Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-10-01 / 7. szám

13. oldal Magyar Végvár 1953 október ÍU HflOOSZLOP RÁÉRIK fii Irta: [ (j Y E N fi UH Á B AN FAY ZOLTAtjl HÁROM ES FEL MAZSA ARANY REMREGENYE. IV.rész Egy hírneves menekült magyar orvos tanúvallomása. A J~\ bajor főváros egyik legtiszteltebb egyénisége, tudós rákkutató. Orvosi sikerei, mesterművei megnyitották az út­ját a német tudományos élet legelőbb körei felé. Valamikor azonban ö is felszállt egy vonatra, amely az orosz ágyuk dörgése között indult nyugat felé, hogy a poko kimentse a győri anyákat, gyermekeket. Aki nem volt ott­hon, annak sejtelme sem lehet arról, hogy mi volt ilyen ki­ürítési vonat, amelyben a halálba induló Magyarország ér­tékeit mentették Nyugatra. Voltak rajta anyák, csecsemők, fiatal lányok, akik nem akarták, hogy meggyalázza őket az orosz. Győrben különösen jól ismerték a helyzetet. Székes­­fehérvárnak a magyar csapatok és a holland-norvég Wiking SS hadosztály által történt felszabadítása után 500 ázsiai vérbajjal fertőz'ött leányt szállítottak a győri kórházba, a­­hol még volt valami gyógyszer és orvosi kezelés. Az ilyen utolso vonattal indultak el a hatóságok, a hun garista párt funkcionáriusai is. Senki sem kérdezte ki mithoz magával, miért jön, milyen értékei vannak a vonaton. A győri vonaton sok-sok milliós értékekre rugó kincsek voltak, amiről azonban csak a hatósági személyek tudtak. 1944 március 19-e, tehát az ország megszállása után a győri zsidóknak is be kellett szolgáltatni a valuta és arany készletet. Ez azonban nem a németek kezébe, hanem a m. kir. pénzügyigazgatoság letétjébe került. Az összeomláskor viszont parancs ment mindenfelé,hogy ezeket az értékeket semmi esetre sem szabad az oroszok ke­zén hagyni. A Pénzügyigazgatoság köteles volt az arany és ékszerek kimentéséről gondoskodni. Hosszú utazás után a győri menekülteket egy nagyobb bajor faluban, Irlbachban telepítették le. A német szervezés gondoskodott a legszükségesebb élelmiszer jegyekről, aztán mindenki várta a megígért 'végső győzelmet vagy az ameriku iakat. KEZDŐDIK AZ ARANY REGENYE 1944 március 19-e után három és fél mázsa arany, brilliáns került a győri Pénzügyigazgatoság páncélszekrényébe. A ha­talmas vagyon Magyarffy Gyula, Győr város hungarista fő­ispánjának őrizete alatt állt. Zimonyi győri pénzügyigazga­­to' még 5000 Napoleon aranyat és 80,000.00 dollárt hozott magával külön leltár szerint. Mikor az amerikai csapatok már közelben voltak, a kincseket a Pénzügyigazgatoság ren - deletére Kakuk Lajos molnár rejtette el. Nem az amerikai­ak elöl dugták el a kincseket, mert tudták, hogy a U. S. ka­tonáktól nincs mit félni. Számítottak azonban arra, hogy a falu körül harcok lesznek és a zűrzavarban nyoma vész a ^ kincsnek. A terv az volt, hogy amennyiben Magyarország nem marad orosz megszállás alatt, a kincseket az amerikai- ^ kon keresztül visszaszolgáltatják a magyar hatóságoknak. A jóhiszemű magyarok csupán arra nem számitottak, hogy a magyarországi zsidovagyonok ügyét, azok felku­tatását Himler Márton 'ezredes' nyomozóira és hirhedt ö­­tödik hadoszlop kezére bizzák. Az arany egyrészét később felásták és a Wallner malom gerendái között rejtették el és várták a helyzet tisztulását. Ekkor avatkozott be a véletlen. Egy P. G. ne­vű fiatal magyar lány, egyik vörös keresztes ápolónő révén tudomást szerzett róla, hogy a vonaton mesés kincsek vol­tak. A lánynak férfi ismerőse akkor már az amerikai re­pülőtéren dolgozott. A lánynak férfi ismerőse kifecsegte az arany történetét és néhány nap múlva a Himler csoport is tudomást szerzett, hogy Irlbachban mesés kincsek van­­^ nak. Az akkori idők és haditörvények értelmében az lett a természetes, hogy a kincseket lefoglalják, átadják az amerikaiaknak és azok továbbítják a magyarországi kor­mánynak. Minden várakozás ellenére nem ez történt.Az ötödik hadoszlop tagjai részéről hosszadalmas, sunyi mó­dón folytatott hadművelet indult meg, amely arra irányult, hogy - egyfelől - tudják meg az arany rejtekhelyét, de titokban, feltűnés nélkül tudják meg s - másfelől - olyan körülmények között kerüljön az a kezükre, hogy ne le­gyen belőle zaj és az amerikai hatóságok - főként a had­sereg - ne szerezzenek tudomást róla, hogy kik szerezték meg az aranyat. Az üldözés nem azok ellen indult meg,akik esetleg el akarták rejteni és a maguk céljaira akarták megtartani az aranyat, hanem azok ellen, akik aztkivánták, hogy a kincseket adják át az amerikaiaknak vagy szállítsák haza. Közben magyar részről is a leghomályosabb alakok merültek fel. Egy Sághy Tibor nevű magyar pl. az össze­omlás után hirtelen zsidopapirokat, igazolványokat szer­zett be és zsidónak adta ki magát. Ezen a réven összeköt­tetésbe került a C.I.C.-vel és Himler nyomozóival. Sem­mi kétség, hogy Sághy, aki Stefánszky néven szerepelt, összeköttetésben áIlőtt Himlerékkel. Kakuk Lajos, aki nem tudta kiismerni magát az uj helyzetben, összeköttetést ke­resett Stefánszki-Sághyval és egy hajnalban Jablonszky Robert pénzügyi tanácsos kiserétében az arany egy részét elszáIlitotta abba a villába, ahol Stefánszki lakott. Itt az aranyat újra elásták és nagy halom fát raktak föléje. Feltűnő volt, hogy az arany elszállítása után hir­telen megjelentő C. I.C., vizsgálatot tartott, illetőleg nagy sietséggel kutatni kezdett az arany után s a kutatás­hoz kirendelte a Ickosságot is. Mindez azonban - mint később kiderült - csak látszat-keresés volt. Miután még a malom kútját is szétszedték, több magyar felajánlotta, hogy amennyiben a kutatásra vonat­kozó amerikai parancsot felmutatják, megmondják, hogy hol van még arany. A Himler nyomozok azonban nem tud­tak parancsot felmutatni, ellenben őrizetbe vettek tizen­két magyart. Még feltűnőbb volt, hogy egy német kom­munistát sikerült megvesztegetni. Mindazokat, akiknek rdekében ezek a bolsevikik közbeléptek, egy-kettőre el­bocsátották az ötödik hadoszlop internáló táborából vagy ihallgato lágereiből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom