Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
10.oldal Magyar Végvár 1954 január nov. 8-án a birák-ügyészek közgyűlésén kijelentette, hogy "...önök nem egy pártnak, nem egy társadalmi osztálynak, hanem kilenc millió' magyarnak Ítélkeznek..." ' Nem engedhetjük, hogy ilyen szólamokkal tudatosai: félrevezessék az olvasót. Az életrajzíró felejti, hogy azokban a vészterhes idokben^két^kézben volt leteve. Z i ^ o $ Az egyiket - egy-két kivételtől eltekintve -jellemezte a hagyományos törvénytisztelet, a biroi függetlenség átérzése és a politikáto'l mentes, pártatlan igazságszolgáltatás. Ezeknek a magyar bíráknak nem kellett beszélni! Ellenben: a politikai államtitkár kezében volt a három baloldali párt tagjai sorából kiküldött népbirák és népügyészek lajstoma.- Az ig.ügyi pol. államtitkárnak csakis a félrevezetett népielemtől kellett féltenie az igazságszolgáltatást, mert életrajzírója szerint is tudta, hogy "...a népbirdságok ítélkező tanács-.ában a baloldaliI pártoknak intézményes többségük volt," Ennek a,többségnek pedig csak egyetlen verdiktje volt: HÁLÁL!!jj A boszu által kitermelt és jogellenesen felállított néphiteskodási szervet kellett volna tehát haladéktalanul megszüntetni és pedig már azért is, mert a debreceni kormány ?jogszabályi alkotása távolról sem kötötte a kisgazdapárt parlamenti többségét és a soraiból kiküldött felelős vezető államférfiakat, akik hasonlo'képen egyetlen miniszteri rendelettel megoldhatták volna a kérdést. Elismerem, hogy ehhez egész férfiakra lett volna szükség! Politikai államtitkári tevékenységét akkor övezné babér, ha a tengernyi mulasztás láttára ahhoz vett volna magának "személyes bátorságot", hogy az ítélkezési joggal felruházott s a felelőtlenségben ségben tobzodo' népbirákat ( népügyészeket ) összehívja és ezek előtt tart oktato* előadást a bírói hivatásról, a helyrehozhatatlan biroi tévedésekről, s igyekezett volna bennük felébreszteni a lelkiismeret szavát... De az életrajzíró oly meglepően pontos időrendi, sőt napszakszerinti feljegyzésében, azonban arra utalást sem tesz, hogy védence, mint pol.államtitkár igyekezett volna a védelmet ellátó ügyvédi kart, az addig megillető szólás-szabadság korlátlan gyakorlásának lehetőségéről biztosítani. A cikk elkönyvel 157 halálos Ítéletet. - Ezek közül 118 kivégzett magyart maga is "bűnösnek" talál. - De, hogy hogyan született meg, a "bűnösök" beismerő vallomása, hogy a hírhedt AVO milyen eszközökkel. kényszeritette ki a tényállítást és bűnösségre muatő beismerést, hogy mit tett a pol.államtitkár a félelmetes AVO nyomozások perrendszerü pártatlanságának a biztosítására s az erre képtelen terror-nyomozások megszüntetésére, valamint a sokszor szemérmetlenségig menő népbiráskodási perverzitások és ítélkezési aberrációk kiküszöbölésére az életrajzírói adatok, feljegyzések semmit nem tartalmaznak. De^gondos előrelátásból a cikk annyit odavel "...népbirosági ügyekben a kommunistabarát minisztei intézkedett." Ámde ilyen átlátszó' és ellenőrzésre i'í alkalmatlan megállapítással operálni nem lehet,mert a pol. államtitkár osztozik minisztere felelősségében. -Tényként megállapítható' tehát, hogy az egész Magyarországra, minden további megfontolás nélkül, átültették a ’debreceni kormány által’ életrehivott s az osztálybiráskodás jegyében intézményesített népbiráskodást. Es ezzel, a körültekintő, mérlegelő és minden körülményt bölcsen latolgató' parlamenti bíráskodás elől elvontak három magyar miniszterelnököt, a magyar nemzet sok fiát pedig illetékes birájátol. a^ Es aratott a Halál! Pedig még ma is élő régi magyar büntetőtörvénykönyv a legmegnyugtatóbb mo'don modot nyújtott ahhoz, hogy a perrendszerü eljárás becsületes alkalmazása mellett bűnösnek talált személy, a független magyar szakbirák tanácsától kapja meg meg a bűnössége fokával arányban álló büntetését. Igaz, nem kérdeztek bennünk, de mi feleltünk. Mi mártsak ilyenek vagyunk. Azt azonban nem tudjuk'szó nélkül nézni, hogy valaki üres kifogásokkal, sunyi magyarázatokkal lerázza magáról a felelősséget és mint hős parádézzon ott, ahol zsákba öltözve, hamuval a fején kellene penitenciát tartania. Azt az egyet azonban Dr.Pfeiffér vegye tudomásul, hogy a magyar nemzet nem felejt. De ami még annál is fontosabb: a Mindenhát"nagy Úristen sem felejt...minden mosakodás ellenére sem! mi - . Addig pedig dübörögjen, zakatoljon a lelkiismerete...ha van. uuuuuuuuuuuuuuuuuíiuuumiuuuuuuumiuuuuuuuiiuuuuuumiuii AZ IRODALMI KOR NAGYSIKERŰ SAJTOESTTE NÉV YORKBAN. Az Irodalmi Kör nov. 28-án este az Árpád teremben tartotta nagysikerű sajtoestéjét, amely az ottani és környéki magyarság nagyarányú demonstrációjává vált a keresztény nemzeti irányú amerika- i magyar napisajtónak. A művészi részen B.Rittu Margit és Vereczkey Kató énekművészek, Pongrácz István zongoraművész, Gruber Kató' hegedümüvésznő kitűnő versenyszámait és Hanstein Lajos szavalatát kisérte siker. Balogh Lajos főtitkár két hónapos európai autókörutjáro'l számolt be. Nyirő Józsefnél, aki már akkor nagybeteg volt, tett látogatást, ^az osztrák és német lágerekben sínylődő magyarokról emlékezett meg, a táborlakok szomorú sorsát ecsetelte. Tolmácsolta az emigráció' üzenetét: összefogni, áldozatos szívvel dolgozni a magyarságért, megteremteni a napi sajtot. Ft,.' Galambos József a napisajtó' szükségességégéről tartott előadást, annak megteremtési lehetőségéről és módozatairól. Az előadást nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. Majd Somody István iro' fejtegette a sajtókérdést nagy szakértelemmel. Majd Acs Ernő, Gyimessy :József dr, Bodán Margit beszéltek. Vasvári Zoltán az AFABN, Mártonfalvy Hugo a MHBK csatlakozását jelentették be a mozgalomhoz. Ugyancsak jelentkeztek a cserkészek, a passaici Kulturklub,stb. A jelenlevők részvényjegyzése meghaladta a $ 2000.00-t.
