Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-03-01 / 12. szám

Társaság volt együtt, régi és uj amerikás magyarok. Miről beszélnének: azokról, akiket otthon hagytak, akik otthon maradtak.- Nekem sok rokonom van otthon. Édesanyám, testvéreim, leányaim, unokáim. Nem tudok ennyinek küldeni.- Két testvérem van otthon. Mindennap gon­dolok rájuk. Nekem jó szivem van, de nagyon lókba kerül at az( IKKA, én sem tudok küldeni.- En'sem küldök. Még bajt csinálok nekik. Más is megél, ők is éljenek meg ahogy tudnak.- En régebben küldtem, még meg sem köszön­ték.- De hisz oly sok levél vész el - kockázta-1 tóm meg.- Nem vész el az a levél, amelyben kérnek. Nehéz végetvetni az ilyen beszélgetésnek.' Régi fogadalmam, hogy nem akarok senkit meggyőzni, hiszen az úgy sem sikerült még, de a támadt vitával mindig csak növekedett az az áthidalhatatlan szaka­dék közöttünk, magyarok között. Azt, amit-ott,akkor szerettem volna elmondani, engedjék meg, hogy itt elmondjam. Futnak az évek. Itt is, az óhazában is. Szinte megborzaszt, mikor tudatára jutok, negyedik cv fut már el itt fölöttem. Sok viz folyt le azóta a Dunán, de a Hudsonon is. "Egyik nap, nemsokára azután, hogy megérkez­tem ide, hazajött nagybátyám és igy szólt hozzám:- Balázs, itt a közelben lakik egy régi is­merősöm, levelet kapott Svédországból. Szegény is­merősöm már régen nem lát. Felolvastam neki a leve­let. Szeretne reá válaszolni. Megigértem, hogy át­­küldelck és Írsz egy levelet az unokahugának. így történt. Megismerkedtem Sándor bácsival Ettől kezdve az élete folyásával is. Felesége is beteg volt, Ettől az időtől kezdve két hónaponként Írtam ögy levelet az unokahugának arról, ami vele történt. Az unokahuga válaszolt. Rendesen hosszú le­velet irt. Leveleiből az ő körülményeit is mégis - mertem. Eleinte egy gyárban varrt, majd férjhez ment egy svéd kertészhez. Megjött az első baba, majd nemrégen a második is. Sándor bácsi helyzetében is változás állott be. Meghalt a felesége. Sándor bácsi, hogy ellátá­sát biztosítsa, fiára Íratta tekintélyes vagyonát. Fia szépen gondoskodik róla, de zárkózott, szóf­ián természetű, leinti, ha beszélni szeretne néha. Öreg ember talán sokat szeret beszélni -kor­holta önmagát Sándor bácsi legutóbb, mig a leve­let Írtam. Sándor bácsit érdekelte húga anyagi helyze­te, férje keresete, az ottani árak. Megkapta a kérdezett adatokat, egybevetette azokat és úgy é~ rezte, hogy húga nélkülöz, segíteni kellene. Mig ő rendelkezett vagyonával minden levelet í ki is bélelt. De azután fia leintette, ha erre a célra kért. Leányaitól nincs alkalma kérni,messze laknak. Fivére gazdag ember még amerikai viszony­latban is, de nem szívesen ad. A húga leveleiben pedig olyasmi van, ami még jobban bántotta. Húga többek között irta: ’’Minden jo lenne, de ezek a svédek olyan szotlan, zárkózott emberek. Apróságokért megha­­gusznak. A múltkor említettem, hogy a fogam kelle­ne javíttatni, két napig nem szólt hozzám.” Karácsony előtt olyankor hivott át levelet írni Sándor bácsi, amikor sem fia, sem gazdaasszo­nya nem volt otthon. Felvezettette magát szobájá­ba. Előszedett több dobozt. Mindegyikben pénz volt. Pennyk, 5-10 centesek, pár 25 centes, sőt két dol­lár is. Megolvastatta velem a pénzt. Mig olvastam, elmondta, hogy 10 dollárt szeretne húgának külde­ni karácsonyra. Tavasz óta gyűjti ezeket. Végre elkészültem a pénz megolvasásával. Volt ott 124 egycentes, de a többi pénzzel együtt>v érte el a tiz dollárt. Végtelen fájdalmat láttam az arcán, amikor megtudta, hogy nincs meg a 10 dollár. így hát hozzáolvastam egy ott nem levő dollárt és bemondtam a végösszeget: 10.74 a pénz. Sándor bácsi nagyon boldog volt, megírtuk a levelet, elküldtük a pénzt. Azóta megjött a válasz: húga nagyon köszöni a pénzt, vett ruha-anyagot Christinának és Ingrid­nek, sőt még magának is jutott. Varrógépe van,majd ő maga fogja megvarrni. Ez Sándor bácsi 10 dollárjának a története. Ez a vak ember példát adott mindnyájunknak, hogy aki"akar, az tud is segíteni. Egy vak ember 124 drb, egy centest tudott összegyűjteni más aprópénz­zel egyetemben, mennyire inkább mi, akik ismerjük nyomorúságot! Minden más beszéd: önámitás! SÁNDOR PACSI SIÓJA _ / , " Bank Bálázs a társadalmi osztályok, valamint a nemzetek közöt­ti életet. Tehát: Kezet a zsebre, magyar!!! Nézz jól • kötiil, amikor újságra pénzt adsz és figyeld meg jól, hogy kik Írják az újságodat, hogy újságodban kiket magasztalnak és kiket ócsárolnak. így igen gyorsan és igen jól is tájékozódd... Mert ma is -érvényes az evangéliumi igazság: Rossz fa csakis rossz gyümölcsöt hoz. hozni. -j Jöjjön tehát, de mihamarább az olyan sajtó,I amelyik a keresztény állameszmény keretéhen a tisz-j talelkü'ifjuság és társadalom, az áldozatrakész ha-j zafiság, a társadalmi rétegeket egybeszövő szociá- | lis harmónia pilléreire akarja reáhelyezni a nemzeti jovojet. Csakis az államéletekben kiteljesülő keresz:­­tény morál teheti jobbá, szebbé az ember és ember, j

Next

/
Oldalképek
Tartalom