Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
3* oldal Magyar Végvár 1953 december-Azért vagy véres?- Azért’. Az elég baji - tekergette a fejét Ulkei Adám, de eszébe se jutott, hogy a sebet megnézze, kimossa, bekösse. A meglőtt ember se mondta.- A nyomodban mindjárt itt lesznek! - ijesztette Adám.- Igen, de esik a hói - kacagott a gyilkos. - Kereshetnek!- Akkor nincs baj! - könnyebült meg Ulkei A- dám. - Füttözzélő - biztatta a másikat.- Nem fázom! - kuporgott Péter a tüzecske mellett .- Nem ennél valamit? - kérdezte később Adám.- Nem vagyok éhes! - rázta fejét a gyilkos. Az idő telt. A szél kivül búgni kezdett s a ho omlott az égből. Ulkei Adám kihallgatózott s elmosolyodott.- Most már nem jön senki. Az ördög sem találna ide ebben az időben. A gyilkos is örvendett.- Ott az ágyam, lefekhetsz! - biztatta Adám.Nyugudd ki magadat!- Nem alhatnám! - válaszolt Péter.- A te dolgod! - vont vállat Adám. Nézte a gyilkos ruháján a fekete vérmocskot. - Mit gondolsz, megmaradsz, vagy megmurálsz?- Neköm végem van! - válaszolt egykedvűen a gyilkos.- Csúf lövés volt! - tekergette a fejét Adám.- Csúf! - ismerte el a gyilkos is. Ulkei Adám meghányta-vetette magában a dolgokat, de sehogy se tudott zöld ágra vergődni a gondolataival. Végül is kitalálta, hogy mi nyomja a lelkét.- Az Istennek se értem a dolgodat, Péter! Minek e tüzlángjának nem tudtál ott ülni, ahol voltál, a jő meleg tömlöcben, ahol minden kényelmed megvolt? Minek kellett kifutnod a bajba, nyomorúságba? A gyilkos arcát hirtelen fény verte át. Forrő volt a szava is, mikor bevallotta.- A gyermek miatt!...Van félesztendeje, hogy semmi hirt sem kaptam felőle...Osztán itt van a szent karácsony is...Reám jött, hogy csenáljak neki kicsi karácsonyfát, jászolykát, Jézuskát s együtt énekelgessünk el mellette. Kicsi harisnya es kéne neki, csizmácska a télre, gunyácska, jó meleg kurticska...Hisz nincs senkije, ki gondoskodjék róla.- Hát ezért? - enyhült meg Ulkei Adám.- Ezért! Ulkei Adám nézte a tüzet s azt mondta keményen: jól tetted, Péter, hogy megléptél! Reggel bémegyek a faluba s kihozom a fiadat...Ugy-e, Déneskének hivják?- Annak! - hebegte boldogan a gyilkos, elszédülve a tűz mellett. - Aztán legyen, ami lesz! -motyogta, mert az ilyen félvad erdei emberiek önma - gukkal is beszélnek.-,Dőljünk le legalább fertáj órára! - biztatta Ulkei Adám. - Eltőt az üdő, nyugudjunk valamit! A gyilkos engedelmesen nyúlt el a földön. A- dám is elszenderedett. , Egyszer csak hallja, hogy a gyilkos szolitja:- Te Adám!...Hallod-e?- Mi baj? - riad fel Adám.- Mi a fenének nem alszol?- Nekem mennem kell!... így a gyilko? s.- Hova a szemed világába akarsz ilyenkor menni? - ásitott álmosan Adám. r En a másvilágra! Ulkei Adámnak kiszökött az álom a szemeiből.- Tám nem bolondultál meg? - ijedett meg, de a tűz világánál mindjárt látta, hogy a gyilkos igazat beszél. Éktelen nagyok, forrók voltak a szemei, a szine sárga, mocskos, a teste félig hideg, keze-lába reszket s a vér- e lassan szivárog bele a tüzbe.- Újra megindult a sebem - mondotta a gyilkos bocsánatkérőleg.- Be kellett volna, hogy kössük! - szidta magát Ulkei Adám. - Kinek jutott eszibe? A gyilkos legyintett, hogy késő.- Méges hiába lövetém meg magamat - panaszkodott. - Mégsem láthatám a legénkét!... , - Eléggé restellem a dogot! - mentegetőzött Adám. - Ha legalább félnapig tartoztatni tudnád a halált, mig megjárom a falut! - ...Három óra oda, három óra vissza kell ebben az időben.- Már ne verd miatta a fejedet! - morgott bánatosan a gyilkos. - ügyes késő! „- Én méges megpróbálom! - szökött fel Adám. Péter leintette.- Egyetse!...Hanem egyebet mondok...Te jó voltál hozzám, Adám. Helyet adtál, elrejtettél a csendőrök elől...- Szót se érdemel! - szerénykedett Adám.- Te, azt tudod-e, hogy ezör pengő van kitűzve a fej emre?... ,- Szép pénz! - üsmerte el Adám.- Ez az ezer pengő legyen a tied,Adám! - hagyakozott a gyilkos.- Te, kinek gondolsz engem? - pattant fel A-dám.- Ne járjon a szájad! - torkolta le a gyilkos. - Szólsz a jegyző urnák s mindjárt kifizeti.' Ulkei Adám tiltakozni akart, de már nem volt kivel Areszekedni, mert a gyilkos hirtelen hanyatt dőlt s elkezdett torkaszakadtából énekelni. Azt fújta, hogy: ’’Csordapásztorok, midőn Betlehemben csordát őrizének éjjel a mezőben, éjjel a mezőben..." Ulkei Adám tisztelettel lekapta a sapkáját s úgy hallgatta, hogy a gyilkos hogyan ünnepli a karácsonyt. Ének közben fel-felkiáltott:- Dénöske!...Dénöske, lelkem fiam!...- Hát méges találkozott vele! - mondotta A- dám a meghatódottságtol sünire türődött homlokkal. - Müges haza segitette az Isten... Nem hala meg anélkül!... Továbbad együtt örvendett a gyilkossal, kinek a tömlöcben lenyirt feje verejtékben fürdött, száján folydogált a vére, de azért kacagott, borzasztóan tátott, fekete szájjal kiáltozott:- Ni, milyen szép kicsi csizma, Dénöske!... Kicsi harisnya!...Nem fázol meg a télen bennük!.., Várj, mert béhivom az édesanyádat esí...Mári te!
