Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-11-01 / 8. szám
12.oldal Magyar Végvár 1953 november háttá volna, amelyre megvolt a lehetőség és alkalom. Eredmény: az alapjában véve egységes katonai emigráció immár három részre szakadt. A magyar politikai és katonai emigráció válságának a következményei ma még szinte kiszámíthatatlanok. De:az már most is megáIlapítható, hogy a magyar emigráció ebben a zilált állapotban az emigráció elsődleges feladatainak - a Dunamedence rendezésének politikai és tudományos előkészítése, a felszabadításban való tevőleges részvételre való felkészülés, stb. - képtelen megfelelni. Kik a felelősek ezért? Mert a magyar emigrációt ezért személyre, pártra, csoportra való tekintet nélkül egyszer még felelősségre fogják vonni. De súlyos lelkivéIsággal küzd személy szerint és egyedenként maga a magyar emigráns is. A tengerentúlra vándorolt emigráns - áll ez bizonyos fokig az Európában maradira is - belefáradva a kilátástalannak és meddőnek látszó harcba, a magyar kérdések iránt mindinkább érzéktelenné, közönbössé válik. Ettől eltekintve, a letelepedés 3-4 évében minakövetelözöbbcn lép előtérbe az egyén életében, minden kor emigránsának legnehezebb, legfájdalmasabb és egyben sorsdöntő kérdése: letelepedjék-e véglegesen vagy megmaradjon emigránsnak?Ennél a döntésnél számtalan tényező játszik fontos szerepet. Ilyenek: a kicregedés, ami a harmadszori uj élet kezdést majdnem lehetetlenné teszi; a felnövő fiatalság mindig szorosabb és szorosabb bekapcsolódása az uj élet be, ami előbb-utóbb maga után vonja a család egységének lelki és fizikai lazulását, sőt néha szétesését; a kezdeti sike rek - egyeseknél a befutás - adta vonzó hatás, stb. Közben az otthoni röghöz fűző szálak, a szülök, testvérek, rokonok kihullásával az élők sorából, egyre inkább lazulnak,szakadoznak. Ez alól a lelkiválság alól egyetlen emigráns sem voi hatja ki magát és hosszabb-rövidebb időre azt is megbénítja, aki meggyőződésből és hitből élete végéig emigráns marad. Vagyis tudomásul kell venni, akár tetszik, akár nem, hogy a magyar emigrációban is megkezdődött az e/nigrációk életében törvényszerűen bekövetkező lemorzsolódási folyamat. Az egyén lelkiválságát csak fokozza az a való, de szó moru felismerés, hogy emigrációnk fiatalsága nagyrészben máris elveszett. Külföldön született gyermekeink zöme már nem ismeri az édes anyanyelv izét; azok ajkán, akik itt kézi ték meg iskoláikat, egyre kopik, halványodik az izes magya szó; felserdült fiatalságunk pedig, kiszakadva az otthon észrevétlenül, akaratlanul is nevelő szellemi légköréből, nélkü lözve az idősebb generációk serkentő példaadását, jóakarati irányítását, menthetetlenül beleszédül az idegen népek tengerébe. Emigrációnk veszendőnek indult fiatalságáért a Magyar Cserkész Szövetségen, néhány önzetlen, áldozatkész ember kezdeményezéséből életrehivott és a mai napig fenntartott magyar iskolán, néhány diákszövetségen és egypár ritkaságszámba menő és példátmutato családon kivül, emigrációnk egyetlen szervezete és vezetője sem tett eddig semmit. Pedig az az emigráció, amelyik elveszíti fiatalságát, menthetetlenül elpusztul. A magyar emigrációnak azonban nem szabad elpusztulnia! A 45 óta tartó céltudatos és szervezett nemzetirtás keretében a magyarságot szellemileg tökéletesen lefejezték. Utánpótlás pedig egyszerűen nincs. Ezt a rettenetes hiányt nekünk, szabad földön élő emigránsoknak és itt felnőtt fiatalságunknak kell majd pótolni. - Elég legyen csak most példaképen megemlíteni a francia forradalomban lefejezett és a napóleoni háborúkban kívéreztetettGIoíre hires népét, a franciát. A nyárspolgári élet eredményeként a nagyrahivatott és jobb sorsra méltó francia nép ma az önemésztés, a tehetetlenség, a teljes erkölcsi és szellemi csőd mocsarában fetrengve várja sorsának beteljesedését. Egy ilyen rövid értekezés keretében lehetetlen a magyar emigráció lelkiválságának teljes keresztmetszetét adni. Nem is ez volt a célom. De igenis fel akartam hívni a közvélemény figyelmét, hogy ezek a problémák léteznek és ha nem oldjuk meg őket, végzetes következményekkel járnak. A kép, amit rajzoltam, talán kissé sötét és igaztalan lennék, ha nem mutatnék az érem másik oldalára.A magyar hit, tudás és élniakarás már eddig is csodákat müveit. Elég legyen csak megemliteni az emigráns magyar sa jtot és irodalmat, különböző tudományos és kulturális, társadalmi egyesületeink és szervezeteink, nemkülönben kiváló egyedeink kiemelkedő és eredményes munkásságát. Sajnos, ezek a magyar éjszakában messzevilágito fáklyaként fénylő tüzek szétszórva a világ minden részébe, egy-mástol elszigetelten, egyedül küzdenek az örök magyar gondolat és célok érdekében. Hiányzik a szellemi és erköl-csi központ, amely ezeket a szétszórt erőket egybefogja, összehangolja egy szervezett, céltudatos, határozott munkára és megszabja az emigráció külpolitikai, nemzetpolitikai, katonai, kulturális, társadalmi, gazdasági és szo-ciális tevékenységét, a közös cél: Magyarország szellemi tárgyi felszabadítására, fajtánknak a második évezredre va I o'á tmen tésé re. Itt nincs kitérés. A magyar nemzeti emigrációnak, félretéve minden pártpolitikai és személyi el len tétet,sürgősen létre kell hoznia, amig nem késő ezt a szellemi és erkölcsi központot, ha nem akar nyomorultul, lassan,de -annál biztosabban minden cél és eredmény nélkül felmorzsolódni és elpusztulni. ni'mmnninnimnimimmmminiiin Az IRODALMI KOR ŐSZI FELADATAI. A jelentős kulturfeladatokat végző new yroki Magyar Irodalmi, Tudományos, Művészeti és Közmüvelési Kör megkezdte őszi munkáját az aradi 13 emlékére rendezett nivos ünnepséggel. Acs Ernő honvédezredes, katonai iro, a kufsteini börtönt szenvedett egy 48~as honvédtiszt leszármazottja mondta a megemlékező beszédet. Az est második előadását dr.groí Somssich László tartotta,aki a jövő Magyarország problémáival foglalkozott. Műsoron szerepelt Szőnyi László zongormüvész,Szepesy Irén énekmüvésznó, Toporczy Ernő költő, Kátay Mihály szobrászművész, Bodán Margit, akit a közönség meleg ünneplésben részesített. Keviczky Kálmán volt a műsorvezető. \ nagybeteg Mezey Zsigmond javára $50.00-t gyűjtöttek.