Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-01-26 / 4. szám

1978. JANUÁR 26.

MAGYAR ÚJSÁG

5. ÖLDAC

Móra, Ferenc:

A SÁNDOR KÖRÜL

— Folytatás <—

■% Jg? i

j )e Ráday magában nem lett volna elég. Címernek, ország'&zászlójának, akit tiszteljenek a jók, rettegjenek a roszszak| igen; de gyakorlati célra, nyomozásra, betyárok és orgazdák összefogdosására, kínvallatásra nem volt va!ó. Erre*! kellett Laucsik Máté, székesfehérvári ügyvéd, aki a rencfjEsinálásbóI még a Bach-korszakban letette a vizsgát.

«Laucsik akkor még fiatalember volt, éppen bogy a joggal elkészült Bécsben, s egy híres osztrák büntetőjogásznál akinél patvárián volt, olyan stúdiumokat végzett, amik idehaza nem voltak divatban. Honti születés volt, az apja uradalmi ember, s valami olyan összeköttetése, hogy Albrecht főherceg, a Bach-korszakban Magyarország kormányzója, jóindulattal volt hozzá, a fiához is. Neki köszönhette, hogy központi szolgabíró lett Fejér megyében. E hogy Bécs őrá bízta a somogyi betyárvilággal való megbirkózás. Nem könnyű munka volt, de sikerült neki. Nem kímélte se a maga munkáját, se a más érdekét, s rövid idő alatt; statáriális bíróság elé állította a légiilusztrisabb betyárvezéreket. Betyárt már azelőtt is akasztottak, de Laucsik az orgazdákat is hóhérkézre adta. Erre aztán nagyon hefol yásos urak kijárták Bécsben, hogy a túlságosan energikus kezet megfogják, mielőtt olyan titkokról is leszaggatná a pókhálót, amelyeknek leleplezéséből országos botrány* lenne. Igaz, hogy nagyon szavahihető embertől más verziót is hallottam. Azt, hogy a fiatal Laucsik vérfagyasztó bizonyságát adta betyárpusztító zsenijének. Egy vádlottal jéghalált halatott. Nem akart vallani, ezért meztelenül bezáratta' pgy jégverembe. Lefagyott a keze, nem vallott. Le íagybtt a Iába, nem vallott. Aztán múmiává fagyott a törzse Is, de még akkor se vallott, úgyhogy azt se lehetett megtudni soha, nem ártatlanul halt-e meg. A rokonai aztán egész Ferenc Józsefig mentek a panaszukkal, s a király nem vohiíiajlándó szentesíteni ezt a büntetőjogi reformot. Jégyer«nbe nem záratta ugyan Lauésikot, de egész életére . hidegre tétette. Soha tpbbet rendes bírói vagy ügyészi állást nerrpkaphatott. Az igaz, hogy Rádaynak ő lett a jobhkeze, de (Jsak úgy, mint Laucsik úr”.

f A kiegyezés után való esztendőben került sorra az Alföld' megtisztítása, s Andrássy Gyula mint kormányelnök. Ráqay Gedeont tette meg királyi biztosnak, aki addig a beíügyhünisztérium rendőri osztályának vezetője volt. Vizsgálóbíróul mellé adta Kormos Bélát, aki mint Pest megye tiszti alügyésze szerzett kitűnő jogászi gyakorlatot. Aztán Laijg-sikot hívatta magához Andrássy, akkor székesfehérvári'fügyvédet, s közölte vele, hogy őt szemelte ki a szegedi kormánybiztos adlátusának. Laucsik szabódott a nem egészei! veszélytelen tisztesáégtől. Nemcsak a nyugalmát nem akarna föláldozni, hanem a családját is féltette. TigrisvadászaAPíMk* cfé induljon, aki után senki se törli a szemét. Andrjgjsy azonban nem engedett. Ráday mellett szinte teljes Járataimat ígért Laucsiknak, s a kormány tekintélyével vállalt garanciát azért, hogy akármi érje új szerepében, csaladja egzisztenciája minden eshetőségre biztosítva van. Errg aztán nem lehetett nemet mondani. Laucsik elköltözőt IS Szegedé^ ahol Ráday már türelmetlenül várta.

Í Azzal mindenki tisztában volt, hogy a dúvadak közt or bácsi a király, (Akkor már igazán bácsi volt, beleaz ötvenötbe, 18,13-ban született, mégpedig július aan, az oroszlán jegyében, amikor csupa vérszomjas rek látnak napvilágot. Tudom magamról, mert én is júliusi termés vagyok. Nemcsak a születésünk hónapja, hanbm még a napja is közös a Sándoréval. Nem dicsekvéskép|>ep mondom, de hát nem hamisíthatom meg a történelíjiet csupa szerénységből.) Azonban csak gyanú volt, de bizonyság nem. Mert ami bizonyos volt, azért Sándor má1 amnesztiát kapott nem is egyszer. Az elsőt még negyven nyolcban, magától Kossuth Lajostól. Aztán Ferenc József is n|egamnesztiázta, mégpedig kétszer is, bizonyosan azért, hogy ezzel is lefőzze Kossuth Lajost. Igaz, hogy aztán mégiscsak Iecsukatta, s amire akkor szentenciázták, azt le is szolgálta becsületesen, s így a régi bűnökért nem volt rajt# mit ketesní. A nagy tisztogatás megkezdése előtt alig-egy esztendővel került haza a péterváradi börtönből, s úgy szemre egészen jóba foglalta magát. Nagyon tisztesscgtudóan jött-ment a szegedi városban, szűzdohánnyal kedveskedett a rendőrkapitánynak, erőnek-erejével kezet aka*t csókolni az alsóváros! gyardiánnak, s egy kicsit réstélied ve fogadta az ünneplést, ha nem térhetett ki előle.

51 Nono »—i mondta húzódozva, mikor a búzapiacon megéljenezték «—*, nem töttem én olyan különösebb dolgot, mitskurjongattok énrám? Nem akarok én követ Iönni.

e Mert mi tagadás benne, Sándor határozottan örvendett bizonyos népszerűségnek.' A Bach-korszak még közel voltjf s akadtak szittya keblek, amelyek nem gyűlölték úgy a zjHvJíjnyt. mint az üldözőit.-Sándor negyvennyolcban az amnesztia fejében beállott szabadcsapatával honvédőnek, me0 ha valaki, ő igazán meggyőződéses híve volt a szabadi ágnak. Igaz, hogy honvédői minőségében is hamarosan\kirágta az iszákot, de azért a szabadságharcos glóriája kísJrte a zsiványt is, legalább a naivabb honfiak szemében.

’wAmi pedig azt illeti, hogy Sándor nem akart köve! Ientúí-enemű ambíciójárúí valóban senki se hallott. Ö többre Vágyott ennél: az volt az álma, hogy belőle pandúr lesz. Föjfis ment Pestre Andrássy Gyulához, a miniszterelnök- Lözj úgy is mint régi jó emberéhez. Tudniillik a Kossuth amnesztia-levelét Andrássy hozta le neki annak idején a fehértói nádasok közé bizonyos Jókai Móric nevű fiatallal.

: A hagyomány úgy beszéli, hogy a nagyúr szívesen fogadta a betyárt, föltetette vele a levett kalapját, bársonyszékbe tessékelte, Sándor bácsinak szólította, szivarral, pálin l& val traktálta, de pandúrsággal nem kecsegtette.

V _ Nem lehet az, Sándor bácsi.

( t—> Ugyan már mért ne lőhetne, tésúr, vagy minek H öljem az urat?

\ <—< Mért nem lehet, Sándor bácsi? Mert akinek annyi tarfa macskája van, mint magának, nem lehet annak hinni.

j Nem, ugye? — mondta Sándor szelídén. r— Hát Ferienc Jóska mért hihetött magának, mikor magának is vol ölé^g tarka macskája?

i Andrássy sóbálvánnyá meredve nézett a betyárra. Az pe^ rákacsintott, és odasúgta neki, megemelve a kalapját:

Csak nem felejtötte tán el maga se Kossuth Lapst? Mert nézze, az nagy csúnyaság vóna ám, ha mostan muzájból más gazdát szolgál is.

Szóról szóra így volt-e, nem-e, azért én nem harcom meg az ujjamat, sőt azt is megvallom, hogy a felől a történelmi párbeszéd felől éppoly kétségbeim vannak min sok történelmi párbeszéd felől, amely ek iskolai oktatás tágyát képezik. De ezeken a tájakon, amelyek Rózsa Sándor lábnyomait őrzik, úgy beszélik, hogy az államférfi megszégyellte magát, sőt borzasztó haragra is lobbant, csak nem nerte mutatni. Sőt inkább fűt-fát ígért Sándornak, de csak ízért, hogy megszabaduljon tőle. Ki is kísérte egész a kis aitóig. de aztán sürgősen magához parancsolta Ráclayt, és kadta neki az ordrét, hogy ezt a betyárt élve-halva, de neki mindenokvetetlen kézre kerítse.

Ráday szeretett volna is eleget tenni a parancsnak, de nem tudta, hogy fogjon hozzá. Ahogy Szegedre lejött hamarosan megbizonyosodott róla, hogy Sándor megint átvette az impériumot a Duna-Tisza közén, összeszedte a régi betyárokat, neofitákkal is frissítette a bandát, községházákat rabolt ki, vásárosokat sarcolt meg, itt-ott vért is eresztett, de mindent olyan ügyesen csinált, hogy akkor is nehéz lesz bizonyítani, ha lefogják. Egyelőre azonban lefogásról se le betett szó, a vén zsivány eltűnt valami ismeretlen bozótban. Keresni se lehetett nagyon, mert ha neszt fog, akkor időnap előtt megugrik Szerbiába az egész bandájával. Olyan ketrecet kellett neki felállítani, amibe maga jószántából kerüljön bele.

Erre volt jó Laucsik, a Iélekidomár. Lehet, hogy a Dunántúl rémtetteket követett el <—i itt Szegeden pszichológiával dolgozott az első perctől kezdve.

3

Három hónapig ült már Laucsik Szegeden, anélkül hogy a kisujját is mozdította volna Rózsa Sándor ellen. Egynéhány kapcabetyárt ugyan összefogatott, de azokkal is nagyon barátságosan bánt, még mákosrétest is süttetett nekik. Csak akkor mérgesedett meg rájuk, mikor valami bácskai úrikastély fölverését nem akarták yállalni, ahol még a csecsszopó gyereknek is átvágták á torkát,

i—i Ennek farit se hallotta^ sóba i—> szabadkoztak a ló kötők, akik addig nagyon engedelmesen vallottak be mindenféle apró-cseprő, deliktumöt.; i-» Nem vagyunk mink olyanfelék, tekintetös úr. Ilyen borzasztóságot csak a Sándor cseleködhetött. Ügy segítsön mög a Szentháromságegyisten, ahogy nevirül se ösmerjük azt a bizonyos helyiségöt.

Nem is ismerhették, hiszen Laucsiknak a kitalálása volt az egész. Azért találta ki, hogy megharagudhassék.

< Sándorra meritek kenni a magatok istentelenségét, kötélrevalók? A szátokra veszitek annak a derék embernek a nevét, ti semmiházi szemétnépek, akik még azt se érdem- j ütek meg, hogy Sándor a hétköznapló csizmáját hozzátok j kenje! I akarodjatok elülem, szedte-vedte fattyai, én nem vesztegetem rátok többet a szót. hanem majd lesz rá gon- j dóm, hogy ä Sándor kezére kerüljetek! i

Hát ez nagy meglepetés volt, a szegénylegényeknek, még nagyobb Sándornak! Mert persze huszonnégy óra j alatt megvitték neki a hírt, nem is egyfelől. Nemcsak a ; Laucsik parancsára, hanem a Laucsik tudta nélkül is. (Majd később kiderül, hogy volt a rablóvezérnek olyan úii barátja is a szegedi városban, akinek a házénál nemcsak a Laucsik tekintetes úr volt sűrű vendég, hanem a Ráday méltóságos úr is.)

Az öreg betyár úgy érezte magát, mint aki égő Lázból zabadui ki, éppen mikor rászakadóban van a tető. Meg is' ogadta magában, hogyha még ez egyszer segedelmére lesz az a nagyon jó fölséges Úristen, fölhágy a mesterséggel, és penzióba teszi magát. Átveszi a gazdaság vezetését az öreg Rózsa-tanyán, ahol ez időben a sógora helytartóskodott. Soha többet vért nem ont, csak még azoknak a kapcabelyároknak kivághassa a nyelvét, akik ilyen csúf hírbe keverték a törvény előtt. Ehhez jussa van, hiszen még ez a messziről jött bíró is fölszabadította rá. Nagyon rendes ember lehet ez a bíró, tán még össze is ismerkedik vele idővel. Ugyan elfogadná-e, ha megkerítené neki azt a szép pejcsikót a gyulai ménesből? (Úgy vert a hír, hogy a császár őfelségének nevelgetik azt ajándékba a hatvanhetes összetestvéresedés örömére.)

Mindenesetre úgy gondolta Sándor, hogy bátorságosabban jöbet-mehet a határban, ha már így megfordult a szél. A nagy próba akkor esett meg, mikor a mételyesi buckák közt két lovas fogdmeggel találkozott. Hirtelen a szűr alá kapta a puskát, s; lesz, ami lesz, nyugodtan ballagott feléjük.

— Nini, ez mög a Sándor bácsi! — kiáltott rá az egyik pandúr, de nagyon barátságosan.

' Az ám r— örült neki a másik is <—*, no, hogy van kend, Sándor bácsi?

'— Mint a többi gróf i—i nézett végig rájuk hidegvérűen a betyár, a szűr alatt igen szorítván magához a puskát.

— Hát aztán hol lesz az ebéd, Sándor bácsi? i— kérdezte az öregebb pandúr.

Majd ott, ahol tegnap — vont vállat Sándor. >—> A

napnál.

'—1 Szereti-e kend a fogolyhúst?

A betyár gyanakodva kapta föl a fejét.

Miféle fogolyhúst?

Ejnye, hát a fogolymadárét nevette el magát a fogdmeg. .— Ölég bolond kend, ha nem ű magának ebédöt, hiszön puskája van hozzá, látom. No, adjon Isten, Sándor bácsi!

sten! — billentette meg a kalapja szélit a betyár, akivel még ilyen csuda nem történt az életben. Hogy ővele a törvény embere mint maga formájúval békességben elbeszélgessen! Még akkor is, amikor észreveszik nála a fegyvert! S hogy azt őtőle nemcsak hogy el ne vegyék, hanem még biztassák is vele orvvadászatra!

Persze ez a nagy nyájaskodás mind a Laucsik rendeletére történt így, aki úgy számított, hogy többre lehet menni egy csöpp mézzel, mint egy kád ecettel. Nem is rosszul számított.

Egy hét múlva Sándor nagy magabíztában már majd a városba bemerészkedett. Egész odáig csak azért nem jutott, mert közbeesett az Öthalom. Jeles hely volt ez mindig, valamikor az ántivilágban itt adta össze a hóhér az ördöggel cimborálókat a köteles lányával; a boszorkányok is itt szoktak diétázni, mikor á sátán összesípolta őket az akasztott ember sípcsontjából készült furulyán; ebben az

időben pedig arról volt híres, hogy ezt tartották a Sándor legkedvesebb herbergjének. Azon a tájon, ahol most egy j elhagyott csórdakút gémjét nyikorgatja a szél, volt akko- | riban valami düledező duttyán, J itke Kati nevű menyecskéé, akit azonban inkább Szépszájú Katinak hívtak. Ugyan j volt neki ura is, bizonyos Bodó nevezetű, de az embere j Sándor volt, mint ahogy Sándornak meg ő volt az asszonya.

Volt a betyárnak ezen a Katin kívül Katája is, mégpedig Bodó Kata, testvérnénje a Kati urának. Lehet, azt is a csillagok konstellációja hozta magával, hogy egyforma, nevet viselt a két fehércseléd, akik csipke gyanánt beszeg-, ték a Sándor különös életét. Az első Katalin a pálya kezdetén szegődött hozzá. Annyiban hites felesége volt, hogy pap eskette őket össze, de az valami pusztázó barát volt, akire Sándor ráfogta a puskát a íőté/ájának használt nagy, fekete nyárfa alatt < még ma is Rúzsaiénak hívják, pár| esztendeje engem is Iefotografáltak alatta s addig le se vette róla, míg meg nem áldotta őket. A pusztázó bará- , tok azonban nem hordanak magukkal anyakönyvet, a ! nyárfa alatt kötött frigy nem került matrikulába, s a puskacsővel kikényszerített áldásnak nem lett foganata. Kata ugyan biztosította két fiúgyerekkel a dinasztia fennmaradását, mosott is, főzött is rendesen Sándorra, de hát ro.il ért az, ha Sándor sohase ért haza rendes ebédidőre, s néha csak Szentmihálykor vehette föl a Szentgyörgyre kikészített tisztát? Nemcsak meg nem értett asszonyok vannak, hanem meg nem értett férfiak is. Kata nem tudta megérteni azt, hogy Sándor hivatala nem olyan, mint egy béresé vagy egy csordásé, szegény veréb nem bírta követni a sas röptét, noha egyszer az életét is megmentette. A Taritanyán bujkáltak akkor, a katonák rájuk is gyújtották a nádtetőt, az égő házból Kata szaladt ki elsőnek a gyerekkel, az ő vállát érte a golyó, s míg a katonák vele bajoskodtak, Sándor kibújt a kéményen, végigszaladt a máglyán, s olyan épségben szabadult a lángok közül, mint a bibliai három zsidó ifjú az égő kemencéből. j

A betyár sohase felejtette el, mit tett érte az asszony: akármerre kereste kenyerét, messze földről is mindig bőségesen gondoskodott róla r— ha úgy tetszik, mondhatjuk azt is, hogy gavallérosan fizette a tartásdíjat. Sátorosünnepre ,—' ha éppen felsőbb hatóságilag akadályozva nem olt a megjelenésben meg is látogatta, föltekintette a vetést, a tehenet, a lovakat, az ajtófélfán megmérte, mennyit nőttek a gyerekek, vacsoránál ő karajozta a kenyeret mindenkinek, de hálásra sohase maradt otthon.

Se írásból, se szóból nem ismerem olyan hírét Sándornak, hogy különös asszonylepkedő lett volna, noha telt volna benne módja. Elég asszonyszelídítő szeme volt hozzá nézése elől vonítva szaladt el a Iegveszettebb kuvasz | is , s a dicsőség lépén mindig megragadnak az asszonyok,

! ha az a lép akasztófára van is kenve. A betyár azonban rideg ! ember volt, s nem nagyon érdekelte az asszonyi nemzet, legfeljebb udvariasságból ropogtatta meg egy-egy cifra csár| dásné derekát. Ebben ugyan része lehetett a csólyosi kártyavető asszonynak is, aki azt jósolta Sándornak, hogy asszony j által éri vesztét.

Lemenőben volt már a napja, mikor az öthalmi csárdában meglátta a sógora új asszonyát. Húszegynéhány esztendős volt akkor a Szépszájú Kati, nem olyan szép nagy darab asszony, akitől az ágy szélére szorul az ember, sőt ha az ágy' alá menekszik, akkor ott fogódzó cöveket ver a | fal mellé, hogy az asszony ki ne bírja húzni az enyhhelyrül. Sándor II. Katalinja olyan kis himmi-hummi fehérszemély volt, aki elfér két tenyérben, különösen két betyártenyérben. Az ilyent szokta a kintvaló nemzet esztétikája kis hitványnak minősíteni, akit bátran el lehet ereszteni a bálba, nert úgyse éri föl a legényt. És az ilyen kis mikulamák ieemtés száján szokott fodrot vetni a nevetés, mikor így felel a tréfászóra;

Nem köll engöm félteni, majd lehajol a legény én-Lozzám.

Hogy s mint habarodott egymásba a fehérképű gyerekasszony meg a cserzettbőrű vén betyár, arról írhatna regényt, akinek ez a mestersége, de hiteles históriát írni nem lehet, mert se a hős, se a hősnő nem vezetett naplót. Valószínűleg úgy történt a dolog, ahogy az más társadalmi osztályban is megesett már; csak nem olyan sok teketóriával. Sándor nem véste a bicskájával a faderékba a Szépszájú Kati monogramját, és Kati nem font koszorút somj kóróvirágból a Sándor bácsi babéros homlokára. Csak Sán( dór bácsi parancsolt, és Kati szót fogadott, vagy az is ] ehet, hogy ez egyszer Sándor bácsi volt az, aki engedelmeskedett.

Virágnyelv van a tanyák közt is, olyanformán, hogy . az asszony a kútgémmel jelzi, ha tiszta a levegő. Sándor jött-ment, ahogy akart, a csárdás nem előgetett neki. Egy( részt azért, mert ő már kibetyárkodta magát, másrészt szerette a nyugodalmat, és nagyon tisztelte Sándort. Ha meghallotta a lova nyerítését, ő maga figyelmeztette az asszonykát:

r— Köss tiszta kötőt, Sándor bácsi jön.

Hát ez a Szépszájú Kati volt az, akit a csólyosi cigányasszony kivetett a kártyán. Ö lett az aranycsipkéje a vén betyárnak <—< a szemfedőjén.

4

Mikor negyvennyolcban Rózsa Sándor szabadcsapata nem akarta a katonaregulát tartani, Osztrovszky József, a 1 szegedi kormánybiztos maga elé parancsolta a gerillavezérré ’ avanzsált rablót. ,

Tartsd kordában az embereidet, Sándor. Hiszen azért kaptad Kossuthtól a kegyelmet.

A vezér komoran megrázta a fejét.

»— Nem töhetöm, uram. Odavan a tekintélyöm.

—- Hogyhogy?

1 ^ Tud om is én, mögmászta ezöknek a lelkit a büdös' bogár valamönnyiét. Még betyár voltam, addég király voltam köztük. Miúta böcsületös embör híribe kerültem, azúta nincs böcsületöm. Kutyába se vösznek az emböreim.

Most megint tapasztalhatta Sándor azt az igazságot, hogy a bűnnek nagyobb a presztízse, mint a tisztességnek j Mint üldözött vad, sokszor alált menedéket az öthalmi duttyánban, s a csárdás mindig levett sapkával görnyedezett a felesége szeretője előtt, akit teljes jussa ett volna sógorának nevezni, de mindig bátyámuramnak tisztelt. S ! inkább a nyelvét elharapta volna, semhogy elárulja a ko" póknak, hogy a nagy vad az ő felesége köténye mögé bújt.

: >—• Folytatjuk i—i

TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony '» előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása > folyamatban van, és kb. húsvétra az is megjelenik. Á múlt- ( ban felajánlott előfizetési kedvezmény tehát módosul. A £ két kötet ára a megjelenés után 25 dollár lesz, Aki március ; 31-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett 10 dollárt fizet í csak. Ha szükséges az első kötet, azt már a rendes áron kaphatja, 12.50-ért. »

Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét, %

Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt. « Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. J

Név:........................................................................................................ j

Utca, kázszám: .................................................................................

9

Város: ......................................................................................'........... *

f

Állam:............................................................Zip Code................ *'

Herjeczki András:

NYITOTT AJTÓ

Imé, adtam elődbe egy nyitott ajtót. . . Ezt a megállapítást a megdicsőült Megváltó üzente a philadelphiai gyülekezet angyalának a Jelenések könyve 3:8. versében.

Ha a “nyitott ajtó a felkínált alkalmakat, az adott lehetőségeket jelenti, akkor:

Vonatkozhatik ez a kifejezés az új esztendőre. Számunkra nyitott ajtó az idő, az új esztendő minden napja és minden lehetősége. Hányán voltak, akiknek nem nyílt meg ez az ajtó, akik barátaink közül nem érték meg az 1978. esztendőt. Ha viszont Isten kegyelme számunkra megnyitotta ezt az ajtót, akkor azért nyitotta meg, hogy éljünk vele, hogy lépjünk be rajta, és járjunk azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt (Zsid. 10:20). Az új esztendő mindmegannyi alkalom a jó cselekedetekre, a szeretet gyakorlására.

Könyörtelen világban élünk, ahol az emberek eltiporják egymást, ahol az erős nem segíti, hanem elnyomja a gyengét. Isten azt akarja, hogy szeressük és segítsük egymást. Krisztus Urunk a Máté evangéliuma 25. részében az utolsó ítéletről szól. Az ott elmondottakból kiderül, hogy amit Isten igazán elvár tőlünk ebben a földi életben, az nem más, mint a felebaráti szeretet gyakorlata. Mindaz, amit keres, ami miatt kárhoztatja majd a bal keze felől állókat, _ ebben az egy szóban foglalható össze: emberség: Isten azt akarja, hogy ne legyen az ember az embernek farkasa. Magyar testvéreim itt Amerikában! Isten adott elébünk nyitott ajtót. Az ajtó, a lehetőség adva van. Legyen nyitva szívünk is arra, hogy legyünk felebarátok, legyünk testvérek, legyünk emberek a szó nemes értelmében. Mert aki tudna jót cselekedni és nem cselekszi — mondja az apostol bűne az annak. Isten az emberek által viszi véghez és gyakoroltatja irgalmas szeretetét ezen a világon. Legyünk Istennek a jó cselekedetekre felkészülten jó eszközei.

Vonatkozhatik ez a kifejezés Lincoln Park magyarságára is. Régi mondás: a templom és a korcsma mindenki előtt nyitva van, de nem mindegy, hogy ki melyik küszöböt koptatja. Lincoln Park magyarsága számára egy templomajtóval több van nyitva ebben az esztendőben, mint ezelőtt.

A First Hungarian Baptist Church eladta Delrayben Iévőtemplomát, elhagyta Allen Park i átmeneti bérelt szállását és most Lincoln Parkba költözött. Megvásárolta a Firt Street közelében a Cicotte és a Chandler Avenue sarkán lévő volt ., ! Greek Orthodox templomot. Istentiszteleteink alkalmával az ajtó nyitva áll minden érdeklődő magyar előtt.

Tudjuk, hogy minden templom és látható istentisztelet csak pitvar. A Szentélynek, a láthatatlan istentiszteletnek csak előcsarnoka és sohasem töltheti be a Szentek-szentjének a szerepét. Mégis nagyon fontos az, mert a Szentek-szentjébe i az út a pitvaron keresztül vezet. Istentiszteleti alkalmainkra is vonatkozhatik az ige: Imé, adtam elődbe egy nyitott ajtót!

Ez a nyitott ajtó mindmegannyi lehetőség a hitben való nö| vekedésre, a lelki fejlődésre, a közösség ápolására. Ezekre i előre föl kell készülnünk. A lelki fejlődés sohasem történik tudtunk és akaratunk nélkül. Pál ezért imádkozott, de teljes igyekezettel törekedett is erre. Azt mondja: ... neki dőlvén

célegyenest igyekszem... íFil. 3:14) Azokat a célokat, amelyeket sohasem tűztünk ki magunk elé, sohasem érjük el!

Az év elején legyenek jó elhatározásaink, és legyünk végig kitartók abban!

Végül hadd vonatkoztassam a kifejezést Jézus Krisztusra. Számunkra Ö a nyitott ajtó. Azért mondta az Ür: “Bizonymondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár és legelőt talál. (Jn. 10:9) Ö nemcsak kitárta az atyai ház ajtaj.át hanem maga lett a kegyelem kitárt ajtajává mindazok számára, akik bűnbánó szívvel vágyakoznak és közelednek Istenhez. Aki már állt valaha bezárt ajtók előtt reménytelenül, az tudja, mit jelent a nyitott ajtó. Milyen kc- i gyelem, hogy Krisztusban nyitva áll az ajtó. Ez azt jelenti, hogy végre kijöhetsz bűneid börtönéből az Isten gyermekeinek szabadságára.

Milyen személyes ez az üzenet. Nem általános többes számban szól, hanem közvetlenül, mintha csak neked szólna: “íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót”. Ö, lépj be hát ma még!

EL NE FELEJTSÜK!

Mindazoknak a külföldi állampolgároknak, akik az EgyesüIt'ÁIIamok területén tartózkodnak, minden év januárjában jelentkezniük kell! Ez a kötelezettség a külképviseleti hatóságokhoz tartozó és területmentességet élvező személyek kivételével mindenkire kiterjed, bármilyen hosszú idő óta tartózkodik is az ország területén.

A jelentkezéshez szükséges űrlappt a postahivatalok díjmentesen bocsátják az érdekeltek rendelkezésére. A kitöltött űrlapot felbélyegzés nélkül kell a postahivatalban átadni.

El ne felejtsük, a jelentkezési határidő utolsó napja: január 31-én lesz!