Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-08-01 / 5. szám
14.oldal / Il.évf. 5.saám / Magyar Végvár 1954 augusztus TETEÍDREHlVflS E cikk nemlcépviseli mindenben a Magyar Végvár ésa szerkesztő álláspontját, tekintettel azonban annak közérdekű és aktuális voltára, helyet adunk neki. A reménytelennek látszó", sötét magyar éjszaka borús egén egyre uj üstökösök tűnnek fel. Misztikus fényüknél a magyar jövő még sokkal kilátástalanabbnak látszik, mint azelőtt. Cikkek jelennék meg a hazafias magyar emigrácio' lapjainak hasábjain, melyekben eddig többé-kevésbbé ismeretlen '’honmentő 'hazafiak" ezeréves hazánk oszthatatlan testének, az ezeréven át egységes Kárpátmedence egy-egy részének jövendő sorsát vitatják a maguk koraszülött, fantasztikus álmaik, elképzeléseik szerint. A cikkeket iro "honmentők" bizonyára harangoknak képzelik magukat, amelyek a legsötétebb éj idején "hajnalra harangoznak", mikor a hajnal -""sajnos - még messze, a jövő ködében késlekedik. E harangok hangja a tapasztalatlan, álmából felriadó hontalan fülének talán hazafias csendüléssél bir," pedig nem hajnalra, de inkább temetésre harangoznak... Mért még mielőtt a hajnálhasadást előre megérző kakas hármat kukorékolna, keresztre feszitett Hazánk újra, talán véglegesen elárultatottS A módszer a régi, a vörös sátán konyhájában változatlanul használt recept szerint készül és működik, - a pánszláv b'olsevizmus erejének gyarapítására. A cikkeket válaszcikkék, a "pro" és "kontra" vélemények követik a lapokban mindaddig, amig a szúnyogból elefánt, a tisztán magyar belügyből "nemzetközi,r probléma lesz, amelybe azután végül beleszólnak az u.n.'utód-államok emigrációinak képviselői kijelentvén, hogy bizony kár a magyaroknak oly területek jövendőbeli berendezkedése felett oly ádázul vitázni, mely területek végeredményben nem is az övék. Végül aztán jön a Free Europe Committee, mint sokat hirdetett "illetékes amerikai szerv" és rásüti az egészre a maga közismert bélyegét a "megdönthetetlen" .Trianoni halálos Ítélettel, - melyet az Egyesült Államok kormánya annak idején elismerni hajlandó nem volt. Közben pedigrhonmentőink? jóelőre közkézre adjak' érveinket, közszemlére teszik belső viszályainkat, "egyenetlenségeinket", megmutatják ellenfeleinknek sebezhető pontjainkat, gyengéinket úgy, hogy azok alaposan felkészülhessenek arra az időre, mikor majdan egy reménybeli felszabadulás után a világ hatalmasságai dönteni fognak a Dunamedence és főként a Kárpátmedence jövő sorsáról, mely egy Isten által alkotott nyugati végvárként'1000 éven át védte Nyugat keresztény civilizációját, kultúráját és keresztény erkölcsi világrendjét. A "harangok" pedig egyre tovább zugnak a sötét Nyilt levél "honmentőinkhez," éjszakában... Hangjuk talán önmaguknak és néhány fülnek tetszetős, de mi; kik tudjuk, hogy kik húzzák e harangok köteleit, elszörnyülködve látjuk a kártevést és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak befogjuk füleinket e hamis hangok hallatára. Ha bárki is tanulmányozza a két világháború közötti us a második világháború utáni román hivatalos és diplomáciai okmányokat; nyilatkozatokat, ha előveszi Ileana román kir, hercegnő nemrég itt megjelent könyvét, meglepetve fogja látni; hogy soha sehol említést sem'tesz "Erdélyről", mint egy külön országrészről, hanem csakis kizárólag Nagy Romániáról.Az erdélyi kultúra, műemlékek, természeti kincsek, a fürdők, minden "román". Ezeknek tanulmányozása között azt a benyomást lehet kapni," hogy nekik ép oly abszurd az, hogy Erdélyről vagy erdélyi kérdésről beszéljenek, mint nekünk lett volna, ha p.ö. mi Vasmegyéről vagy Zaláról beszeltünk volna, mint külön elbirálás alá eső magyar területről. Ezek a megyék nekünk Magyarország fogalmába tartoztak. Most azután jönnek "honmentőink" és felvetnek egy különálló erdélyi problémát, melyet egy különálló, önálló erdélyi fejedelemséggel kell megoldani. Mert elvégre Erdély,'"az más, mint Magyarországi' Lakosai is eszerint, úgy látszik, nem magyarok, hanem valami külön faj. Hogy erre azután a románok előveszik a román szempontnak megfelelően "kissé átjavitott" néprajzi, ethnographiai s a múltban már jól bevált statisztikájukat és bemutatják a ,terület román voltát; - az már csak természetes.Es hogy ki fog győzni, az már aligha kérdéses. ' Vájjon gondölriak-e tisztelt "honmentőink" ar-' ra, hogy ha valaha is felszabadulásra kerül a sor, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa - talán a mienknél világszempontból kissé nagyobb fontosságú problémáit - is meg kell majd oldani annál a kerekasztal konferenciánál, melynek ideje a sürgős feladatokra való tekintettel ugyancsak limitált lesz? Gondolnak-e arra, hogy vájjon lesz-e akkor'az illetékes arrahivatottaknak elegendő idejük, hogy egy ilyen valóban kisebb nagyságú és az ő szemszögükből nézve talán nem is oly fontos terület összes részletkérdéseivel behatóan foglalkozni? Nem fog-e nekik legegyszerűbbnek tűnni annak jelenlegi státusát meghagyni, mikor ők csak a "Dunamedence" szempontjait tekintik, melyet "Konmentőink" oly gyakran emlékükbe idéznek már má s melynek Románia" úgyis tagja'kell, hogy legyen? Eszükbe jut-e azoknak az uraknak, hogy nagy a vaszinüség, hogy akkor ily körülmények között nem lesz Ónálló Erdélyről szó?Hanem ez az ezeréves magyar föld ismét csak román gyarmat lesz, mikor ennek jövendő sorsát illgtően már ma is civakodunk és nem vagyunk egystges véleményen? Mások egyszerre a Délvidék problémáját kezdik feszegetni ma, mikor ily probléma'ezeréves múltúnkban épp oly kevéssé merült fel, mint egy kárpátaljai kérdés. Külön egyesületek alakulnak