Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-11-08 / 42. szám

A GUIDING LIGHT Remembrance of November 4, 1956 Twenty-three years later, does it make a difference.'' European country rose up against their dictatural govern­ment and fought for the freedom to do and think as they wanted. I he Hungarian freedomfighters of 1956 demon­strated to the world that freedom is a precious commodity. I heir brief victory and the awe and elation of millions around the world at their success quickly turned to unspeak­able horror as the Russian fist filled with bullets and tanks cqme crushing down on the helpless civilan popolation. I wenty three years later, does it make a difference? The world is shuddering before our eyes and America does not realize the frim situation in the world. Just in the last year, an arc of crisis has stretched around the world. Revolution in Iran, withdrawal from I aiwan, war in the Yemens, renewed war in Vietnam, a communist coup and assassination in Afghanistan, anarchy in I urky, the oil price war of OPEC, and the mercenary militarism of Cuba in Africa. T he Russians continue their massive buildup of military might around the world, spreading the loss of free­dom in the nations of ihe world. Yet their governments act as though they existed in isolation, unaffected by the march of events. Eor almost a quarter of a century, the Hungarian nation has struggled to regain its freedom. As the march of world events continues, their gains are overshadowed by the losses suffered by others. Yet, we can still say, the 1936 Freedomfight in Hungary is unique because it inspired and continues to inspire people everywhere. The Freedom­­fight stands out as an undeniable example of human dedica­tion to making freedom happen. WHAT HAPPENED 23 years ago that even today remains as a special chapter in the struggle for freedom? I he Hungarian people were suffering under the strength sapping and motivation robbing occupation of their country by the Russians. As a people ingrained with a love of free­dom, and an understanding cf the historic events that shaped their traditions, the Hungarians secretly celebrated and remembered the victory of Nándorfehérvár 500 years before. I he emotion this generated in the people, along with all the other suppressed feelings of oppression, burst forth spontaneously in the people and was directed squarely at their oppression the Russians and the communists. I he Freedomfight grew without direction, without formal plan, without a leadership guiding it. its spontaneity spread from the people in Budapest to the other cities and villages of the country. It was directed against the 10,000 occupy­ing Russian troops holding Hungary down under military lorce. And as an amazed world watched, this Freedomfight won victory after unbelievable victory. Within a few days, a large portion of the country was wrenched away from the occupation forces. By October 27, 1956 the Freedom­fight had grabbed the world s attention. By October 50, Moscow appeared ready to withdraw its forces from Hun­gary, Joseph Cardinal Mindszenty, the Primate of Hungary was free and providing spiritual leadership to his people. Just as amazing was the support provided by people in diverse parts of the world. In America, Americans sup­porting fhé Hungarian Freedomfight felt a renewed hope fdt thé “wOrld. Supplies, money and encouragement poured forth spontaneously. T ry?i' ,!hS !ia.Pl,en(,d without cauterized direction and rqvÄiIecs a* strong bond of brotherhood between freedom­­loving people. For this we must remember the 1956 Hun- Freedomfight. Fpr a thousand years, Hungary has been guided by prOcijifs declaring the rights and freedoms of men. there is no bittér example of courage and dedication to freedom than that by the freedomfighters in 1956. The people of Hungary were awarded the highest worlcI-w7ide recognition lor their efforts to regain their human rights. But the Freedomfights s success was short-lived. The Russian tanks crushed the people and their spirit. It hap­pened so quickly. I he American government watched it happen, daved and undecided. In a few short days the elation turned to sobs of grief. At least 25,000 freedom­­lighters killed, and uncountable number wounded. 10,000 Hungarians sent to Siberia for alleged crimes. 175,000 refugees. Like 500 years ago, the bells in churches around the world tolled for the Hungarian people. \Ve do not have to make our own statements about the I reedomfight. I he historians of the world have done it better than we could. Archibald MacLeish wrote that the Hungarian Freedomfighters did more to reshape the future of communism in a couple of days than had an army of diplomats and peace keeping troops over a span of years. Because the freedomfighters tore off the mask of com­munism and revealed the true ugly nature of communism. While people remember the events of 1956, communism and the Soviets can not dominate the w'orld. Henry Luce states without reservation that the ewents of 1956 must be discussed and taught over and over again so that no one forgets the horrors of the crushed 1956 Freedomfight. The lessons of 1956 and the events of the Freedom­­fignt are a precious treasure of democratic people that can­­not be squandered. What the Hungarians fought for is still important today, in a time when human rights are being decimated around the world like never before in the history PARK MERÉNYLET ÁLDOZATA LETT Október 27-én futótűzként terjedt el a hír, hogy Park Chung Hee dél-koreai elnök végzetes baleset áldozataként életét vesztette. A világ először arról értesült, bogy az elnök a dél-koreai Cl A vezetőjével, régi barátjával és testőreivel együtt ebédelt az elnöki palota tőszomszédságában lévő épületben, étkezés közben aztán szóváltás történt, amely lövöldözéssel folytatódott s ennek során Kis Jae Kyu, a dél-koreai Cl A feje véletlenül lelőtte a 62 éves elnököt, aki fej- és gyomorsebébe azonnal belehalt. Rajta kívül még másik 4 személy is életét vesztette. Az elnök meggyilkolása után az elnöki hatalom gya­korlását a miniszterelnök, Choi Kyu Hah vette át, aki Park életében vajmi kevés politikai hatalommal rendelkezett, de az elnökn ek híve volt. Choi azonnal hadiállapotot rendelt el s annak foganatosításával a minisztertanács határozata alapján Chung Seung Hwa tábornokot, a haderő vezérkari főnökét bízta meg. Kim Jae Kyut, aki Park elnököt lelőtte, őrizetbe vették. Amint Washington a merényletről értesült, a Dél- Koreában állomásozó 38.000 főnyi amerikai haderőt azon­nal különös készültségbe rendelte, hogy Észak-Korea eset­leges közbelépését megakadályozza. A merényletre vonat­kozó közelebbi részletek csak a következő nap derültek ki. Ezek szerint október 26-án, pénteken délben, amikor Park elnök egy vidéki gátavatási ünnepségről visszatért, szemé­lyes testőre, Chai Chi Choi kíséretével ebédelni ment Kim Jae Kyuvah akit Cha étkezés közben ismételten és durván sértő kifejezésekkel illetett. A heves vita során Kim kétszer is elhagyta az ebédlőt, magához vette pisztolyát, majd pa­rancsot adott embereinek, hogy a konyhán és a folyosón tartózkodó őröket tegyék el láb alól, mihelyt az ebédlőből lövést hallanak. Az első és második lövést ő adta le Park elnökre, a többit emberei az elnök testőreire. Cha Chi Chol­­nak nem volt ideje, hogy Parknak vedelelmére keljen, vele együtt halt meg. Park elnök első titkára, Kim Kae Won, aki szintén jelen volt az eb« den sértetlenül került ki a Véres összetűzésből. Most azt találgatják, mi ennek a magya­rázata. A másik Kimmel nincs rokonságban, ezért sokan azt hiszik, hogy már korábban összeesküvés készült Park ellen s ebben az elnök első titkára is részes lehetett. Kim Jae Kyut dél-koreai értelmezésben mérsékelt em­bernek tartották, aki helytelenítette a tüntetések elfojtását Pusan és Másán városaiban és elleneze az új demokratikus párt fejének az országgyűlésből történt kizárását is. Cha azonban, aki azelőtt ejtőernyős kapitány volt, Kimmel szem­ben egyre növekvő befolyásra tett szert s a legerélyesebb megtorló intézkedésekre tett az elnöknek javaslatot. Nem hivatalos dél-koreai forrásból eredő hír szerint a dél-koreai CIA számos középfokú rangot viselő tagját is letartóztatták. Államok helyzetét Dél-Koreában. Az amerikai külügymi­nisztérium tagadja a lass hírügynökség állíteását és hang­súlyozza, hogy a merényletről nem volt előzetes tudomása és annak végrehajtásában sem volt semmi része. Seoulban — a New York limes értesülése szerint sorozatos megbeszélések folynak elsősorban a tábornoki kar tagjai közt. Általánosnak mondható az a vélemény, hogy Park elnök utódjának kijelölésében a hadseregnek döntő szava lesz, ennek kimondását azonban Park temetése előtt senki sem tartja valószínűnek. Choi Kyu Hah miniszterel­nök is tanácskozásokat folytatott a katonaság vezető tábor­nokaivá! köztük, Kim Chong Hwan tábornokkal, az együttes vezérkar főnökével és Chung Seung Hwa tábornokkal, a gyalogság vezérkari főnökével. A tárgyalásokon Kim Chi Yel igazságügyminiszter kivételével a kormány valamennyi tagja is részt vett. Park meggyilkolása légüres,, teret hagyott Dél-Korea politikai életében, mért 1961 óta tartó kemény ko rmányzása j idején senki sem tudott figyelemre méltó szerepre szert tenni. Pillanatnyilag a tárgyalások holtpontra jutottak, mert Choi miniszterelnök, aki átmenetileg az elnöki hatalmat is gya­korolja, a politikai életben járatlan hivatalnok. A katonák minden jel szerint a legmegnyugtatóbb megoldásra törek­szenek. AZ EL SALVADORI HELYZET San Sál vaclorban a népi forradalom hadserege birto­kába vett két rádióállomást, ahonnan fél órán át kormány­­ellenes üzeneteket adott le. A marxizmussal rokonszenvező népi forradalmi tömb kézigránátokkal és hosszéi késekkel felfegyverkezett mintegy 1000 tagja viszont két miniszté­riumot szállt meg és 130 túszt vitt magával. A túszok közt volt Gabriel Gallegos Valdes munkaügyi és Manuel Hinds közgazdászati miniszter is. A baloldali megmozdulás tün­tetői a politikai ío glyok szabadon bocsátásiéi".«az*élelmiszerá­rak csökkentését és bizonyos újításukat követelnék. Valdes munkaügyi miniszter, akit csak egy nappal előbb néVéZtek ki. telefonon közölte, hogy nem bánnak vele rosszul, de jolyasmiket követelnek tőle, amiket nem áll módjában még pnegígérni sem, mert részben törvényhozási intézkedéseket, yészben más miniszterek részéről történő előzetes' hozzájá­rulást igényelnek. •■ ■ ■ : ' < A két katonából és három polgári személyből 'álló ka­tonai junta, amely október 15-én államcsínnyel vette át a főhatalmat Carlos Humberto Romero elnöktől, hajlandó­nak mutatkozott a túszok érdekében tárgyalások kezdemé-MIT HOZ A KÖZELJÖVŐ KOREÁBAN? Az egész világ, főleg azonban Ázsia országai feszült érdeklődéssel figyelik a dél-koreai eseményeket, amelyek mindenütt komoly aggodalmakat keltenek. Magában Ko­reában egyelőre csendes nyugalom van. A 37 milliós ország egyetlen zúgában sem történt tüntetés vagy más megmoz­dulás, Észak-Koreában sincs semmiféle katonai készülődés­nek jele. A külföldön egyedül a szovjet hírügynökség To­kióból származó közlése kelt némi zavart. E szerint ugyanis Park ellen a dél-koreai titkos rendőrség egyenesen az Egye­sült Államok kémszervezetének irányításával hajtotta végre a merényletet, mert Park már Washington számára is túl­ságosan gyűlöletessé vált s a Dél-Koreában tapasztalható SAN SALVADORBAN A FELVONUÓK KÖZÉ TÜZELTEK Az el-salvadori katonai-polgári junta San Salvador­ban váratlan eréllyel törte le a kormányellenes tüntetést. A rendőrség s a katonaság a főváros utcáin felvonuló mintegy 150 tüntető sorai köze tüzelt. A- Vöröskereszt- -hivatalos köz­lése szerint legalább 24 ember életét vesztette, tucatnyi pe­dig megsebesült. A Rősales-kórházban 14 személyt részesí­tettek elsősegélyben. A rendőrség a belvárost, ahol a balol­dali forradalmárok már vagy 300 túszt tartanak őrizetük­ben, teljesen körülzárta, a katonaság azonban semmi jelét sem adta annak, hogy a túszokat támadás kezdeményezésé­vel kiszabadítsa. A tájékoztató hivatal csupán annyit kö­zölt, hogy az utcai tüntetők ellen végrehajtott eljárás a polgárság érdekeinek jogos védelmedben történt. MEGROHANTÁK AZ AMERIKAI KÖVETSÉGET of civilization. This is the value of remembering the 1956 Freedomfight. What *can we do? We cannot forget 1956 if we believe in freedom. We mention it in the same breath with the others freedomfights throughout history that shaped our democratic ideals. But actions speak louder than words. 1 oday, as the world rushes from crisis to disaster, where America appears to be digging itself into hole in the ground, while Russia rushes ahead in its plans to dis­rupt the stability of country after country, the events of 1956 can almost recede into the background. Tbe freedomfighters of 1956 did not die in vain. Their country, Flungary, was subtly, but definitely changed. The nature of communism in Europe was changed and the level of freedoms were perceptively improved in the long run. I oday we can see these results in Hungary and other com­munist countries, the Gaptive Nations. Many mistakenly attribute these improvements to communism, when in real­ity they have been gained at great cost in spite of com­munism. The Hungarian freedomfighters and the Flungarian Freedomfight of 1956 can be a guiding light to people around the world. We must help spread that light so, that the world can be changed for the better right now7. Lél F. S°mogyi és egyre növekvő nyugtalanság veszélyeztette az Egyesült Októb er 50-án San Sa Ivadorban mintegy 300 balol­dali tüntető a déli órákban megrohanta az Egyesült Álla­mok követségi épületét. A támadok lövöldöztek, az épületet körülvevő kerítésre másztak és azt üvöltözték: “Elfoglaljuk a követséget! A tengerészeti gyalogosok a salvadori kato­nákkal együtt könnyfakasztó bombákkal idej«>ben visszaszo­­rítoták a támadókat, akik közül senki sem sérült meg. Két amerikai tengerészeti gyalogos könnyebb sebet kapott. Az egyiknek fülét súrolta a puskagolyó. A támadók perceken belül körülvették az egész tömböt elfoglaló, magas fallal és sűrű vasrács kerítéssel övezett épületet, amelynek nyugati szárnyára úgynevezett “Molo­tov Cocktail”-t is dobtak. A támadás 45 percig tartott. A katonaság azonnal a helyszínre sietett, hogy a követség biz­tonsági őrségének segítséget nyújtson. DÉL-YEMEN ÉS A SZOVJETUNIÓ MEGEGYEZÉSE Október 25 -én Brezhnev I. Leonid szovjet és Ismail Fatah Abdul dél-yemeni elnök 20 évre szóló államközi szer­ződést írt alá, amely állandósította a Szovjetunió és az arab félsziget-ország katonai és gazdasági kapcsolatait. A meg­állapodás értelmében a két ország folytatja együttműködé­sének fejlesztését katonai téren, főként a védelmi lehetősé­gek megerősítése érdekében. Ennek ellenére a Szovjetunió elismerte, hogy Dél-Yemen hivatalosan az el nem kötelezett országok közé sorozza magát. Nyugati diplomaták értesülése szerint annak semmi jele sincs, hogy a Szovjetunió tengerészeti támaszpont lé­tesítésére biztosított volna magának jogot Aden kikötőjé­ben, mint ahogy erről korábban szó volt. A szovjet hírügy­nökség az egyezmény teljes szövegét nem közölte, csak rész­leteket hozott belőle. Ezeknek a részleteknek alapján a Dél- Yemennel kötött szerződés lényegileg azonos azokkal a szer­ződésekkel, amelyeket Moszkva hét másik fejlődő országai korábban kötött. Ez a hét ország a következő: Afganisztán, Angola, Etiópia, India, Irák, Mozambique és Vietnam. A SZOVJET KIKÖTÖGÁTAT ÉPÍT KUBÁBAN Az Egyesült Államok hírszerző szervei megállapították, hogy a kubai Cienfuegos tengerészeti támaszpont közelében a Szovjetunió új kikötőgátat épített. A Carter-kormány ille­tékes tényezői nem tudják eldönteni, hogy a gát milyen cél­lal épül s hogy az támadó szándékkal szovjet tengeralatt­járók kikötését akarja-e megkönnyíteni. Amíg ez a kérdés nem tisztázódik, addig nem látnak okot aggodalomra. Maga a kikötőgát építése még nem jelenti azt, hogy a szovjet meg­sértette a kubai válság idején, 1962-ben történt megegye­zést, amelynek értelmében a Szovjetunió tartózkodik attól, hogy a szigetre támadó fegyvereket szállít. Az építkezésre Kuba legújabb fokozott ellenőrzésének eredményeként terelődött a hírszerzők figyelme. A megnyug­tató kormányzati kijelentések ellenére áz építkezés kérdése a Kongresszus számos tagját élénken foglalkoztatja, sőt az­zal a spanyol-amerikaiközösség vezetőivel történt találkozás során október 29-én Vance R. Cyrus külügyminiszter is fog­lalkozott. HOLTAN TALÁLTÁK Boulin Robert francia munkaügyi minisztert október 30-án reggel a Rambomlíet-erdő egyik kis tavában holtan találták. A közelben leparkolt kocsijában uítalószer üres tartóját és két levelét találták meg. Az egyik level a leg­hosszabb időt szolgálatban töltő francia miniszter feleségé­nek', a másik minisztériumi munkatársainak szólt. A rendőrség mindkét levelet lefoglalta. A miniszter minden valószínűség szerint öngyilkosságot követett el, aminek oka­ktint a Cqnarcl Enchaine ’ éles hangú támadását tekintik. Ez a szatirikus és nyomozó beállítottságú hetilap ugyanis azt állította, hogy Boulin üzleti kapcsolatban állt azzal a je­lenleg bebörtönzött ingatlanforgalmi ügynökkel, aki ellen különböző visszaélések miatt vizsgálat folyik. Boulint országszerte tisztelték és Barre Raymond mi­niszterelnök utódaként emlegették. Utoljára október 29-én látták, amikor fiával, Bertranddal ebédelt. Halála, feltéte­lezett öngyilkossága általános megütközést keltett s a Ca­nard Enchaine -nel szemben ellenszenvet váltott ki. Meg Marchais Georges, a kommunista párt vezetője is elítélőleg nyilatkozott a támadásról. Egyedül a szocialisták szóvivője, Fillioud Georges keit a hetilap verdéimére azzal a megálla­pítással, hogy a hetilap, mint a közérdek szolgálója, csupán kötelességét teljesítette. . BASZK ÉS KATALÁN ÖNKORMÁNYZAT Spnyolország baszk és katalán területein népszavazás elé bocsátották a területek önkormányzatának kérdését. Madridi híradás szerint a szavazati joggal rendelkezők 60%-a élt alkotmányos jogával. A mérsékelt baszk nemzeti párt szerint a baszk vidéken a szavazók 88%-a elfogadta a javaslatot. A katalán területeken a szavazók 80%-a tette magáévá az önkormányzat tervét. Katalóniában az önkor­mányzat hívei olyan biztosra vették győzelmüket, hogy Hos­­pitaletben már az eredmény megállapítása előtt 19 láda pezsgőt rendeltek a városház tisztviselői a siker megün­neplésére. A mérsékelt baszk politikusok azt remélik, hogy az önkormányzat megvalósulása esetén az ETA néven ismert elkülönülési mozgalom terrorista hívei háttérbe szorulnak. A két önkormányzati terv elfogadása Suarez Adolfo minisz­terelnököt, akinek kormánya a központosítás híve, valószí­nűleg arra készteti, hogy több lehetőséget biztosítson a helyi önkormányzati hatóságok számára. SZOVJET LAPTUDÓSITÓ MENEDÉKJOGOT KÉRT A japán Kyodo hírügynökség közlése szerint Levchen­ko A. Stanislav 38 éves szovjet laptudósító Tokyóban az amerikai követségen beutazási engedfílyt kért az Egyesült Államokba. A követség az engedélyt megadta, mert Lev­chenko, aki 1975 februárja óta a Novoye Vremya (Új Idők) című szovjet folyóirat tokyói tudósítója volt, politikai menedékjogot kíván magának Amerikában szerezni. A Kyodo az illetékes japán hatóságok véleménye ajqpján azt hiszi, hogy a laptudósító kém volt. A Novoye Vremya he­tenként orosz, angol, francia, német, spanyol, portugál, len­gyel, cseh és arab nyelvén jelenik meg. VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 42. SZÁM. 1979. NOVEMBER 8. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom