Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-01-10 / 2. szám

AFGANISZTÁN MEGSZÁLLÁSA Miközben az Egyesült Államok diplomatái mindent el­követtek, bogy a teberáni túszok ügyében a Szovjetunió vé­tó -jónak veszélyét elhárítsák, a Szovjetunió váratlanul meg­szállta Afganisztánt. Az orosz megszálló csapatok létszáma a hírek szerint 45.000 fő. A közeli szovjet katonai körzetben már korábban feltűnő csapatösszevonásokat figyeltek meg. Carter elnök és a küliigyminisztériumi szóvivő nyilatkoza­taiból arra lehet következtetni, hogy Brezhnev elnök az afga­nisztáni államcsínnyel kapfcsolatban nem mondott igazat. A szovjet csapatok bevonulását állítólag Amin HafizuIIah af­­ganisztán elnök hívta be, akit az államcsíny végrehajtása után meggyilkoltak. Több jel arra mutat, hogy az állam csínyben az afganisztánoknak nem is volt szerepük. Az or­szág új vezetője, Karmai Babrak, aki csehszlovákiai szám­kivetésben élt, csak az államcsíny után 5 nappal érkezett az afgán fővárosba, Kabulba. Carter elnök Afganisztán megszállását a Szovjetunió részéről Azerbajdzsán 1040. évi, Magyarország 1956. évi és Csehszlovákia 1968. évi Ierohanásához hasonló lépésnek minősítette, és külön üzenetben arra szólította fel a szovjet kormányt, hogy a megszálló csapatokat haladéktalanul von­ja ki Afganisztánból, mivel azok komolyan veszélyeztetik a világbékét. Az arab országok kezdeményezésére január 2-án 20 or­szág képviselői az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsának sürgős összehívására tettek kezdeményező lépéseket. A biz­tonsági tanács rendkívüli ülésének az lenne a hivatása, hogy az afganisztáni szovjet beavatkozással kapcsolatos helyzetet megvitassa. A TEHERÁNI SZOVJET KÖVETSÉG MEGTÁMADÁSA Január elsején az iráni afgánok mohamedán papok ve­zetésével tüntettek Afganisztán szovjet megszállása ellen. A tüntetők a szovjet követség elé vonultak és hamarosan meg­kísérelték annak birtokbavételét. A sarlós-kalapácsos szovjet zászlót letépték az épületről, majd elégették. A tömeget csak az iráni őrök erélyes fellépése, a tömeg feje fölött leadott, is­mételt sortűze tudta szándékától eltéríteni. A tüntetők a szov­jet követségi épülettől a 10 háztömbnyire levő amerikai kö­vetség elé vonultak, ahol Amerika-ellenes jelszavakat han­goztattak, a Szovjetuniót és az Amerikai Egyesült Államokat egyformán az iráni nép ellenségének nyilvánították. Az iráni afgán tüntetők az afgán határ közelében levő MashacI városában mintegy 5000-en a szovjet konzulátus elé vonultak, ahol ugyancsak letépték és elégették a sarlós-kala­pácsos szovjet zászlót. Az oroszok a tüntetéseket a “huligánok csoportjának” tulajdonítják. ELLENÁLLÁS ÉS MENEKÜLÉS A szovjet megszálló csapatok bevonulása Afganisztán­ba több helyen ellenállásba ütközött. A kínai határhoz közel eső Badakshan tartományt például a szovjet csapatok csak 90 óra hosszat tartó ellenállás után tudták birtokukba venni. A pakisztáni Jane című lap értesülése szerint a szovjet katonai repülők napalmot dobtak az afgán területekre, ahol asszonyok és gyermekek pusztultak-«!. Chigra Serai városát a mohamedán felkelők háromnapos küzdelem árán elfoglal­ták. Harc közben az egyik afgán brigadéros tábornok és 9 másik tiszt átállt a felkelőkhöz. Chigha Serai és a pakisztáni határ közelében, Barikot körül, a mohamedán felkelők gyű­rűjében afgán és szovjet csapatok harcolnak egymás ellen. Kandahar és Jalalabad közelében az afgán csapatok ugyan­csak felvettek a harcot a szovjet megszálló csapatokkal. A fő­várostól nyugatra eső Herat, ahol márciusban véres felkelés zajlott le s ennek során 60 szovjet katona vesztette életét, u­­gyancsak ellenállt, rövid küzdelem után azonban a szovjet kez<;re került. Kabulban, a fővárosban sem történt meg aka­dálytalanul a szovjet megszállás, mert lövések voltak hallha­tók, bár a szovjet katonaság kétségtelenül erős kézben tartja a főváros egész területét. Az országszerte megállapítható nyílt ellenállással pár­huzamosan erősödik a lakosság menekülése, amely 19 hó­­nappal ezelőtt kezdődött, amikor a kabuli kommunista re­zsimmel szemben kitört a harc. Pakisztáni hivatalos tényezők megállapítása szerint azóta több mint O87.0O0 afgán mene­kült lépte Pákisztán határát. Ezek közül az utolsó 5 héten át több mint 38.000 érkezett az országba. NYUGAT-EURÓPA RAKÉTÁT LŐTT FEL Nyugat-Európa országai a Erancia Guineában levő Kourouban sikeresen lőtték fel az első űrbéli megfigyelő ra­kétájukat, amely 18 év munkájának és 1.6 billió $-os költ­ségnek az eredménye. Az első / 70 millió $ 1970-ben az első Eurorocket-ek fellövésének sikertelensége következtében kár­ba veszett. Az Ariane -nak nevezett rakéta annak a terv­valósítását indította el, amelynek költségeit 60 százalékban Franciaország, 20 százalékában Nyugat-Németország, to­vábbi 20 százalékban pedig több más nyugat-európai ország fedezi. Európának az a törekvése, hogy az űrben az Egyesült Államokkal egyenlő jelentőségű szerephez jusson. TEHETETLEN A BIZTONSÁGI TANÁCS IS Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa december öl­én végre határozott a teheráni túszok kérdésében: egy hét határidőt adott Iránnak a túszok kiengedésére azzal a kikö­téssel, ha Irán addig sem engedi szabadon az amerikai kö­vetség épületében fogságban őrzött túszokat, akkor újból ösz­­szeül és határoz a gazdasági megszorítások életbeléptetéséről A biztonsági tanács határozata 11 szavazattal egyhan­gú lett, mert a tanács 4 tagja: a Szovjetunió, Csehszlová­kia, Bangladesh és Kuwait képviselője távol volt. A 11 egy­hangú” szavazatot az Egyesült Államok, Britannia, Francia­­ország, Kína, Bolívia, Jamaica, Portugália, Norvégia, Ga­bon, Nigéria és Zambia képviselője adta le. A határozat meghozatala után fél órával Waldheim Kurt főtitkár Teheránba indult, hogy a túszok kiengedésé­ről személyesen tárgyaljon Teheránban. A főtitkár Párizsba érkezése után távbeszélőn beszélt Giscard d Estainy Valery elnökkel és személyesen találkozott Trancois-Poncet Jean külügyminiszterrel. WALDHEIM KURT Diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Waldheim e­­gyénisége alkalmas az iráni túszok nehéz kérdésének megol­dására. A halk szavú, 61 éves hivatásos osztrák diplomata 1918 december 51-én született az osztrák Sankt Andrd-Wör­den községben, ahol apja tanfelügyelő volt. Középiskolai ta­nulmányainak befejezése után a bécsi konzuli akadémiára iratkozott be, ahol 1939-ben végzett. Mielőtt elhelyezkedhe­tett volna, besorozták a német hadseregbe. A második világ­háború folyamán a keleti arcvonalon teljesített katonai szol­gálatot, mint főhadnagy. Az egyik ütközetben megsebesült. Lábsebének begyógyulása után további katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították és tartósan szabadságolták. Ekkor iratkozott be a bécsi egyetem jogi karára, ahol 1944- ben jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1943-ben küi­­gyi szolgálatba lépett. Mint első titkár, a párizsi osztrák kö­vetségre került. Waldheim Kurt az Egyesült Nemzetek Szervezeténél először megfigyelő lelt 1955-ben. Az osztrák képviselet fé-i jé ve csak 1964-ben nevezték ki, de hamarosan más diplomá­ciai beosztásokat kapott, míg 1968-tól 1970-ig külügymi­niszter nem lett. A következő évben Ausztria elnöki tisztségé^ re pályázott, a konzervatív néppárt jelöltje volt. a választá­sokon azonban kisebbségben maradt; visszakerült az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez, ahol U Thant főtitkár nyuga­lomba vonulása után 5 évre főtitkárrá választottak, 197/-ben pedig újabb 5 évre újra megválasztották. CSÖKÖNYÖS ELLENKEZÉS • Teheráni AP-tudósítás szerint a túszok őrzői hallani sem akarnak arról, hogy Waldheim főtitkárral a túszok kienge­déséről tárgyaljanak. Ghotbzadeh Saclegh iráni külügymi­niszter és a forradalmi tanács több tagja megtette az előké­születeket Waldheim fogadására. Khomeini ayatollah hiva­tala azonban minden fel világítást megtagadott arra vonatko­­zóaan, hogy Khomeini fogadja-e Waldheimet vagy sem. Az amerikai követség épületének megszállói semmi szín alatt sem akarták megengedni, hogy Waldheim főtitkár a túszokat meglátogassa. Rádiónyilatkozatukban kijelentet­ték, hogy Waldheimtől kizárólag azt varjak, a sah kiadásá­nak módozatait beszélje meg az iráni hatóságokkal. Ugyan­­akkor/azt az óhajukat is kifejezésre juttatták, hogy az Egye­sült Nemzetek főtitkára keresse fel és koszorúzza meg “a sah áldozataidnak sírját. Waldheim Kurt küldetése már az első pillanatban is rendkívül nehéznek látszott, ennek ellenére a főtitkár biza­kodással indult útjára. Abban reménykedett, hogy az újév meghozza a túszok szabadulásának napját. Keserű csalódás érte, mert Khomeini Ruhollah ayatollah még csak fogadni sem volt hajlandó. A POLITIKAI MENEDÉKJOG MEGTAGADÁSA Nyugat-Németországhan a Der Spiegel című folyó­irat közleménye alapján kifogást emeltek a politikai mene­dékjog bajorországi megtagadásának néhány esetével kap­csolatban elsősorban az ország keresztény demokrata minisz­terelnöke, Strauss Franz Josef ellen, aki most kezdődő 1980- as év lolyamán a nyugat-németországi választásokon a szo­ciáldemokrata Schmidt Helmuttal szemben a kancellári tiszt­ségre pályázik. A kifogás azért érdemel figyelmet, mert Bajorország Nyugat-Németország legkonzervatívabb szövet­ségi tagállama. A “Der Spiegel folyóirat, amely Straussnak régi el­lenfele, november derekán arról tájékoztatta olvasóit, hogy a bajor kormány két cseh fiatalembertől egyszerűen megtagad­ta a politikai menedékjogot. Cermak Vratislav és Zilka Ju­­raj még 1978 nyarán társas kiránduláson vett részt Jugoszlá­viában. A két fiatalember útközben elszakadt csoportjától, átment Ausztriába, ahonnan pedig 1978 október 1 l-én Ba­jorországba, ahol a straubingi bevándorlási hivataltól mind­ketten politikai menedékjogot kértek. A hatóságok őrizetbe vették őket, majd sorozatos kihallgatásuk után 1978 novem­ber 23 -án mindkettőt átadták a csehszlovákoknak. Eljárá­sukat azzal indokolták, hogy egyik cseh fiatalember sem volt politikai menekültnek minősíthető. A cikk megjelenése után I andler Gerold bajor belügy­miniszter megerősítette a közleményben foglalt állításokat, sőt azt is elismerte, hogy másik 7 menekültet, köztük 4 cse­llel és 1 magyart is elutasítottak. Két csehet vissza-, kettőt pedig Jugoszláviába kük Itek, a magyart pedig repülőgépen Budapestre irányítottak. A vita most arról folyik, hogy a ba­jorok megsértették a német szövetségi alkotmányt, mert az elütasítottaknak nem adtak módot a nekik alkotmányban biztosított fellebbezésre. Persze más kérdés, hogy Nyugat- Németország szövetségi alkotmánya mennyiben biztosíthat politikai menekültnek, tehát külföldi állampolgárnak felleb­bezési jogot. A vita során az is kiderült, hogy 1978-ban több mint 35.000 menekült kért Nyugat-Németországban politikai mé­nedé <et, a szövetségi belügyminisztérium becslése szerint a­­zonban ennek csak mintegy I 5 százaléka volt valóban poli­tikai üldözött, vagyis a menedékre jogosult. A KURDOK TOVÁBB HARCOLNAK Az észak-iráni Sanandaj városában és környékén heves harc keletkezett, amelynek során az ellenfelek ágyúkkal, mo­zsara ckal és f Jig önműködő lőfegyverekkel tüzeltek egymás­ra. Kurd rarcosok megtámadták a forradalmi őrséget, amely a sanandaji repülőteret és rádiót kezében tartotta. Az össze­tűzés következtében 5 ember életét vesztette. I abriz tőváro- 1 sóban Khomeini hívei és a kurdok közt ökölharcra került sor, mivel a felkelők 9 forradalmi óit eífűgtúK es túszáéul őrizték. A túszok hozzátartozói a túszok kiengedését követelték. Sha­­riat-Madari Kazein ayatollah, akinek Khomeini után az ré­gész Iránban a legnagyobb tekintélye van, képviselője útján kérte a felkelőket, hogy a forradalmi őröket bocsássák sza­­ba dón. A felkelők az ayatollah kívánságát nem teljesítették. Azt üzenték neki vissza, csak személyesen és közvetlenül ki­adott parancsának hajlandók engedelmeskedni. NENNI PIETRO HALÁLA Január elsején Nenni Pietro, az olaszországi szocialista nozgalom évtizedeken át kimagasló vezetője, aki 1911-ben Mussolini Benitóval együtt kezdte mozgalmi pályafutását, később azonban a fasizmus ellen harcolt, 88 éves korában szívszélhüdés következtében elhunyt. Cossiga Francesco mi­niszterelnök szerint Nennivel Olaszország egy darabja távo­zott. A szocialista párt a szocializmus és az emberiesség jel­képének minősítette. Országszerte gyászolják. Az olasz ra­­dikáJizmus melegágyában, az észak-olaszországi Faenzában született és egész fiatalon a szocializmus híve lett. 191 1-ben Mussolini Benitóval együtt már sztrájkot szervezett a líbiai olasz gyarmati expedíció ellen. “Sikeréért ’ egy évi börtönt kapott. Az első világháború után, amikor Mussolini szakított a szocialistákkal és megszervezte a fasizmust, Nenni Pietro 40 éven át következetesen a fasizmus ellen küzdött, akom­­munistákkal egyre szorosabb összeköttetésbe került. A spa­nyol polgárháborúban a nemzetközi brigád tisztjeként vett részt. 1946-47-ben az olasz kormány külügyminisztere, 1949 és 1969 között a szocialista párt feje volt. 1956-ig pártját a kommunista párttal kötött szoros szövetségben vezette, ami­kor azonban a Szovjetunió fegyveres beavatkozását látta Ma gyarországon, szakított a kommunistákkal és a keresz­­demokrata párt kormányát támogatta. Kétségtelen, hogy ezzel a kommunisták olaszországi térfoglalását lényegesen megnehezítette és hátráltatta. 1970-ben Saragat Giuseppe akkori elnök Nennit élete végéig szenátorrá nevezte ki. AZ ARANY ÉRTÉKE Az 1980. év első napjai az arany dollárértékének vá­ratlan és hirtelen emelkedésével zárultak. New Yorkban a Republic National Bank közlése szerint december 31 -tői ja­nuár 2-ig az arany unciájának ára 57 dollárral növekedett 574 $-ra. A Commodity Exchange ugyanakkor 42.50 $-os áremelkedésről számol be. ami az arany árát unciánként 575.50 $-ra szöktette fel. Londonban a $ ára unciánként 43 $-raI ugrott fel 567.50 $-ra. Az arany értékének ez a szokatlan emelkedése a $ ér­tékét a németországi pénzpiacon 1.7315 márkáról 1.7135 márkára lökte vissza, január 5-ra pedig már csak 1.7068 márkában határozta meg. A brit font értéke változott leg­kevesebbet. A hétfői 2.2225 $-ró! szerdán csak 2.2385-ra e­­melkedett. Pénzügyi szakkörökben a hirtelen változás okát az iráni­amerikai feszültségben és az afganisztáni szovjet megszállás­ban látják. TÉNYEK ÉS IRÁNYELVEK A XIX. MAGYAR TALÁLKOZÓ ZÁRÓNYILATKOZATÁNAK ELSŐ RÉSZE Az 1979 november 23-án, 24-én és 25-én Cleveland városában megrendezett VII. Magyar Kongresszus (XIX. Magyar Találkozó) keretében összegyűlt magyar tudósok, írók és művészek a magyarság időszerű sorskérdéseit ala­pos megbeszélése után az alábbi tényeket és irányelveket ál­lapították meg: 1. ) Az iskolaügyi értekezlet eredményeként megállapít­ható, hogy a szabad földön élő magyarság közel három év­tizeden keresztül hivatásos és önkéntes tanerők segítségé­vel >— a maga erejéből mindent megtett, hogy az itt felnöve­kedett magyar ifjúságot az alsó és részben a középfokú ma­gyar iskolai oktatás megszervezésével — minden “hazai se­gítség” nélkül — megtartsa magyarnak. Az értekezlet rámu­tatott arra, hogy az e téren elért eredmények távolról sem e­­légségesek és hogy a magyar iskolai oktatás eredményessége elsősorban a szülőkön múlik, akiknek ez irányú történelmi fe­lelőssége és feladata kétségtelen. Továbbmenően az értekez­let úgy látta, hogy a magyar egyházaknak is életbevágóan fontos érdeke magyar tanfolyamok és iskolák, de legalább is hétvégi magyar iskolák szervezése, fenntartása és anyagi tá­mogatása, hogy életben maradásukat biztosítsák. A magyar egyházak a szentmiséken és istentiszteleteken a magyar nyelv állandó használatával és a keresztény-keresztyén ma­gyar eszmék komoly hirdetésével különleges történelmi fel adatot végeznek. 2. ) A jövő évben, 1980 június 4-én lesz a triuimni kény­szerkéke “mecfkötésének" 60. évfordulója. A XIX. Magyar Találkozó már most felkéri a magyar egyházakat és egyesü­leteket, hogy ebből az alkalomból emlékezzenek meg az ezer esztendős Magyarország igazságtalan szétdarabolásáról. v»j larűint idegen uralom alá kényszentett magyar véreink .mil­lióinak tengernyi szenvedéséről, és arról, hogy a második vi­lágháború folyamán zanma lön, és j,.t megszállt/ •<" haderő máig sem vonul* ki a 1 rianonban megcsonkított oi szág területéről, holott azt meg a számunkra el nem légúti­­ható párizsi békeszerződés is előírta, sőt az Egyesült Nemze­tek szervezete a Szovjetuniót erre 14 határozatával külön is kötelezte. Kormányainkhoz küldött emlékiratainkban köve­teljük a trianoni és az azt követő párizsi békeszerződés békés, de igftzságos rendezését azzal a három előfeltétellé/, hogy a.) a Magyarországgal összefüggő magyar többségű te­rületeket minden tárgyalás nélkül adják vissza Magyaror­szágnak. b.) a szovjet haderő vonuljon ki az ország területe ről. és c.) az ezeréves magyar nemzetnek adják vissza önál­lóságát és minden szabadságát. 3. ) A VII. Magyar Kongresszus behatóan foglalkozott a Magyarországtól megkérdezésük nélkül elszakított ma­gyar milliók “kisebbségi helyzeté -vei is. Megállapította, hogy a megszálló hatalmak elnyomó kisebbségi politikája — főként Erdélyben és a magyar Felvidéken — egyre erősebbé válik. A VII. Magyar Kongresszus (XIX. Magyar I alálkozó) nemcsak a szabad földön élő, hanem az otthon szólássza­badságától megfosztott magyarság nevében is a legerélye­sebben tiltakozik az elcsatolt területek lakosságának ősi lak­helyükről történő szétszórása, elnemzetlenítése és kiírtásuk­­irányúló törekvése, a magyar iskolák fokozatos beszüntetése és a magyar vezetők üldözése ellen akár Erdélyben, a Fel­vidéken, akár Kárpátalján, vagy a Délvidéken fordul is elő. Folytatjuk — BALOLDALI TÜNTETÉS A spanyol fővárosban baloldali diákok tüntetést ren­deztek. A rendőrség erélyes közbelépésének két halálos ál­dozata lett. Fiz újabb tüntetésre adott okot. Mintegy 5000 baloldali diák vonult ki. A tüntetők feltartóztatták a közúti forgalmat, padokkal elzárták az utcákat, gépkocsikat fordí­tottak fel és telefonfülkéket zúztak be. A rendőrség gumigo lyókkal tüzelt a tömegbe és könnyfakasztó kézigránátokkal tette a forrongókat ártalmatlanokká. A sebesültek száma meghatározhatatlan, de jelentős. Két leány állítólag fejsérü­lést szenvedett. 20 tüntetőt letartóztattak. A tüntetést azok a szélsőséges baloldali pártok rendelték el, amelyeknek az országgyűlésen nincs képviseletük. A tün­tetők a rendőrség erélyes fellépése ellen tiltakoztak és foko­zottabb demokratikus újításokat sürgettek. Kisebb tüntetések az egész országban voltak. Ezekre az a munkásügyi törvényjavaslat adott alkalmat, amelyet az or­szággyűlés alsóháza tárgyal. A munkásszervezetek ugyanis azt állítják, hogy az érj törvény a munkaadóknak megköny­­nyítené a munkások elbocsátását. INDIRA GANDHI GYŐZÖTT A múlt héten Indiában lefolyt választáson bulira Gandhi elsöprő nagy győzelmet aratott az ellenpárton és új­ból India kormányfője lett. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 2. SZÁM 1980 JANUÁR 10 EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent _ Kanadában: 60 cent

Next

/
Oldalképek
Tartalom