Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-04-05 / 14. szám

VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 14. SZÁM. 1979. ÁPRILIS 5. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct aláírták az izraeli-egyiptomi BÉKESZERZŐDÉST Az Egyiptom és Izrael közt 31 év óta dúló ellenseges­­kedést megszüntető békeszerződést március 26-án Washing­tonban ünnepélyes keretek közt aláírták. A szertartást 1 500 meghívott vendég, £ távolbalátón keresztül pedig sok-sok millió nézte végig. A békeszerződés, amelyet Egyiptom ré­széről Sadat Anwar elnök, Izrael részéről pedig Begin Me­­nachen miniszterelnök írt alá, arab, héber és angol nyelven készült. A három okmányt az Egyesült Államok részéről, mint tanú, Carter elnök is aláírta. A szerződő felek szerint a béke létrejötte főként neki köszönhető. Carter elnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a megvalósult béke legalább az első lépés azon a rendkívül nehéz úton, amely a Közép-Kelet békéjéhez vezet. A másik két ország veeztője ugyancsak beszédet mondott. Véletle­nül mindhárom Izajás próféta szavait idézte, amelyek arról a napról szólnak, amikor majd a kardokból ekevasakat ko­vácsolnak, a dárdákból pedig oltókéseket készítenek. Begin beszéde vo ti Leghosszabb és legátérzettebb, főként amikor a remélhető örök békéről, héberül a shalom -ról, arabul pedig a salaam -ról beszélt. A békeszerződés aláírását követően a Fehér Ház déli udvarán 1300 személyes vacsora volt. Amíg a Fehér Házban az izraeli-egyipotmi békeszer­ződés aláírásával kapcsolatos ünnepségek folytak, mintegy 2000 tüntető a Lafayette Parkban hangosan tiltakozott a békekötés ellen. A Connecticut Avenuen végigvonuló tö­meg Palesztinát éltette, Sadatot és Begint kárhoztatta. Rashdan Mabmoud iráni bevándorolt szerint amit Car­ter békeszerződésnek mond, valójában hadviselésre szóló megegyezés: Sadat pedig szerinte ugyanarra a sorsra jut, mint amilyenre a sah jutott. A Iázító beszédek közben hir­telen éljenzés és nagy taps tört ki, mert néhány héliumgömb palesztinai zászlókat vitt fel a magasba. MEGNYUGVÁSSAL ÉS ÖRÖMMEL Kairói híradás szerint az egyiptomiak megnyugvással, de különösebb lelkesedésmélkpl vették tudomásul az egyip­tomi-izraeli békeszerződés aláírást. Csak akkor népteléned­­tek el a város utcái, amikor a távolbalátó ernyőin s a rádión keresztül a békeszerződés'- szövegét ismertették.' Ekkor ugyanis mindenki a kávéházak Ieadói körül hallgatta, nézte a közvetítéseket. A tudósító megjegyzése szerint a nép lel­kesedése korántsem volt ölyán migy, mint amikor Sadat, el­nök 16 hónappal ezelőtt Izraelbe mént; de dzók. ákikef meg­kérdeztek, mind örültek, hogy a három évtized óta tartó el­lenségeskedés Izraellel végétért. Izraelben mór sokkal nagyobb volt az öröm. 1 el Aviv­­ben tízezrek vonultak ki az utcára; táncoltak, énekeltek, uj­jongtak, sírtak és imádkoztak az emberek, akiket határtala­nul boldoggá tett az Egyiptommal megkötött béke. Jeruzsá­lemben ezt az ünnepi hangulatot a békeszerződés washing­toni aláírása előtt löjperccel kézigránát robbanása zavarta meg, amely két amerikai, egy francia, egy nyugat-németor­szági és öt másik turistát sebesített meg. Szerencsére egyikük állapota sem veszélyes, az egyik amerikait az elsősegély után el is engedték a kórházból.^ Az izraeli fennhatóság alatt álló 1.1 hiillió palesztinai természetesen a legkevésbé sem lelkesedett a béke aláírá­sáért, de ellenkező érzelmeinek nyilvánításától is tartózko­dott, talán mivel az izraeli katonaság éber figyelemmel kí­sérte. Keserű hangulat uralkodott a néhány ezer főnyi sinai zsidó telepes között is, mivel az aláírás után rövidesen meg­kezdődik az izraeliek kivonulása Sinai területéről. Az izraeli lapok és rádiók kivétel nélkül a leglelkesebb hangon méltatták a békeszerződés washingtoni aláírásának jelentőségét, a távolbalátó pedig helyszíni közvetítést adott róla. A “Maariv című lap első oldalán az egyiptomi, izraeli és amerikai lobogó színes képét hozta. ARAB ELLENSZENV Mint előre várható volt, az arab világ osztatlan ellen­szenvvel vette tudomásul az izraeli-egyiptomi békeszerződés aláírását. A legvadabb kijelentéseket persze Arafat Yasser, a palesztinai felszabadító szervezet feje tette, aki azzal fe­nyegetőzött, hogy a bolond Sadat, a terrorista Begin és az imperialista Carter kezét levágja . A palesztinai. menekül­tek táborban, Beirutban és másutt Libanonban Carter, Begin és Sadat bábuit elégették. A Jordán-folyó izraeli meg­szállás alatt álló bal pariján a palesztinaiak tüntető sztrájkot tartottak. Általános sztrájk volt Libanon mohamedán vidé­kein is. I eheránban a tüntetők elfoglalták az egyiptomi kö­vetség épületét és négy tisztviselőt túszként vettek őrizetbe. Kuwaitban megrohanták az egyiptomi követséget és bezúz­ták annak ajtait, ablakait. Damascusban az Egypt Air irodáit szállták meg a tüntetők. Az arab államok Szíria és Irák kezdeményezésére pán­­arab diplomáciai és közgazdasági nyomás kifejtésére készül­nek Egyiptom ellen. Azt akarják elérni, hogy Szaud-Arábia és a többi gazdag arab ország minden támogatást vonjon meg Egyiptomtól Az arab ellenszenvet fokozza a szovjet magatartása is. A Kremlin március 16-án arra szólította fel az arabokat, hogy együttesen küzdjenek a közép-keleti béke ellen. WASHINGTONBAN BÉKEDÍJ CARTERNEK? Metzenbaum M. Howard ohiói szenátor az izraeli­­egyiptomi békeszerződés aláírása után kijelentette, hogy Carter elnök megérdemli a Nobel-békedíjat, mert a béke létrehozása a két ország között az ő tevékenységének jeíén­­tős eredménye. Az izraeli-egyiptomi béke aláírását Metzen­­baum azért is fontosnak tartja, mert az majd az Egyesült Államok olajellátást biztosítja arról a vidékről. A clevelandi Plain Dealer külön kiemeli, hogy Metzenbaum zsidó. Oakar Mary Ro se kongresszusi képviselő, aki Metzeri­­baummaf és a többi ohiói törvényhozóval együtt hivatalos volt az aláírási szertartásra, ugyancsak a legteljesebb elis­merés hangján nyilatkozott Carter elnök szerepéről s örül, hogy Izrael és Egyiptom egymáshoz való viszonya megja­vult ; reméli, hogy ez az egész táj egyetemes békéjéhez ve­zető lépés lesz. A Nobel-díjat Carter részére attól tenné függővé, hogy kezdeményezése valóban eredményes lesz-e vagy sem. A clevelandi Plain Dealer vele kapcsolatban is hangsúlyozza, hogy libanoni. EGY SAH IS ELÉG Pahlavi Reza Mobammed iráni sahnak már Marokkó­ban sincs nyugta. A baloldali egyetemi és főiskolai hallga­tók, valamint a munkásszervezetek tüntetni kezdtek a sah j ellen, aki Rabat közelében a béke palotájá -nak (a Dar es Salaamnak) vendége. A rabati és casablancai egyeteme­ken azt a jelszót írták, vakarták a falakra, hogy egy sah Marokkóban elég . Ezzel a baloldali elemek II Hassan ki­rályt állították a sahhal párhuzamba. Az egyetemi és főiskolai hallgatók a tanulmányi felté­telekre és az életszínvonal emelérése vonatkozó követeléseik­hez hozzáfűzték a sah Marokkóból való távozására irányuló követelésüket is, a sztrájkoló ipari munkások pedig egyene­sen azt követelték, hogy a saht adják ki Iránnak. A sah kia,­­clatására vonatkozó megkeresés Irán részéről még nem érke­zett Marokkóba s ha érkeznék, azt a marokkói kormány biztosan elutasítaná. Az iráni forradalmi rendszer viszont a sah felett távollétében akar bíráskodni Ha erre;sr>r kerül, nem vitás, hogy a kirakatperben a volt uralkodót a "nép éllen elkövetett bűncselekményei alapján halálra.ítélik. ; ' A sah egyelőre nem foglalkozik azzal a tervvel, hogy Marokkót elhagyja. Britannia, Francia-. Olasz- és Spanyol­­ország, valamint Svájc kormánya máris közölte a sahhal, hogy személyi biztonságáért nem - tud felelősséget vállalni. Mindössze két ország maradt, az Egyesült Államok és Egyiptom, amelyik hajlandóságot mutat a sah befogadására. AZ UGANDA! FELKELŐK ELŐNYOMULÁSA A kenyai Nairobiból az a hír érkezett, hogy a tanzá­niai csapatok támogatásával harcoló ugandai felkelők a fő­várostól 50 mérföldnyi távolságban délnyugatra lévő Lu­­kaya városából Kampala irányában előrenyomultak ellen­állásba sehol sem ütköztek, így március 25-án már 35 mér­­földnyire közelítették meg a fővárost, ahol az AP értesülése szerint nyugalom van s az élet a megszokott mederben fo­lyik tovább., Ugandai menekültek állítása szerint a líbiai csapatok­kal együtt palesztinaiak is harcolnak a felkelők ellen, akiket viszont J anzania katonai egységei támogatnak. Líbia tagad­ja, hogy csapatokat küldött Idi Amin megsegítésére. Salman el-Herfi, Arafat Yasser külön megbízottja elismerte, hogy a palesztinai felszabadító szervezet egységei Ugandában ki­képző feladatokat végeztek, a legtöbb palesztinai katona azonban szerinte 1975-ben elhagyta Ugandát, mert Liba­nonba ment harcolni. Arra a kérdésre, van-e és mennyi pa­lesztinai katona még Ugandában, el-Herfi nem volt haj­landó válaszolni. HOVA LETT IDI AMIN? Március 26 -án Uganda elnökének holléte ismeretlenné vált. Rádiók özlés szerint 20.000 tanzániai katona és 12 tank elvágta az ország fővárosától és nemcsak családjának tag­jaitól, de csapataitól is. Maroknyi hű katonaságával kitö­résre készül, de azzal is számolnia kell, hogy hívei körében cselszövést szerveznek ellene. Ugandai menekültek szerint az Entebbét elzáró tankok nem a tanzániai hadsereghez, hanem Amin lázadó katonáihoz tartoznak. Nyugati diplomáciai körökben arról értesültek, Amin tisztjei is az elnök ellen fordultak, hogy eltávolításával 7 an­­zaniát békére tudják bírni. A helyzet komolyságát fokozza, hogy a 4000-6000 főnyi tanzániai haderő és néhány ezer ugandai száműzött elérte Mpigit, ahonnan már a 122 mm-es szovjet gyártmányú tábori ágyúkkal lőni tudják Entebbét. A helyszíni megfigyelők szerint most már csak az a kérdés, ki veszi át a hatalmat Amintől. Az egyik nyugati szakértő véleménye szerint erre a szerepre rövidesen Amin hadsere­géből vállalkozik valaki, mások arra gondolnak, hogy a száműzöttek soraiból tűnik fel valaki Idi Amin utódaként. AMINT BEKERÍTETTÉK Az ugandai felkelők és a tanzániai csapatok március 23-án 20 mérföldnyire jutottuk Kampalához. 1 anzaniai tan­kok bekerítették Amin entebbei lakását, ahonnan 12 tank volt látható. Amin éppen telefonon beszélt a fővárosban tar­tózkodó családjával, amikor a vonal váratlanul megszakadt. Amin hangulata azonban környezetének egyik szóvivője sze-, tint töbretlen maradt, az ellenséggel való megütközésre ké­­szült. Kampóiéban az ellenség közeledtének hííére kimara­dási tilalmat rendeltek el. Entebbe repülőterét lezárták s a iádió közlése szerint Uganda légiterének minden megsértő­jét figyelmeztetés nélkül lelövik. A felkelők azt állítják, hogy előrenyomulásuk közben elérték a Kampalától délnyugatra körülbelül 14 mérföldnyi távolságban lévő Nabingot amelyet már csak az utolsó ter­mészeti akadály, a terjedelmes mocsár választ el a fővá­rostól. ÖNGYILKOSSÁG A MOSZKVAI KÖVETSÉGEN Március 28 -án az Egyesült Államok moszkvai követ­ségén egy 27 éves szovjet tengerész azal a kéréssel jelent­­, kezett, hogy szeretne Amerikába jutni, mivel disszidens és i gyűlöli Brezhnevet. A konzuli kihallgatás során kiderült, I bogy a tengerész, aki árvaházban nevelkedett fel, kiegyen­­j súlyozatlan lelkiállapotban van és derekához erősített bom­bát hord magával. 1 oon Malcolm követ a szovjet hatóságok segítségét kérte. Az oroszok a tengerész jelentkezése után két órával meg is jelentek a követség épületében s először szép szóval igyekeztek a szovjet tengerészt távozásra bírni s amikor ez az igyekezetük sikertelennek bizonyult, erősza­kot akartak vele szemben alkalmazni. A tengerész erre meg­húzta a derekára .erősített, bomba biztosi tékához kötött zsi­nórt, mire á bomba felrobbant, a tengerész rphájá pedig lángra lobbant. A súlyos égési Zsebeket szenvedő] fiatalembert’ a mentők kórházba ^szállították,', de piire odaértek vele,"fríéjr­­; ■ i i«t si>< ■„ i . : MEGELŐZTE AZ ÁLLAMCSÍNYT! ] EMLÉKEZZÜNK 1945 ÁPRILIS 4. Mauritania él nőké,:, Salgjv , Qgl/jL , Mohamed > 'maréi ük' 20-án kiáltványt intézett az orsiág, népéhez, amelyben Jcije­lentette, hogy véget akar vetni az immár három év óta folyó gerilla-harcnak, amelyet az Algéria támogatásában része­sülő Polisario függetlenségi mozgalom folytat a volt spanyol Szahara önállóságáért. Céljának elérése érdekében Mauri­tania kivételes helyzetében korlátlan hatalommal él. A kiáltvány előzményeként a laptudósítások arra hi­vatkoztak, hogy az elnököt nyugati diplomaták figyelmez­tették: saját katonai kormányán belül a baloldali csoport arra készült, hogy a 460.000 négyzetmérföldnyi területtel rendelkező országot szovjet érdekeltségi körbe juttassa át. A Szovjetunió befolyása Afrikában eddig Algéria, Líbia, Etiópia és Angola területére terjed ki. Salek elnök a kormány négy tagját felmentette. Az: eb bocsátott miniszterek a következők volta: Salek Ould Jidou őrnagy, belügyminiszter, aki csak névrokona az elnöknek, Bneijara Ould Síel pénzügyminiszter, Mayouf Oüld Viyáh ezredes, közlekedésügyi miniszter és Bredeleil Ould iY eh dih Mohamed, a közszolgálati ügyek miniszteré. Az AP nouakehotti tudósítása szerint Sadek belügy­miniszter volt az Algéria részéről támogatott államcsíny ter­vének fő mozgatója s a kormányzat legkeményebb kezű tag­ja, aki a rendőrséggel is rendelkezett. Salek elnök “bizottság -a 1978 július 10-én vette át vértelen államcsíny révén az állami főhatalmat Dadclah Ould Mokhtar akkori elnöktől, akit azzal vádoltak, hogy az ország vagyonát és emberanyagát gerilla-háborúban el­pazarolja. Ennek a vádnak csupán annyi alapja volt. hogy Da'ddah az ország fegyveres erejét tízszéresére növelte s így képessé tette a jól felfegyverzett gerillák ellen a sikeres küz­delemre. TÜNTETÉS PÁRIZSBAN Március 25-án kommunista szervezők nagyarányú tün­tető felvonulást kezdeményeztek, amelyben mintegy 60.000 acélgyári munkás tartott az előkelő Place de I Opera felé. Itt körülbelül 150 fiatal tüntető a várakozó rendőrségre Mo­­lotov-koktélt, követ, robbanó labdacsokat és kávéházi szé­keket: zúdított. Erre a támadásra a rendőrség könnyfakasztó bombák kilövésével és néhány gumibotos rohammal vála­szolt. A kézitusában több mint 60 rendőr megsérült, 27 le-' lartóztatás történt, mire a zendülésszerű rendbontás véget ért. A New York 1 imes párizsi tudósítójának értesülése sze­rint a rendzavarást kiselejtezett gázálarcokkal és sisakokkal felszerelt fiatal anarchisták és szélsőbaloldaliak kezdemé­nyezték. A tüntetés oka a munkanélküliség fokozódása és a kor­mánynak az a terve volt, hogy az ország veszteséggel járó acélipari telepeit bezárja. Főbb laptudósítás a tüntetést ösz­­szehasonlította azzal a nagyarányú tüntetéssel, amelyet 1968 májusában az egyetemi és főiskolai hallgatók Charles de Gaulle tábornok ellen rendeztek. I egnap volt a magyar történelem legsötétebb gyász­napjának 34. évfordulója. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1945 április 4-én fejezték be a szovjet csapatok Magyaror­szág teljes megszállását, utolsó talpalatnyi földjének eh lalását. Április havának első napjai sokszor zúdítottak már < országra korábban is komoly megpróbáltatásokat, de talá* egyik sem volt azok közül olyan végzetes, mint 1945 április 4 pusztító következménye, az egész ország idegen megszállás alá kerülése s az egész magyarság ősi keresztény és nemzeti hagyományaival homlokegyenest ellenkező világnézet ura­lomra jutása. Emlékezésünk során alig tudjuk eldönteni, azok sorsát sírassuk-e inkább, akik saját hazájukban sem találhatják azóta hónukat, mert kettős járomban, idegen katonai meg­szállás és idegen eszmei kényszer bilincseiben vergődnek; vagy azokét, akik a szabad világban szétszórtan, idegén környezetben, testvértelenül élnek; vagy azokét, akik millió számra elvesztették az anyaország védelmét és ugyancsak kettős járomban, kisebbségi sorban hordozzák magyarságuk megváltást nem ígérő, súlyos keresztjét. A 54. ('Morduló napja után csak az a hittel vigasztal­hatjuk magunkat, hogy bfdsorsi —k fájdalma eggvé kovácsol bennünket s ebből az egységből egyszer majd mégis meg születik az a jóblp köt, amely után buzgó imádság epedéz „ infilljók ajákáh. 'i-«míi>h - hó i >.\ ; ■ ”>.... ■ /..í . ■ „ POLITIKAI MERÉNYLET HÁGÁBAN ÉS BRÜSSZELBEN Március 20-án Hágában két fegyveres férfi lámadia meg Sir Richard Sykes brit követet és 20 éves holland ina­sával, Straub Karellel együtt halálra sebezte. A gyilkossá­gért névtelen telefonáló útján az ír forradalmi haderő vál­lalta a felelősséget. Az ír tájszólással beszélő telefonáló a^t is közölte a “De Telegraaf” amsterdami lap szerkesztőségé­vel, hogy a merénylet csak a háború kezdete volt, folytatá­saként Belgiumban. Franciaországban vagy Németország­ban is meggyilkolják a követet. 71 Ugyanaznap ; délután ugyancsak két fegyveré^ . férfi Brüsszelben lelőtte a 47 éves Michaux André bankárt, aki külvárosi otthona előtt éppen gépkocsijába akart szállni. A brit, belga'és holland rendőrség együttes nyomozása eddig csak annyit derített ki, hogy Michaux házával szemben la­kik Holrper Paul brit diplomata, aki a NATO-nál Brítaró niát képviselő Sir John Killick helyettese. Az a feltevés, hogy a gyilkosok Holmer helyett tévedésből követtek el Mi­chaux bankár ellen merényletet. A holland rendőrségnek az is meggyőződése, hogy a brüsszeli gyilkosságot ugyanaz a két merénylő követte el, aki Sykes brit követet és inasát Há­gában megtámadta. Hágából Brüsszelbe ugyanis akár vo­naton, akár gépkocsin kél órán belül el lehet jutni. ELÍTÉLTÉK letalier gyilkosait •!'k •/ 3ŰL Parker D. Barrington szövetségi bíró március 23-a ft hirdette ki azt az ítéletet, amely Letalier Orlando volt élűiéi követ gyilkosait sújtotta. A két fővádlott, Guillermo Novö Sampol és Alvin Ross Diaz életfogytiglani fegyházbünte­tést, Sampol testvére, Ignacio nyolcévi, Townley Vernon Michael pedig 40 hónaptól 10 évig terjedhető szabadság­­vesztés-büntetést kapott. A Sampol-testvérek és Diaz :'Cas­­tro-ellenes kubaiak. I ownley, aki a bombát I.etalier gépko­csijában elhelyezte, a chilei titkos rendőrség, a DINA volt ügynöke. ,h A merényletet 1976 szeptember 21-én a washingtoni követségi soron hajtották végre a chilei titkos rendőrség meg­bízásából. Letalier Orlandoval együtt vesztette életéi ggyib munkatársa, Mofíitt Ronni asszony is. Letalier 1971-től 1973-ig volt Chile amerikai követe. A chilei titkos rertdőrség azért kezdeményezte Letalier meggyilkolását, mert a chilei katonai kormányzatnak egyre hangadóbb bírálója lett az Egyesült Államokban. Az ítélet kihirdetése után az elítéltek politikai ri|zetét vallók soraiból haragos felkiáltások törtek ki. Volt, alti a szabad Kubát éltette s volt olyan is, aki azt hangoztatta, hogy rna mi szenvedünk a kommunistáktól, de holnap-^ta­lán már ti is. I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom