Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-06-05 / 21. szám

EGYIPTOMBAN OSZTATLANUL A versaillesi Trianon palotában 1920 június 4-én kény­­szerűségből aláírt békeparancs, amely Macartney angol tör­ténetíró megállapítása szerint a történelmi Magyarország ha­lotti bizonyítványát állította ki, 60 év távlatából is szégyent, gyalázatot és gyászt jelent; és változatlanul azt a jogos kö­vetelést váltja ki belőlünk, amelyet apáink és nagyapáink annak idején két szóban sűrítettek össze: Igazságot Ma­gyarországnak! A történelem ítélőszékének döntése alapján azonban ma már elmondhatjuk, bogy a szégyen és a gyalázat nem a mi­enk. Nekünk csak a gyász maradt minden sajgó fájdalmával A szégyen kétségtelenül azokra száll, akik akár tudat­lanságból, akár önzésből vagy rövidlátásból éppen azt a kö­zép-európai erőt semmisítették meg, amely évszázadokon ke­resztül védte, oltalmazta őket a keletről folytonosan fenye­gető végső pusztulás veszélyével szemben. A gyalázat viszont azoké, akik a Kárpátok medencéjé­ben, mint földönfutóvá lett üldözöttek, biztos menedéket kap­tak annak a magyarságnak jóvoltából, amelyiknek ezért rút hálátlansággal és gálád hűtlenséggel fizettek, amikor a leg­szebb országot, Petőfi Sándor szavaival Isten kalapjának gyönyörű bokrétáját gonoszul darabokra tépték. A magyar gyász továbbra is azokat a területeket siratja, amelyeket a trianoni békeparancs elcsatolt Magyarországtól, holott azok több mint ezer év óta hozzá tartoztak, s a francia Reclus felismerése szerint nemcsak Európa, de az egész vi­lág legtökéletesebb begy- s vízrajzi egységének szerves ré­szei. A történelmi Magyarország eredeti határait nem gyarló emberek húzták meg, hanem Isten alakította ki örök érvényű teremtő művével. A magyar gyász 60 éven át sem enyhült, mert a trianoni békeparancs embertelen rendelkezései a Kárpát-medencében több mint ezer évvel ezelőtt véglegesen letelepedett magyar fajtának egységes tömbjéről erőszakkal téptzk le vérbeli és lelki közösséget alkotó, szervesen összefüggő, nagy töme­geket. A korszerű oknyomozó magyar történetírás joggal keresi a gyász bekövetkezésének valódi okát a török hatalommal ví­vott évszázados küzdelem tengernyi vérontásában, a termé­szetes népszaporodás csökkenő irányzatában, az egykézés nemzetpusztító és a magzatelhajtás népírtó bűnében, gazda sági és társadalmi adottságokban. Az ilyen irányú kutatá­sok eredményeire azonban nyugodtan válaszolhatunk Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér szavaival: Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. Indokoltan hivatkozhatunk nemzeti kisebbségeink élsza­kadási törekvéseire, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyarságnak, — mint Miskolczy Gyulá helyesen hangsú­lyozza, — nem lehet,, szemrehányást tenni azért, mert védel­mezte azt az államot, amelyet ő alkotott, ő védelmezett, s a­­melynek területéből 1868-ban, a magyar-horvát kiegyezéskor a horvátok javára önként mondott le jelentős részekről. Ugyancsak Miskolczy Gyula mutatott rá, hogy a tria­­noi békeparansot közvetlenül megelőző egész korszak bizo­nyos őszinteség hiányban szenvedett. A szabadelvűség ural­kodott a Ielkeken. Mindenki azt hitte, hogy a szabadság, e­­gyenlőség és testvériség alaptételei testet öltöttek a magyar életben; csak éppen arról feledkezett meg, hogy a legőszin­tébb szabadelvűség is igazságtalan, mert a nemzet, a fajta érdeke gyakran összeütközésbe kerülhet a szabadelvűség a- Iapelvével. A felismerésnek ez a hiánya tette lehetővé egy­részt a nemzetiségek túlzó követeléseit és alaptalan vádasko­dásait, másrészt az igénytelenebb idegen elemek beáramlá­sa elől kisodródó magyar milliók éppen száz évvel ezelőtt kezdődő tömeges kivándorlását. A szabadelvűség folyománya volt az is, hogy a trianoni békeparancsot közvetlenül megelőző 40 esztendőn át a ma­gyar sajtó és irodalom a lélek .és a vallás gúnyolódásától visszhangzott; földi létünk számadásából Istenhez való vi­szonyunk mindinkább kimaradt. Szekfű Gyula szerint egye­dül I isza István államférfiúi működésének köszönhettük, hogy az első világháborút még államban éltük, nem pedig magával tehetetlen anarchicus masszában, amelyből minden sakál bántatlanul kiharaphatta volna a maga részét , mint a­­hogy később, a trianoni békeparancs jogán tehette. Az első bolsevizmus szégyenét, történetünk örök mély­pontját, amely ellen a nemzet már védekezni nem tudott, Szekfű meglátása szerint a társadalom tehetetlensége hozta reánk. A benne rejlő közép-európai veszélyt aztán á nagy­hatalmak az ezeréves Magyarország esztelen feldarabolásá­val igyekeztek csökkenteni. Csak az isteni Gondviselésnek tulajdonítható, hogy a lengyel Pilsudski győzelme gátat ve­tett az orosz bolsevizmus előretörésének, Horthy Miklós nem­zeti hadserege pedig az ország teljes román megszállásának. A trianoni végzet bekövetkezése nem volt elhárítható. Ránk borult a felleg, T avaszi rügyeknek Lehullott a virága, Erdők elhervadtak. Madarak itthagytak, Elmentek a vilá gba. Elmentek a világba. CiyuJa diák, a költő ajkán tovább szól az ének: Bárhogy lesz sorsunk, Akármeddig hordunk Verítékes keresztfát: Idők fordulását, V SADAT ÉLETE VÉGÉIG ELNÖK MARAD Egyiptomban a népszavazás óriási többséggel bizalmat nyilvánított Sadat Anwar elnöknek s lehetővé tette számára, hogy élete végéig az elnöki székben maradhasson. Az alkot­mány további módosítása kimondta, bogy a törvényhozás legfőbb forrása az izlám jog lesz. Ezt a mohamedán funda­­mentálisták szorgalmazták, akik izlám kormányzat rendsze­resítésére törekedtek, szándékukat azonban Egyiptom 6 mil­lió kopt keresztény vallású lakossága ellenezte. A több párt rendszere továbbra is megmarad. A módosítás lehetővé teszi elnök tanácsadó testület alakítását, a sajtót pedig független ségének biztosításával mintegy kormányzati tulajdonba en­gedi venni. Ismail Nabawi belügyminiszter közlése szerint az alkot­mánymódosítást a szavazók 98.96 %-a, vagyis 10.5 millió egyiptomi fogadta el. Nemmel mindössze 108,657 választó szavazott. "AMERIKA BŰNEI" Bani-Sadr iráni elnök “Amerika bűnei -nek megállapí­tására külön konferenciát hívott össze, amely június 2-án kezdődött. Erre repült Londonon át T eheránba Clark Ram­sey vezetésével önmegbízás alapján az elnöki tilalommal dacoló amerikai küldöttség is. Ä konferencián a Wash­ington Post értesülése szerint a harmadik világ és a liberális mozgalmak képviseletében körülbelül 400-an vesznek részt, a részletes névsort azonban az iráni hatóságok nem közöl­ték. A konferenciára meghívást kaptak a minap összeült i­­ráni országgyűlésnek (majlis) tagjai is, akik az irániak elgon­dolása szerint hivatottak lesznek majd’, hogy a túszok kérdé­sében a végleges döntést meghozzák. Meghívásuk azért tör­tént, hogy Amerika Irán ellen elkövetett bűnei és az E- gyesült Államok 17 éven át foganatosított ‘beavatkozása tekintetében tájékozódhassanak. Közvetlenül a konferencia előtt az Amei ika-ellenes izga tás kissé enyhült. Május 50-án este például az imára össze­gyűlt tömegek nem használták az utóbbi időben általánossá vált kifakadásokat Amerika, a nagy sátán, vagy Carter, az ördög ellen s a teheráni amerikai követséget sem emle­gették, mint a kémek fészké -t. Az új országgyűlés meg­nyitó beszédeiben sem emlegették a túszokat. Minden jel ar­ra mutat, hogy az irániak figyelme a belügyek felé fordult, amelyek az infláció, munkanélküliség, a közbiztonság hiánya * I * * * S A tél elmúlását Földön nem gátolhatják, Földön nem gátolhatják. hebegek elmennek, Madarak megjönnek, , Sóhajunk is elapad. Új napok vidítják Boldogságos útját Hittel hívő magyarnak, Hittel hívő magyarnak! A 60. évfordulón jogos a kérdés: mikor és hogyan? I eleki Pál szerint a magyar évszázadokban, sőt évezre­dekben gondolkozik. Szemlélete szédítő szakadékokat hidal át, ellentétes világnézeteket kapcsol össze és folyton maga­sabb, tisztultabb eszmék világa felé halad. A történész Ka­rácsony Sándor szerint a magyar “a végtelenség és örök­kévalóság csodaképpen élő lelke. Már sokszor elpusztulha­tott volna a kimért tér és kimért idő oki, okozati viszonyában. Nincs (is) annak okos magyarázata, miért maradt meg még­is. Csoda ez. És ez a csoda tovább élteti új, meg új évezre­deken keresztül. . . Csoda lesz, ha fel nem őrlődik, de ez a csoda megtörténik, mint ahogy a múltban már annyiszor megtörtént. Voltunk Európa keletén a bástya, Földünk török-, tatárvész dúlta-járta, S hogy jött Mohács és elbukott a nemzet, Császári hóhér font nyakára hurkot; De Anteusként mindig talpra ugrott, És szent jogáért új csatákba kezdett. Szén Golgotákról szól a hősi ének: Pozsony, Eperjes, Kassa. Mennyi oltár! Arad porából vérrózsák fakadnak. S te, kincses Erdély, mily szent akaratnak, Merész álmoknak hordozója voltál! Hisz lelke van e föld minden rögének! És ez a lélek: a végtelenség s örökkévalóság csodakép­pen élő magyar lelke, amely ott lebeg a Kárpát-medence pá­ratlan hegy- és Vízrajzi egysége felett oszthatatlanul; és nyugtalanul keresi az igazságot. Hazánkat feloszthatták, fajtánkat idegen rabságba vethették, de ősi földünk lelke — osztatlanul — a miénk lesz . Magyar, legyen hited és lészen országod, Minden nemzetei: közt az első, az áldott, Isten amit neked címeredbe vágott . Somogyi Ferenc dr. és a kurdok függetlenségi törekvései kapcsán okoznak egyre komolyabb nehézségeket. A konferenciát három egész napra tervezték. TIZEN IRÁNBA REPÜLTEK Carter elnök határozott tilalma és az igazságügyminisz­térium külön figyelmeztetése dacára tíz amerikai New York­ból Londonba, onnan pedig Teheránba repült, hogy részt vegyen azon a nemzetközi konferencián, amelyen Irán pana­szait beszélik meg három napon keresztü . A panaszok ter­mészetesen az Egyesült Államok ellen szólnak. A konferen­cia három különleges célja közül az első az iráni forradalom jellegének, Khomeini Ruhollah ayatollah hatalomra jutásá­nak, majd az amerikai túszok őrizetbe vételének magya­rázata , a második az Irán belügyeibe történt koré bbi (k ül­­földi) beavatkozás tényén ek megállapítása, a harmadik pe­dig az április 24-én meghiúsult kimenekítési kísérlettel kap­csolatos események tüzetes megvizsgálása. A konferenciára tíz amerikai a saját elhatározásából kül­döttségként utazott el. A Carter-kormány tehetetlenségének újabb bizonyítéka, hogy a küldött távozását az országból megakadályozni nem tudta, megelégedett azzal, hogy az i­­gazságügyminisztérium útján, a küldöttségé tagok -at nyo­matékosan figyelmeztette, ha mégis csak elutaznak Iránba, 10 évre szóló börtönbüntetéssel és 50.000 $-is terjedő pénz­bírsággal sújthatok. A figyelmeztetés következteben a kül­döttség” elutazása két nappal később történt meg. mint ere­detileg tervezték, öten pedig el sem indultak. Az utóbbiak közt foglalt helyet Falk Richard princetoni professzor is. A- zok. akik az elnöki tilalom és az igazságügyminisztériumi fi­gyelmeztetés ellenére elutaztak, a következők: Clark Ram­sey, az Egyesült Államok volt igazságügyminisztere (attor­ney general-ja), Camp Key, a Women s International Lea­gue for Peace and Freedom nemzetközi elnöke, Wald Ge­orge Nobel-díjas tudós, Washington Paul philadelphiai e­­piszkopális lelkész, Weingíass Leonard ügyvéd Los Ange­lesből, Walsh John, a Princeton egyetem protestáns káplán­ja, Kimball Charles baptista lelkész (aki karácsonykor meg­­látdgatta a túszokat VValsh-sal együtt), Hinncls Lenox,, a Rütgers egyetem jogtanára; Derrase John önálló újságíró és Anderson Mary, az "American Friends Service Committee képviselojeí • Ul G >(1 : ».rniOVÉfv* >||híi; j! N,, • < ‘ 5 j j j U, HAT HAJÓ ELHAGYTA AZ INDIAI-ÓCEÁNT Június 1-én az Egyesült Államok haditengerészetének 6 hajója távozott az Indiai-óceán vizeiről. A hajók 2 és ‘/a hó­­napig' tartózkodtak a Perzsa-öböl közelében, hogy bármilyen szovjet beavatkozási kísérlettel szemben kéznél legyenek. A Pentagon közleménye arról nem tesz említést, hogy a hajók utánpótlására vonatkozóan történt-e intézkedés, vagy sem. A visszarendelt haditengerészeti egység, amelynek a két és fél hónap legnagyobb részét az Arabriengeren töltötte, 4 partraszállás végrehajtására alkalmas hajóból, egy cirkáló­ból és egy kisérő hajóból (fregattból) állt. A hajók fedélze­tén 1800 tengerészeti gyalogos tartózkodott. Az egység végső célját a Pentagon közleménye nem árulta el. Első állomása az ausztráliai Perth kikötője. Az egység eredetileg a kalifor­niai San Diegoból indult útra, a tengerészeti gyalogságot pe­dig Hawaiiban vette fel. Az Indiai-óceán, Arab-tenger és Perzsa-öböl környékén mintegy 2 I amerikai hadihajó maradt vissza. Ezek közül 2 nagy repülőgépszállító anyahajó körülbelül 1 50 hadi repü­lőgéppel. Az orosz haditengerészet ugyanezen a környéken 50 hadihajót tart készültségben, tehát 9-cel többet, mint az amerikai, amely a repülőgépek bevetésének lehetősegével mégis fölényben van. CARTER EURÓPÁBA KÉSZÜL A hó második felében Carter elnök eürópai körútra in­dul. A terv szerint június 19-től 21-ig Rómában tartózkodik, ahol távozása előtt látogatást tesz II János Pál pápánál is. A következő két napon hét ország csúcstalálkozóján vesz részt Velencében, ahonnan további két napra Jugoszláviába utazik. Onnan Spanyolországba megy június 25 és 26-án, ahonnan 26-án Portugáliába látogat. A Velencében össze­ülő hatodik közgazdasági csúcstalálkozón Kanada, Német­ország, Franciaország, Nagybritannia, Olaszország es Japán vezetőin kívül az európai közösség bizottmányi elnöke is megjelenik. GYILKOSSÁG MILÁNÓBAN A milánói “Corriere Della Sera’ című lap belső mun­katársát. a 55 éves Tobagi Waltert lakása közelében a gya­logjárón rá várakozó ismeretlen tettes egész közelről hátba s nyakba lőtte. A lap szerkesztőségével később névtelen hívó közölte, hogy a gyilkosságot a Vörös Brigád követte el. T o­bagi a liberális Bocca Giorgioval együtt nemrég könyvet írt a politikai terrorizmus lélektanáról. Nem egészen egy hóna­pon belül.Milánóban mór a második merénylet ez, amelyet újságíró cilen'követtek el. Május 7-én Passalacqua Guiddo­­ra, a “La RepubJica ’ tudósítójára vártak lakása közelében, hogy lábába lőjjenek. Akkor a névtelen telefonáló nemcsak azt közölte a lap szerkesztőségével, hogy a merénylet a Vö­rös Brigád műve volt, hanem azt is, hogy ezentúl a V ötös Brigád egyik fő célja az olasz sajtó lesz. A most meggyilkolt Tobagi is a korábban megsebesített Passalacqa is a politi­kai terrorizmus szakértője volt. A milánói gyilkossággal egy időben Rómában, a Porta Pia közelében levő Julius Caesar középiskola előtt őrszolgá­latot teljesítő három rendőrt támadtak meg. Az egyik rendőr meghalt, a másik kettő megsebesült. A tettesek állítólag fa­siszta terroristák voltak. A középiskolába a felsőbb középosz­tály tagjai közé tartozók gyermekei járnak. A PÁPA PÁRIZSBAN II János Pál pápa a párizsi “Le Bourget’ repülőtéren, ahol 1927-ben Lindbergh az óceán átrepülése után leszállt, közel félmillió ember előtt szabadtéri szentmisét mutatott be. A repülőtér másik történeti nevezetessége, hogy 1870-ben a franciák annak helyén vívták rheg csatájukat a poroszokkal. Sokan már előző este a repülőtérre vonultak s az éjszakát sátrakban töltötték el. hegy helyet biztosítsanak maguknak, a rossz időjárás azonban igen sok embert visszatartott a sze­mélyes megjelenéstől. Reggel 9 óra tájban mégis körülbelül 500.000 ember volt együtt. Ez a szám a már kint levőkkel és a később érkezőkkel majdnem 500.000 főre növekedett. A szentatya szentbeszédében külön megemlékezett lengyel­­országi látogatásának első évfordulójáról s az Európában június 1-re eső anyák napjának jelentőségéről, valamint az édesanyák döntő fontosskgú szerepéről. A továbbiakban ar­ra a veszélyre mutatott rá. amelyet a technológia rohamos fejlődése rejt magában az emberiség hitével szemben. Az ember ugyanis erejének mérhetetlen fokozása közben egy­re jobban és jobban eltávolodik az örökkévaló bölcsességtől s mindig kevesebb és kevesebb uralommal rendelkezik ön maga felett. A szentmise után a szentatya a Párizs egyik külvárosá­ban levő papnevelő intézetben találkozott a francia püspö­kökkel, , kikhez saját nyelvükön intézett beszédet, f it is hang­súlyozta, hogy az elválás, születésszabályozás és papi nőt­len ég .kérdésében az r " ház álláspontja változatlant Nyi ­latkozatából az is világosán kitűnik, hogy mind a inmadiság. mind a túlzó újítás híveit egyaránt hibáztatja és a második vatikáni zsinat intézkedéseinek végrehajtásához ragaszkodik. A HÁGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG DÖNTÉSE Dl.- <Vl , 1 - I'-''- { I. ríl»l! ii Í.j - / 1 A teheráni túszok őrizetben tartásának 204. napján a brit Sir Waldock Hup hrey elnökletével összeült legfőbb vi­lágbíróság végre meghozta ítéletét, amely megállapította, hogy 1. Irán megsértette az Egyesült Államokkal szemben fennálló kötelezettségeit, 2. Irán azonnal köteles a túszokat elengedni és azok biz­tonságáról gondoskodni. 5. a követség minden tulajdonát haladéktalanul vissza kell adni az Egyesült Államok hatóságainak, 4. az Egyesült Államok diplomáciai és konzuli karának tagjai a bírósági eljárás semmiféle formájának alá nem vet­hetők, 5. Irán fennálló kötelezettségei alapján kártérítéssel tar­tozik az Egyesült Államoknak; 6. a kártérítésre vonatkozóan a bíróság a két ország közt létesülő kölcsönös megegyezés kizárásával dönt. Az amerikai külügyminisztérium ezt az ítéletet kitűnő­nek minősítette, Adebili Moussavi ayatollah, Irán főügyé­sze azonban céltalannak mondta, mivel a bírósági tárgyalá­son csak az egyik fél (Amerika) volt jelen. Az Egyesült Államok kormánya az í télét alapján újból az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsához kíván fordulni, mert azt reméli, hogy most már a Szovjetunió is támogatja. Christopher Warren külügyminiszterhelyettes Géniben ezt a reményét arra a tényre alapozta, hogy a bíróság I 5 tagja közt a szovjet és a lengyel bíró is elfogadta a nemzetközi bí­róság ítéletének mind a hat pontját. Az amerikai ko rmány a további lépés megtétele előtt néhány hetet ad az iráni kor­mányzatnak. TÜNTETÉS SAUSBURYBEN Zimbabwe fővárosában mintegy 500 fekete nő tüntetőén az országgyűlés épülete elé vonult és ott az épületbe menő képviselőktől a fehérek vezetése alatt álló rendőrség fehérek­től való megtisztításását követelték. A tüntetést 40 rendőr mozdulatlanul nézte, amíg az országgyűlés tagjai az épület­be nem vonultak, aztán a tömeget oszlásra szólították fel. A nők közül sokan gyermeküket is hátukra kötözötten maguk­kal vitték, nem engedelmeskedtek. A rendőrök erre gumibo­tokkal kezdték ütlegelni őket. A nők közül néhányan fiatal­emberekkel együtt kövekkel kezdték dobálni a rendőröket, a­­kik erre még erélyesebben léptek fel velük szemben. A nők hátára kötött gyermekek is kaptak ütéseket. A tüntetők közül sokat letartóztattak. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 21. SZÁM. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent Kanadában: 60 cent 1980. JÚNIUS 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom