Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-06-26 / 24. szám

1980. június 26. MAGYAR ÚJSÁG 3. OLDAU Hámory Várnagy Dalma: ( f 4 KOMMENTÁR NÉLKÜL.. <—i Mindennapos történet >—< ' Munkába merülve hasznosítom a csendet. Felriadok. Csengő zúzta össze csendemet. Komolytalan csengetés! O' lyan, mint mikor valaki huncutságból megérinti a nyugal­mat háborító találmány gombját, azután eliramodik, nehogy rajtacsipjék csíny tevő kedvében. Tévedtem! A csengetés megismétlődik. Kinyitom az ajtót, anélkül, hogy szokásom szerint a kukucskát igénybe venném, pedig ez az elmés ta­lálmány már sok kellemetden látogatétél kímélt meg. — Miki! ,—- örvendezek a küszöb túlsó leién ácsorgó bús­kolosszus láttán, akit ugyan Miklósnak hívnak, de örökké vi­dám, mosolygós képéhez, mely harminckét éve ellenére is diákosan friss maradt, hozzáillőbb. Vendégem finoman elhárít útjából, és szó nélkül, mint aki saját otthonába érkezett, bemegy a lakásba. Elképedve követem, a máskor tartózkodóan viselkedő jólnevelt fiatal­embert, aki az asztalra dűlve hangosan felsír. A Iélekmosás legegészségesebb módja: a könnycsator náo kereztül végezhető el tökéletesen. Nem kísérletezem köz­hellyel, poharat szedek elő, várom, hogy feloldja gátlásait. — Kérhetek egy Tempót? szipogja, mikor már saját zsebkendőjébe nem férnek el könnyei. Még használatba sem veszi a szükségelt papírzsebken­dőt, máris mesélni kezd: — adjon tanácsot, mit tegyek? Kétfelé hasítsam magam? Megsemmisülj ek? Tényismeret nélkül mit lehet felelni? Véleményem nél­kül is folytatja. — A feleségem és az anyám! Illetve bocsánat <—>, az édesanyám, én és a szüleim . . . Megborzadtam. Letaglózott. Ha nem ilyen állapotban van, nem engedem, hogy folytassa. Tengernyi esetről hallot­tam, melyek azonos szavakkal lettek bevezetve. Gyakorlati­lag, ksőbb megbánják a panaszkodást. Kellemetlen. Für csán nézhettem rá. TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: AZ ŐSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon so k ha­sonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpró­báltatás után jön még szebb jövendő. v-. Első kötetnek a címe: / A CSALLÓKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00. A második kötet címe: A TÚLSÓ PARTON A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00. A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00. AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában meg­jelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Kárpát Publ. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $ 1.00-t. Név: ............................................................. • • • Utca, házszám: .................................................... Város: ...........i-‘.£................................................ Állam:............................Zip Code:.................. '—1 Bocsásson meg! — kérlelt indokolatlanul, ő sem tud­ta, miért. Scotch Whiskey-t töltöttem. Eredetit. 1 udtam, ez a ked­vence. Eltolta az elébehelyezett poharat, megrázta a fejét, majd hosszú szünet után beszélni kezdett: ■—■ Mennyire> vártam otthonról a szüléimét. Bécsig eléjük mentem, hogy minél előbb együtt lehessünk. Este indultam útnak, hogy a nappali, nagy forgalom miatt el ne késsek. Időre volt szükségem, hogy a hosszú út után kipihenve in­dulhassak vissza, hiszen Erika, a feleségem is annyira ké­zült erre a találkozásra: először került szembe szüleimmel házasságkötésünk óta. A ötétségben előttem kígyózó út úgy tűnt fel, mint vég­telen fonál, melyet lohasem sikerül felgombolyítani, ha mé­gis sikerül, elérem szüléimét, akár a mesében. Az egyedüllét egyhangúsága sem gyermekkori emlékeim felidézése, sem a kocsi rádióján fogott legvadabb zene sem segítettek. Emlé­keim felkorbácsolása még nyugtalanabbá, türelmetlenebbé tett. A műszerfal olyan érzést keltett bennem, mintha gyer­mekkori játékaimat látnám példás rendben. Édesanyámon amilyen pedantériát kívánt tőlem, biztosan megelégedett len­ne velem. Játékaid is pihenni akarnak, de ez csak akkor lehet­séges, Mikiké, ha a helyükre viszed őket. Annak a gyermek­nek vannak rossz,álmai, aki holmijait este rendetlenül hagy­ja! Intett szigorúan, amíg rá nem szoktatott a rendre. Ausztriába érve igyekeztem utamat lerövidíteni, hogy mielőbb a császárvárosba érjek. A rossz utakon kocsimra csapkodó kövek ütésének erejét, indulatos ökölcsapások sú­lyához mértem. Káros, de unaloműző játék volt. Alig dugta ki az orrát a nap, amikor a magyar alföldi tanyaházakra emlékeztető helyen haladtam át. Élveztem, hogy minden külön jelzés nélkül, kedvemhez illő sebességet váltogatva közlekedem. Mint növendékcsikó a karámból ki­szabadulva cikázott előttem a falucskák gyermekserege, biz­tos mozdulattal, a megszokás, birtokában. Elővigyázatossá­gom és jó vezetésem ellenére is két vagy három földi madarat jobblétre szenderítettem, akik ^ kacsa, csirke á Iá Országút kerültek ravatalra, vasárnapi asztal helyett. Végre elérkezett a nagy pillanat, amikor befutott a pesti gyors. Ide-odaszaladgáltam, míg végre rábukkantam szüléim­re, akik a csomaghalmazból ki sem látszottak. Hat bőrönd­del és számtalan szatyorral, boltitasakkal érkeztek. —- Meglepetésnek szánják, hogy végleg kint maradnak? — fogott egyszerre hatalmába egy nyugtalanító gondolat. Két évtized után találkozni, barátokkal is fennkölt pilla­nat, szülőkkel, valami fenséges érzés, mintha mindannyian a túlvilágról kerültünk volna újra össze. Anyám nem uralkodott magán. Idgeneknek is feltűnő teátrális jelenetet rendezett, melyhez kitűnő adottsága volt a múltban is. Akkor mindent felülmúlt. Apám, miután kihámoztam a csomagkazalból, úgy állt előttem, ahogy vártam rá. Szívére ölelt. Szemében jóságos megelégedés sugárzott, ahogy tetőtől-talpig végig mustrált. Eddig anyámat szerettem ragaszkodóbban, hiszen vele sqk,­kal többet volt dolgom. Ebben a pillanatban lettem felnőtt, mert először életemben kritizálni is mertem szüléimét. Apám külsőleg sem változott, még a télikabátja is a hú­­szonnéhány év előtti. Kalapja félrecsapva a fején, lábán az ismert pesti szabású elnyűhetetlen kisipari cipő, a fekete pi­acról. Édesanyám, férje helyett is megöregedett. Szája körül ismeretlen, keserű, az elégedetlenség, boldogtalanság ismert mint sok mai ember arcán. Még hatvan sincs és legalább hetvennek látszik. Haja rosszul festett, bántó tarkaság, fe­lette hozzá nuem illő zínű, borzalmas formájú kalap. Az általam hazaküldött szürke műprémbundához, lötyögős, ol­csó kivitelű vörösesbarna sportnadrágot és rikítósárga — va­donatúj, —• de divatjamúlt fazonú bundacipője éktelenkedik. Isten bűnül ne vegye, úgy nézett ki, mint egy gazdagember földjén hivalkodó madárijesztő. Nyomban elhatároztam, hogy az első teendőm lesz felöltöztetni. Lakásomig a tartós úton anyám vitte a szót. Akárcsak otthon Pesten, apám és én nem igen jutottunk szóhoz. Oda­haza csak észrevettem, most fárasztott. Ö ült a hátam mögött Egészen előrehajtott fejjel vezettem, mert fülemig hajolva kiabált. Talán abban a tudatban volt, hogy a motorzúgástól nem értem, mit mond. Apámmal cinkosan összenéztünk. Boldog voltam, hogy poharam mellé állt. _. Mi újság otthon? — vágtam egy mondat közbe, érzé­keltetve, hogy nekem is lenne beszélni valóm. — Á, semmi! És itt? — kérdezte feleslegesen, mikor raj­tam kívül senkit sem ismert, de otthonról a pletykák javát kitálalta már, a színházi botrányoktól kezdve a sportolók féktelen költekezéséig, csak arról és olyanról nem, amire szomjasan áhítoztam. Mással is így van? Töprengtem. A le­morzsolódott életszemekkel gátlások keletkeznek. ,_, Hozzád beszélek, Miki! Nem hallod? i—* ordított a fülembe, félig felállva. __ Figyelek, mama! De azt meg kell végre tanulnia, hogy a vezetők nem szívesen beszélgetnek és okosabb, ha vezetés közben csendben maradnak és az útra koncentrál nak. Hazudtam! Azon tépelődtem, mi lesz akkor, ha lejár a szabadságom és szüleim egyedül maradnak a feleségemmel, és hármuk kétféle nyelvén hogyan tudnak majd egymással közlekedni? Erika összesen tizenkét magyar szót ismer, ennyi semmire sem elég, legfeljebb köszönésekhez, udvariassági közhelyekre. Szüleim németül talán még ennyit sem tudnak, hiszen az iskolában tanultakat ezen a téren sohasem hasz­nosították. Kicsit engedett zord hangulatom, amikor otthonomba beléptünk. Feleségem lénye, hiszen jól ismeri — akárcsak annak idején mindenkit, őket is elragadta. Láttam! Apám gavalléros elegánciával kezet csókolt asszonyomnak. Bele pirult, hiszen én úgy készítettem elő, hogy Magyarországon a gyermekek csókolnak kezet szüleiknek. Előkészítésemet ve lük kapcsolatban olyan természetesnek találta, akárcsak én a mindennapos sósvízben főtt krumplit, melyet kivétel nél kül minden ételhez felszolgálnak, nyilván kenyér helyett, mely viszont német szokás. Erika a második kézcsókot a kitűnően sikerült fogásokért kapta, melyeket olyan tökéletesen ízesített, akárcsak egy szü­July 4th Fainting by Gabriella F. Koszorús-Varsa The Republican Party We thank Col. Michael de Kovats and all those of Hungarian heritage who made our American Independence possible. letett jó. magyar szakácsnő. Feleségem sugárzott sikere lát­tán, mely után elkezdődött a bőröndök gyomrának feltárása. Még ma sem vagyok képes felfogni, ahogy ömlesztve kerül elém hátrahagyott ingóságán! elemista időszakóm csúzlijától kezdve, cliákkorikörzőm, a divatjamúlt zoknijaiba, melyekből legalább a javítottakat otthon hagyták volna. Meghökkenésemet megpróbáltam a hálaérzet mögé bujtatni, hogy ’hagyatékomat elyen kegyelettel megőrizték olyanbjen értékben, melyet itt még az ócskásnál sem lehetne értékesíte­ni ma, — talán már otthon sem! — Azután felébredtem és kiábrándultam gondolatomból. Miután a szoba a megboldogult gróf Teleki-térré át let alakítva, mama hisztérikusan felsikoltott: A szatyrok?! A szatyorok hol vannak? • w Most jön a hazai! — reménykedtem és .a nyál össze­futott számban még a gondolatára is, ahogy az abált szalon­na íze vésztjoslóan megkísértett. Ebben a pillanatban az ré­gész kacatot odaadtam volna egy szelet paprikás szalonnáért. Vágyam megmaradt gondolatnak. A bébi fejkötőmtől kezdve a második csúzliig, melynek még a gumija is szjét­­málott és mindenhez hozzáragadt, nem került elő egy gramm­nyi hazai sem. Mint aki gombócot nyelt és hátbavágták, ki­buggyant: j — Hát egy kis hazait, elfelejtettek betenni? — Miből, édes Mikikém? Miből? Apádnak a nyugdíjá­ból? Még a WC papírral is takarékoskodni kell! <— sajnál" tatta magát anyám. Áldottam a Teremtőt, hogy Erika még nem tanult meg magyarul, így egyedül szűrtem le véleményemet. Miből vet­tek TV-t? Jégszekrényt? Villanytűzhelyet? ... és sok-sok o­­lyan dolgot, amire én küldtem pénzt, hogy apám szerény nyugdíját havonta feljavítsam és öregségükre ne érezzék hi­ányát semminek. Feleségem krdően vizsgált, megérezte, hogy valami nincsen rendjén. Lenyeltem a békát és vadalma mo­solyig erőszakolva magam, igyekeztem uralkodni a csal ódá­­somoon. .Ilit íJÜj Másnap felöltöztettem szüléimét. A mamának semmi sem tetszett. A papa teljes erejéből takozott a kiadások miatt. Az áruházakban folyton elvesz­tettük az édesanyámat, hol az egyik, hol a másik osztályon. Egyik alkalommal kerestetni kellett az áruház bemondóján keresztül. Ö azzal védekezett, amire egyáltalán nem számí­tottam: Mit gondolsz, Mikiké, csak nem mehetek haza üres kézzel. Nézd ezt a kötött kabátot. Cuki, cuki! ,—- ismételte még egynéhányszor, miközben Erika elé tartotta a kérdéses tárgyat, amely nem is volt olyan cuki . — Niedlich! hagyta jóvá Erika, aki a hangsúlyból rá­talált a helyes válaszra. Csák azt nem tudtam felfogni, hogy a mama miért tölti az időt az öt éves gyermekekre való áru szemlélésével, de ennek is elérkezett a magyarázata. Mi az? — vörösödött el anyám, ami nála. a végig&ér­­tést jelentette. — Talán nem akarja? — Nem akarja? Mit, kinek? Dehogynem! Erika azt mondta, hogy takaros és neki is tetszik. — Az már más! Akkor fizesd ki, fiam, és menjünk gyor­san tovább, mert még rengeteg a vásárolnivalóm. Jaj, pápa, nehogy elfelejtsem. Hol van a lista, amit még odahaza csi­náltam? Mikikém, keresztanyád unokájának is kell valami. Az nincs is a listán. Még a Nyúlné vejének. J udod. a. volt mosónénink leányának a férje. Néha tüzelőt hord fel nekem. Gondolom, néhány pár nylon zokni, meg 2-3 nyakkendő e* lég. Esetleg egy jó nylon ing, mert odahaza még mindig, ke­resik a mosás miatt. Mit gondolsz, papa, hányas nyaka van az Andrásnak? Erre kitörtem. » Folytatjuk Utazási ügyben forduljon Akron EGYETLEN MAGYAR IRODÁJÁHOZ, EUROPEAN IMPORT ÉS TRAVEL SERVICÉHEZ, AHOL MINDEN EGYÉNI, MIND CSOPORTOS UTAK MINDEN FAJTÁJÁBAN VÁLOGATHAT. Rokonok kihozatalát intézzük. IKKA ÉS TUZEX RENDELÉSEKET FELVESZÜNK. Okiratok fordítását és hitelesítését vállaljuk. TULAJDONOS: GAJDÁTSY FERENC NOTARY PUBLIC 1310 Grant Street, Akron, Ohio 44301 Telefon: 773-2284 1980-as TÁRSASUTAZÁSOK New York-Budapest-New York 14-90 napra $ 625.00 * (APEX) Naponta indulhat! Érvényes 1980 augusztus 31-ig. * Legkésőbb 30 nappal indulás előtt meg kell rendelni és kifizetni a jegyet! NYÁRI CSOPORTUTAZÁS: Indulás augusztus 4-én Donó András vezetésével EGYÉNI. ROKONKIHOZATAL BÁRMIKOR. NAGYON ELŐNYÖS ÁRBAN 14-tőI 90 napig Mds irodák által hirdetett összes CHARTER . utazásokra nálunk is jelentkezhet. IKKA, TUZEX ÉS COMTURIST HIVATALOS KÉPVISELŐJE GROGER TRAVEL BUREAU- 251 The Old Arcade - 401 Euclid Ave. Cleveland. Ohio 44114 - (216) 621-6036 Ohio Regist. Travel — 0098

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom