Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-06-28 / 26. szám

1979. JÚNIUS 28. MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAT PÓK ^ REGÉNY ^ IRTA: VASZARY GÁBOR ELKÉSZÜLT A 316 oldalas könyv egészvászon kötés­ben 12 dollár az előrekalkulált 15 dollár helyett. MEGRENDELEM Vaszary Gábor: A PÓK című Icönyvét . . példányban. Mellékelem az árat és a postaköltséget: $12.00 T 0.66. NÉV .................................................................................................... CÍM .....................................................................................'•........... VAROS ............................................................................................ ÁLLAM, ZIPSZAM..................................................................... i—i Folytatás i— Ne keltsem fel? ajánlkozott készségesen Pépin. Ennek se árt, ba megjavul. <— Hagyd csak aludni! Holnap majd őrá kerül a sor, _ és Thérése tovább beszélt nekik a jóságról és szeretetről. Lassan rájuk sötétedett, de a gyerek még egyre beszélt: fáradhatatlan lelkesedéssel, bogy megjavítsa őket. Gyámol­talanok voltak a szavak, ahogy kifejezte magát, de a hangja biztosan és tisztán csengett. Nem tudok úgy beszélni veletek, mint a nagyok és mégis azért jöttem, hogy megmondjam nektek: Legyetek jók és én nagyon foglak szeretni benneteket. Mert mi örömötök telhet abban, hogy gonoszok vagytok? Az udvar felől bevilágított egy utcalámpa fénye és Sejtelemszerűen megrajzolta előttük a gyerek vékony alak­ját. Micbel és Pépin láthatatlanul meghúzódtak a sötétbe takaródzó ócska bútorok között, mint a bűn, amely védőleg kitárta feléjük karjait. A gyermek sápadt arcára hullott az utcáról Lebotorkáló fény, amely eltévedt itt a sötétben. Mintha vékony alakja megnőtt volna, föléje emelkedve min­den piszoknak és szennynek, mintha valahonnan a magas­ból hullottak volna alá a szavak. ^ Nagyon megbüntet benneteket az Isten, ha nem hall­gattok rám .. . Az Isten mindenkit szeret. .. Az Isten ... í— nem tudta tovább folytatni, szavai hirtelen kiapadtak, a hangja elfáradt. Egyszerre erőt vett rajta minden gyenge­sége és gyámoltalansága. Azt hitte, megértik őt és vissz­hangra talál a lelkűkben, de némán, mozdulatlanul ültek körülötte. Egyetlen szavuk, egyetlen mozdulatuk nem árulta el, hogy magukba fogadták volna a szavait. Elfáradt, két karja. erőtlenül lehullott és lehajtotta a fejét. De nem adta fel a harcot, amit a lelkűkért indított. Csak mára már elég volt. Majd holnap folytatja. Épp úgy, mint ezelőtt, mintha semmi változás sem történt volna azóta, magágyait magának a tűzhely előtt a földön. Hiába erőszakoskodott Pépin, hogy átengedi a ma­ga kényelmesebb helyét, a gyerek erélyesen leintette. Kár a szóért, ott alszik, ahol azelőtt is aludt. Az öreget is fel­zavarták helyéről, hogy menjen a saját ágyába dögleni. Zavaros érzésekkel a lelkében, sóntikált be a maga fekhelyéhez, miután meggyőződött arról, hogy vacsora ez­úttal sincs. Mintha csak az elszökött asszony szelleme járt volna közöttük, a gyerek se volt hajlandó semmiféle étke­zésről társalogni vele. Mindnyájan éhesen feküdtek le és sokáig nem jött a szemükre álom. Mindegyik átgondolta a maga módján, mi­csoda furcsa helyzetbe keveredtek és úgy látszik, nincs sok eshetősége, hogy simán megússzák. A gyerek aludt el elsőnek Ninette-tel karjaiban, épp úgy, mint régen. Ninette-t újra szerette és ez a szeretető akkor ébredt fel újra, amikor La Providence-ból elszökött. így végződött Thérése Moisier kissasszony maga vá­lasztotta küldetésének első napja, amikor a bűnösök közé ment, hogy megjavítsa őket. Tizenegyedik fejezet Éppen csak megvilágosodott az ég álja, amikor Pépin hangos és vidám kiáltása verte ki a gyerek szeméből az álmot. A konyhaszoba udvar felőli ajtajában állott, hatal­mas zsákkal a vállán és szánt szándékkal volt olyan han­goskodó, hogy felverje álmából. —i A teremtésit, de kutya nehéz. Alig bírom. Thérése hirtelen riadt fel, mert álmában La Provi­­dence-ban járt újra Yvonne-nal a forrás környékén és meg­zavarodva pislogott maga körül, visszapottyanva egyszerre ebbe a szomorú valóságba. — Nehéz a zsák, hangoskodott Pépin. Meg kel­lett kicsit pihennem. Azért tértem be ide. >—• Micsoda zsák ez? — szólalt meg fáradt, halk han­gon a gyerek. Pépin jókedvűnek látszott, amikor válaszolt rá és szeme ravaszul csillogott. — Ebben van a becsületes pénz, nagyot ütött a zsákra, igen meggondolatlanul, de szerencsére a gyerek nem vette észre, hogy mindenféle ócska Iim-Iom, szemétnek való papírhulladék zörög benne. Könnyen és félkézzel a levegőbe emelheti bárki és korántsem volt olyan nehéz, amilyen ki­merült pofát vág hozzá. Thérése még mindig nem értette, miről beszél, így rész­letesen kellett megmagyaráznia neki. Tegnap este annyira a szívére vette a Biblia szavait, hogy nehezen jött álom a szemére. Már hajnalban kelt, hogy rögtön munkát vállal­jon. Most hordja a zsákokat. Szép fizetség jár érte. *-» Félóra múlva becsületes pénzből fogunk reggelizni, fejezte be vidáman. i Gyere csak ide! >—> szólalt meg komolyan a gyerek. Pépin arcáról egyszerre eltűnt a boldog vigyor. Ügy látszik, észrevette a kölyök, hogy komédiázik vele. Kinyittatja vele a zsákot, belenéz és olyan felfordulást rendez, hogy Michelt is megvadítja. ,—■ Minek? i—> kérdezte óvatosan, a zsákot a vállára kap­va, hogy idejében eliszkoljék vele. Tedd le a zsákot és gyere ide! Letette az ajtón kívül, hogy messze legyen tőle és oda­ment hozzá. !— Mit akarsz? Meg akarlak csókolni, hogy ilyen bamar becsületes lettél, ■— két vézna karját Pépin nyaka köré fonta. ^ le vagy a rendesebb, Pépin. Nagyon szeretlek ezért. Bocsásd meg, hogy nem téged szerettelek meg először. Pépin kényelmetlenül érezte magát és sietve szabad­kozott. <— Michel is rendes. Ö is dolgozni fog. Ne félj! Amikor ezt mondotta, Michel már ott is állt a másik szoba ajtajában. Pépin hangos szavai őt is felriasztották és kicsalták ide. Nem tudta mire vélni, micsoda vidám kiabá­lás van idekint. Mi történt veletek? Pépin háttal állt a gyereknek és sokat mondóan hu­nyorított feléje. r- Már hajnal óta dolgozoih, bogy becsületes pénz le­gyen a háznál. Zsákot cipelek a rumgyárba. Nemsokára letelik a munkaidőm. Délután újra munkába megyek. Gyere te is dolgozni! majd Thérésenek magyarázta. ,— Sok pénzt kell keresnem, bogy a nővéremnek is adhassak belőle. ' Nővéred is van? »— Persze. Apáca . . . r— Hogy hívják? i—> Mici. Ha szabadságon lesz, elhozom ide. Amikor kint voltak az udvaron, Micbel ráförmedt: Micsoda maszlagot adsz be a kölyöknek? Mi az hogy apáca nővéred van? Ha idehozol nekem egyet, men­ten agyoncsapom. ,—< Megnyugtattam a kölyköt. i— És mi az, hogy rumgyár? «—< Jobb nem jutott eszembe. Elhitte. Meg is csókolt. Thérése ragyon álmos volt még, az idő is korai lett volna a felkelésh ez, mégsem lustálkodott tovább egy percig sem. Ha a többiek már talpon vannak, hogy megkeressék I a mindennapi kenyerüket, ő sem lustálkodhat. Példát kell mutatni nekik. Amikor Michel visszatért azzal az örvendetes hírrel, I hogy délutánra már őt is felvették trógernek a rumgyárba, I a gyerek már megmosdott, felöltözött és a fekhelyét is eltar_ karította. I Reggeli után az öreg Pivois megtérítéséhez Iát hozzá. Erről a programról Pépin is értesült, amikor egy kosárra való mindenféle ennivalóval visszatért. A rumgyárban egy üveg rumot is adtak a munkásoknak. Az asztal közepére tette, széles vigyorral. Reggeli után az öreg Pivois megtérése volt műsorra tűzve. Nagy érdeklődéssel néztek elejbe. Istentelen kutya az öreg, nehéz dió lesz. Nem sejti még a boldogtalan, csak fal, mintha az egész belső berendezéttsége egyetlen irgal­matlan gyomorból állna. > Látom, befejezted mór a zabálást? szólt rá Pépin, amikor az öreg bágyadtan pislogva eltolta maga elől az üres tányért, amelyet minden alkalommal fényesre pucolt egy darab kenyérrel. <—* Készülj a hitedre! Most rajtad a sor, <—> majdnem azt is hozzátette: Mi már eleget szenvedtünk. Nem értette az öreg, mit akar tőle. A gyerek elővette Bibliáját, amit Marie-Anne nővértől kapott és a legelső ol­dalt felütve, a felolvasásba kezdett volna. <— Ne félj! r— biztatta Pépin. ,—■ Majd szemmel tartom az öreget, mihelyt lehunyja a szemét, úgy oldalba taszítom, hogy elmegy a kedve tőle. •—i Mit akar a gyerek? — érdeklődött az öreg, mielőtt még a felolvasásra került volna a sor. ,—■ Az Istenről fog beszélni neked, < világosította fel Pépin. Ha szép sióval nem megy, beléd pofozza a hite­­! det, nyugodt lehetsz. Az öreg, korát meghazudtolva, fürgén talpra ugrott, a székét is feldöntve és olyan indulatos kiabálásba kezdett, bogy az egész pofája rákvörös lett tőle, mintha most rögtön megütné a guta. >—> Nincs Isten! Mit beszéltek róla? Nincs Isten! —> Kenj le neki egyet! r-> biztatta a gyereket Pépin. Thérése csendre intette, majd szigorú arccal az öreg elé állt. <— Te is szomorítani akarsz engem? j—i Nincs Isten, ,—• hajtogatta egyre az öreg. ,—< Nem fél sz az Istentől? r— kiáltott rá a gyerek. < Mitől féljek, ha nincs? <— Honnan tudod, hogy nincs? Mert nincs. Michel szigorú szemmel nézte az előtte lejátszódó jele­netet. Ennek az egynek itt feltétlen meg kell térnie, ha bele is döglik. Ezt nem lehet közös titkukba beleavatni. Ügy látszik, ezt érzi előre a vén disznó és azért kapálódzik ellene olyan nagyon. Jónak látta, ha idejébe beleavatkozik a do­logba és észretéríti. «—> Ide figyelj! kiáltott rá az öregre, a mellénél dur­ván megragadva. Mi hitetlenekkel nem élünk együtt. Ezt ne feledd el. A további utasítását már Pépinnek adta. i—i Rajta légy, hogy ez a hitetlen kutya még a mai nap folyamán megtérjen. — Várjatok! avatkozott bele a gyerek. j— Majd én megmagyarázom neki, hogy van Isten. Hát magyarázd meg neki, hogy értsen a szóból, >—> egyezett bele Michel és felvette a vizes vödröt a tűzhely mellől. —> Most vízért megyek, de mire visszajövök, ez az em­ber itt < az öregre mutatott, — higgyen nekem Istenben, mert nagy baj lesz belőle, r- ezzel kiment az udvaron levő vízcsaphoz. Thérése ünnepélyes arccal állott az öreg előtt, aki meg­érezte a készülő veszedelmet. >— Hallgass rám, öreg! Kinek köszönheted, hogy a vi­lágon vagy? kezdte el a gyerek. _» Ha van Isten, miért tűri, hogy a szegények szen­vedjenek? i—i kiabálta eszelősen. >—> Micsoda öröme telik ebben? Erre feleljetek! _ Ne pofázz, — ordított rá Pépin. r- Majd a gyerek­hez fordult: «—> Mit mond erre a Biblia? A szenvedés mindenkit megjavít, jelentette ki a gyerek. Pépin megismételte a szavait. — A szenvedés mindenkit megjavít, te piszok. Ezt mondja a Biblia. Eleget szenvedtem, még se lettem jobb, <—■ kiabált az öreg. r-, Meg is látszik a pofádon. Miért nem akarsz már magadba szállni? Éppen itt az ideje. A gyerek a másik oldalról bizonyítgatta a maga igazát. Isten teremtett mindenkit és megparancsolta, hogy jók legyenek. Ezért kell jónak lenni. Hol az Isten? <— harciaskodott tovább az öreg. ' Láttad már? Beszéltél már vele? _ Isten láthatatlan, folytatta türelmét nem veszítve a gyerek. _ Úgy van! helyeselt Pépin. Hogy beszélhetett volna veié, ha nem látja. Hát hülye vagy teljesen? ( Isten mindenütt jelen van, ^ vette át újra a szót a gyerek. De az öreget semmiféle jó szó nem tudta eltéríteni ki­tartó makacsságától. Megszállta az ellenkezés szelleme. < Ezt a papok magyarázták be neked, meg az apácák, hogy a szegények felforduljanak és a gazdagok teletömjék a hasukat. Köpök rájuk. Már a gyerek is elvesztette türelmét és indulatosan felemelte a hangját. Isten Fia is szegény volt, amikor a világra jött... Nézd, Pépin, most lehunyja a szemét, mert nem akarja hallani. Azonnal segítségére sietett és úgy megrázta, hogy majd kiszakadt a lelke. /—< Nyitod ki azonnal a szemed, te ocsmány kukac. Tegnap is aludtál, amikor mi étlen-szomjan megjavultunk. Most rajtad a sor, gazember. Thérése is megfenyegette a maga módján, hogy ész­hez térítse. r-> Ha nem hallgatsz meg, öreg, azonnal itt hagylak Leneteket, r-> és megindult az ajtó felé. Hallottad ezt? —> ordított az öregre Pépin. <—• Ha nem hiszel, elmegy. Micsoda megveszekedett lélek vagy te? Miért nem hiszed Istent? Mibe kerül az neked, te kutya? _i Erőszakkal nem megyünk semmire, szólt vissza szomorúan a gyerek. f Nem erőszak ez. Látom már a pofáján, hogy inga­dozik, ,—' és úgy fordult az öreg felé, hogy a gyerek ne lássa, suttyomban megmutatva a kését, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. < Hiszel, vagy nem hiszel? kérdezte tőle még egy­szer, olyan sötét tekintettel, amely minden további tévedést kizárt. Belenyomja a basába a kését, ha sokat ellenkezik. —* Hiszek, — ordított fel az öreg a rémülettől és Pépin kése villámgyorsan eltűnt előle. A gyerek mindebből semmit sem látott, csak az öreg segélykiáltását hallotta, amint a hitét kérte. Gyorsan és késedelem nélkül. ,—- Hiszel? <-* kiáltott fel elragadtatva és hirtelen lelke­sedéssel tapsolni kezdett, mintha valami színházi előadá­son, szívbe markoló remek jelenetet látott volna. !—> Mondd, ho gy nagyon hiszel! Mondd! r— Nagyon hiszek, — jelentette ki az öreg tragikus han­gon, mert Pépin megint a közelébe lépett. Ez:zel befejezett­nek tartotta maga részéről az ügyet és szó nélkül visszasán­­tikált a másik szobába, hogy nyomorúságos fekhelyére keveredjék, ahogy minden alkalommal ezt tette, amikor va­lami olyan inzultus érte, amely ellen nem volt orvosság. Előzőleg Thérése még a nyakába ugrott és összecsókolta, amit a mártírok szenvtelen arckifejezésével némán tűrt. Micbel a vízzel telt vödörrel az ajtó küszöbén állott. ,—' Na? Mi van? Pépin adta meg a szükséges felvilágosítást. Már megkapta a hitét. Most imádkozik odabent. Biztos? <— kérdezte Michel szigorúan, mert eltökélt szándéka volt, hogy rendet teremt a háznál. ~-4 Biztos! <-* lelkesedett a gyerek, csillogó szemmel és boldogságában Michelt is megcsókolta, akinek háta mögött Pépin a kését mutogatva jelezte az öreg hitének kútforrását. Meglátjátok, milyen boldogok lesztek. Meglátjátok! * Megpróbáljuk! nyugtatta meg Micbel a gyere­ket, szeretettel megsimogatva fejét. Ebben az esetlen moz­dulatban, amely teljesen idegenül hatott nála, kifejezésre juttatta minden szeretetét, amit elmondani nem tudott volna. Csak egyetlen szót mondott még neki, telítve minden gyön­gédséggel. ^ Pók! i— Nem Vagyok Pók, — kapta fel a fejét a gyerek. *— Van nekem rendes nevem is, Thérése-nek hívnak. És tu­dod-e, ki volt Michel? Persze, hogy nem tudta. Honnan tudhatta volna? A három arkangyal közül az egyik. Különb sok más angyalnál. N Micbel tudomásul vette és kissé büszkébb tartással tette le a vödör vizet, a tűzhely mellé. Michel arkangyal volt. így helyes ez. < És téged miért hívnak Pépinnek? r— fordult a má­sikhoz, aki figyelmesen hallgatta őket. ,—< Ilyen név nincs is a világon. De van, az enyém. Nincs. Ne ellenkezz! Pépin esernyőt jelent. Meg­kérdeztem Marie-Anne nővért La Providence-ban. Ö mond­ta, hogy ilyen nevű szent nem is volt. Esernyőnyélszerű feje van, .— jegyezte meg Michel megvetően és bevonult a másik szobába mosakodni. —é Mi a te rendes neved? r— faggatta tovább a gyerek Pépint. /— Lucien. >— Ezentúl mindenki Luciennek fog szólítani téged. Megértetted? i—i Meg. Micbel ingujjra vetkezve, az üres lavórral a kezében, kidugta fejét a másik szobából. i—i Hé, Pépin! Önts egy kis vizet ide! Pépin a füle botját se mozgatta. !—> Süket vagy? <—r Nem vagyok süket és Pépin se vagyok. Lucien vagyok. ~ Mi vagy? >—> Thérése akarja így és ha egy szót szólsz, szétveírem a fejedet. A gyerek közibük állott és rájuk szólt erélyesen. <—i Micsoda hangon beszéltek ti egymás között? Ve­gyétek tudomásul, hogy ezt se tűröm. Mindegyik illő íisz­­telettel beszéljen a másikról. Legyetek méltók ahhoz, hogy emberek vagytok. Ezen az estén, amikor Thérése második éjszakájára készült, a tűzhely elé megvetett fekhelyén, elért sikereinek boldog révületében, meg kellett állapítania, bár meglepően hamar célt ért náluk, még sok minden másra is meg kell tanítania őket. Elsősorban arra ügyelt, hogy bitükben meg­erősödjenek és el ne bukjanak többé. Thérése tudott arról, hogy a megtért bűnös szívébe hétszeresen tér vissza a gonosz, bogy elveszett birodalmát újra megkaparintsa. Marie-Anne nővér beszélt erről. Az ördög nagyon erősen a markában tartja az övéit és nehézen lehet megszabadulni tőle. De majd vigyázni fog rájuk. Michelnek és Pépinnek is lényegesen különb és nyu­­godtabb'éjszakája volt a tegnapinál. Csak az öreg Pivois feküdt nyughatatlan lélekkel, mereven fekhelyén és mega­láztatását nehezen tudta elviselni, amely minden eddiginél elviselhetetlenebb volt a számára. Tehetetlenségében sírásra torzult arccal meredt a sötétbe és könnyei végig folytak el­száradt, maszatos arcán. Ez volt Robert Pivois nyugalmazott köztisztasági al­kalmazott megtérésének igaz története. Tizenkettedik fejezet Thérése önként vállalt küldetésének harmadik napján a sors gondoskodott arról, hogy újabb bűnöst kerítsen a szá­mára, aki szintén megérett a megjavulásra. A délelőtti órákban váratlanul visszatért: Marie Pivois, az elszökött feleség. Derülten, vidáman lépte át a konyhaszoba küszöbét, mintha ez lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Éppen az asztal körül ültek mindnyájan és krumplit pucolni segítettek a gyereknek. Pépin tartotta szóval őket és igen ügyesen megindokolta, hogy a rumgyárban, ahová dolgozni járnak, ma munkaszünet van, mert a gyárigazgató fia nősül. Olyan ügyesen és részletesen mesélt arról, hogy Michel is megkövültén hallgatta. Pépin később Michelt is belevonta meséjébe. Ö volt az, aki az öregebb munkások nevében felköszöntötte a gyárigazgatót. Nagyon szépen be­szélt. A gyerek csodálkozva hallgatta Pépint, akinek be nem állt a szája. Odáig merészkedett, hogy a munkások szociális jólétéről is elismerőleg nyilatkozott. Soha se hitte volna, hogy ilyen jól fizetik a becsületes munkát. Pedig ők ketten Mi­­cbellel csak alkalomszerűen nyertek munkabeosztást és mégis nagyszerűen meg tudnak belőle élni. Beszélgetésük stílusa is megváltozott, egyik se tartotta a fej én a sapkáját, és olyan merev tartással ültek, mintha kést nyeltek volna. Thérése már olyan reformok megvalósításáról beszélt, hogy többek között a jövőben lábtörlő is lesz az udvarra nyíló ajtó előtt és mindenki tartozik a lábát letörölni, mielőtt a szobába lép. Ezentúl, minden szombaton mindenki füröd­ni fog'. A keresetükből kell félretenni ezt a pénzt, mert itthon fürödni nem lehet. Az öreg éppen szunyókált és így nem értesült arról, hogy micsoda újabb borzalmakat sütöttek ki a számára. Megfürdetik, mint egy kutyát. Thérése arról is tervezgetett, bogy új ruhát kap az öreg és a fekhelyét is normálissá kell tenni. A maga számára nem reklamált semmiféle megkönnyebbítést. Sőt boldog volt, hogy ezt szóba se hozták. Felesleges pénzpazarlás lett volna. 1 hérése azt tervezte, mihelyt ezeknek rendbehozta testét-Ielkét, visszatér újra La Providence-ba, odaállva Marie-Anne nővér elé, bogy boldogan jelentse: — Megjavítottam három bűnöst. D e jelentkezett már a negyedik is: Marie Pivois, a visszatért asszony. Amikor a gyerek meglátta, egy pillanat alatt elvesz­tette nyugodt fölényét és jeges rémület költözött a szívébe. Félelmetes ellenfélnek Ígérkezett. Micbel volt, aki először megszólalt: Hol voltál? i—1 Visszajöttem, e- felelte egyszerűen az asszony. <—1 Ide mindenki visszajön, r— állapította meg Pépin, nem keserűséggel hangjában, hogy itt-tartózkodásának nap­jai, ime véget értek. Máris hajléktalannak tekintheti magát, ha közben valaki elfoglalta régi lakhelyén az ágyát. r- Látom, hogy visszajöttél, állapította meg Michel, ,—- De hol voltál? Feljelentettek. Ült em. Pépin erősen figyelt. Csak négy hónapot ült volna? Ez nem tiszta dolog. Énnek legalább négy évet kellett volna leülnie, ha nem is vesszük számba összes bűneit. Ahhoz képest túlkedves, hogy most engedték ki. Ilyenkor nem szo­kott csicseregni az ember. És elég jó színben is van. Marie minden további kérdezősködésnek elejét véve, bűbájos hangon elkérte a 'gyerektől kötényét, hogy a saját derekára kösse és leült a helyébe, hogy helyette folytassa a munkát. Michel és Pépin viszont abbahagyták a maguk részét. Ennek nem segítenek. ' Jól viselkedtek ezek a rossz fiúk? kérdezte még Marie a gyerektől, aki némán állott mellette és egyetlen szót se szólt. Szokatlan kedves. Ez nem ült, állapította meg Mi­chel is. Az asszony nem beszélt semmiről, arról se, miért ült, ezek meg nem kérdeztek tőle semmit. Dermedten mérlegel­ték a bekövetkezett újabb fejleményt. Később ennél is hit­ványabbak voltak, mert magára hagyták a gyereket vele és mind a ketten odább állták. Az öreg Pivois a másik szobában, semmit sem sejtve aludt a saját vackán. Átvirrasztotta az éjszakát és csak ak­kor nyomta el az álom, amikor odakint már lassan világo­sodni kezdett. Mit tudta a szerencsétlen, hogy a tegnapi napnál is rosszabb napra virrad. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom