Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-06-21 / 25. szám

SOKKAL NAGYOBB II János Pál pápa korszakalkotó lengyelországi látoga­tásának utolsó napján Krakkó közelében szabadtéri szent misét mutatott be, amelyen Kelet-Berlintől Szenegálig, Csehszlovákiáitól Brazíliáig 18 egyházfejedelem — bíboros, érsek és püspök, — valamint több mint 800 pap vett részt. A papok a mérhetetlen tömeg soraiban fáradhatatlanul gyóntattak. Ezrek és ezrek kaptak feloldozást olyanok is, akik 20-30 év óta nem járultak a szentségekhez. Amint a pápa az oltár előtt elfoglalta óriási trónszékét, amely mögött 20 láb magas fehér kereszt magasodott az ég felé, három léggömb szállt fel s mindegyiken zászló lengett a PW betűkkel. Ez a két betű a Polska Walczaka ("Küzdő Lengyelország”) szavak rövidítése. A második vi­lágháború idején ez a két betű a kommunistaellenes moz­galom jelképe volt, amelyet most a kormányzattal ellenkező felfogást vallók használnak. A szentmise a pápa kilencnapos zarándoklatának be­fejezése volt, a zarándoklat pedig Szent Szaniszló vértanú krakkói püspök halálának 900. évfordulóját kívánta emlé­kezetessé tenni, a vértanú szentről azonban mégsem történt említés. A szentatya csak általánosságban a hit erejéről beszélt s arra figyelmeztette hallgatóságét, hogy a hitből fakadó erővel kell megacélosodnia és hogy hitéhez feltétlen hűségesnek kell lennie. Erre az erőre ma sokkal nagyobb szükség van, mint bármelyik más korban volt. Jablonski Henryk lengyel elnöknek a szentatya távo­zása előtt a repülőtéren azt mondta, hogy látogatása nem­csak teljesen új volt, hanem mindkét részről bátorságos is. De manapság az ilyen lépésekre van szükség. Korunk kö­veteli meg tőlünk, hogy ne zárkózzunk el sértetlen hatá­raink mögött és főként akkor ne, amikor az emberiség ja­váról van szó. REMÉNY A lengyel kommunista párt egyik vezető egyénisége a krakkói neves katolikus lap szerkesztője és néhány r barátja előtt megállapította, hogy a pápa Iengyelorsz .i­­togatása következtében mindazt, amit a társadalom dá­­giasítása terén elértek, mindazt, amit 1943 óta véghez vittek, a kommunistáknak újból kell kezdeniük. A Krakkó közelében levő Blonie felvonulási téren, ahol a pápa zarándoklatának záró szentmiséjét bemutatta, az oltár előtt ott lobogott a szélben a lengyel vörös lobogó a fehér sassal és koronával. Ez a lobogó a kommunista időket megelőző, királyi Lengyelország jelképe volt, amellyel az Egyház is magyon sok tekintetben azonosította magát. A kommunista nyilatkozat és a jelképes zászló valami­képpen reményt kelt. Nem arra, hogy a szentatya rövide­sen vagy akárcsak belátható időn belül is újra visszatérhet szülőhazájába, hanem valami másra, ennél sokkal többre, ami majd a lengyel pápa újabb zarándoklatára is lehető­seget nyújthat. A szentatya maga is érezhette ezt, amikor a néhány száz laptudósítónak búcsúzáskor francia nyelven azt mondta: v— Remélem, remélem, remélem, hogy újra találkoz­hatunk ebben az országban. Remélem! Amikor a repülőtéren II János Pál pápa, mint érkezé­sekor, távozása előtt megcsókolta hazája földjét, sok sze­rencsét kívánt Lengyelországnak, hazájának minden kezde­ményezéséhez és nyíltan bevallotta, hogy nehezen búcsúzik népétől: de amikor kétórai repülés után Rómában And­reotti Giulio olasz miniszterelnök fogadta, már azt mondta: a derűlátás és a remény üzenetét hozta magával vissza arról az útról, amely kimondhatatlanul boldoggá tette. A PÁPA MEGHÍVÁSA OHIÖBA Rhodes A. James, Ohio kormányzója levelet intézett II János Pál pápához, amelyben arra kérte, hogy amikor az Egyesült Nemzetek őszi ülésszakára New York városába repül, látogassa meg Ohio államban élő híveit. A kormány­zó hangsúlyozta, hogy Ohio 2 és Vá millió katolikus vallású lakosságának igen jelentős nagy száma lengyel eredetű. A PÁPA ÉS EUROPA KELETI RÉSZE II. János Pál pápa látogatása szülőhazájába, Lengyel­­országba olyan rendkívüli fontosságú esemény nemcsak a lengyelek, hanem egész Kelet-Európa szempontjából, hogy következményei nyílván még akkor is éreztetik majd hatá­sukat, amikor a szentatya már rég visszatért Rómába, s a Iátogatásokozta összes izgalom elült. Főbb okból tulajdo­níthatunk kivételes jelentőséget a pápa útjának, ami min­den más eseménynél élesebben világít arra az alapvető tényre, hogy a kommunizmus: a lengyelektől teljesen idegen ideológia. Lengyelország túlnyomó többségében katolikus népe százezrével, milliószámra hangot adott teljesen spon­tánul hűségének olyan hithez, aminek nincs közös vonása a kommunizmussal. Ami Lengyelország esetében nyilvánvaló: az érvényes Kelet-E uropa valamennyi allamara. kJiszen valamennyiükre rákenyszerítették a szovjet mintájú diktatúrát, ami nem poli­tikai, vagy társadalmi forradalom eredménye volt, hanem egyszerűen a II. világháború kimenetelének közvetlen kö­vetkezménye. Sztálin arra az álláspontra helyezkedett, bogy a Szovjetuniónak jogában áll rátennie kezét mindazokrak területekre, amelyeket a Vörös Hadsereg "felszabadított”, vagyis: megszállt. Az oroszok azóta sem engedték ki mar­kukból ezeket az országokat s ha kellett, mint Magyaror­szágon 1956-ban vagy Csehszlovákiában 12 évvel később: A HIT EREJE nem riadtak vissza a nyers erőszak használatától. Brutális politikájuk valamennyi kelet-európai ország­ban elkerülhetetlenül belső feszültséget eredményezett, ami hol fokozódik, hol alábbhagy, de nem szűnik meg. Az em­ber nem élbet az állandó forradalom jegyében, de ha nem is mutathatja ki: a külföldi megszállással szemben a harag ott forrong a lelkében. A századforduló táján vagy száza­dunk elején e harag feltehetőleg titkos szervezkedésben, for­­radaí mi tevékenységben és szórványos terrorcselekmények-: ben nyilvánult volna meg. De napjainkban az önkényura­lom olyan mély gyökereket eresztett, annyira áthat mindent és olyan kíméletlen, hogy nincs lehetőség a politikai ellen­állásnak semmiféle formájára. Mit tehet a kommunista országok kommunizmustól ir­tózó népe? Vagy alkalmazkodik az adott körülményekhez, hez, s nagy óvatosan próbál apró engedményeket kicsikarni mindenható uraitól vagy pedig: igenis hangot ad igazi ér­zelmeinek. A napokban jelent meg két angol író — Tuflon Bea­mish és Guy Hadley — figyelemreméltó könyve, amely szerint az előbb felvetett kérdésekre a válasz: v kelet-euró­pai polgárjogi mozgalmakban rejlik. “A Kreml problémá­ja című könyv részletesen beszámol e polgárjogi mozgal­makról, és a szovjet vezetők dilemmáját a következőkben összegezi: A polgárjogokért való küzdelemnek magában a Szov­jetunióban csupán ártatlannak látszó, könnyen megsemmi­síthető csíráját találjuk. Ám a csatlósállamokban ragály­ként terjed ez a gyakran nagyonis aktív küzdelem. Ez a szovjet vezetők legnagyobb problémája . A szerzők tisztelettel adóznak azoknak a “bátor fér­fiaknak és asszonyoknak, akár ismerjük nevüket, akár nem, akik szinte reménytelen helyzetben szálltak síkra a szabad­ság és az emberi méltóság védelmében, Európa foglyulej­­lett felében. A Nyugatnak nagyobb érdeklődést, több megértést kellene tanúsítania e küzdelem iránt, sokkal rea­lisztikusabban kellene megítélnie a ózu»jciumó telól fenye­gető veszedelmet: egységesebben és erőteljesebben kellene fellépnie ellene. A legkevesebb, amit a nyugati kormányok tehetnek: feltételhez szabni a modern technológia kommu­nista rendszerek által egyre fokozottabban igényelt vívmá­nyainak eladását. Ez a feltétel az, hogy a szóbanforgó rend­szerek tegyenek eleget azoknak a kötelezettségeknek, ame­lyeket ők maguk vállaltak. ÉBEREBB ISTENTELENSÉG SÜRGETÉSE A Pravda Ukrainy” tudósítása szerint Shcherbitsky V. Vladimir, az ukrán kommunista párt első titkára Kievben arra szólította fel az ukrán kommunista párt tagjait, hogy fokozzák a népesség istentelenségre történő nevelését, mert az még mindig sürgető feladat. Moszkvai AP-tudósítás sze­rint a párttitkár beszéde nem véletlenül hangzott el éppen akkor, amikor II János Pál pápa Lengyelországban tartóz­kodott, bár sem a párttitkár beszéde, sem a róla beszámoló cikk nem tesz említést a szentatya útjáról. Shcherbitsky' megállapítása szerint az istentelenség terjesztésére hivatott kommunista vezetek nem követnek el mindent céljuk megvalósítása érdekében és nincsenek tisz­tában azzal, mi megy végbe a vallási szervezetekben, mi­lyen taktikát változtatott a papság. A párttitkár szerint bi­zonyos vallási csoportok a fanatikusok, volt ukrán terroris­ták és nacionalisták, megszállották és bűnözők menyorszá­ga lett. Ez a megállapítás azokra kíván utalni, akik a szov­jet kormányzattól függetlenül szeretnének hitbeli önállósá­got biztosítani maguknak. Disszidensek állítása szerint a híveket általános gyakorlat szerint közönséges bűnözőkként szokták felelősségre vonni a nélkül, hogy vallásos meggyő­ződésükre közvetlen hivatkoznának. KÉT SZOVJET ZENÉSZ MENEDÉKJOGOT KÉRT A Ieningrádi fiiharmonikus zenekar Japánban hang­versenyezett. Az utolso eloadas után egy 43 eves trombitás és egy 42 éves hegedűs Tokióban eltűnt. Az “Asahi Shim­­bun és a Kyodo hírszolgálat egybehangzó közlése sze­rint mindkét zenekar játékos hamarosan jelentkezett az Egyesült Államok tokyói képviseleténél és menedékjogot kért. AMIN LÍBIÁBAN A nyugat-németországi "Der Spiegel tudósítója, Wie­demann Erich arról számolt be, hogyan sikerült kinyomoz­nia Idi Amin és családja tartózkodási helyét. Nyolc napig börtönben ült, mert Amin után kutatni kémkedést jelent, ha nem éppen az illusztris menekült elrablásának előké­szítését . A beszámoló szerint Amin állandóan változtatja szál­lását. Legtöbbször Tripolisz közelében a tengerparton levő kormányzati vendégbázban vagy az ugandai követ lakásán tartózkodik. Családját csak hetente egyszer keresi fel. Csa­ládja a líbiai fővárostól 20 km-re (12 mérföldnyire) levő Shati Andalus szálló három lakásában él. A család tagjai­nak elrablásától aggódó líbiai kormány a szálló körül két sor házat kiüríttetett. Wiedemann cikke szerint Amin nem gyűjtött magá­nak vagyont. Abból az ellátmányból él, amelyet Khadafy Moammar, Líbia erőskezű vezetője juttat neki. A SAH MEXIKÓBA UTAZOTT Pahlavi Reza Mohammed sah feleségével és szőkébb kíséretével együtt június 10-én Nassaubó 1 Mec ico Citybe érkezett. A repülőgép, amelyen az utat megtette, az egyik vezető bank, a Banco Comercio tulajdonában levő, twin jet gép volt. A saht, feleségét és a kíséretet alacsonyabb rangú kormányzati tisztviselők fogadták. A szokásos vám­hivatali és beutazási tennivalókat külön kirendelt tisztviselők azonnal elvégezték. A sah és kísérete gépkocsin folytatta útját Mexico City városán keresztül közelebbről meg nem határozott helyre. A sah mexikói tartózkodását már hónapokkal ezelőtt Kissinger Henry volt amerikai külügyminiszter készítette elő, amikor feleségével együtt előadás tartásának címén Mexikóban járt. Áprilisban az új iráni kormány közölte Mexikóval, hogy a két ország viszonyának nem használna, ha Mexikó a saht beengedné. A mexikói kormány akkor azt a nyilatkozatot adta ki, hogy semmiféle kormánynak vagy országnak sem engedi meg politikájának befolyásoló sát. Most Jose Lopez Portillo elnök tette lehetővé, hogy a sah és családja 6 hónapra szóló beutazási engedélyt kap­jon. A sah megérkezésekor rangrejtetten Kissinger és fele­sége is jelen volt. A sah beutazásának engedélyezésére vo­natkozóan Rockefeller David, a Banco National de Mexico elnöke is közbenjárt. Az a hír, hogy a sah Acapulco városában nővérének, Shams hercegnőnek tavaly vásárolt palotájába költözik, a­­melyet most tataroznak. Amíg a tatarozási munkálatok foly­nak, addig egy olasz, báró szomszédos kastélyában száll meg. AZ IRÁNI BANKOKAT * ÁLLAMOSÍTOTTÁK Bazargan Mebdi miniszterelnök közölte az ország né­pével, hogy Irán valamennyi bankját államosítják. Szerinte a nép megtakarított pénzét 14 bank külföldi részvényei biz­tosítják. Arról, hogy a részvények ellenében akár a bek, akár a külföldi részvényesek kártalanítást kapnának, a mi­niszterelnök említést sem tett. Irán 37 pénzintézete közül tíz már nagyjából eddig is állami tulajdonban volt, 27 azonban korábban magánkézen maradt a februári forra­dalom után is. Amerikai vonatkozásban az államosítás leg­súlyosabban a Chase Manhattan bankot érinti, mert Irán nemzetközi bankjánál 35%-os érdekeltsége van. A Chase Manhattan abban a reményben vette tudomásul az álla­mosítást, hogy befektetései ellenében megfelelő kártalaní­tást kap, aminek végeredményben örülne is, mivel a gaz­dasági helyzet megváltozása következtében Iránban máris nehézségei vannak. A forradalom idején a zendülők a ban­koknak mintegy 1400 fiókját megsemmisítették vagy súlyo­san megrongálták, a pénzügyi forgalmat a folytonos sztráj­kok bénították meg. Khomeini ayatollah utasítására a ka­matfizetés is megszűnt: az illetékesek most szervezik az izlám bankrendszer -t, amely rendkívül bonyolult eljárás­sal a kamatokat a nyereség osztalékaival igyekszik fel cserélni. KHOMEINIT DIKTÁTORSÁGGAL VÁDOLJÁK A liberális és világi Országos Demokratikus Arcvonal Teheránban kiadott nyiltlevélben Khomeini Ruhollah aya­­tollaht diktátorsággal vádolta meg. A nyílt nevél szerint Khomeininek az a megyő-ződése, hogy a papságot össze­keverheti a politikával. Mint pap azonban nem hajlandó elfogadni sem a hogyan, sem a miért kérdésének felvetését, mert ez Isten akaratával ellenkezik. Ezért a nemzetnek nincs módja arra, hogy elégedetlenségének kifejezést adjon. Nem diktatúra ez? A nyílt levél minden eddigi bírálatnál, amely Kho­­meinivel szemben a mérsékeltek, liberálisok, baloldaliak és világiak csoportjai' részéről megnyilvánult, jóval erősebb. A korábbi ellenzéki hangok csak azokat az izlám erőket em­legették, amelyek az ayatollah főhadiszállása körül, Qom­­ban érvényesültek, az Országos Demokratikus Arcvonal ki­fogásai egyenesen és személy szerint Khomeininek szólnak. Taleghani Mahmoud ayatollab, aki legszorosabb kap­csolatban van a Mujahadin és a Eedayeen gerillákkal és más baloldali csoportokkal, csatlakozott Khomeini bírálói­hoz. Amikor elhárította magától a baloldali elemeknek azt a szándékát, bogy mint elnökjelöltet léptessék fel, arra hi­vatkozott, hogy ha a papok fontos szerepet vállalnak, azzal csak a már meglevő problémákat súlyosbítják. Nyilvánva loan Khomeini ayatollahra utalt, amikor megállapította, MINDSZENTY BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT A történelmi magyarság legbiztosabb értékmérője az idő. Az életükben égig magasztalt talmi nagyságok sírját hamarosan belepi a feledés pora. A hősök és szentek em­lékét viszont a múló évekkel egyre növekvő tisztelettel veszi körül a hálás utókor. Az Istenért, Egyházért, Hazáért való kiállást kora ifjúságától kezdődően mindenekfelett kötelességének érző Mindszenty Józsefet már otthoni harcai, megkínoztatása, fogsága és belső emigrációja idején világszerte csodálták a szabadságszerető emberek. Ez a csodálat bensőséges szere­tetté alakult át, amikor a számkivetésbe kényszerített és nyolc évtizeddel a vállán messze és fáradságos missziós utakat vállaló bíborost személyesen is megismerhették. P. Werenfried van Straaten^az üldözött és Ínséget szenvedő egyházat segítő nagyszerű szervezet alapítója és lelke, már a máriacelli temetésen elmondott búcsúztató be­szédében kifejezést adott annak a reménységének, hogy korunknak ezt a bátor hitvallóját és hitvallásáért a legem­bertelenebb gyötrelmeket is vállaló vértanúját az Egyház a boldogok, majd a szentek sorába iktatja. “Speck Páter” szavai nemcsak a gyászistentisztelet kö­zönségének szívében találtak együttérző visszhangra, banem a tengeren innen és az óceánokon túl mindazoknak a lelké­ben is, akik közvetlenül vagy közvetve, személyesen, em­lékiratain vagy a világ minden kultúrnyelvén megjelent élet­rajzán keresztül találkoztak ennek a modern hitvallónak és szentnek életpéldájával. Már több országban keletkez­tek — egészen spontán módon, alúlról és világi hívektől elindítva — mozgalmak, amelyek néha már türelmetlenül követelik Mindszenty bíboros boldoggáavalását. Kétségtelen, hogy ennek a tiszteletreméltó türelmetlen­ségnek növekedésében az Egyház legfőbb vezetésében tör­tént változás is szerepet játszik. "A lengyel pápa” trónra­­lépése óta egyre csöndesebbek lesznek — magyar vonatko­zásban is r- annak a keleti egyházpolitikának a szószólói, akik a vasfüggöny mögött az egyházak jövőjének biztosí­tását a hitvallók és vértanúk elfelejtésében és a kommu­nista diktatúrákkal való szolgai együttélésben látták. Ebben az új helyzetben a Mindszenty Emlékbizottság elérkezettnek érzi az időt arra, hogy a már működő rész­mozgalmakat összefogja, koordinálja, s a világ minden tájá­ra kiterjessze, nagyszabású aláírásgyűjtést indítson Mind­szenty bíboros boldoggáavatásáért. Amint tudjuk, a boldoggá-'* illetőleg szenttéavatás pere igen bosszú folyamat és benne fontos szerepet játszik annak megállapítása is, hogy a szóbanforgó személy halála után is vallásos tiszteletben részesült. Az aláírásgyűjtés ezt kívánja bizonyítani. Minél több aláírást tudunk az illetékes egyházi hatóság elé terjeszteni, a bizonyítás annál meggyőzőbb lesz. Az aláírásgyűjtés Má riacellben a Mindszenty-múzeum felavatása napján indul el. Az íveket a lelkészségek és az aláírások gyűjtését vál laló szervezetek hamarosan megkapják. Tegyünk meg — egyháziak és világiak egyaránt minden tőlünk telhetőt annak a demonstrálására, hogy Mindszenty József hősi és szent példája halála után is élő és Iélekbeható valóság az egész világon. Közi Horváth József hogy az egyháziaknak a templomokban van a helyük, ahol taníthatják a népet. A kifogásokat nem csökkenti az a tény sem, hogy a forradalmi törvényszékek halálos ítéleteinek végrehajtása még mindig folytatódik. Legutóbb megint 9 katonát és rendőrt végeztek ki, amivel a forradalmi népbíróságok ál­dozatainak száma február óta 265-ra emelkedett. AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAC PARLAMENTJE Európa 9 országának 180 millió szavazati joggal ren­delkező polgára közül június 9-én és 10-én 108.2 millió megválasztotta a Közös Piac parlamentjének 410 tagját. A választásokon több mint 3000 jelölt indult, köztük Brandt Willy volt nyugat-német kancellár, Berlinguer Enrico olasz kommunista pártvezető is. A keresztény demokraták 110, a szocialisták 109, a konzervatívok 64, a kommunisták és szö­vetségeseik 43, a liberálisok 37, a közép-jobboldali haladó demokraták 23, a kisebb pártok 24 képviselőt küldtek a par­lamentbe. Országok szerint a képviselők a következőképpen oszlanak meg: Britannia, Francia-, Nyugat-Német- és Olaszország egyenként 81-81, összesen 324, Hollandia 25, Belgium 24, Dánia és Írország 15-15, Luxemburg 6 és Grönland 1. A parlament elnökét július 7-én választják meg. Erre a keresztény demokraták, konzervatívok és libe­rálisok koalícióba tömörültek, hogy a többséget (410 sza­vazat közül 211-et) biztosítani tudják. A Közös Piac korábbi parlamentjének 198 tagját a tagállamok kormányai jelölték ki. A közvetlen népszavazás útján foganatosított választás eredményeként megalakuló parlamentnek előreláthatólag nagyobb tekintélye lesz. So­kan az európai parlament megválasztását igen jelentős lé­pésnek tekintik az "Európai Egyesült Államok kialakulása felé is. VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 25. SZÁM. 1979. JÚNIUS 21. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. - KANADÁBAN: 40 Ct

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom