Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-04-26 / 17. szám
1979. ÁPRILIS 26, MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDALI PÓK r- REGÉNY ~ IRTA: VASZARY GÁBOR ELKÉSZÜLT Yaszary Gábor Pók cimü regénye. A könyvkötőtől május 6-án kapjuk meg és még aznap postázzuk a megrendelőinknek. A 316 oldalas könyv egészvászon kötésben 12 dollár az előrekalkulált 15 dollár helyett. Az előjegyzési kedvezményes árat — kötetenkint 10.50 — május 31-ig meghosszabbitjuk és aki addig beküldi az összeget, azonnal megkaphatja a könyvet. , Én se szeretem, Ka te se szereted. — Milyen vallású vagy? — Semmilyen. —. Az a jó. Okos asszony volt az anyád. Nem akarta, kogy butaságokkal tömjék tele a fejed. c-< Mit akarsz még? <—< Más semmit, megsimogatta a gyerek fejét. , Minden gyerek jó. Csak akkor lesznek rosszak, Ka nagyok lesznek. Áz én lányom is jó volt, amikor még kicsi volt. A térdemen ült és felkapaszkodott a nyakamba. Két karjával átölelt szorosan és megcsókolt. Nem is egyszer. El se Kiszed, milyen kedves volt. Néka álmodom erről a kis gyerekről és megsiratom. A köd sűrűsödött még a külváros felett, vagy beborult az ég, mert a konyhaszobában egyre sötétedett. Az öreg Pivois alakja épp oly elmosódott és bizonytalan volt, mint felidézett emlékei. A gyerek nem látta már az arcát, csak tompa, színtelen hangját hallotta, ahogy lassan, vontatott hangon beszélt, mint aki erejét veszítve, még elmondja utolsó gondolatait, míg végképp elcsendesedik. Mindaz, amiről beszélt, Thérése-re nem volt különös <—i Folytatás *— Az erdőn túl lakott a lány. Oda járt el mindig más kifogás ürügye alatt. Néha éjszakánként osont ki a házból és hajnalban tért vissza. Talán ezt.Js tudta az asszony, de hallgatott. Szörnyen tudott hallgatni az asszony. Ha élne, hallgatna újra. Vétkezett ellene, míg élt és most is megcsalja, amikor egyformán emlékezik kettőjükre. A kettős életnek semmi sem tudta végét vetni. Hiába állt egy helyen a sír, a másik helyen a szakítás, kettőjük emléke között állt újra és mindkettő felé egyszerre nyújtotta ki a kezét. Ahogy egyszerre voltak, egyszerre mentek el. Elhagyta a lány és meghalt az asszony. Azon az őszi éjszakán, a halott arcába tekintve, a másikat is megsirattá. Miért nem volt rossz, hogy békében elhagyhatta volna? Szelíd, mindent megértő mosolya, két káze meg nem szűnő munkája, szent, béketűrő hallgatása, ahogy csak a magas hegyeken ül a csend, összetörhetetlen bilincseket rakott rá. A múltat próbálta visszaidézni azon az őszi éjszakán, hogy szerethesse, amikor már elkésett vele. Hogy megcsókolja még egyszer két dolgos, fáradhatatlan kezét és akkor is, ott is a halott asszony mellett a lány emléke kisértette újra, mosolyogva, megigézőn, ott állt előtte szikrázó szépségében; szőke hajában a napfény fürdött, kék szemében a szerelem tüze lobogott, akiért az asszonyát feláldozta. Együtt voltak most is, ahogy együtt voltak mindig. Ez lett volna a bögre története ahogy soha nem mondhatta el senkinek, most se beszélhet róla. Hallgatni kell, ahogy az asszony hallgatott, amíg élt. Másról beszélt, míg erre gondolt. Más szavakban kerülgette és egyre távolabb járt tőle. r— Mondd már el a bögrét is! i—< nógatta a gyerek. »— Nem volt jó hozzánk az Isten, r— jegyezte meg hoszszú szünet után az öreg, majd gyorsan kijavította, r-> Nincs Isten. Csak sors van. Jó és rossz. Az erőszakosoké és a gonoszoké-az élet. Akik nem törődnek semmivel, akik mindenkit könyörtelenül letipornak. Rossz volt hozzád, aki a bögrét adta? Nem volt rosszl Nem mondtam. Jó volt! <—> Mást nem tudsz róla mondani? — Nem. Megkönnyebbülten állt fel a gyerek. Jó, hogy már vége van. Nagy butaság lehet. De helyénvalónak tartotta, ha színészkedik. <—< Nagyon megható volt a bögréd története, öreg. Egyhamar nem is felejtem el. Azt is látom rajtad, sokat szenvedhettél. —< Most szenvedek. —> Most már ne szenvedj! Felesleges. Még szükségesnek tartottá, hogy kicsit beszéljen róla, hogy az emléküket még pár percre visszatartsa. <— Megtennél nekem valamit? , kérdezte előre hajolva. r-J Mit? — Ha meghalok, ezt a bögrét törd el. Ne legyen többé senkié. Amint megtudod, hogy meghaltam, rögtön gyere el ide, akárhol is vagy és ezt a bögrét el kell. lopnod. Ellopod? <—< El, <— nyugtatta meg. ~ Jól nézd meg! ,—« izgatottan felállt, megkereste és megmutatta neki. — Ez az! Látod? Nehogy egy másik bögrét lopjál el helyette. Meg fogod ismerni? — Meg. >—< Apróra kell összetörnöd, nehogy valaki összeragaszsza. Használhatatlan legyen. Aztán, ha meghalok, arra is ügyelj, hogy fejfámra ezt írják: “Itt nyugszik Robert Pivois nyugalmazott köztisztasági alkalmazott. Béke poraira.”... Nem, ne azt írják oda még sem. Soha sem szerettem a port. Azt kell odaírni, hogy “Nyugodjék békében”. Ügyelsz erre is? — írd fel, mielőtt meghalsz, hogy el ne felejtsem. Nem vigasztalta, hogy élni fog még, eszébe se jutott. T árgyilagosan megbeszélték. — Pap ne legyen a temetésen. — Jó. — Te szereted a papokat? hatással. Csak azt tartotta igen furcsának, hogy volt idő, , amikor az öreg Pivois süket se volt. se sánta. Lehet, hogy hazudik ez is. Másmilyennek elképzelni se lehet, csak így öregen, piszkosan. A lánya se lehetett kedves kis gyerek, aki a térdén üldögélve, az öregnek a nyakába kapaszkodott. Csak szépítgeti az öreg a dolgot, mert maga is restelli. Épp oly valószínűtlen volt az egész, mint egy Perrault mese, gyerekeknek való csodálatos történetek, manókról, beszélő állatokról. Régen tudta, hogy ez nincs, csak kitalálják az emberek a kicsinyek mulattatására és fölényesen mosolygott rajtuk. Az öreg is ilyen mesét mondott, nem létező szép leányról, aki azt ígérte, hogy nem hagyja el soha. Bolond ez mégis. Az öreg még beszélt, de már nem figyelt rá, a tűzhely felé bámult, ahol az elégett fahasábok parázsba hullottak össze és kis kék Iángnyelvecskék lobogtak felette, Most valaki átjött az udvaron. Megbökte az öreget, hogy vigyázzon. Pár pillanat múlva az asszony nyitott be az ajtón és régi, kellemetlen természetét is magával hozta. r-< Mi van itt? <—i közelebb lépett hozzájuk, hogy jobban megnézze őket. Hol van Michel? —* Elment, kedvetlenül felállt a gyerek és távolabb húzódott tőle. r— Mit lopjátok itt a napot? Mit csináltok? Az öreg úgy tett, mintha elaludt volna. Ez volt a legcélszerűbb védekezése ellene. j i— Ez már megint alszik? — megrántotta durván, hogy talpra álljon és lódított egyet rajta. — Mihaszna léhűtő népség, *-> majd a gyerekhez fordult. Eredj és hozd meg, amit felírtam neked erre a papírosra, i—i az orra elé dugta. , A zsidóhoz menj a város végébe. Ha megjöttél, te fogsz főzni. Hagymalevest. Én csak késő estére jövök meg. Na, lódulj! r— Pénzt nem adtál. ' Mondom, hogy a zsidóhoz menj. Hitelbe veszed. Mit állsz még itt? Mozogj már! 1 Béret-jét felkapta és szó nélkül elment. Az ásszony újra az apjával foglalkozott, aki még mindig ott állt az asztal mellett és próbálta kitalálni, mit akar az asszony, hogy ellenk ezésbe ne kerüljön vele. — Eredj innen te is és feküdj le! kiáltott rá. —> Ne itt aludj! Útban vagy nekem, r— és a másik szobának ajtaja felé lökte. Megértett ebből annyit, amennyit kellett, hogy azon mód engedelmeskedjék neki, a fekhelyéhez sántikálva. Mindig csak feküdni, feküdni. Már akkora utat se járhat, ami a két szobát egybeköti. Éjjel-nappal itt heverni, míg meg nem clöglik bele. Ordítáni tudott volna a kétségbeeséstől. Marie lámpát gyújtott a másik szobában és gyors mozdulattal előrántott az ágy alól egy ócska bőröndöt. Ugyanezzel a bőrönddel szökött el valamikor nagyon régen a szülői háztól, még most is megvolt kopottan, beLorpadtan. Akkor is ősz volt és Iámpafény mellett hajolt föléje kora hajnalban. Kiment az udvarra és intett valakinek, aki kisvártatva belépett az ajtón. A Szép Fiú volt. Óvatosan jött és halkan megkérdezte: — I iszta a levegő? >—> Tiszta. <—< Az apád? \ <— Döglik. — A gyerek? r— Elküldtem. Addig végzünk. Bőven futja az időből, körülnézett, pár lépést téve a tűzhely felé, mi van még, amit magával vihet. '—1 Rosszul tetted, hogy elküldted a gyereket. A kölyköt is magunkkal kellene vinni. .. Háttal álltak az udvarra nyíló ajtónak, így nem vették észre, hogy mögöttük a küszöbön, mint valami csodálatos jelenség, megjelent Pépin, zsebredugott kezekkel, látszólag egykedvűen figyelve őket. Nem tudni, hogyan és mikor került ide a kellő pillanatban. 1 Mi a fenének vigyük magunkkal a gyereket is? Elment a józan eszed? .—* indulatoskodott az asszony. ' Ne tüzelj még! Várj csak! Kicsit még etetni kéne, bogy kövérebb legyen. Nem sokba kerül, ledolgozza az árát. Megéri, amit megpszik. i—> Cselédnek vigyem? ' A fenét! _r szélesen elvigyorogta magát. Öreg urak az ilyesmit jól megfizetik. El tudnám adni. Finom portéka, ínyenc falat. Ha kell a gyerek, a városvégi zsidóhoz ment. Útközben elcsípheted. Már mindennel elkészült és egy utolsó pillantást vetett még régi környezetére. Elhatározása szilárd és megmásíthatatlan volt. Természetesnek találta, hogy ez a pillanat is elérkezett. Már csak indulni kellett. A Szép Fiú a bőröndért nyúlt éppen, amikor Pépin, még mindig az ajtófélfának támaszkodva csendesen megszólalt: r— Nyaralni mentek? Első pillanatban mindkettőjüket megzavarta, de hamarosan magukhoz tértek. Elsőnek az asszony. Mit akarsz itt? Éppen te kellettél ide! . Pépin lassan és kényelmesen besétált a szobába, a Szép Fiút egyetlen pillantásra se méltatva. A PÁPA NEVES KÖLTŐ IS A New York Times belgrádi tudósítójának értesülése szerint az egyik angol könyvkiadó most készíti sajtó alá II. \ János Pál pápa néhány bölcseleti művének angol fordítását és ezzel egyidejűleg költeményeinek első gyűjteményes kiadását. Ezzel kapcsolatban derült ki, hogy a neves lengyel költő, Jawien Andrzej, akinek verseit Lengyelország vezető katolikus lapja, a “Tygodnik Powszechny” már 25 éve rendszeresen közölte, II János Pál pápával azonos. Az írói álnév Tarandowsky Jan hírneved lengyel regényíró Visszatérés az él etbe című elbeszélésének főhősétől származik, aki mint fiatal katolikus festő, mi nden nehézség dacára is megőrzi rendületlen hitét. A pápa túlnyomóan allegorikus költeményeit, amelyek a hagyományos lengyel katolicizmus szellemét, a hit és a Szűzanya tiszteletének erejét, a becsületes munka értékelését és Isten szolgálatának dícséretét juttatják kifejezésre, a londoni egyetemen működő Peterkiewicz Jerzy fordított^ angolra. POGGI ÉRSEK MAGYARORSZÁGON A magyarországi lapok közlése szerint Poggi Luigi érsek, pápai nuncius, a Vatikán keleti politikájának ismert irányítója, március 15 és 22 közt Magyarországon tartózkodott. Útjára Faustino Sains Munoz nunciatúrai titkár kísérte el. Poggi érsek Lékai László dr. bíboros-prímás esztergomi érsekkel és a püspöki kar több tagjával találkozott és folytatott megbeszéléseket. A vatikáni képviselők útjának céljáról és eredményéről nem adtak ki tájékoztatást. A látogatás végén a római vendégeket Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is fogádta. (rrnli) CLEVELAND VÁROSÁBAN ÉS KORNYÉKÉN MEGSZŰNNEK AZ A & P ÜZLETEK FORRONGÁS AFGANISZTÁNBAN részvénynek felel meg, további 5,124.787 részvény megvásárlására pedig előjogot szerzett. ESTELIT VISSZAFOGLALTÁK A floridai Miamiban szabadságát töltő Somoza Anastazio nicaraguai elnök nemzetőrsége kilenc napon át tartó és háztól házig folytatott tisztogató harc után Esteli városát visszafoglalták a baloldali gerilláktól, akik a város imintegy 20 háztömbnyi részét birtokukban tartották. Zuniga Vincente ezredes a városrészt körülkerítette, de mivel a nagyobb vérontást el akarta kerülni, szándékosan lehetőséget biztosított a gerillák elmenekülésére. A gerillák ezt a lehetőséget ki is használták, a közeli hegyek közé menekültek. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 60. ÉVFORDULÓJÁRÓL ft _ Csak érdeklődtem. Szeretlek én titeket. Nagyon szeretetreméltók vagytok. Válaszra nem is számított, otthonosan leült egy székre és halkan fütyörészni kezdett. Úgy látszik, remekül érezte magát. Áldotta a pillanatot, hogy erre járt. Jó napja volt. Kéjesen hátradőlt székén és mosolyogva nézte őket. ,_, Michellel szeretnék beszélni, > mondotta még, hadd örüljenek ennek is. Nem látod, hogy nincs itt? kiáltott rá az asszony. — Majd megvárom, míg hazajön. A Szép Fiú elvesztette biztos fellépését a nem számított váratlan esemény következtében és valami olyasmit motyogott, ő is Michellel akart beszélni, de ha egyszer nincs itt. .. r-t és máris indult volna a kijárat felé. r— Megállj! kiáltott rá az asszony. ^ Nincs értelme, hogy sokat vacakoljunk vele. Hadd tudja meg ő is, hogy elegem volt Michelből. Nem titok ez. Itt hagyom. Mindenkinek joga van az élethez. Azt teszem, amit akarok. Senki se tilthatja meg nekem, szaporán ömlött belőle a szó, hogy mindenképp meggyőzze igazáról Pépint, aki egyelőre egy cigaretta csavarásával bajlódott és más egyéb nem látszott túlságosan érdekelni. Tizennyolcadik fejezet \ Az öreg Pivois, a másik szobában szokása szerint pontosan megérezte, melyik pillanat az, amelyben teljesen felesleges a jelenléte. Már régóta szomjazott, de mostanáig várt vele. Felvette a bögréjét, amit pár nap óta az ágyában tartogatott és rájuk nyitotta az ajtót, hogy vizet igyék. Megdöbbenve látta, hogy egész társaság gyűlt egybe. A Szép Fiú és Pépin között a következő beszélgetés folyt le éppen: r— Nem fogsz fecsegni Michelnek? r— Megtudja nélkülem is. Vagy talán titokban akarjátok tartani? r— Nem szükséges, hogy idő előtt megtudja, <—> jegyezte meg. !—• A bankban én is bent vagyok. Én hoztam össze őket. >-* Szemét, i—i köpött feléje Pépin undorral és teljes megvetésének jeléül felállt, bogy egy levegőt se szívjon vele. Az öreg Pivois nem értette, miről beszélnek, azt viszont pontosan látta, mi készül itt. A Szép Fiú Pépin mögé kerülve előhúzta a kését, hogy hátba szúrja vele. A megindult mozdulattal egyidőben kiáltotta el magát az öreg, rekedt, tébolyodott hangon. —i Kés, (Folytatjuk) Az otthoni rendszer március 21-én az Országháziján emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról. A díszünnepséget Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke nyitotta meg. Az ünnepi beszédet Nemes Dezső mondta. Megemlékezésében Kína kalandorpolitikájá -nak ostorozásától a kapitalizmus válságának taglalásáig sok mindenről beszélt, lényegében azonban megállapította, hogy a mai magyarországi rendszer Kun Béla, Szamuelly 1 ibor és Korvin Ottó proletárdiktatúrájának egyenes folytatása, szellemi örököse. (Rákosi Mátyás érdemeiről természetesen hallgatott.) A Magyar 1 udományos Akad, mia március első hetében rendezett ülésszakán Szentágothai János elnök emlékezett meg nagy Ielkend ezéssel a “nevezetes” évfordulóról. Beszédét nem annyira túlzottan egyoldalii beállítottsága tatte érdekessé. mint inká bb az a tény, hogy a világhírű agykutató tudós abból a Schimert-családból származik, amelynek tagjai nemzedékeken keresztül mindig orvosok voltak, tehát a jól kereső értelmiségi középosztályhoz tartoztak, a legutóbbi nemzedék minden tagja, Szentágothai János négy édestestvére is orvos és amerikai tanszéken működik. A főváros szélén, Békásmegyer határában a tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója emlékére Omskparkot létesítettek. Omsk ugyanis Budapest szovjetunióbeli testvérvárosa. Az a terv, hogy ebben a parkban állítják majd fel a nemzetközi szocializmus (kommunizmus) kimagasló egyéniségeinek szobrait. A hazai hírekkel kapcsolatban érdemes és tanulságos rámutatni arra a tényre is, hogy a nemzeti emigráció az évforulóról mélyen hallgatott, pedig kötelességszerű tárgyilagossággal sok mindenre felhívhatta volna a szabad világ figyelmét. AZ OROSZ ŰRHAJÓ EREDMÉNY- , TELENÜL TÉRT VISSZA A “Soyuz 35 ’, amelyen az orosz Rukavishnikov Nikit lai és a bolgár Ivanov Georgy azzal a feladattal szállt az űrbe, hogy ott az űrhajót összekösse a föld körül keringő űrbéli állomással, céljának elérése nélkül visszatért a földre. Az űrhajó ejtőernyő segítségével a Kazakhstan környékén lévő szteppén ereszkedett le minden baj és nehézség nélkül. A visszatérés vagy talán helyesebi) kifejezéssel Visszatérítés az utolsó pillanatban azért történt, mert a kapcsolódáshoz szükséges szerkezetben kiküszöbölhetetlen működési zavar történt. Az űrhajót a Salyut 6 űrbéli állomáson 6 és V2 hét óta várta már két másik orosz űrhajós. Az AP moszkvai tudósítása szerint az orosz űrhajók kapcsolódás sokkal körülményesebb, mint az amerikaiaké. A sikertelenség nem is az első. Az első 1971-ben történt. Mentségül az oroszok akkor semmit sem hoztak fel. A Soyut 11 -nek sikerült összeköttetést létesítenie a “Salyut 1 űrbéli állomással, három űrhajósa azonban a földre I szállás után életét vesztette, amikor leszálló hajójuk elvesztette a szükséges légnyomást. MEGRENDELEM Vaszary Gábor: A PÓK című könyvét . . példányban. Mellékelem a vételárat példányonként 10.50-et. Név .......................................................................................... cím ..........................................................*.............................. város ...................................ú...—..................... ÁLLAM, ZIPSZÁM............................................................... A New York Times kabuli értesülése szerint a közel egy éves szovjetbarát afgán kormányzat súlyos nehézségekkel küzd, mert az ország népe — főleg a vidékeken — valóságos polgárháborút visel a központi kormányzat részéről kiküldött szovjetorosz tanácsadók ellen. A szovjet fegyverekkel felszerelt kormánycsapatok és az ellenzéki gerillák közt napirenden vannak a véres összecsapások, amelyelvnek áldozatai ezrekre tehetők. A kormány a gerillákat reakcionárius ellenforradalmárokpak és imperialista szerencsevadászoknak mondja, akiket iráni és pakisztáni mohamedán fanatikusok szítanak. Az utóbbi vádat arra a tényre alapítják, hogy az ország nyugati részén levő Herat városában már március közepén véres Zavargások törtek ki. Megtorlásként az iráni főkonzult kiutasították az országból, fieratból érkező utasok elbeszélése 1 alapján a zavargás teljes égészében helyi jellegűnek lát- I szik, amit kimondottan az,orosz tanácsadók magatartása robbantott ki. Pakisztán az ellene emelt vádakat következtésen tagadja. A kabuli kormány véleményétől eltérően a zavargásoknak tisztán kormányzatellenes okai vannak, amelyek főként az elzártabb vidékeken, hegyi falvakban nyilvánulnak meg. Ezeken a környékeken a szovjet kiküldötteket a falvak lakói fegyszerűen elfogják és lemészárolj ák. N éhány oroszt áhí-j tólag karddal vagdaltak darabokra. Az egyik nyugat-európai vállalat képviselője csak úgy tudott a nép haragja elől megmenekülni, hogy a tömegben véletlenül jelen lévő ba-1 rátja révén sikerült bebizonyítania, hogy nem orosz. Szőke haja majdnem halálát okozta.
