Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
18. oldal (i.évf.11.szám) Magyar Végvár 1954 február szefogását s hazánk felszabadításának eddigi szomorúan elhanyagolt ügyét, elküldi azt közlésre az általa ismert magyar lapoknak s hozzászólásra azoknak a közéleti szerepet játszó magyaroknak, akiknek címét ismeri. A sajtóban történő nyilvánosságrahozatal mindenkinek megadja a lehetőséget a hozzászólásra. E sorok írója vállalja a felelősséget a bennefoglaltakért Isten és emberek előtt, névévé! jegyzi azt és feltünteti óimét, hogy módot adjon a hasonló tiszta honszeretetből fakadó hozzászólásoknak és a szabad magyarság vezető egyéniségeinek arra, hogy ha a közvetlen utat járhatatlannak ítélik vagy ha könnyebbnek találják igy, rajta keresztül nyújtsák egymásnak kezüket, hogy egyesült erővel munkálhassák a nemzet jobb jövőjét. Felhívja a szervezetek, egyházak, irodák, bizottságok, körök, pártok, mozgalmak stb. vezetőit az összefogásra és egy-, ben arra a felelősségre, amelyet ennek s talán utol* só alkalomnak elmulasztása jelent. Videant Consules' K Z R D Z Z T Z K... A megindítandó magyar napilap ügyét illetőleg több oldalról futott be hozzám kérdés és mivel szinte fizikai lehetetlenség minden levélre válaszolni, itt akarom megadni a választ. kampány megindult, hogy lesz-e sikere, az azoktól függ, akik a lapot akarják. Két szempontból nézzük ezt az ügyet: 1./ nemzeti szempontból. Aki előtt még ma sem világos, hogy a keresztény nem zeti alapon álló napilap életbevágó magyar nemzeti érdek, annak úgyis hiába beszélünk. Ez az utolsó reménysége a magyarságnak, hogy a lehetetlen és a magyarság ügyére hihetetlen károkat jelentő zür-zavar, fejetlenség megszűnjön az emigrációban és létrehozza az annyira szükséges és egyedül mentenitudó egységet. Mi más módját nem látjuk. Hogy végre ne egy klikk ott Név Yorkon beszéljen és intézkedjék a magyarság nevében teljesen légüres térben. A világ minden részéről befutó levelek világosan mutatják, hogy a Nemzeti Bizottmány legtöbb tagját még kutyapecérnek sem akarják a magyarok, Sehol, semmikor. Tehát hangot kell adni a magyarság igazi szavának. Ezt csak a napilap tudja megtenni. 2./ A lap ügye pénzkérdés is. Pénz nélkül le-, hét lelkesedésünk, de akaratunkat soha nem fogjuk valóra váltani nélküle. Nem elég biztatni, lelkesedni, áldozatot kell hozni. Vagyis: az asztalra a gubát vagy hallgassunk el és ne bolonditsuk önmagunkat! A tény az, hogy egyesek - általuk ismert okokból - állandó kifogásokkal, nehézségekkel jönnek elő és legalább is a saját körükben megbénítják a lap ügyét és természetesen - tudva vagy tudatlanulazok érdekét szolgálják, akiknek létérdeke, hogy a lap soha létre ne jöhessen. Hogy ezek az emberek hogyan adnak számot a rabországnak, azt én nem tudom. Mik a felvetett kérdések? 1. /Milyen lesz a lap? Ezerszer megmondtuk. Megmondjuk újra: keresztény,nemzeti, magyar. Nem lesz katolikus, nem lesz református, hanem keresztény, a krisztusi tanitásokon, elveken nyugvó lap. Ha ■már most valaki azt kérdezi, hogy mit értek: krisztusi, nemzeti és magyar alatt, az kérdezze meg azt mástól, mert félek, hogy nagyon goromba lennék. 2. / Milyen célokat szolgál a lap? Magyar célokat. Az összes magyarság céljait. Nem csoportokét, nem egyénekét, nem pártokét. Nem lesz privilegizált osztály. Csakis a magyar érdekeket tartja szem előtt. Hisz célunk éppen az, hogy a.) hangot adjunk a magyarságnak, b.) megszüntessük a mai lehetetlen állapotokat, amikor egy klikk beszél, tárgyal, intézkedik a többség nevében annak megkérdezése nélkül. Meg akarjuk szüntetni azt a légmentességet, amelybe bezárkóztak ezek az emberek a magyarság kimondhatatlan kárára. Minden figyelmeztetés, kérés, könyörgés, kritika ellenére sem hajlandók a magyarság érdekében dolgozni. Tenni kell valamit. Csak a napilap a mögötte felsorakozó magyarsággal képes erre. 3. / Kik lesznek a szerkesztőség tagjai? Ez nagyon sokszor felbukkanó kérdés. Egyesek jó indulattal kérdezik, mások ártani akarással. a. ) A jo' indulatuaknak: amikor aktuálissá válik a kérdés, egy bizottság fogja összeállítani a szerkesztőség tagjait a menekült ujságirók, tehát hivatásos emberek közül. Annyi tehetséges, kiváló magyar újságírónk van itt Amerikában is, hogy nem lesz probléma ez. b. ) Az ártani akaróknak: Ki látta azt, hogy a szekeret a lo' elé akasztják? Nem lenne óriási gaudium ellenfeleink között, ha királyt koronáznánk A szerkesztő megjegyzése: A cikket leközöltük, hogy igy a benne felvevetett gondolatnak helyet adjunk és lehetőséget arra, hogy a "több szem többet lát" elvénél fogva a szabad földön élő magyarság nreghányja-vesse a kér-dést. A Magyar Végvár hajlandó közölni esetleges véleményeket a tárgyat illetőleg, csupán arra kéri azokat, akik akár pro, akár kontra megszólalnak, . lehetőleg röviden, de velősen vessék papírra gondolataikat . A kérdés, amely végeredményben a régen óhajtott emigrációs egységre konkludál, nagyon fontos és életbevágó. Sokféle próbálkozás történt erre vonatkozólag a múltban - siker nélkül. A mi szerény véleményünk eltér a cikk szer-zőjének véleményétől és lesz még alkalmunk arra, hogy ebbeli álláspontunkat kifejtsük. Még csak any- nyit, hogy a jelenlegi emigrácios csucs-szerveze- tét régi meggyőződésünk szerint teljesen alkalmat- 1 lannak találjuk az egység megteremtésére. MMÜMtiMtiüMtititiäMüMMtiüMÜMÜÜtitiUMMUMÜÜÜtiMUÜÜÜä
