Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)
1980-03-13 / 10. szám
MARADNAK Ifjabb Falk Viktor: MÉCSES A SÖTÉT ÉJSZAKÁBAN (MÁRCIUS 15 EMLÉKE) Mit üzenhet ma 1848 március 13 emléke? Mit üzenhet a múlt nekünk a mai idők tükrében? Mert a múlt üzen, hív és kötelez, akár tetszik ez nekünk ma, akár nem, és még akkor is, ha szavát nem akarjuk meghallani a mai világ rohanó lüktetésében. A mai világ a színek, a káprázatok világa, amelyben a látszat és a valóság néha igen messze esnek egymástól, amikor minden állandóan változik, minden relatív és úgy tűnik, hogy amik tegnap értékek voltak, azok ma már csak eldobott rongydarabok lehetnek, miközben egy beteg társadalom panem et circenses üvöltése hasít a fülünkbe. A mai kor analizólói at mondják, hogy a nyugati világot a 70-es évtizedben a MOST nemzedéke jellemezte, amely nemzedéket nem érdekli sem a múlt, sem a jövő, csak a jelen, amelyben két kézzel habzsol az energiától kezdve az élvezetig mindent. A nyugati világ hatalmasai a detene ’ hamis zászlója alatt kufárkodnak és a hazajáró ismerősök elmesélték, hogy már otthon rég elmúlt a rossz világ és leg többen majdnem hogy tejben-vajban fürödnek. A közömbös emigráció pedig menthetetlenül süllyed a hatalmas olvasztó kemence salakjába. Mondhat-e nekünk ma bármit is a nagyságos fejedelem kurucainak felcsillanó dicsősége, a márciusi ifjak tüze vagy akár Nagymajtény, Világos döbbenetes szomorúsága? Igen, mond és üzen mindazoknak, akik még hallják és értik a szavát! Üzen rajtunk keresztül mindenkinek, hogy akik elhiszik a hazugságot, maguk is hazúgok lesznek, akik elnézik a lopást, azok maguk is tolvajok lesznek, akik megengedik a gyilkosságot, azok maguk is gyilkosok lesznek, hogy végül egy hatalmas infernoban mindannyian elpusztuljunk, mert nincs hitünk, mert nincs akaratunk és mert nincs bátorságunk Nézzük meg, mit adott nekünk 10 év detente hazugsága? Békét aligha. Ma közelebb állunk a harmadik világháború küszöbéhez, mint valaha. Mert a Nyugat elhitte a hazúgságot, és hagyta magát becsapni. Közben a Szovjetunió minden taktikai és stratégiai fegyverben elérte és felülmúlta a nyugati szövetségeseket. íme néhány adat: 1974 óta a Szovjetunió 40 billió dollárral költött többet élj fegyverek kisérletezésérei mint az Egyesük Államok. Ma legalább 16 db. 4,000 tonnás típusú romboló van a szovjet flottában, amelyek a világ legjobban felfegyverzett rombolói, többek között tengeralattjáró ekeni és légi röppentyűkkel. E- zekből legalább kettő állandóan a kubai támaszpontról működik. • re. t Míg a SALT II. tárgyalások folytak, a szovjet végleg beköltözött Kubába, ahol Church iclahoi szenátor nyilvános kijelentése szerint egy egész orosz brigád tanyázik és a kubai fennhatóság alatt levő Ceinfugos sziget orosz tengeralattjáró támaszpont lett, amely tengeralattjárók minden bizonnyal nukleáris röppentyűkkel vannak felszerelve. Európában pedig 100 szovjet hadosztály áll változatlanul készen Nyugat ferohanására. Az Egyesült Nemzetek és a helsinki konferencia nagyobb dicsőségére már 129 napja egy néhány akasztófára való emberrabló az emberi jogok állítólagos bajnokát nap nép után érjra meg újra bemocskolja és megalázza. Az Egyesült Államok elnökének ultimátumát a február 20-i szovjet kivonulásra Afganisztánból pedig a szovjet még csak válaszra sem méltatta, miközben Carter elnök álmélkodva kijelentette, hogy neki az oroszok hazudtak. Nos, ha bennünket valaha is meghallgattak volna, mi már 30 éve meg tudtuk volna mondani, hogy a kremlin-elvtársak csak olyankor és akkor hazudnak, amikor a szájukat kinyitják. A világhelyzet és vele együtt a mi szeretett hazánk helyzete szomorú, tragikus és aggasztó, de ha nemcsak tömegemberek vannak, hanem homo sapiens fogalma is él, akkor mégsem reménytelen. Az utolsó, de mégis legnagyobb fegyverünk megvan, amit senki sem tud tőlünk elvenni, csak ravasz fondorlattal tudnának elcsalni. Ez a fegyver pedig az Úristenben és önmagunkban való hit és a nemzet jövőjében való remény. Ahh oz azonban, hogy hitünket és reményünket megtarthassuk, szükség van nemzeti öntudatra, mert a nélkül egy nemzetnek sincs jövője, mert nemzeti öntudat nélkül a nemzet előbb-utóbb csak néppé válik, hogy utána örökre eltűnjék a történelem süllyesztőjében. Ahányszor azonban a múlt dicsőségéről vagy szomorúságáról beszélünk, mindannyiszor a magyar öntudat egy-egy mécsét gyújtjuk meg a sötét éjszakában. Ha pedig a múltba tekintünk, nyugodtan mondhatjuk Zrínyi Miklós gróffal, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók’ és nincs szükségünk arra, hogy szomszédoktól kérjünk kölcsön hősöket és követendő példákat, mert velünk vannak Rákóczi kurucai, Görgey, az első és második világháború honvédéi és 1956 szabadságharcosai. Mikor ezekre a hősökre feltekintünk, nem tudunk határozni, ki volt közöttük a legnagyobb, csak azt látjuk, hogy tetteik ragyogó fénynyel töltik be a múltat. De ne higgyük, hogy az atomkorban a bősök ideje lejárt, és hogy ma már csak olyan embernek van helye, aki egy szám a tömegben, kevés adót fizet, és ha elpusztul, névtelenül elföldelik, vagy elégetik. Ma talán nagyobb szükség van hősökre, mint valaha. A mindennapi szürke élet hőseire van szükség, akik a magyar öntudatot á— f olytatás a harmadik oldalon — A SZOVJET CSAPATOK AFGANISZTÁNBAN Az amerikai hírszerző szervek legújabb megállapításai szerint a szovjet megszálló csapatok huzamosabb tartózkodásra kezdenek.berendezkedni Afganisztánban. Ezek a megállapítások ellentmondanak azoknak a moszkvai nyilatkozatoknak, amelyek a csapatok kivonására való hajlandóságról szóltak. A szovjet katonaság barakkokat, klubokat, rádióállomásokat és más épületeket épít, kutakat fúr a nyári táborozások vízszükségletének biztosítására. Kabulba repülőgépeken újabb szovjet csapategységek érkeztek, amelyek amerikai becslések szerint az afganisztáni szovjet megszálló haderő létszámát 75.000 főre emelték. Ezen kívül a szovjet—afgán határon további 25.000 főnyi szovjet katonaság tartózkodik, amelynek egyes részlegei gyakran ide-oda mozognak a határon keresztül. A hírszerző szolgálat bizonyos jelekből arra következtet, hogy a tavasz folyamán a szovjet újabb támadásra készül a felkelők ellen. Számolni lehet azzal is, hogy további csapatok érkeznek az országba. A szovjet csapatok berendezkedésével párhuzamosan megindult az afgán sorkatonaság fokozatos megszervezése is. EREDMÉNYTELEN MARADT Az afganisztáni szovjet megszálló erők tartós berendezkedésének hírére Carter elnök megbeszélést hívott össze, amelyen Vance R. Cyrus külügyminiszter, Brzezinski Zbigniew nemzetbizottsági tanácsadó és Shulman Marshall, a külügyminisztérium szovjet szakértője vett részt. A megbeszélés után Vance külügyminiszter félórás tárgyalást folytatott Dobrynin F. Anatoly washingtoni szovjet követtel. A külügyminiszter a tárgyaláson megismételte az Egyesült Államok készségét Afganisztán semlegességének biztosítására, ha a szovjet megszálló csapatok az ország területéről kivonulnak. Hivatalos amerikai tényezők szerint a tárgyalás nem járt eredménnyel. A KABULI HELZET Az előző héten történt zavargások után az afgán főváros aránylag nyugodt, de az . a hír járja, hogy a felkelők újabb heves támadásra készülnek. Február 29-én, pénteken, amely mohamedán ünnep, a közhivatalok és állami vállalatok munkaszünetet tartottak, a bazárokban azonban a legtöbb üzlet kinyitott. Puskatűz ném volt hallható, de az esti ima után az "Isten nagy’’ szokásos felkiáltások is elmaradtak. Afgán katonák a múlt héten hallott felkiáltások után számos házban kutatást végeztek, amely sok letartóztatással végződött. Az afgán sorkatonaság T-24 könnyű szovjet tankokon és páncélos gépkocsikon végzett őrjáratai csökkentek, a város fölül az MI-24 szovjet helikopterek is eltűntek, de a város fontosabb kereszteződési pontjait a katonaság továbbra is őrzi. Az újonnan szervezett forradalmi gárda, amelynek tagjai a hatalmon levő khalq (népi) párt fiataljai sorából kerültek ki, legalább 500 személyt letartóztatott. Az őrizetbe vettek közt főként pedagógusok, kereskedők, köztisztviselők és mohamedán papok vannak, akikkel szemben az a vád, hogy felforgató tevékenységet folytatnak. India fővárosában, New Delhiben olyan hírek jutottak el, amelyek a letartóztatottak kínzásáról is tudnak. Annak bevallására akarták kényszeríteni őket, hogy "külföldi kémek" voltak. A letartóztatások előtt mintegy 2000 shiite mohamedánt hallgattak ki, akiket azzal gyanúsítottak, hogy részt vettek abban a szovjet-ellenes zendülésben, amelynek során körülbelül 300 ember meghalt, 1000 pedig megsérült. A kabuli egyetemen két napig tartó zavargások voltak. A tankokkal körülzárt egyetemi területre belépőket mind megmotozzák. SZOVJET BEREPÜLÉS Az islamabadi külügyminisztérium szóvivőjének közlése szerint a szovjet légierő egyik gépe a pakisztáni—afganisztáni határ közelében levő Chitral íelett pakisztáni területre repült be. A pakisztáni légierő kétszer is tüzet nyitott a berepülő szovjet repülőgépre, azt azonban találat nem érte. Amikor az esetről Pakisztán elnökének, Mohammad Zia ul-Haq tábornoknak jelentést tettek, az elnök azonnal utasította Pakisztán moszkvai követét, hogy a szovjet kormánynál erélyesen tiltakozzék a pakisztáni felségterület légi úton történt megsértése miatt. A szovjet berepüléssel kapcsolatban a pakisztáni Karachi városába olyan hír érkezett, hogy az afgán kormánycsapatok az előző napon egész nap folyó ütközetet vívtak azokkal a felkelőkkel, akik a pakisztáni határhoz közeleső Kot városát birtokukban tartják. AFGANISZTÁN SEMLEGESSÉGE ELLEN Korábbi híradások szerint Brezhnev I. Leonid szovjet elnök állítólag olyan kijelentéseket tett, amelyekből arra lehetett következtetni, hogy bizonyos feltételekkel a Szovjetunió hajlandó lenne kivonni megszálló csapatait Afganisztánból. Carrington lord brit külügyminiszter * európai külügyminiszterek iavaslatára el is készítette az Afganisztán semlegesség biztosításának tervét. Ezekkel a hírekkel szemben az orosz sajtó, elsősorban a kommunista párt központi bizoltságának lapja, a "Sovietskaya Rossiya” a semlegesség tervét az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok részéről közönséges politikai díszletnek minősíti, amely tulajdonképpen a Nyugat összeesküvését leplezi a "béke ellen és a hidegháború visszahozása érdekében.” Ehhez hozzá kell fűznünk azt a megjegyzést, hogy a szovjet hivatalos álláspontja szerint Afganisztán máris el nem kötelezett (majdnem semleges) ország, amelynek kormánya éppen azért hívta be a szovjet megszálló csapatokat, mert az ország függetlenségét meg akarta védeni a nyugatiak,befolyásától. Meglepő módon Kína sajtója is tiltakozik Afganisztán tüggetlenítése ellen. A pekingi lap hírmagyarázójaBrezhnev nyilatkozatát támadja s azt üres ígéretnek minősíti, amely csak a nyugati hatalmak megtévesztését szolgálja. A TEHERÁN! TUSZZOK Az Egyesült Nemzetek Teheránba kiküldött bizottsága mindenekelőtt a túszokat akarta látni. A kormány ennek lehetőségét kilátásba is helyezte, a követségi épület és benne a túszok őrzői azonban ezt megakadályozták. Bani-Sadr Abolhassan elnök erre Khomeini Ruholla ayatollához fellebbezett, aki végül is a forradalmi kormány javára döntött, megengedte, hogy az Egyesült Nemzetek bizottsága meglátogassa a túszokat. Mielőtt azonban erre sor került volna, újabb fordulat következett be. A túsztartók kijelentették, hogy foglyaikat hajlandók az iráni kormányhatóságok őrizetére bízni. Az amerikai kormány a fordulatot nem a legnagyobb lelkesedéssel fogadta, mert a teheráni épületben őrzött amerikai diplomaták lényegileg továbbra is túszok maradnak. Ghotbzadeh Sadegh iráni külügyminiszter nyilatkozata a forradalmi tanács ülése után erre vonatkozóan semmi kétséget sem hagy hátra. A külügyminiszter ugyanis kijelentette, hogy a túszok kiengedése ellenében továbbra is fenntartják a három alapvető követelményt: 1. annak elismerése, hogy az Egyesült Államok Kormánya beavatkozott Irán ügyeibe, 2. ígéretet arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államok kormánya r y .oben ezt nem teszi, és 3. ígéretet arra is, hogy sem a sah, sem "lopott vagyona" kiadása elé nem gördít akadályodat A BOGOTÁI GERILLÁK Kolombia kormánya folytatja tárgyalásait azokkal a gerillákkal, akik a dominikai követségen 20 követet és több más diplomatát őriznek túszokként. A tárgyalások színhelye a követség épülete elé hajtó trakk, amelyben a kormány megbízottai tartózkodnak s ahová a gerillák képviselői bevonulnak. Á tárgyalások eredményeként a gerillák korábban 19 túszt engedtek szabadon, köztük mind a 15 nőt is. Később az egyik tárgyalás befejezése után, a gerillák hozzájárulásával, újabb 4 személyt, egy orvost és 3 pincért szállítottak el mentőkocsin és katonai gépjárműn. Március 6-án kiengedték Ausztria követét, Selzer Edgárt is, hogy súlyos beteg feleségét Bécsben meglátogathassa. Selzer Bogotából Caracasba repült, ahol Ausztria venezuelai követe várta. A gerillákkal folyó tárgyalásokon a kormányzat megbízottaiban az a vélemény alakult ki, hogy — úgy látszik — a gerillák nem ragaszkodnak az 50 millió dollár váltságdíjhoz, mert csak a 311 politikai fogoly szabadlábra helyezését sürgetik. RHODESIA KOALÍCIÓS KORMÁNYA Rhodesiában brit ellenőrzéssel lefolytak az állítólag szabad választások, amelynek eredményeként a marxista Mugabe pártja 100 országgyűési képviselő megbízásából 57-et szerzett meg a feketéket megillető 80 megbízatásból. Muzorewa T. Abel püspök pártja mindössze 3 helyet tudott magának biztosítani, a többi Nkomo pártjának jutott. Mugabe a választások után 24 órával máris megkedzte koalíciós kormányának megalakítását. Személyesen tárgyalt lan D. Smith volt miniszterelnökkel is, akinek állítólag szintén helyet ajánlott fel kormányában. Muzorewa püspök súlyos vádakat emelt a két gerillavezér pártjának magatartása ellen a választások folyamán; több megfélemlítésre és erőszak alkalmazására is hivatkozott. Soames lord, a brit kormányzó, ennek ellenére Mugabe Robertnek megbízást adott az új kormány megalakítására, amelynek legfőbb feladata az lesz majd, hogy előkészítse Rhodesiának "Zimbabwe” néven független állammá nyilvánítását. A BETOLAKODÓK ELLENÁLLÁSA Amsterdam egyik üresen álló háromemeletes házába engedély nélkül beköltöztek azok a fiatalok, akik a lakáshiány miatt nem tudtak a városban szállást kapni. A rendőrség megkísérelte kilakoltatásukat, szándéka azonban meghiúsult, mert körülbelül 30 betolakodó elbarrikádozta magát. A hét végén ezek támogatói a közeli utcákban táboroztak le s a tüntetés a város más részeiben is elterjedi. A rendőrség nem hagyta a dolgot tovább feilődni. Katonai tankok fedezete alatt mintegy 1000 rendőr vonult fel és megtisztította mind az utcákat, mind az előbb említett épületet a tüntető betolakodóktól. Közben 25 rendőr és becslések szerint legalább 50 tüntető megsérült. Az AP értesülése szerint Amsterdamban valami 6000 úgynevezett betolakodó él, aki Hollandia valamelyik részéből költözött fel a városba, részben tanulmányai folytatása céljából, részben azért, hogy ott munkát kapjon. A legtöbb fiatal ember. Lakást nehéz kapni, mert a városban általános lakáshiány uralkodik s ha akad is kiadó lakás, annak bére havonta 300 dollárig terjed. A tüntetők azt követelték, hogy a hatóságok engedjék meg nekik, hogy a parkokban s üres épületekben üthessék fel tanváikat. IZRAELLEL SZEMBEN Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa március 1-én, foglalt állást abban a kérdésben, jogosult-e Izrael a megszállt arab területeken telepítéseket létesíteni. A biztonsági tanács egyhangúlag kimondta, hogy Izrael az 1967-ben Jordántól elfoglalt területeken, a Jordán-folyó nyugati (jobb) partján és Jeruzsálem arab negyedében nem folytathatja a zsidók letelepítését. A határozathoz az Egyesült Államok követe is hozzájárult szavazatával. Az állásfoglalás Izraelben általános megdöbbenést és felháborodást keltett. Begin miniszterelnök szerint az Egyesült Államok magatartása homlokegyenest ellentétbe került a Camp Davidben kialakult külpolitikai irányával. A knesset (országgyűlés) előtt kijelentette, hogy a határozat Izraelt nem kötelezi, nem is kötelezheti, mert az a telepítési politika, amelyet Izrael a Jordán nyugati partjain és Jeruzsálemben folytatott, élet-halál kérdését jelenti s beszüntetésének követelése nemcsak tisztára a képzelet játéka, hanem — habozás nélkül megállapítható módon — barbár is. A zsidók a szóban forgó területeket 1967-ben foglalták el s azóta a nyugati parton, valamint Gazában, a becslések szerint, 10.000— 20.000 embert telepítettek le. Carter elnök a biztonsági tanács határozatához való hozzájárulást tévesnek minősített» 1 nce külügyminiszter szerint pedig Amerika csupán az ara > földön történő telepítést nem helveselte. TÜNTETÉS JERUZSÁLEMBEN Az izraeli gazdák heves tüntetést rendeztek tiltakozásul, a magas árak ellen, amelyekkel a mezőgazdasági termékek árai nincsenek arányban. A felvonuló tömeg létszámát a rendőrség 10.000- re, a rádió 20.000-re becsülte. A rendőrség csöveken’ át vizet fecskendezett a tömegre, amely menekülése közben döglött csirkéket, paradicsomot és tojást dobált a sisakot és műanyagból készült pajzsot viselő rendőrségre. A tüntetők az országház (knesset) parkírozott kertjébe akartak bejutni, szándékuk azonban meghiúsult, a kerítésein senki sem tudott átjutni. A knesset két őre, egy rendőr és két tüntető megsérült; két tüntetőt letartóztattak. Az izraeli gazdák azzal vádolták Sharon Ariel födlnüvelésügyi minisztert, hogy elhanyagolja a földművelésügy súlyos kezdéseit, műidén erejével csak az arab területek öeteiepitesft 'szorgalmazza, ezért plakátjaikon lemondását követelték. Sharön Ariel a felvonulás idején éppen külföldön tartózkodott. A tüntetők fekete gyászlepellel letakart koporsót vittek magukka, amelyen az a felírás volt olvasható, hogy "éhenhalunk". A kormány röviddel a tüntető felvonulás előtt 15 százalékkal emelte a tej árát, ez azonban a gazdákat nem elégítette ki. VÁLASZ VOINOVICH POLGÁRMESTERNEK Mint ismeretes, Voinovich V. George clevelandi polgármester levelet intézett Carter elnökhöz, amelyben a kettős állampolgárságról intézkedő új szovjet törvénnyel kapcsolatos aggodalmának adott kifejezést; különösképpen kifogásolta, hogy amerikai állampolgárnak 96 dollárt kell fizetnie azért, hogy’ szovjet állampolgárságától, amelyet sohasem kért s amelyre sohasem tartott igényt, mentesüljön. Cafier elnök nevében Watson H. Jack, Jr., a kormányközi ügyek intézője válaszolt Voinovich polgármesternek. Közlése szerint a kettős állampolgárság kérdésének tisztázása céljából mind Washingtonban, mind Moszkvában tárgyalások folynak, amelyek a közeljövőben megoldást eredményeznek. A moszkvai olimpiáról való távolmaradás kérdésében Voinovich polgármester az ország 15 legnagyobb városának polgármesterét levélben arra kérte, hozzák Carter elnök tudomására, hogy a nyári olimpiáról való távolmaradás kérdésében mögötte állnak. A levélre Koch I. Edward New York-i, Schaefer D. William baltimore-i és Feinstein Dianne San Franciscó-i polgármester válaszolt. Mindhárom közölte, hogy Carter elnököt biztosította támogatásáról. A többi válasz valószínűleg azért maradt el, mert időközben a moszkvai olimpia bojkottjának kérdése kedvező megoldást nyert. Itt említjük meg, hogy Voinovich polgármester a nyári olimpia színhelyéül felajánlotta Cleveland városát, mivel a város rendelkezik mindazokkal az adottságokkal, amelyek az olimpiai játékok megrendezéséhez szükségesek. A KATOLIKUS MAGYAR EGYETEMI MOZGALOM KONGRESSZUSA A 22. Magyar Pax Romana kongresszus április 7 és 13 közt a München és Nürnberg közé eső Hirschbergen rendezi meg üléseit, amelyeken Szabó László jezsuita egyetemi tanár, Thoma Andor egyetemi tanár, Szabó Ferenc jezsuita teológus, a vatikáni rádió magyar műsorának vezetője, Mustó István közgazdász-szociológus és Hegyi Márton jezsuita egyetemi tanár tart előadásokat. A megbeszélések anyagának összefoglaló címe: Az ember és világa, felelősségünk a természetért. További tájékoztatást a KMEM főtitkársága ad, amelynek címe: ,,RMFM-Sekretariat, Oberföhringerstrasse 40, D-8000 München 81, West Germany. Ezen a címen lehet jelentkezni is. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 10. SZÁM 1980. MÁRCIUS 15. EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent — Kanadában: 60 cenl
