Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-11-01 / 8. szám
lO.OIdal Magyar Végvár 1953 november A menekült nyilas csőcselék, a dunapartí sortüzek fenevadjai,! A Hitlerért rajcngo hazcárulo banda és már nem is titkolták,] hogy uj vérengzésre készülődnek, uj és a réginél is borzalmasabb Tümegmészárlásra és jaj lesz mindenkinek, zsidóknak és keresztényeknek egyaránt, aki a feketelistajukonsze repel. De a tömegirtásos lázálmck őrültjei mellett mások is serényen szervezkedtek, akik éppen olyan ádáz ellenségei a demokráciának, mint a nyilasok s ebben csodálatos harmo-’ niában egyetértenek egymással. A régi, letűnt, korhadt és feudális ország volt haszonélvezőiről van szó, a Horthy-ren d szer múmiáiról, a sokezerholdas nagybirtokokat visszaálliíarii akarókról, az uram-bátyámos klikk-rendszer bajnokairól,a szociális fejlődés kerékkötőiről, a faji és felekezeti megkülönböztetés magvetőiről, a katasztrofa-politika felelőseiről, egyszóval a magyar reakció nagymes ereiről, akik éppen olyan veszedelmesek, mint a véres fegyvereit újra csiszoló csőcselék.. Ez igy megy hasábokon keresztül. Olyan mérhetetlen gyűlölet csendül ki a sorokbol, hogy megdöbbenve áll meg az ember egy szennyes lélek szcáradata előtt, amely lelki szennyének minden atomját azokra önti ki, akik vele szembeállnak. Ne feledjük el, hogy ezeket a szavakat annak a Göndörnek a szájába adják, akik egész életében vad bolsevista volt, aki 1918-1919-ben az ország sírásóinak élén állott, aki a második világháború után Rákosit dicsőítette és harsány hcngon követelte, hogy a Szovjet maradjon Magyar - országon, mert nekik ott “vérrel szerzett jogaik" vannak.Az a Göndör mondja - állítólag - aki a magyar ellenállás legnagyobb hősét piszkálta itt csatorna-lapjában, de aki ma a ‘mi bíborosunk1 jelszavával jön. Azt mondtam; állítólag. Nem is egészen állítólag, mert a fenti cikket nem Göndör irta. Stílusa egészen más, mcndatszerkezete elárulja, hogy a cikkhez Göndörnek semmi köze, esek a nevét tették oda. Nos, ez a Göndör dicséri Nagy Ferencet és a többi 'mindenkit1, de ugyanakkor mocskolja azokat, akik vele nincsenek egy véleményen. Azonban száz szónak is egy a vége: Nagy Ferenc és társai inkább közösködnek a göndörökkel, mint a keresztény és nemzeti magyarsággal. A Nemzeti Bizottmánynak katasztrofális népszerűtlensége, tehetetlensége éppen ebben rejlik Hogy magát magyarnak valló ember, aki állítólag a jövő jobb Magyarországért harcol, hogyan alacsonyithatja le magát a göndör! tipusu emberekhez, mi nem tudjuk megérteni Mi nem tudjuk lenyelni és mi nem tudunk velük együttműködni. Azonbcn úgy látszik, hogy ez nekik nem is fontos,meg nem is határoz. Úgy látszik ők ezt megtanulták otthon,amíkor a Szovjettel dolgoztak együtt és ma nem látnak semmi kivetnivalót abban, hogy a göndörökkel haladnak egy utón. Tényleg: ez gusztus dolga. Csak az a baj, hogy ebben az esetben a nemzetről van szó és sem Nagy Ferencnek, sem Pfeiffernek, sem Varga Bélának nem volna szabad a saját egyéni gusztusukat ráerőszakolni próbálni a keresztény nemzeti magyarságra. Ezért soha nem fogja a keresztény nemzeti magyarság elfogadni a Nemzeti Bizottmányt, mint a magyarság képviselőjét. Nem kell sem lelkűnknek, sem testünknek! ! S ( S3 \ JUGOSZLÁVIÁI CSALAD VALLOMÁSA TITO UR ALMÁRÓL. Folyo év szept.7-én tartotta Budanovics Lajos szabadkai püspök a zombori bérmálást, ahol 500 zombori és környékbeli leány és ifjú bérmáIkozott. A bérmálás után a plébánián Szkenderovich József apátplebános vacsorát adott Budánovics püspök tiszteletére. A vacsora alatt a kivezényelt partizánok felrohantak a plébánia II. emeleti ebédlő termébe - ahol vacsoráztak - a 80 éves püspököt megtámadták, a legdurvább szavakkal illették, elvették tőle pásztorgyürüjét, aranyóráját. A püspöki aranykeresztet sikerült az első pillanatban elrejtenie. A püspököt a II. emeletről a lábánál fogva húzták le az utcára, bevágták egy autóba és Szabadka felé vitték. Az utón inzultálták s amikor Szabadkára értek, több Ízben megkerülték autójukkal a városházat, vad lármát csaptak, de egy lélek sem volt az utcán s igy a Wesselényi utón lévő evangélikus templom előtt az aggastyán püspököt kidobták autójukból és ott hagyták. Amikor a püspök hosszú idő múltán magához tért vahogyan, mégis felkelt és lassen haza vonszolta magát - - azonban nem mert senki segítségére lenni, mert az akkor hazaárulo lett volna! Jugoszláviában a hittant teljesen eltörölték, azonban a lelkészek titokban tanitanck. Jugoszláviában szigorú kolchoz rendszer van. A gazdáknak csak annyi földet hagytak meg, amit ők maguk meg birnek művelni. Hatalmas földtáblák hevernek megmüveletlenül. A népet óriási adókkal terhelik. E- gyik héten 50,000 dinár, a másik héten már 60,000 dinárról szóló adofelszolitást kapnak s ha nem tudják kifizetni, elviszik állataikat. Képtelenek megvenni a ruhához szükséges - méterenkint - 5-6000 dináros szövetet. Tito partizánjai 1944 okt, hónaptól 1946-ig a Délvidék szine-javát, 250,000 magyart és 250,00 volksdeutschet szörnyű módón végeztek ki. S akik akkor nem kerültek sorra, most ugyanazon módszerrel teszik el öket láb alól. Addig, mig meg nem kapta Tito - ez az állati szörnyeteg - Amerika segitségét, addig egy kicsit meghúzta magát s most, hogy megerősödött, megfordította kaméleon-arcát s Amerikát is fenyegeti a tőle kapott fegyverekkel. (LásdrTriesztet!) Tito hadserege a jugoszláv népnek csak 5%-át teszi, mig 95% nem kivánja uralmát. így a nép 5% fegyveres rablói tartják a hatalmat a kezükben. A jugoszláv nép üzeni Amerikának: Nagyon őrködjenek Amerikában, hogy a kommunizmus ne kerüljön uralomra, mert akkor az egész szabad világ elveszett! Kérik az Egyesült Államok népét, gondoljanak a Vasfüggöny mögötti szenvedőkre, mert Belgrád és Moszkva uralma alatt a legnyomoruságosabb életet kell elszenvedniük, amelyet az ottaniak sem birnek már sokáig. 1953, szept. 7. Jugoszlávia. Dszky.
