintetében. Ön válaszában kifejtette, hogy a preventív biztonság érdekében a USSR-nek erős kormányra van szüksége Prágában , mely teljes odaadással szolgálja az orosz szerződés szavainak szellemét. Zorin előttem kifejtette, hogy Ön teljes bizalommal viseltetik Benes elnök iránt és mindenekelőtt személyem iránt, de a Nemzetgyűlés tele van árulókkal és a USSR ellenségeivel, akik államcsínyt akarnak végrehajtani a cseh-orosz konfliktus elrendezése után, mellyel külpolitikánk megváltoztatására törekesznek, minek eredménye polgárháborúra vezetne Csehszlovákiában. Mindenegyes alkalommal Ön a kérdést azzal a megjegyzéssel magyarázta, hogy a kommunista párt követeléseinek célja nem a mi országunk szovietizálása, hanem csak az, hogy a kommunista párt buzgólkodik, nogy kötelességeit az anyaország és a szláv népek közössége iránt teljesítse. Zorin könyörgött, hogy támogassam Gottwaldot Benes Elnökkel való megbeszélései folyamán. Nem fogom elfelejteni könyörgő hangját, mellyel meg akart győzni Massaryk fiának kötelességeiről atekintetben, hogy megmentsem Csehszlovákiát, a szláv egységet, a világbékét és az ő országát a polgárháborútól. Zorin azt mondta nekem, hogy ha nem igy cselekszem, az a pánszláv politika csődjét jelenti és mélyreható kihatásai lennének az Ön külpolitikájára. Én elfogadtam az Ön érvelését és támogattam Zorint a Benessel való tárgyalásaiban, miután biztosított arról, hogy a kommunista párt nem fog visszaélni a helyzettel, hogy magához ragadja a hatalmat a kormányban, nagyon jól tudva, hogy ily politikái fis közgazdasági elvek ellenkeznek történelmi múltúnkkal. Ön nagyon jól tudja, hogy az én támogatásom döntő hatással volt és hogy közbelépésem folytán Benes elnök megbízta Gottwaldot a kormányalakítással, megakadályozva ezáltal a polgárháborút es és az Oroszországgal való szakítást. A frontvonalon vagy fedezék mögé bújva 'harcolsz' Magyarországért? I
