Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
9.oldal Magyar Végvár 1954 szeptember datónak kell, hogy tekintse,semmi körülmények kozott som szabad megtennie. Ez - őszittn mondva - szarvashiba volt a NB részéről, amelynek fatális kihatása van az emigrációra és minden valószínűség szerint Magyarország felszabadul/sát illetőleg is, nem számítva azt, hogy a NB az emigráció szempontjából erkölcsi nullává változott. Tehát Pfeiffer Zoltin nagy kérdésére és más NB tagok is -, hogy mi AZ OKA, itt az első felelet. A Nemzeti Bizottmány olyan testület kell, hogy legyen, amely az egész nemzetet képviselje és ne csupán politikai pártokat fogjon össze, amely politikai pártok osszesége az emigrációban magától értetőleg nem képviseli a nemzet összeségét és józan ésszel elgondolva nem is képviselheti. Szerintem egészen más otthon politikai pártot képviselni s az emigrációban egy politikai párt exponense lenni. Mert igaz bár, hogy igy 'minden árnyalat' kap képviseletet, de ezeknek a képviseleteknek az osszesége soha nem fogja adni azt a képviseletet, amely teljesen önzetlenül, minden más célra való tekintet nélkül fogja a nem pártok szerint szétosztott nemzeti összeséget. Vagyis egyszerű nyelven kifejezve: a politikai pártok szerint megosztott emigráció lehet kényelmes, hasznos egyesekre, esetleg pártokra, de semmiesetre sem lehet hasznos a nemzeti közösségre. / Ml AZ OKA TEHAT? Újra egyszerű a felelet: a Nemzeti Bizottmány a pártokon épült fel, tehát csakis pártokat tud képviselni és nem a nemzet összeségét. ANB minden eddigi megnyilatkozása erre mutat. Annyira világosan, hogy csak a NB nem látja. Azonban nehéz annak megmutatnivalamit, aki azt nem AKARJA látni. A NB makacsul elzárkózott minden olyan kísérlettől, amely ennek a lehetetlen az egész emigrációra káros, Magyarország jó'vőjére esetleg fatális helyzetnek megváltoztatására irányult. Helyette azonban megindultak a siránkozások a NB részéről az emigráció ellen, a hamis próféták jajveszékelése é a szeretétről való émelygős prézsmitálás. Egyszerűen: a mások akár meglevő vagy képzelt hibáival való takarózás, de jele se annak, hogy a saját hibájukat helyrehozzák. Igy aztán könnyen megérthetjük, hogy 'Ml AZ OKA’ kérdésükre sem találják meg a feleletet. A süketnek hiába játszik a legfinomabb zenekar vagy a leglármásabb rezesbanda. Ott nincs iegitség, amint ezt eklatánson bizonyítja a NB jelenlegi heiyzete-Abból, hogy a Nemzeti Bizottmánynak nem pártokat, hanem az egész magyar közösséget kellene képviselnie, következik az is, hogy bánásmódjában is egyenlő mértéket kellene alkalmaznia minden magyarral szemben. Mert a NB nem ítélhet ‘tetszés—nemtetszés' alapján, neki kellene az egész magyarsággal egyforma lenni. Mit látunk azonban ehelyett? Aki olvassa a 'Menekült Magyarország’ NB különrovatot, az talál ott 'Képmutató', 'Feketelelkü' s más miegymás csemegéket, amelyben azok, akik igazán kevésbbé dicsekedhetnének, gúnyosan mutogatnak az emigrációé magyarságra, lenyilasozzak őket, rablóknak, gazembereknek titulálják őket, gyilkosoknak nevezik stb. Hát lehet igy, szabad igy ‘összefogni’ az emigrációs magyarságot? Mit gondolnak ezek a jó urak ott New Yorkon vagy akárhol is vannak, hogy ők, mint NB tagok jogosak megrugdosni az emigrációs magyarságot tetszésük szerint és az emigrációs magyarság köteles azt szó nélkül eltűrni? Még akkor is, ha esek a rugdosok minden hiba nélkül lennének, nehezen volna érthető az eset, hisz az ilyen bánásmóddal csak elvadítani lehet embereket, de nem összehozni. Honnan veszik esek az NB tagok a jogcímet az ilyen eljárásra? Jogosan kérdezheti meg minden magyar: miért tűrjem el az ilyesmit? Annál is Inkább, mert a magyar emigráció sem a Bizottmány létrehozatalába, sem annak munkájába soha be nem folyt, hozza nem szólhatott, őt soha meg nem kérdezték, soha neki semmit meg nem mondottak. Egyenesen ignorálták és ezt is sértőleg tették. A Bizottmány tagjai nagy hangon beszélnek demokráciáról, holott eljárásuk a legtisztább diktatúra. A magyar parlamentben legalább lehetett interpellUni, de náluk még szólni sem lehet. Nemcsak az emigrációs magyaroknak, de még azoknak az NB tagoknak sem, akik a választottak körén kivul jillanak. Ez az a hires demokrácia, amellyel a NB tagok be akarok kötni az emigrációs magyarság szemét. Nem gondolják, hogy ez a manőver nem sikerülhet? Ha tehát az NB tagok felteszik a kérdést: Ml AZ OKA?,- akkor feleletet többek között ebben is megtalálhatják. Menjünk azonban most egy olyan pont taglalásáról, ami egyenesen fájó. Nemcsak a NB számára, de boszantá az emigráció számára. Ez az, aminek céljából Pfeiffer Zoltán megírta keserves levelét is. ‘Mi az oka mégis annak, hogy ezeknek a férfiaknak már évek óta még egyéni becsületüket sem kimélő támadásban van részhk?’ Hát ez fáj. A támadások, a kérdezősködések. Vagyis: hagyjatok csak békében minket, engedjetek csinálni mindent, amit mi akarunk, mi nem bántunk titeket, ti se bántsatok minket s akkor minden jó lesz. Nem mondom, de akkor mi lesz az egész üggyel? Avagy nem közügy, amiről szó van? Nem gondolja-e a NB, hogy az ellene irányuló támadásoknak komoly alapja van, amely alapot ők szolgáltattak kezdettől fogva és amelynek korrigálására nem voltak és még ma sem hajlandók tenni semmit sem? Nem gondolják, hogy gyerekesen hangzik az ilyen jeremiád? Mondják csak Uraim, változtattak valamit is a kezdettől fogva avagy egy olyan tökéletes szervezetet hoztak létre, amely sem javításra, sem változtatásra nem szorul? Az államok életében is történnek változások, alkotmányreviziák stb. Miért éppen az NB az egyetlen kivétel? Ne siessük el a dolgot a ‘támadásokká1’ sem. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a 'támadás' kiabálás legtöbb esetben csak EGY célt szolgál. Elterelni a figyelmet az ügy komolyságáról. Kibújni a felelősség aíól és mégis me^ őrizni a látszatot. Ez lehet nagyon ügyes, de semmiesetre sem korrekt eljárás. Igaz, mi támadtunk személyeket is, de én nem tudom, hogy hogyan lehetne egy elvet, elgondolást kritizálni anélkül, hogy az elv hirdetőét meg ne említenénk. Mert bár az elv nagyon fontos, de ugyancsak fontos, hogy KICSODA képviseli, hirdeti az elvet? Nem mindegy az. Ha most már, az elv, a gondolat képviselő olyan
