Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-06-12 / 22. szám

1980. JÚNIUS 12. MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖT .DAR vitéz Nagy Lajos: CSAK A FEJÉT, SZÉKELY! ... Fegyvert é vitézt éneklek ... Vergilius , r— Folytatás ^ Ivácsony őrsvezető Komlókét törölgette. Krizbai a fülét va­­kargatta, de az okokat kiváltó tényezezők mindkettőjük szá­mára ismeretlenek voltak. Ki, vagy kik lehetnek a tettesek <-s miért? Bevonultak az őrsye, bogy a szükséges jelentéseket meg­tegyék s utána nekifeküdjenek a furcsa eset felderítésének. Vacsora után Krizbai elment Dirlea bázáboz azzal a céllal, bogy az öreg oláhtól, aki úgy ismerte a batár mindkét olda­lán élőket és azok életkörülményeit, megtudjon a két ,—■ sze­rinte szorosan összefüggő esetről valamit. Domnule Dirleát népi találta otthon. Még tegnap elment valahová, mondták a bázbeliek. Hogy mikor jön haza? ~ azt domnule soha nem mondta meg előre. Lehet holnap, lehet, ma, de lehet az is, hogy hónap , vagy hosszabb idő múlva. Visszatérve az őrsre elmondta az őrsparancsnoknak, hogy semmilyen néven ne­vezendő ünnep nincsen, és az egész népes Dirlea családot ünneplőbe öltözve, felterített asztal mellett találta, sőt ami szómét szúrt neki, hogy a máskor szinte alázatos modoruk helyett úgy válaszoltak kérdéseire, mintha ő nem ni. kir. csendőr, hanem Mitru, a kisbíró lenne. . , Megírták a jelentéseket. Dátum: 1916 augusztus 27. Még b eszéig ettek jó darabig, amikor úgy 10 óra tájban egy-vérző fejű pénzügyőr nyitotta rájuk az őrsiroda ajtaját. Kapkodta a levegőt, ami mutatta, hogy nagyon is igyekezett őkel me. “Uraim, szedjék a sátorfájukat, mert itt az oláh! Fél ótója, hogy rátörtek a laktanyánkra. Társaimat szúronyvég­re kapták. nekem az volt a szerencsém, hogy a kert végében lévő reteráton ültem és így sikerült előlük megugranom. Fu­tás közben nekiment egy fenyőfa tönknek, amit a sötétben ngm látott s attól vérzik a homloka. A megrémült finánc ösz­­siékulcsolta s úgy kérte az őrsvezetőt, hogy íziben indulja­nak, mert az oláhok minden pillanatban itt lehetnek, és ak­­iíőr az Úr Isten irgalmazzön a csendőr uraknak. Kisiettekiaz itjÉvarra, ahová odalátszott az égő pénzügyőri épület rőt fé­rjük. Krizbai kiugrasztotta az ágyukban pihenő öreg népfel­tket. Riadó, riadó! '** ismételte egymásután, de azok csak ek egymásra tágrameredt szemekkel, mint a partra vetett Íak. az első álma után minden ember így van ezzel. Itt az h! Ha nem akarnak fogságba esni, villámgyorsan felsze­­ii és sorakozó az udvaron! Bizalmas iratokat be a kályhá- és rágyújtáilí a tüzet. Még az elvénhedt Rózái mama egy srlíő puliszka és kis zsírzóval és három, aznap sütött cipó-Élejszerelve, sorolt be a népfelkelők mellé. Előkerültek 1- Üny őrsvezető félesége és kislánya is. Krizbai vette át a mandót. Amilyen gyorsan csak bírják, kigyelmetek, mon­­a a népfelkelőknek, be az erdőbe. Ketten elől mennek, tsre töltött fegyverrel,, ketten hátul. Aki lemarad, azt segí- i kell. Csikszentdomonkosig nincsen megállás. Őrsvezető tgggnt kérem, vigyázzon a népre! Én még vagy kicsinység ma­­pof, az Öltig utolérem az őrsvezető úrékat. Elébe megyek jfijrusnya oláhoknak, és Istenemre mondom, hogy ha egy ó-Ífára is, de megállítom őket. Láttam én Szerbiában a komi­­lácsikat tizennégyben. Ök is így csinálták. Közben a járőr- Táját is megpakolta tölténnyel és az alacsony kerítésen ugorva eltűnt á sötétben. Megállt a falu Regát felé eső vé­nél levő temetőnél. Tejfölsűrű völgyi pára ült a Iák tete­­g. Vérvörösen vert át rajta az égő pénzügyőri laktanya ' fénnyé. Úgy nézett ki, mintha a szokásos augusztusi ál­­(rját aludná a falu, ha ugyan volt egy oláh Gylmesbükkön, mát aludná a falu. ha ugyan volt egy oláh Gyimesbükkön, ■felna a fejét. Krizbai az úthoz közeli sírhalom mögött lapui­vá várta a románokat. Kis idő múlva halk neszezést, majd Szerelvény zörgésének zaját hallotta, ég óvatosan hátra tolta Karabélyának biztosító csapját. Minden idegszála pattaná­sig feszült a várakozásban, amikor a ködfüggönyön keresz­tül egy lovas körvonalai bontakoztak ki, a lovastól jobbra és bálra libasorban gyalogosok tartottak a falu bejárata felé. Élőjárőr, állapította meg és hagyta őket tovább vonulni. Kis yártatva újabb lovas és mögötte szabályszerű menetoszlop­ban vonuló egység. A temetőhöz érve valamilyen oknál fog­va a lovas megállt és Ieállott az utána vonuló egység is. Kriz­bai kezdett türelmetlen lenni, A románok túl óvatosan lopa­kodnak előre. Még csak két szakasz, egy félszázad, hol a töb­­j,i? Várt, mint a medvére leső valamelyik fejszés őse. Nem hiába, mert pillanat múlva új lovas jelent meg a ködön át. s utána tömött sorokban menetelő gyalogság. Krizbai arcához Emelte karabélyát. Gélzott és lőtt. A lovas hangos ordítással Jefordult a lováról. Krizbai újból tüzelt, ide-oda ugrálva a ^írhantok között, hogy fegyverének torkolatüzével többed­­magát sejttesse a megbolydul oláhokban. Bent a faluban is .lövések dörrentek. Később tcqdta meg, hogy az egyik bihari jb nagy riasztáskor szalmazsákja alatt felejtette a doliánv­­íizacskóját. Mit ér a pipa, ha nincsen belevaló?! Visszaloholt fáz elhagyott laktanyába, s mikor a dohányzacskójával keze­iben ki akart a kerítésen ugrani, egy öles, magas oláh katona 'ölébe pottyant, aki ott éppen a nagy dolgát végezte, de mi- Te ijedtéből felocsúdott és nadrágját magára kapkodta, a bi­hari-már ákron, bokron túl volt. Az oláh mit tehetett mérgé­ben, a bihari után lövöldözött a sötétben. Elől lövés, hátúi lövés zaja jajgatással fűszerezve r- olyan harci zaj lett, mint­ha valami nagy csata tombolna az augusztusi éjszakába bur­kolt faluban, mert a határsorompó felé visszaözönlő romá­nokat a szemben jövők magyaroknak nézték, s ennek okaként egymást lőtték halomra. 0n Krizbai is jónak látta tovább állni, amíg nem késő, mert ha a románok magukhoz térnek s kezükbe kerül, Isten legyen neki irgalmas. Kis kerülővel a kerteken át elérte a csendőr (laktanyát. Az őrsirodából kihozta a petróleum lámpát. A tartalmát ráöntötte a zsebkendőjére, meggyújtotta és illa­berek, nádak-erek, bevetette magát a búzasűHi fenyvesbe, hogy Ivácsonyékat utolérje. Jó félórai gyors igyekezet után meg is találta őket egy kis tisztáson, ahol a dohányzacskó­jáért majdnem póruljárt bihari beszélte a szükségét végző (Ománnal megesett kalandját. Ivácsony őrsvezető lélrehívta Krizbait. — András fiam, — kezdte mondókáját — 1 udod le azt. hogy őrsünkről való elvonulásra nem kaptunk paran­csot? Olyan ez, mint mikor az őrséget álló katona parancs nélkül elhagyja őrhelyét, ludod te, hogy mi jár ezért? Hadi törvényszék, büntetés, lefokozás, szégyen nemcsak nekünk, hanem a családomnak is! Talán jó lett volna veled mennem oda a temetőbe és elesni, mint vállalni a szégyent, ami reárn vár. Krizbai ott azon a kis tisztáson, ahová még ellátszott í;Z égő őrslaktanya tüzének ténye, összekapta bokáit és minden alázatosan jelentem nélkül a következőket közölte őrspa- I rancsnokával: “Őrsvezető úr, amikor elérjük a legelső csend-1 őr tiszti parancsnokságot, mint foglyot átad azzal, hogy az I őrsvezető úr parancsa ellenére elhagytam őrsállomás helye­met, sőt rábeszéltem beosztottjaimat és a családokat a távo­zásra. így az őrsvezető úr minden felel ősségrevonástól fel lesz mentve, én pedig visszamegyek vagy Galíciába, vagy Doberdóra, de azt hiszem, hogy itt Erdélyben is szükség lesz rám. Most az őrsvezető úr átadja nekem a parancsnok­ságot, én elől megyek, őrsvezető úr hátul vigyáz, hogy le ne maradjon közülünk senki. — Letisztelgett és a pipázgató népfelkelőket oktatta ki miheztartás végett azzal a nyoma­tékkai, hogy aki pedig ellazsálja parancsait, sajátkezűleg húzza fel a legelső juharfára (azon a vidéken juharfa még mutatóban sem volt található). Még visszanéztek az égő lak­tanyájuk felé. Ivácsony Áron őrsvezető úr kezefejével törölte az alápergő könnyeit, s utána bevették magukat az égnek törő hegyek sűrű fenyvesei közé. Jó sokat mentek, amikor) Rozálnéni, az őrsfőzőnő vízeres lábai felmondták a szolga- j latot “Lűjj ék agyon, őrsvezető úr, — rimánkodott a szeren- [ csétlen, —< Lűjjék agyon, mert én csak konc leszek a nyaka-! kon. Meg kellett egy kicsit pihenni. Ivácsony őrsvezető újra azzal állott elő Krizbainak, hogy baj lészen ebből, nagy baj, mivel nem jött parancs az őrs elhagyására, s hátha ,az oláhok csak részegek voltak és azóta már visszatértek a regátjukba. ! Krizbai a vállát vonogatta, majd indulatosan közbeszólt: j Őrsvezető úr, ha a harctereken minden parancsnok pararics­­'ra várna, és nem tudna öntevékeny lenni kritikus helyzetek­ben, Ölel ségének már egyetlen szál katonája sem lenne. Úgy emlékszem, hogy az őrsvezető úr átadta nekem1 a parancs­nokságot, vagy nem? — krdezte hangosan, hogy a népség is megértse. Igenlő válasz után indulást parancsolt. Rózái nénit az elnyűtt vénséget hol az egyik, hol a másik népfelkelő ci­pelte vállán felváltva. Megá Más nélkül, kivéve a párperces fújtatásokat, egész éjjel és másnap mentek, amikor megér­keztek Csíkszentdomonkosra. A községből már az igen öre­geket kivéve, mindenki elmenekült, amikor híről vették a ro­mánok betörését. Itt találkoztak a gyimesbükki pénzügyőrrel, aki még mint egy török turbánt viselte fején Krizbai törül­­j közőjét. Nem hiába mondták a székely gyerekek, hogy fic­­fára, finánc . Úgy vélem, igenest szedte lábait, uraságod, <— köszöntötte Krizbai a birgehúst sütögető pénzügyőrt, aki szí­ves akarattal kínálta meg belőle Krizbaival jött társaságot. Igen rövidke pihenő alatt ették pár falatot, s'indullak tovább. Hegyre fel, hegyről le, bent az erdők sűrűjétől takarva, végig a völgyben, délnek futó Olt folyó mentén, míg végre’napo-í kig tartó kínnal vegyes út után beértek Csíkszeredára. A vá­rosban nyüzsgött a sok-sok közeli, majd távoli vidékekről be­futott menekült. Mindenki pakolt és hosszú szekérsorok in­dultak nyugati irányba.. A K.u.K. katonai parancsnokságok (katonák né lka!) és a m. kir. csendőr szárnyparanosnokság indulásra készen állottak, amikor Krizbai őrsvezető s Ivá­csony őrsparancsnok jelentkeztek KurKélyá századok úrnál. Az oláhok felmondták a semlegességet és hadat üzentek. (Telefonunk nem működik, süket. Úgy vélem, elvágták a Vo- Jnalat. A honvéd hadkiegészítőnél, valamint a közös parancs"-' I nokságon is hasonló a helyzet. Nincs parancs, intézkedés! •Mindenki a saját felelőségére, saját szakállára intézkedik — 1 mondta keserű gúnnyal a százados, majd nevetve folytatta intézkedni, de kivel, vagy kikkel? a szakácsokkal vagy a puccerekkel? Hadra fogható ember, az a tíz, tizenöt csend­őröm, akiknek sikerült, mint maguknak, kijutni a román ha­dak gyűrűjéből. Igaz, hogy volt parancsnokság nem is egy, •de mit értek alakulatok nélkül. Krizbai hallgatta parancs­noka méltatlankodását, s amikor az abbá hagyta sirámait, Krizbaiból is előtört a keserűség: Már izennégy kora tava­szán küldtem jelentést a százados úrnak a románok mester­kedéséről. Bizonyítékokat is mellékeltem. Mit kaptam? Le­­tolásl azzal, hogy baráti, szövetséges állam polgárait nem szabad gyanúsítani, stb. stb. Most aztán kanalazhatjuk a ba­ráti szövetségesünk főzte keserű zupát! Az utcáról behallatszott a megrémült lakosság lármája. Hol a hadseregünk? hol vannak fiaink, a székely bakák? I i­­sza Pistát meg kell nyúzni, hogy védtel énül hagyta Erdélyt! Vilmos császárt segítjük! Gémlábú osztrákokat védik fiaink, nekünk meg az oláhok elől futni kell! ~-Jgen! Éngemet dorongaltak le az urak, —< folytatta Krizbaia százados úr bizonyára kapott a többi határmenti őrsökről is hasonló jelerttéseket? ^ Kaptam nem is egyet, — válaszolt a százados zárnyparancsnok, — de mit tehettem, ha a felsőbb parancsnokságok éngemet is leintettek! A ro­mánok becsaptak bennünket, elárultak, mint történelmük so­rán elárultak mindenkit, ha érdekük úgy kívánta. De és ezt kérem, jegyezze meg emelte fel a hangját, — rendületle nül hiszek abban, hogy az oláh terv nem sikerül, nem lesz győzelmi sétájuk Erdély földjén Fognak ők innen futni úgy, ahogy bocskoros lábuktól kitellik. Nekem még maradnom kell. Négy őrsömről nem tudok, semmi hírem felőlük. Ön menjen, szedjen maga mellé annyi embert, amennyit tud, a városi rendőrökből, fegyörökből ég a karjukat mozgatni tudó polgári lakosságból s kísérjék hátra a menekülő csoportokat, nehogy az oláhok megtámadják őket. Üttalan erdőségeken, hegyeken, völgyeken tudtak halad­ni, mert a nyugat felé vezető úttesteken a dicsőséges román hadsereg özönlött befelé Erdélybe. Nappalokat éjjelek váltot­ták. Az éjjelek kezdtek hűvösek lenni. A gyermekek sírtak, az asszony nép fázott, de nem volt megállás. Székelyudvarhely előtt kapták a hírt, hogy azokat a szeredaiakat. akik szeke­rekkel menekültek az utakon, beérte az oláh, és valamennyi­­üket visszakisérték Szeredára, persze gyalogosan, mert lo­vaikat s marháikat elvették tőlük. Egyik erdei tisztáson pihe­nő honvédszázadra bukkantak. Nem közösek, hanem a mis­kolci 10-es honvédek, akiket a hadvezetőség az olasz front­ra szánt, és ezt megelőzően magashegyi harcokra való kikép­zésen voltak. Hetek óta kint táboroztak a hegyek között s így az oláh árulásról Krizbaiéktól szereztek tudomást. Parancs­nokuk, egy idősebb-százados, riasztotta a fenyők alatt elpi­­hefít népét. Látta a menekülőkkel jött öreg népfelkelőket, a­­kik bizony már egy falusi harangozóval sem tudtak volna dűlőre menni. Századával átvette a menekülő polgári népség védelmét, elindította őket, hogy valahogyan valahol átver­gődjenek aNagy Küküllőn Dicsőszentmárton irányába men­ve találkozhassanak a kolozsvári kik épzés alatt álló zászló­aljjal. A csoport indulása előtt Krizbai odaállt őrsparancs­noka, Ivácsony Áron elé s a következőket jelentette: — Őrs­vezető úrk énrám itt már tovább szükség nincsen, visszame­gyek Szereda felé. Százados urunk ott maradt, lehet, hogy útban találom, de az is lehet, hogy elnyomta az oláh. Még a sírban sem lenne nyugtom, hogy elöljáró parancsnokomat magára hagytam! Őrsvezető úr, vigyázzon a családjára, az öreg szülére, Zsuzsi nénire és mindenkire. —< Összecsapta a bokáját. Keze tisztelgésre lendült s mire az őrsparancsnoka magához tért volna meglepetéséből Krizbait elnyelte a feny­ves szinte áthatolhatatlan sűrűje. Sokat nem spekulá Ihatott, mert a századparancsnok indulást rendelt el es Ivácsony őrs­parancsnokot bízta meg az előlhaladó élzakasz parancsnok­ságával. Krizbai pedig ment vissza napkelet felé, hogy valami módon hírt szerezzen a Szeredén maradt parancsnokáról. Néha-néha megállt, és letekintett a völgyi vonulatokra, látta a kicsinyke batyuval hátukon menekü, akik messze elkerülték a román hadsereg által ellepett minden rendű utakat. Öklé­vel belefenyegetett a nagy mindenségbe. Te nagy Úristen! törtek elő panaszszavai Te nagy Úristen! Ezer év óta ezt csinálja a székely fajtám! Hol a rátörő idegen ellenség, fiol saját urai elől, de mindig menekülnie kell! Hirtelen va­lahogyan, maga sem tudta, miként jutott eszébe a régesrégen hallott kicsinyke dalocska: Szegény székely nép, Agárhová Iép, akármerre jár /—< Az itala könny, a kenyere sár ... — Folytatjuk ——— NEM ELÉG Jancsika! Gyere ide és adj egy puszit a nagyma­mának! Nem jövök! — mondja a kicsi durcásan. Adok egy niklit... r— Nem elég, nagymama! Az anyu egy dime-ot ad azért, hogy beveszem a csukamáj-olajat.. . FIZETÉSJAVITÁS MAGAS ÁR Palika papája hazajön munkájából és az ajtóban egy felírást talál: “Kutya eladó ,-i egy centért.” Az apa azt mondja a gyereknek, hogy ez nagyon ala­csony ár, szinte nevetséges. A gyerek komoly arccal hall­gatja, nem szól egy szót sem. Másnap újabb felírást talál az ajtón; “Kutya eladó tízezer dollárért.” ... .Ml , ; Az apa, mosolyogva megy be és azt mondja a gye­reknek: Hogy képzeled, hogy ilyen árat elérhetsz a ku­tyádért? Erre a kisfiú széles mosollyal válaszol: Máris elértem a kért árat, csak még nem tettem el ja felírást. Ugyanis már eladtam a kutyát tízezerért és meg­vettem a vevőnek két kiscicáját darabonként ötezerért... TAKARÉKOSSÁG A bábszínház művészei indiai vendégjátékukról tértek vissza. Sok él ményük volt, amelyeket szívesen meséltek el. Persze, tudjuk, hogy az indusok szegények és takarékosak. Tőlük hallottuk, hogy látták a világ legtakarékosabb fakir­­ját, aki egyetlen szögön ült és az is elég volt neki. .. BÓK Nem látszott Balogné boldognak, amikor mondtam neki, hogy egy nappal sem látszik idősebbnek, mint a leá­nya? Nem tudom! Ugyanis azt figyeltem meg, hogy a leánya milyen grimaszt csinált... AZ OK Középkorú férfi keresi fel az ismert pszichiátert: »— Doktor úr, azért jöttem, mert a képeslapokban meg­jelenő meztelen fotók engem nagyon felidegesítenek! Miért? Annyira szégyenlős? <— Nem, kérem! De női ruhaüzletem van! VERSENY Vecsera úr meglehetősen berúgva ér haza- Az asszony haragosan fogadja, mire ő csittítva dadogja: Drágám! Ne haragudj reám! Égy kis versenyivást rendeztünk az öreg fiúkkal. —< No! És ki volt a második? Mert érzem rajtad, hogy te csak első lehettél. ALVILÁG Johnnyt, a híres betörőt felkeresi barátja Tommy és azt mondja: — Légy szíves, adj kölcsön ezer dollárt! Na, s mikor adod vissza? Este, ha a bank bezárt. .. FŐNÖKÖK Az orvosok túlnyomó része azt tartja, hogy az embe­reknek 65 éves koron túl is még dolgozniok kellene; a főnö­kök azonban azt gondolják, hogy nem ártana, ha 65-ön alúl is dolgoznának! TÉVEDÉS A fiatal mama megfürdeti két kis iker fiát, azután le­fekteti őket. Az egyik gyermek nevetni kezd. —' Miért nevetsz, kisfiám? w kérdi a mama. — Azért, mert Gyuszit kétszer fürdetted meg! HÍRNÉV átka Ausztriában könyv jelent meg a labdarúgó VB múlt­járól. Hogy a könyv kapós legyen, a válogatott tagjai vál­lalták, hogy szerény díjazás ellenéb en, mind az ötvenezer példányt sajátkezűleg aláírják. Egy napon, Roland Hatten­­berger játékos felkötött karral jelent meg az edzésen. i—' Emelni sem bírom a karomat, mondta. ,—■ Fizet­hettek volna valami külön prémiumot, ha már ilyen hosszú névvel vert meg a jó Isteni Egy párizsi cég titkárnője mondja a főnökének: Már legfőbb ideje, hogy megadja nekem a kért fi­zetésjavítást. Én valóban nem akarom magát zsarolni, de ha nem kapom meg a javítást, akkor megírom az emlékira- , taimat! ,■ MÁR EMBER Két barát találkozik. Rég nem láttalak! mondja az egyik. *-• Hogy vagy? — Óh! Köszönöm! szól a másik. i— Nagyon jól va­gyok. Amióta megismerkedtem azzal az angyali Gizikével, azóta egész más ember vagyok. Más embernek érzem ma- " gam ... — Hát anyira komoly már az ügy? Másról van szó! Ugyanis álnéven mutatkoztam be neki... FENYEGETÉS Makai Emil, a századforduló bohém természetű költő­je, gyakran maradt adós háziasszonyának a lakbérrel. Egy ilyen alkalommal így csitotta a haragos asszonyságot: i— Meglátja, asszonyom, hogy milyen büszke lesz, ha néhány év múlva megállnak majd a kapuban és azt suttog­ják: itt lakott a nagy költő! Az asszonyt ez nem hatotta meg, hanem csak ridegen felelt: i—< Ha ma estig nem fizet lakbért, már holnap suttog­nak majd az emberek! FIGYELEM Egy szicíliai városka vendéglőjének kirakatában egy pohár víz és egy mikroszkóp áll. Mellette a következő fel­írat:- Figyelem! Mielőtt meginnál egy pohár vizet, vizsgáld meg jól a mikroszkópon át! Ha nem tetszik a víz összetétele, akkor térj be hozzánk egy pohár jó borra!” ALTATÓ DAL b • - ->T ’r "•> ' i A kis Zsuzsika a nagymamánál alszik;, mert a > szülők színházba mentek és őt ide hpziák. A vacsora után a nagy­mama beviszi a kisleányt ágyába és halkan; dúdolni kezd egy altató nótát. A gyermek csak hallgatja, azután meg­szólal: , “Nagyikám! Meddig fogsz még dalolni? Jobb lenne, ha hagynál aludni! SZOKÁS Azelőtt az vplt a kórházakban a szokás, hogy ha egy beteg megérkezett, megnézték a pulzusát. Most nem a pulzust, hanem a biztosítás számát nésfik.., TÍFUSZ Egy, protestáns lelkészt késő éjjel felvernek álmáhói és Térik, látogasson meg egy súlyos beteget. A lelkész, aki más vallás papja, azt kérdezi: — Miért én menjek ki a beteghez? Miért nem küldik ki a saját felekezetű lelkészét? Azért, szólt a válasz, mert az embernek tí­fusza van és nem tehettük ki a saját lelkészünket ilyen ra­gálynak ... ÖRÖM A vasárnapi iskola tanítója megkisérli, hogy a gyere­keket rávezesse a hallel úja szó jelentőségére. Ezért azt kér­dezi: ~Mi az a szó, ami a templomban az öröm kifejezését jelenti? \ Az egyik gyerek felel: —• Bingó! FÜLEK Franscisque Sarcey párizsi színi kritikusnak szoktala­­nul nagy füle volt. Egy tapintatlan alak egyszer szamárfület mutatott háta mögött, de ő észrevette és így szólt: i— Igaza van, uram, nekem túl nagy füleim vannak, de engedje meg, hogy megmondjam: Önnek túl kicsi füle van egy szamár részére ... } PÁLYA ( Két apa találkozik. Az egyik azt mondja: ■— Hallom, hogy a fiad fogorvosi pályára ment. Hiszen eredetileg az volt a célod, hogy fülorvosnak taníttatod ki. <— Az igaz! De később beláttam, hogy jobb ha fogorvos lesz. Végülis az embernek csak két füle, de harminckét foga van! ( FENN IS Egy pilóta meghívja barátját, aki még soha repülőgép­ben nem ült, jöjjön vele egy kis repülésre. A barát szívesen elfogadta a meghívást. A tréfás pilóta különféle légi buk­fenceket, hajmeresztő mutatványokat végzett a levegőben és a szegény társa nem merte a száját kinyitni egész idő alatt. Amikor végre újra földet értek és ő szédülten kitámoly­­gott a gépből, a pilóta azt mondja: Képzelem, mialatt fenn jártunk, az emberek fele itt lenn azt képzelte, hogy ilyen mutatványok után okvetlenül lezuhanunk... Végre megszólalt a társa is: — Az emberek fele nemcsak a földön képzelte ezt, ha­nem fenn is ... FÉLTÉKENYSÉG A fiatal asszony nagyon féltékeny a férjére. Amikor egy téli estén a férj kiviszi sétálni a kutyust és elmarad más­fél óra hosszat, az asszony lehajol az állathoz és rqegsimo­­gatja, azután villámló szemekkel áll fel és azt kiabálja: h Te, ez a kutya nem is hideg! Hol jártál vele? HATÁSOS HIRDETÉS Levél a szerkesztőhöz: “Múlt csütörtökön elvesztettem arany órámat, ami ne­kem nagyon értékes. Azonnal hirdetést tettem az önök új­ságjába és vártam. Tegnap, amikor hazamentem, megtalál­tam az órát egy másik öltönyöm zsebében. Önöknek nagy­szerű lapjuk van!”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom