Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
2.oldal Magyar Végvár 1954 január Egy uj esztendőnek a'hajnalán állunk. Hiába furjuk tekintetünket a jövőbe, nem látjuk és nem tudjuk, hogy mit rejteget méhében. Talán jót, talán rosszat? Jo sorsot vagy balszerencsét? Sikereket vagy sikertelenséget avagy mind a kettőt? Hiába is erőlködünk, a jövőt eltalálni nem tudjuk. Nem tudjuk azt, hogy mit hoz a jövő, de tudjuk azt, hogy mit kell tennünk ebben az esztendőben, s ez fontosabb, mint azt tudni, hogy mi lesz. De ha tudjuk is, az a nagy kérdés, hogy megválósitjuk-e? Mert a remények csak annyiban érnek valamit amenríiben azok megvalósíthatok és amennyit képesek vagyunk megvalósítani belőlük. Bizony nagy fába vágtuk a fejszénket. Nagyot akarunk és annak megválósitására már a múlt évben nekigyürkőztünk. Legyünk őszinték egymással, nem mentünk sokra, legalább is én nem érzem úgy, mintha annyit tettünk volna, mint amennyi erőnkből kitellett volna. Mi nem délibábot kergetünk, mi nem csendes álomba merülve álmodunk, mielőttünk határozott cél lebeg. Tudjuk azt, hogy a megvalósitás nagy áldozatokba és óriási erőfeszítésbe kerül. Mi nem félünk a munkától, nem ijedünk meg az erőfeszítésektől, nem borzadunk az áldozathozataltól. A- zért nem, mert nem magunkért dolgozunk, mert nem magunknak akarunk hasznot, mert mi a munkát magunkra vállaltuk a visszafizetésnek vagy haszonnak gondolata nélkül. Mi nem akarunk a magunk számára semmit sem itt - és ha a jo" Isten megszabaditaná az országot - sem odahaza. Mi nem erkölcsi vagy anyagi tőkét akarunk kovácsolni, hogy annak kamataiból majd annak idején kényelmes életet teremtsünk a magunk számára. Aki ezzel a gondolattal csatlakozik mozgalmunkhoz, aki ezzel adja le obulusát az áldozatok oltárára, az hamar vegye fel azt onnan, mert nagy lesz a kiábrándulása. Mi nem kapni, csak adni akarunk. UJ ESI IENDŐT Lehet, hogy valóban bolond dolog ez, de mi nem várunk vele április else jéig, mi mindjárt január elején megmondjuk ezt. Mi nem Ígérünk senkinek semmit, csak azt, hogy ha síkéiül tervünk, abból a jövendő Magyarországnak lesz haszna, a magyar közösségnek, de nem egyes egyéneknek, akiknek esetleg üzleti érzékük azt tanácsolná, hogy jo' befektetés lesz a jövőt illetőleg. Mi erős hittel hirdetjük és erős akarattal akarjuk, hogy a magyarságnak, a nemzeti és keresztény magyarságnak szava legyen, ennek a szónak hangot adhasson és beszélhessen a saját nevében, de ne tőle lelkileg, szellemileg idegen lelkű emberek beszéljenek. Ebből elég volt! A döntést az amerikai magyarság fogja megtenni, ipég pedig az Urnák 1954-ik esztendejében. Most dől el, hogy lesz-e vagy nem lesz? Ebben az esztendőben fogja a magyarság megmondani, hogy mit akar. Akarja a keresztény magyar sajtót vagy megelégszik továbbra is azzal, ami van? Mi nem könyörgünk senkinek sem, mi nem gazsulálunk és nekünk nem kellenek okoskodók, fontoskodók és primadonnák. Ezek olyan ballasztok, amelyek elviselhetetlenné tennék a már úgyis súlyos terhet. Tudjuk azt, hogy vannak, akik " a várakozás álláspontjára helyezkednek." Vannak, akiknek soha egyetlen ép gondolatuk nem volt és ma sincs, de akik szemhunyoritás nélkül mondják ki az ítéletet: őrültek! Mi nem gyáva, számitgató és számító magyarokat kérésünk, mi egyszerűen magyarokat keresünk, akik még mindig tudnak áldozni anélkül, hogy gondosan mérlegre teszik, hogy a "mennyiért” mennyit és mennyivel többet fognak kapni! Mi magyarokat keresünk, akik nem nyúlnak segitő kézzel, de ugyanakkor a másik markuk máris ott van az egyéni haszon behúzására. M.Í nőm zokogo, mell verő magyarokat keresünk, hanem azokat, akik ökölbeszorított kézzel állanak, örökké kéázen a magyar célokért áldozni és meghalni. Azokat a magyarokat keressük mi ebben az esztendőben, akik a Donnál állottak kíméletlen keservek között és nem számolták az áldozatot, a halál szemébe nevettek és akik ma is hasonló lelkülettel hajlandók a magyar ügyekért áldozni. Mi nem örökké agyarkodo és veszekedő magyarokat keresünk, hanem azokat, akik hajlandók megkeresni, megtalálni és megszorítani a testvéri kezet, mert egyet'akarnak: a Hazát megmenteni a jövő számára. Mi nem keresünk és akarunk magyarokat, akik szembe szépek, de hátat ne fordíts nekik, ha kedves az életed! Mi nem a husosfazék körül üldögélő és csöndesen majszoló magyarokat keresünk, hanem olyanukat, akiket a Dárius minden kincse sem tud megvenni, ha a Hazáról van szó. Akik nem eladók senkinek, semmiért, semmi körülmények között. Ha vannak ilyen magyarok és mi megtaláljuk ezeket a magyarokat, akkor célunkat elértük, mert Lucifer minden ördögi hatalma képtelen'lesz ezeket a magyarokat megállítani, megtorpantani. Megtaláljuk-e ezeket? Mert abban nincsen kétség, hogy vannak ilyen magyarok. A jövő, az Ur 1954-ik esztendeje fogja megadni a választ. Ezekkel a gondolatokkal nézek az uj esztendő elé. Sem én, sem a többiek nem ámítjuk magunkat, nem üzünk ostoba, meggondolatlan álmokat. Azonban az is bizonyos, hogy a hosszú küzdelem végén sikert, magyar sikert látunk. A Magyarok Istene adja, hogy ezt el is érhessük. Boldog, sikeres uj évet, Testvérek!
