Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-03-22 / 12. szám

A KÖZÉP-KELETI BÉKE ÁRA Carter elnök közép-keleti békeközvetítő útja az utolsó pillanatig eredménytelenséggel fenyegetett. A kedvező for­dulatot már hazatérése után az izraeli minisztertanács két döntése idézte elő. Begin izraeli miniszterelnök a jó hírt azonnal megtelefonálta Carter elnöknek, aki *-> Begin meg­állapítása szerint >— igen boldog volt. Az egyik minisztertanácsi határozat elfogadhatónak találta, hogy Egyiptom 2.5 millió tonna olajat ad el évente Izraelnek azoknak a partmenti olajkutaknak termeléséből, amelyeket a volt egyiptomi területek megszállása idején Iz­rael helyezett üzembe. Az Egyesült Államok Izrael kérésére 15 évig biztosították Izrael olajszükségletének fedezését. A másik határozattal az izraeli kormány hozzájárult ahhoz, hogy pontosan meghatározott időrendben Izrael fo­kozatosan kivonja megszálló csapatait a Sinai-félszigetről. A kivonulásnak a békekötés hatálybalépésétől számított 9 hónapon belül félig kell megtörténnie. Ennek befejeztével <— a tizedik hónap végéig — a két ország kölcsönösen kö­vetet küld egymás fővároséba. A béketerv egészének megtárgyalása céljából az iz­raeli kormány március 1 S-án ült össze. A hozott határozatok érvényességéhez az országgyűlés elfogadása is szükséges, ezt azonban általában biztosra veszik. Carter elnök közel-keleti útjának eredményéről a sze­nátus és a képviselőház tagjainak egyik csoportját március 1'4-én tájékoztatta. Közölte velük, hogy a közép-keleti béke ára az amerikai adófizetők szempontjából csupán 5 billió $ lesz. Ebből a két ország felfegyverzéséré 4 billió, Egyiptom gazdasági megsegítésére (telefonvonalak, utak építésére stb) pedig 1 billió $ nyer felhasználást. Baker H. Eloward ten­­nesseei republikánus szeüátor a szenátusi kisebbség vezetője szerint, ha ez a becslés helyes, akkor az ár igazán nem is magas. A törvényhozó testület többi tagjának nagyjából ugyanez a véleménye. TÜNTETÉS AMERIKA ELLEN A teheráni egyetemről talán 50.000 iráni tüntető vonült fel előbb a palesztinai felszabadító szervezet hivatala, utóbb pedig az Egyesült Államok követsége elé. Útközben a fel­vonulók száma kissé lecsökkent, az amerikai követség elé már csak mintegy 20.000 ember érkezett. A szónokok Áme­­rika-ellenes beszédeket mondtak s a tömeg kőolajjal átitatott amerikai és izraeli lobogókat égetett el. A tüntetés Carter elnök közép-keleti látogatása, ellen tiltakozott. Hanni al Has­sam a palesztinai felszabadító .szerezet képviselője az egye­temen összegyűlt sokasággal közölte, .hogy az Egyesült Ál­lamok a Constellation repülőgépanyahajót, a Perzsa-öböl­be küldte, mert az iráni forradalmat meg akarja semmisíteni. A tüntetést megelőzően Teheránban újabb 11, a tar­tományokban pedig 2 volt vezetőt végeztek ki. Azoknak a száma, akiknek egyetlen bűnük a sahhoz való hűségük volt, ezzel 43-ra emelkedett. A forradalmi törvényszékek titkos tárgyalásain még 16 embert ítéltek halálra állítólag nemi erőszakoskodás miatt. Valamennyit azonnal ki is végezték, főbe lőtték. A legutóbb kivégzettek közt már csak két tábor­nok volt: Jahanbani Nader, a szárazföldi haderő helyettes parancsnoka és Zand-Karami, aki a fegyintézetek rendsze­rének feje volt. Entezam Amir, a kormány hivatalos szóvivője azzal vádolta a Time folyóiratot, hogy más, meg nem nevezett külföldi sajtótermékekkel együtt, 1955-ban, amikor Amerika visszasegítette a saht, néhány millió $-t kapott. Irán már korábban kilépett a CEN I O-bóI (a Central Treaty Orga­­nizationből) is, amelynek Pakisztán még előbbi kilépése után most csak Törökország és Nagybritannia maradt a tagja. Az Egyesült Államok ebben a NATO-hoz hasonló szerve­zetben csak megfigyelő szerepet tölt be. AZ IRÁNI NŐK Az iráni forradalom az utóbbi hetekben ismét hatalmas felvonulásokban tombolja ki magát, ezeket a felvonulásokat azonban már nem a szent Khomeini RuhoIIah ayatollah hívei rendezik, hanem ellenzői szervezik; azok a mohamedán asszonyok, akik az utóbbi évtizedekben Pahlavi Reza sah jóvoltából letehették fátylukat s most az ayatollah kedvéért sem akarnak abba visszabújni. Az iráni nők haragja leg­utóbb a teheráni rádió igazgatója, Qotbzadeb Saddehg el­len irányult, aki a rádióadások megcenzúrázása miatt vált népszerűtlenné: A női tömeg a rádióba érkező Qotbzadebet megtámadta, gépkocsiját összetörte. Az egyik nő pisztolyt rántott és tüzelt, a másik a fegyveres forradalmi alakulat egyik tagját akarta késsel leszúrni. Qotbzadebneh sikerült elmenekülnie. Közben Khomeini hívei kezdték hecceim a tüntető asszonysereget. A fegyveres polgári alakulatok si­kertelenül kísérelték meg a rend helyreállítását, mert az asz­­szonyoknak is akadtak férfi védelmezői, akiket két-három riasztó sortűz sem ijesztett meg. Aztán felvonultak a fátyo­los nők is. akik a tüntető asszonysereg tagjait igen csúnya jelzőkkel díszítették fel, a Pahlavi-uralkodócsalád maradé­kainak, kommunistáknak, CIA- és SAVAK-ügynököknek stb nevezték. A felvonuló fedetlen arcú nők száma becslések szerint 3000 és 15.000 között hullámzott. Az erkélyekről és abla­kokból iskolás lányok, ápolónők barátságosan integettek felé­jük, egyes férfiak viszont ocsmány szavakat kiabáltak nekik. A tüntetésnek mégis lett annyi eredménye, hogy a nők hi­vatalai és gyári munkahelyükön nem kötelesek a hagyomá­nyos ruházat viselésére, egyenjogúságukat a hivatalos ható­ságok is elismerték. NEM IS MAGAS A nők tüntetései nem korlátozódtak a fővárosra. A kurd Sanandaj városában százak vettek részt két óra hosszat tartó tüntető felvonulásban, amelynek végén jogaik védel­mére 15 pontban foglalták össze követeléseiket. Tabrizban a leányiskolák elnéptelenedtek, mert a tanulók tüntetésre vonultak ki. Isfahanban viszont 50 hivatásos hölgy vonult együttesen az újság szerkesztőségébe, ahol a megjelentek, köztük két bíró is, közölték, hogy a teheráni bizottságnak a női jogok biztosítását követelő határozataival teljes egészé­ben egyetértenek. Khomeini ayatollah elgondolásai ellen azonban nem­csak a nők zendültek fel, hanem például Shariat-Madari Kazem ayatollah is, aki tekintélyben mindjárt Khomeini után következik. Shariat-Madari szerint nem elég, hogy március 30-án csak azt kérdezik meg a néptől, helyesli-e —* igen vagy nem az izlám köztársaságot. Szerinte azt is biz­tosítani kell, hogy a nép kifejezésre juttathassa, milyen kor mányzati rendszert óhajt. A törökök és más kisebbségi cso­portok viszont nemzetiségi jogaik elismerését sürgetik. BAZARGAN KHOMEINIT BÍRÁLJA Khomeini RuhoIIah ayatollah egyre több ellenállás­sal találja magát szemben. Március 14-én Bazargan Mehcli miniszterelnök is kifogásokat emelt intézkedései ellen, ame­lyeket a nélkül tett, hogy vele előzetesen megbeszélte volna. Korábban Khomeini fakadt ki Bazargan kormányának gyön­­gesége miatt, mire Bazargan, akit tisztán egyéni elhatározás alapján az ayatollah nevezett ki, benyújtotta lemondását. A váratlan fordulat Khomeinit és híveit meglepte. A minisz­terelnököt rábeszétlék, kogy maradjon hivatalában. Kho­meini pedig ígéretet tett, hogy terveit előre közli minisz­terelnökével . Bazargan nyíltan, rádión keresztül kifogásolta az aya­tollah néhány meggondolatlan intézkedését. Ezek közt első ként említette Khomeininek azt a rendelkezését, hogy a sze­gény nép a vizet, villanyáramot és az autóbuszon való uta­zás lehetőségét teljesen ingyen kapja. Az eredmény az lett. hogy Qom Városa egyetlen éjszaka csődbe jutott. Az áya-' tpllah másik intézkedése megtiltotta a behozatali fagyasztott húsfélék árusítását, aminek egyelőre beláthatatlan követ­kezményei lesznek. Elítélte Bazargan á forradalmi törvény­székek titkos tárgyalásait is, amelyeknek eredménye’ több mint 60 katonai és polgári egyén kivégzése lett. Szükségte­len kellemetlenségeket idézett elő a nők fátyolviseléséhek el­rendelése is, ami csak kormányellenes felvonulásokra és tün­tetésekre, a vallási vezetők részéről pedig engedmények és kivételek megadására vezetett. REPÜLÖK, TANKOK ÉSZAK-YEMEN NEK A több mint 3 hét óta folyó határvillongás, amely Észak-Yemen és Dél Yemen között lassan háborúvá foko­zódott, az Egyesült Államok kormányát végre arra az elha­tározásra késztette, hogy a Szaud-Arábiával szövetséges Észak-Yemennek tankokat, légelhárító fegyvereket és jet harci repülőket küldjön kiképző egységekkel, de kezelő sze­mélyzet nélkül. A tankok, fegyverek és repülők száma is­meretlen, a kis létszámú kiképző csoportok mindössze talán 70-re emelik a jelenleg Sanaaban, Észak-Yemen fővárosá­ban tartózkodó és két személyből álló amerikai katonai egy­ségek létszámát. Az amerikai hivatalos tényezők nyomaté­kosan hangsúlyozzák, hogy a kiképzők, akik a terv szerint néhány hónapon át körútat tesznek a kis országban, semmi­képpen sem vesznek és vehetnek részt az. esetleges har­cokban. Az amerikai kormány döntésének megítélése szempont­jából tudnunk kell, hogy Dél-Yemenben harcos szellemű marxisták vannak a hatalom birtokában, 1000 szovjet és meg nem határozható számban kubai és keletnémetországi katonai szakértők tevékenykednek, sőt a legújabb hírszer­zési adatok szerint etiópiai katonák is érkeztek oda. Carter elnök döntését egyedül Aspin Les vvisconsini demokrata kongresszusi képviselő kifogásolta. Legfőbb érve az volt, hogy a nehéz fegyverek szállítása jóformán semmit sem ér, mivel az észak-yemeniek sem amerikai, sem más kül­földi fegyverek kezelésére nem kaptak kiképzést. Aspin ész­revételétől függetlenül az illetékes hatóságok számoltak az­zal a lehetőséggel, hogy a dél-yemeni terroristák támadásai az amerikai kiképzők ellen komolyabb beavatkozást is elke­rülhetetlenné tehetnek. UGANDÁBAN A HELYZET VÁLTOZATLAN ■ Idi Amin még mindig tartja magát az ország főváro­sában. A New York 1 imes nairobi értesülése szerint a ka­tonai helyzet változatlanul zavaros. A tanzániai csapatok támogatásában részesülő felkelők előrenyomulása megtor­pant. A harcoló csoportok a Kampalától délre 50 mérföldnyi távolságban lévő Lukaya városáig vonultak vissza. A felke­lők szerint ez csupán taktikai visszavonulás volt, az ugandai rádió azonban győzelemként könyveli él a tényt. A felkelő­ket azzal vádolja, hogy fosztogatnak és apácákkal erősza­koskodnak. A visszavonulás Amin örökös elnöknek jelentős lélegzetvételt biztosított, bár sokan kételkednek, hogy Amin lezüllött serege képes lesz ebből előnyt szerezni magának. Az AP ugyancsak Nairobiból küldött tudósítása már arról tud, hogy palesztinai katonák siettek Amin segítségé­re, akik az ugandai csapatokkal együtt harcolnak a tanza­­niak ellen. Diplomáciai körökben a palesztinaik számát né­hány százra teszik. Ugyanott úgy tudják, hogy az Amin ol­dalán küzdő líbiai katonák száma 1400 körül van. Az Amin-ellenes erők és a tanzaniak együttes számát 8000 főnél többnek nem tartják, de azt hiszik, hogy ugyan­ennyi a Kampala körül harcoló Amin-párti csapatok lét­száma is. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Amin lehetőségei javulnak. FORRADALOM GRENADÁBAN Március 15-án Frenada lázadói Bishop Maurice veze­tésével átvették a hatalmat. A forradalmi zendülés közben a főváros, St. George közelében egy rendőr életét vesztette. Közvetlenül a hatalomátvétel előtt a szigetország miniszter­­elnöke, Sir Eric Gairy még megcáfolta elűzetését, kijelen­tette, hogy az egész “forradalom csupán egy kis kommu­nista csoport kísérlete a rádióállomás átvételére. A magát Grenada új forradalmi kormányának nevező csoport vállal­kozása minden jel szerint sikerült. A közeli Barbadosban működő grenadai szabad rádió közlése szerint a fegyveres lázadók előbb St. Georgeban a rádióállomást és a repülő­teret vették birtokukba, aztán a kaszárnyát rohanták meg. Győzelmük kivívása után a rádión keresztül megnyugtatták a főleg észak-amerikai turistákat, hogy nem történik bántó­­dásuk és továbbra is szívesen látják őket. A Venezuelától északkeletre 100 mérföldnyi távolságban lévő kis ország - ban a külügyminisztérium megállapítása szerint körülbelül 400 amerikai utazó és 830 letelepült amerikai tartózkodik. Grenada a világ egyik legkisebb országa. 133 négyzet­­mérföldnyi területtel rendelkező, hegyes sziget, amely a VVindward-szigetláncoIat része. Lakosainak szama 96.963. Parlamentáris kormányzata élén 1967 óta Gairy Eric Mat­thew miniszterelnök ^llt. Államfője II Erzsébet angol királyi hő. Évente mintegy 50.000 turista keresi fel. Az. 1600-as években, angok gyarmatosok s/állták meg, de Britannia a franciákkal , yíyott hosszú, küzdelmek utón csak IBI 3:-ben tudta véglegesen,birtok^ha venni., 1967í-ben önkormártyza­­tot, 1976 december 7-én pedig állami .önállóságot kapott. ■ A TAIWANI KÖVETSÉG ÉPÜLETE A szenátus március derekán hozzájárult a Carter-kor­­mánynak ahhoz a jelképes ajánlatához, amely lehetővé te* szí, hogy Taiwan volt washingtoni követségének épületét továbbra is megtarthassa tulajdonában. Az épület azelőtt Bell Graham Alexander háza volt. Taiwan minden vagyo­nát, amelyet 1949, vagyis a kínai kommunista hatalomátvé­tel után szerzett, megtarthatja, ez a szabály azonban nem terjedt ki a követségi épületre, ezért volt szükség a szenátús külön hozzájárulására. A külügyminisztérium véleménye szerint a tulajdonjog kérdését véglegesen majd csak a bíró­ság döntheti el, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy Kína az épület megszerzésére vonatkozóan eddig még ném tett semmiféle lépést sem. . Taiw'annal a gazdasági és közművelődési kapcsolato­kat magán jellegű American Institute tartja fenn. A tai­­waniak hasonló jellegű szervezetet létesítenek, amelynek Washington is lesz irodája. (A Twin Oaks néven ismert volt taiwani követségi épület lesz valószínűleg ennek a ma­gánirodának a székháza.) KAPCSOLAT KELL, NEM "HELYTÁLLÁS" VI. Pál pápa 1974 február 5-én mozdította el Mind­­szpnty bíborost esztergomi érseki székéből. Ez az intézkedés a bíborost nem érte váratlanul; 1971 őszén, amikor engedel­meskedett a Szentszék akaratának s elhagyta a budapesti amerikai követséget és Rómába ment, VI Pál pápa azzal fogadta: “Te vagy és maradsz esztergomi érsek! . . . Gyű­rűjét és nyakláncát adta neki. 1973 nyarán hírek keringtek arról, hogy a Vatikáp tervbevette Mindszenty lemondatá­­sát. A lemondását sürgető első pápai levél 1973 november l én érkezett hozzá a bécsi Pármáneumba. Mindszenty így emlékezik meg róla : ' Ötoldalas gépelt levél érkezett meg­számlálhatatlan dicsérettel bebörtönzésem 25. évford Llló­­ján, .. . hogy a sok rózsából kinőjjön ugyanazon levélben az én töviskoronám. A válasz erre a levélre Mindszentynek nagyon nehe­zére esett. Gondja elkísérte és szinte agyonnyomta egész délafrikai missziós útján ... Megválaszolta. 1974 január 14-én jött Rómából válasz a válaszra. Mindszenty szerint: “ Csak általános megnyugtatásokat hozott a levél, de a lé­nyeg maradt . — Az ő álláspontja is határozott maradi: Az Egyháznak nem lehet célja, hogy 120 millió elnyomott lélek feje fölött megállapodásokat kössön olyan rendszerrel, amely azokat úgysem tartja meg. A feneketlen kommunista bendő csak vegyen be prímást. . . inkább kettőt, mint egyet. Ez a bravúr kell, ... a kapcsolat kell, nem helytállás... A vértanúk, hitvallók kora lejárt. . . Milyen nagy huzatja lesz erre az Állami Egyházügyi Hivatalnak! , 1974 február 5-én jött aztán a lemondató levél. Sze­mélyes futár hozta, római magyar prelátus Rossi bécsi nun­ci us kíséretében. Ez a levél szíven találta Mindszentyt: “Magyarországnak 79 esztergomi érseke volt; engem, a het­­venkilencediket tette el egyedül a pápa . . . Elítéltetésem 25. évfordulóján. Miért éppen az évfordulón? .. . Félek, hogy ezután nagy lesz Magyarországon a püspök-infláció. Ha csak egy lesz is, de törvényesség, hitoktatás, zavartalan templombajárás nélkül, az az egy is sok lesz: minta érték nélkül. Másnap, február 6-án, Mindszenty bíboros magához kérette hat tanácsosát (mind aktív, magyar menekült paszto­­rációban álló pap) a bécsi Pázmáneumba. Sápadt, de nyp­­godt volt az arca. Sokat virraszthatott az éjjel. A tanácsko­zást a Szentlélekhez való fohászkodással nyitotta meg; Úristen, aki híveid szívét a Szentlélek fölvilágosítása által oktattad, add, hogy ugyanazon Szentlélek által megismer­jük, ami helyes és vigasztalásán mindig örvendjünk. Az imát ezzel a fohásszal fejezte be; Magyarország Nagyasz­­szonya, könyörögj érettünk! Válaszát, a híres öt pontot, amely megindokolta, hogy Mindszenty esztergomi érsek miért nem mondhatott le , hamarosan megtudta az egész világ és máig sem felejtette el. MET ÁRTATLANUL ÍTÉLTÉK EL Február 8-án volt 50 éve, hogy Mindszenty t, Magyar­­ország hercegprímását, a népbíróság életfogytiglani Egy­házra ítélte. Az amerikai magyar lelkészek ebből az alka­lomból nyilatkozatot adtak ki, amelyben követelik sürgős rehabilitálását. A vád ellene a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló összeesküvés volt. Emlékirataiban a bíboros el­mondja, mik voltak valódi bűnei: Küzdöttem a bolseviz­müs hatalmi túlkapásai ellen, védtem a vallásszabadságot, amit az alkotmány ünnepélyesen biztosított, védtem az egy házi iskolákat, a szabad hitoktatáshoz való jogot, hogy meg­akadályozzam a materiálista nevelési és oktatási monopó­lium bevezetését. A nyilatkozat követeli az állam részéről nemcsak annak puszta beismerését, hegy Mindszentyt ártatlanul ítélték el, hanem mindannak tettekre váltását, amit 30 évvel ezelőtt a ‘ bíboros követelt’és iteki ákkot bűnül róttak fel. Csak így bizonyítaná a mai rendszer azt. hogy végre tiszteletben tártja“ ‘hk emberi jogokat MagyaroTszíágon.'‘ . “’‘Azi -alkotmányban btetokítöff vallásszabadság , : az Egyház szabad önköhnáWyzátát jelenti.1 Továbbá1. ItógúMá­­gyarországoá vallásos rfteggyőzodéáé miatt Senkit' hátrány vágy megkülönböztetés nem érhét. s Tégy én’ v^gré, 'igastfifi’ szabad Egyház a szabad magyar államban! Szűnjék meg az Állami Egyházügyi Hivatal, amelyen keresztül az állam az Egyházat rabságban tartja! Legyen a Szentszéknek Ma­gyarországon hivatalos képviselete! A szemináriumi felvé­telek és a szemináriumok egész rendje, továbbá annak el­döntése, kit szenteljenek Magyarországon pappá, legyen az illetékes püspökök kizárólagos joga! Papok kinevezése, -át­helyezésé és előléptetése egyedül a püspökökre tartozzék! Az Egyház szabadon hirdethesse az Evangéliumot! i innék keretébe tartozik a hitoktatás iskolákban és iskolán kívm s, vonatkozik nemcsak az ifjúságra, hanem a felnőtt hívékre is.’ Állítsák vissza Magyarországön az eltörölt szerzetesrende­ket és adják vissza iskoláikat! A hírközlő és oktató tömeg­­médiumok ■ ■ rr> rádió,1 televízió, sajtó — ne legyenek állami monopóliumok, hanem álljanak rendelkezésre arányosan az Egyháznak is! — (A nyíl atkozatot az Amerikai Magyar Ka­tolikus Papok Egyesülete nevében fi. Füzér Julián elnök írté alá.) EURÓPAI PÉNZRENDSZER A nyugat német ép francia irányítással működő Euró­pai Közös Piac március derekán új pénzrendszert vezetett be. Az egyezményhez nyolc ország Belgium, Dánia, Francia-, Nyugat-Német- és Olaszország, Hollandia, íror­­ország és Luxenburg r— csatlakozott. Britannia egyelőre ki­maradt a rendszerből, mert a mezőgazdasági termények ára tekintetében nem tudott a nyolc országgal megegyezésre juntni. A rendszer alapja az Európai Közös Piac sokbilliős alapja, amelyet az egyes országok a maguk tartalékából aranyban és dollárban létesítettek, célja pedig az egyes or­szágok pénzének értékbeli állandósítása és az egymással folytatott kereskedelem kiegyensúlyozása. Egyes európai ve­zetők abban reménykednek, hogy a rendszer életbeléptetése az amerikai dollár értékét is állandósítja. NIXON MÁSODIK UNOKÁJA FIÚ Nixon M. Richard volt elnök idősebb leánya, Coxné Nixon Frida március 15-án hajnali 5 óra előtt 2 perccel a new-yorki kórház Cornell központjának szülészeti klinikáján egészséges fiúnak adott életet. A szülést császármetszéssel vezették le. Az újszülött 7 font és 5 uncia volt és a Christo­pher Nixon Cpx nevet kapta. A volt elnök a kaliforniai San Clementből New Yorkba repült, hogy lányát és második unokáját meglátogassa. A volt elnök fiatalabb lányának, Eisenhowerné Julié­nak a múlt év augusztus 15-én született leánya, akinek súlya 9 font és 4 uncia volt. VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 12. SZÁM, 1979. MÁRCIUS 22. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Cl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom