Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-02-23 / 8. szám

VOLUME 68. ÉVFOLYAM NO. 8. SZÁM

1978. FEBRUÁR 25.

EGYES SZÁM ÁRA: 3C cen*

EGYIKNEK SEM

A Szovjetunió vezetői félnek az eurókomrminizmustól. Hasonlóképen éreznek az amerikai és nyugat-európai vezetők is. Grlicskov Alexander, aki a jugoszláv kommunista liga végrehajtó bizottságának titkára ezt azzal magyarázza, hogy sem a szuperhatalmak, sem szövetségeseik nem látnák szívesen a statusquo megváltozását. Az eurókommunizmus pedig éppenséggel ezt a veszélyt jelenti az európai egyensúly szempontjából. Grlicskov azt mondja, ha a Nyugaton egyszer megkezdődik ä kommunista pártok részvétele a kormányzásban, köztük és Moszkva között a rés szélesebbé válik. A szovjet vezetők kénytelenek lennének saját szocializmusuk mintájának megváltoztatásán gondolkodni, ez pedig súlyos, zavaró hatással járna.

A szovjet és kelet-európai rezsimek sohasem fogadhatják el az eurókommunizmus alapgondolatát, mert ha elfogadnák, akkor olyan problémák merülnének fel, amelyekkel egész hatalmi felépítettségük sem tudna megbirkózni. Ilyen szempontból tehát az eurókommunisták politikai bukása győzelmet jelentene minden kelet-európai ország dogmatikusai számára. A szovjet vezetőség ezért ismételten el-! ítéli úz eurókommun izmust. Á célpont jóval tágabb: magá- ! ban foglalja Jugoszláviát és minden más kommunista rendszert, amely néni ismeri el, vagy csak részben ismeri el Moszkva fennhatóságát. Kritikájában Moszkva méginkább .összpontosítja támadásait, azt mondja, hogy szocializmusként fennálló többpártrendszer gyakorlatilag tulajdonképen nem más, mint a szocialista ellenes ideológia megőrzésére irányuló törekvés és mint ilyen, lényegileg maga is kommunista ellenes.

Nincs kétség afelől, hogy egy magát eurókommunistának nevező kormány alatt működő különböző független politikai pártok tevékenysége hosszú távon veszélyt jelentene a kommunistákra, mert többpártrendszerben a kormányzó párt eltávolítható és ellenzéki párttal helyettesíthető. Moszkva aggodalma tehát nem alap nélküli.

Nyugaton az eurókommunizmussal szemben a bizalmatlanság azon a pontosan ellenkező feltevésen alapsz’k, hogy a többpártrendszer nem maradna fenn még annak ellenére sem, hogy prominens eurókommunisták erre vonatkozóan megnyugtató kijelentéseket tettek mint az olasz Enrico Berlinguer és a spanyol Santiago Carillo.

Henry Kissinger volt külügyminiszter azt mondta, hogy az eurókommun ista vezetők nem tettek, vagy monutak semmit, amit a kelet-európai kommunista pártvezérek ne tettek, vagy mondtak volna, mielőtt hatalomra kerültek. A demokratikus intézmények támogatására irányuló kijelentések nem meggyőzőek, mivel K'ssinger nézete szerint két lényeges pontban semmi sem változott. Az eurókommunista pártokban, akárcsak a régi sztálinista pártokban, a vezetőség változatlanul ellenőrzés alatt tartja a párt ,politikáját, stratégiáját és taktikáját, a párttagoknak pedig megmagyarázza a párivonalat.

Nemzetközi viszonylatban az eurókommunizmus vezetői ugyan gyakoroltak már bírálatot Moszkva eljárásával szemben a polgárjogi aktivisták ügyében, de még sohasem foglaltak állást Amerika oldalán és bármilyen tárgyban a Szovjetunió ellen. Ezek miatt az okok miatt — mondta Kissinger — az eurókommunisták nem állták ki a demokrácia és a Moszkvától való függetlenség próbáját.

Vance Cyrus, osztja Kissinger aggodalmait. A Carterkormány azzal a megnyugtató jellegű nyilatkozattal lépett hivatalba, hogy nincs üldözési mániája a kommunizmus kérdésében. Egy évvel később hivatalos szóvivők hívták fel á közfigyelmét arra, hogy kommunisták kerülnek az olasz kormányba és jobb volna, ha Európában csökkenne a kommunista befolyás. Az eurókommunisták, úgy látszik, nem rendelkeznek barátokkal a legfelsőbb helyeken. Moszkva nem bízik bennük, mert fél, hogy demokratikusakká válnak, Washington pedig, mert fél, hogy nem válnak demokratikusakká.

(K. M.)

ATOMTELEP ÉPÍTÉSE A FÜLÖP-SZIGETEKEN

Marcos Ferdinánd elnök kormánya megegyezést kötött a Westinghouse Internationallel, hogy a Fülöp-szigeteken atomtelep létesítésére vonatkozóan tervet készít s annak megvalósítását pénzügyileg is lehetővé teszi.

Az építkezési tervekkel szemben most amerikaiak kifogásokat tesznek. Hírlapi tudósítások szerint a múlt hónapban pénzügyi szabálytalanságokra jöttek rá s azt állítják, hogy Marcosék golfozó társa, Disini T. Herminio, Marcos felesége egyik unokatestvérének férje, milliókra tett szert mint a Westinghouse képviselője a kötött üzletből. A Westinghouse és Disini ezzel szemben kijelentette, hogy semmiféle szabálytalanság nem történt.

Marcos elnök felesége, Imelda asszony az amerikai kifogásokra érdekes közléssel válaszolt. Elmondta, hogy amikor Michaelov E. Valerian szovjet követ értesült az, amerikaiak részéről tett kifogásokról, azonnal felajánlotta a Szovjetunió támogatását. Ha az amerikaiak nem engedik felépíteni a Westinghouse atomtelepét, az oroszok építenek a Eülöp-szigeteken atomtelepet.

Az elnök felesége szerint Marcos még nem döntött, hogy az orosz ajánlatot elfogadja-e vagy sem. Michaelov követ egyik beosztottja szerint a szovjet követ az ügyrő; nem kívánt nyilatkozni.

NEM KELL

VÁLASZTÁS LESZ A FÜLÖP-SZIGETEKEN

A kül- és belpolitikai nyomás következtében Marcos E. Ferdinand, a Fülöp-szigetek elnöke áprilisban szabad választásokat szándékszik tartani. McArthur George véleménye szerint a választás szerencsejáték lesz, amelyet azonban Marcos kétségtelenül megnyer s így biztosítani tudja több mint színpadi és majdnem egyeduralmi kormányzatának jövőjét legalább további hat évre.

A választási küzdelem nem lesz könnyű, mert Marcos sok nehézséggel kénytelen megküzdeni. A szegény nép keresete az utóbbi öt éven át állandóan csökkent. Az ország külföldi adósságai 6.5 billió $-t tesznek ki. Marcos az idén újabb 2 billió $-t akar kölcsönként felvenni s majdnem ugyanannyit 1979-ben is. A visszaélések gyakoriak. Most éppen azzal vádolják Marcost, hogy golfozó társa, aki felesége egyik unokatestvérének az ura, mint az atomtelep építésével megbízott amerikai Westinghouse International képviselője, vagy 50 millió $ jutalékot kapott, amiből bizonyos rész egyenesen az elnöki palotába került. Az atomtelep költségei 1.1 billió $-t emésztenének fel.

Az előbbi vádat Salonga Jovito Volt szenátor emelte Marcos ellen, hogy az április 7-re kitűzött választásokon Marcos esélyeit csökkentse. Mint mondják, vádjának a nyilvánosság előtt való hangoztatásával a bebörtönzés kockázatát vállalta. Marcos másik személyes ellenfele Acquino Benigno volt szenátor, aki az 1972-ben elrendelt ostromállapot óta börtönben van. Marcos ígéretet tett arra, hogy a választásokon Acquino is indulhat, noha Acquino a választási küzdelmet a börtönből lesz kénytelen irányítani.

Marcos elnök azt is megígérte, hogy a választásokat megelőző 45 napon át teljes szólás- és sajtószabadságot biztosít.

TÍZEZREK a laoszi táborokban

Valamikor az a hír járta, hogy a laoszi kommunizmus különös gyengédség -gél vette át az uralmat. Ma ez a helyzet kétségtelenül megváltozott. A thaiföldi Bangkokból érkezett hír szerint tízezrek sínylődnek az ország munkatáboraiban. Souphanouvong herceg kormányzata nyíltan elismeri, hogy az ország 5.4 milliónyi lakosságából 40.000 embér részesül újjánevelésben. Nyugati források értesülése sze‘nt ez a szám jóval magasabb, mert körülbelül 50 kényzermunkatáborban majdnem 60.000 ember szorong, szened, éhezik s a legtöbbje a szabadulás minden reménye

rélkül.

A múlt hónapban a laoszi kormány, hogy a nyugatbarát Thaiföld kedvében járjon, három olyan foglyot, aki annak idején az Egyesült Államok szolgálatában állt, szabadlábra helyezett. A három kiszabadult .ember, megdöbbentő dolgokat mondott el a laptudósítóknak. Mindhárman egybehangzóan tanúsították, hogy a táborokban állandó a bántalmazás, kevés az élelem, gyenge a ruházat s az őrség erőszakosan arra akarta kényszeríteni őket, vallják be, hogy a CIA ügynökei voltak.

Theoyoo Yiam, aki valamikor az Egyesült Államok laoszi missziójánál villanyszerelőként dolgozott, nyilatkozatában arról beszélt, hogy megítélése szerint a foglyok 10-15%-a malária, gyenge táplálkozás vagy valamiféle betegség következtében pusztul el.

Khetsokhorn Khong, aki 45 éves és 14 hónapot töltött Ban Na Pokh táborában, amely Vientianetől délre mintegy 550 mérföldnyi távolságban van és 500-600 lakó -val rendelkezik, elmondta, hogy a foglyok mindent megesznek, ami dzsungelben található: virágot, levelet, rügyet. Az egyik fogoly elkapta valamelyik őr kutyáját, annak fejét puszta kézzel összeroppantotta, húsát aztán megsütötték és elfogyasztották. Emiatt 10 foglyot bántalmaztak, kettőt napokig bezártak.

Az egész országban sok a kínai.

ETIÓPIA VÁDOL

' Mariam Mengistu Haile alezredes, Etiópia államfője, ritkán tartott sajtótájékoztatóján legutóbb azzal fenyegetőzött, hogy Etiópia kormánya az Egyesült Államokkal, Britanniával és Nyugat-Németországgal megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat, mert ezek az országok titokban fegyvereket juttatnak Szomáliába s ezzel vérontást idéznek elő Afrikában.

Az Egyesült Államok ‘ véres keze” igyekszik elleplezni, hogy Amerika fegyveres támogatást is nyújt Szomáliának. Szomália uralkodó osztályának adott politikai és erkölcsi támogatásához kétség sem fér, ez azonban közvetett módon történik, hogy az Egyesült Államok kormánya a semlegesség látszatában tűnjék fel. Szaud-Arábia, Irán, Pakisztán, Spanyolország és más “reakcionárius országok gondoskodnak Szomália fegyvereinek utánpótlásáról, az Egyesült Államok kormánya pedig ezek raktárait újra feltölti; így közvetett úton “véres kezekkel beavatkozik az Etiópia keleti tartományáért, Ogadenért folyó küzdelembe.

KUBA ÁLLÁSPONTJA

Sanchez-Parodi Ramon külügyminiszter vezetésével 10 tagból álló kubai küldöttség járt \Vashingtonban, hogy az Egyesült Államok és Kuba közt fennálló ellentéteket kiküszöbölje. Amerika részéről az a kívánság merült fel, hogy Kuba változtassa meg afrikai vonatkozású külpolitikáját, a kubaiaknak viszont az volt a kérésük, hogy Amerika szüntesse meg a Kubával szemben alkalmazott kereskedelmi és forgalmi zárlatot. Amíg ez meg nem történik, addig semmiről sem hajlandók tárgyalni, még arról a 4 billió $-os követelésről sem, amelyet az Egyesült Államok kormánya < Kubában államosított amerikai vagyon ellenértékeként támasztott.

A kubai külügyminiszter kijelentette, hogy Kuba nem hajlandó afrikai külpolitikáját módosítani, mert Kuba álláspontja szerint a szigetország Afrikában semmi mást nem tesz, mint felszabadító szervezeteket és újonnan alakult or szágokat támogat. Kubának ez már 1959 óta következetes külpolitikája, amelyet sohasem tagadott és nem is leplezett. Katonái egyezmények alapján csak védelmi segítségei nyújtanak más országoknak, megszállásban sohasem vesznek részt (!). Ehhez Sanchez-Parodi még hozzáfűzte, hogy Kuba bizonyítani tudja, mindig csak valamely ország szuverenitását védte a nélkül, hogy akár üzleti vállalkozást vagy akár egyetlen kubai támaszpontot létesített volna bárhol is. Ezzel a megjegyzéssel nyilván az Egyesült Államokra utalt, amelynek megszálló csapatai a második világháború óta Nyugat-Európában vannak, ahol számos amerikai üzleti vállalkozás is létesült.

A kubai kormány s így a washingtoni küldöttség sem igen szívesen beszél Kuba angolai szerepéről, amelynek eredményeként Angolában még mindig 19.000 kubai katona és 4000 orvos, tanító, technikus tartózkodik a rövides hazatérés minden látható jele nélkül. Mint köztudomású, Etiópiában is 5000 kubai katona van, akiknek nagyobb része a Szomália ellen folyó hadműveletekbe is beleavatkozik. Sanchez-Parodi külügyminiszter azonban erre azl a megjegyzést tette, hogy Etiópiában a kubai csapatok nem expedíciós erőkként vannak jelen, hanem csak tanácsadókként, technikusokként és katonákként.

Abban, hogy kubai csapatok harcolnak Guinea-Bissau, Algéria és Mozambique felszabadító mozgalmai oldalán is, Sanchez-Parodi kubai külügyminiszter álláspontja szerint semmi új. sincs.

A jelek szerint a két ország viszonyának megnyugtató rendezésére a kubaiak álláspontja miatt belátható időn belül nem kerülhet sor.

NYUGATTÓL VÁR SEGÍTSÉGET

Hassan Kassim Salad, Szomália tájékoztatásügyi minisztere a nyugati sajtó híreszteléseivel szemben megállapította, hogy Szomália sem a nyugati országoktól, sem más kommunistaellenes országoktól, mint például Egyiptomtól, Irántól vagy Szaud-Arábiától nem kapott segítséget. Az utóbbiak ígértek, de semmit sem szállítottak. Hassan kijelentette, hógy Szomália mindén politikai és katonai támogatást hálásan vesz bárkitől, de ezt legelsősorban a Nyugattól várja, mert annak érdeke, hogy a Szovjetunió szabad kezet ne kapjon Afrikában.

Az újabb segítség kérése Hassán tájékoztatásügyi miniszter nyilatkozatán keresztül közvetlenül Báré Mohammed S:ad elnök kétnapos ogadeni látogatása után hangzott el, amikor bizonyossá lett, hogy a tartomány bombázásában, amely főként Hargeisa és Berbera városait érte, szovjet és kubai pilóták is részt vettek.

Szomália valójában nem Etiópiával folytat harcot, csupán a túlnyomó részben szomáliaiakkal benépesített Ogaden Etiópiával való elszakadásáért küzdő “Nyugat- Szomáli Felszabadító Arcvonaí -at támogatja. Szomália azonban nyílt háború esetén sem tudna ellenállni a Szovjetunió vagy Kuba fegyveres erőinek, ezért kér segítséget a nyugati hatalmaktól. Hassan szerint a Szovjetuniót csak a Nyugat erélyes állásfoglalása tudja visszatartani attól, hogy Afrika szarván gonosz hegemóniát biztosítson magának.

Szomália a Washington Post értesülése szerint szívesen tárgyalna Etiópiával a béke helyreállítása céljából, erre azonban Addis Abbaba Moszkva nyomása következtében vállalkozni nem mer.

SZOMÁLIA MOZGÓSÍTOTT

Szomália kormánya az ogadeni helyzet fokozatos roszszabbodása következtében mozgósította haderejét s az Ogadenben küzdő felkelők támogatására sorkantonaságot küldött.

Az etiópiai csapatok ismételt légitámadások fedezetével az országot a kis Djiboutival összekötő vasút mentén nyomulnak előre, hogy a Szomáliái felkelőket és katonaságot a vitatott tartomány területéről kiszorítsák.

A mozgósítással Szomália közvetlen ellentétbe került Etiópiával. Eddig a mogadishui kormány arra hivatkozott, hogy az ogadeni felkelőket csak anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti, még pedig azért, mert azok az etiópiai gyarmati uralom ellen harcolnak.

EZREK ZARÁNDOKOLNAK

A SZENT KORONÁHOZ

,:Í!ÍF

Az AP budapesti tudósítása szerint Budapesten a hét négy napján ezrek és ezrek sorakoznak fel hosszan, hogy a görög stílusú nemzeti múzeumban kiállított Szent Koronát megtekinthessék. Ha az időjárás jó, a látogatók kígyózó sorai meghosszabbodnak.

A Szent Koronát és a többi koronázási eszközt minden hét négy napján, kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap lehet a múzeumban megtekinteni. A koronázási jelvények előtt elhaladó magyar látogatók közül igen soknak lehet hallani őszinte elragadottságát a kiállított tárgyak s főként a Szent Korona szépsége láttán. Másokon, főleg az idősebbeken, megindultság figyelhető meg.

A Szent Koronán kívül a jogar, az országalma, a kard s a koronázási palást látható a Nemzeti Múzeum földszintén védő üveglap mögött.

’ORTUGÁLIA BELPOLITIKAI HELYZETE

Portugáliának új kormánya és demokratikusan válaszott parlamentje van. A hadsereg azonban szemmel tartja az eseményeket, ha másként nem, hát Eanes tábornok személyében, akit mind a négy politikai párt támogatásával választottak az ország elnökévé. Eanes a közelmúlt hónapokban több ízben kijelentette: az ország kormányzása a politikusok dolga; erre a megjegyzésre pedig aligha lett volna szükség, ha az előző kormány sikeresen kormányzott volna.

Az 1976-os választásokból a szocialisták kerültek ki győztesen. Soares szocialista, kisebbségi kormánya közel másfél évig tartotta magát, sőt taktikai szövetségek segítségével sikerült néhány törvényt is keresztülvinnie, de végül is elbukott, mert gazdasági programmjának nem szavaztak bizalmat. Az új kormány legfontosabb feladata tehát, hogy hatásos tervet dolgozzon ki Portugália gazdaságának fellendítésére és ezt a tervet a konzervatív képviselők segítségével gyakorlatban is érvényesítse. Az ország jelenlegi gondjainak egy része küllőidről származik, mint például az olajárak felszökéséből keletkezett drágulás. A bajok másik . ze viszont Portugália belpolitikai bonyodalmaiból következik. Nehéz elképzelni , hogy a felkelés utáni jelenségek ne okoztak volna zűrzavart az országban, hiszen tervszerűt- Ienül államosítottak és kollektivizáltak, harcot viseltek a vezetők ellen és nagy béremelést adtak mindenkinek.

Az elnöki és által ános választások azt mutatták, hogy a portugálok zöme nem helyesli a kommunisták javaslatait, és a radikális baloldali csoportok terveit, holott ezek azonosították magukat a forradalom célkitűzéseivel. Soares legutóbbi kormánya abba bukott bele, hogy középutat keresett a jobb- és baloldal követelései között és végül is magára haragította mindkettőt.

Új kormánya szélesebb alapokon nyugszik és főként szocialistákból alakult, de helyet kaptak benne a konzervatív középdemokraták is. Ez a kormány tehát többségi kormány lesz és így sikeresebb parlamenti manőverezésre van lehetősége. A szocialisták és a demokratikus centrumpárt ery hót'el ezelőtt egyezményt írt alá, amely mindkét párt elképzelését tartalmazza Portugália jövőjéről. A szocialisták vegyes gazdaságot akarnak, míg a középdemokraták a magánbefektetés mellett és a bürokrácia ellen foglalnak állást. Legnagyobb ellenfelük továbbra is feltételezhetően a kommunista párt lesz, amelyet Portugália szervezett munkásságának egyrésze támogat. A szocialista és a középdemokrata párt tagjainak egy része gyanakodva szemléli a szövetséget, viszont a kormány parlamenti többsége biztosnak látszik.

(K.M.)

KÍNAI LÁTOGATÁS NEPÁLBAN

Teng Hsiao-ping, Kína miniszterelnökhelyettese Burma után a kis Nepálba utazott. Ez a törpe ország két hatalmas birodalommal, Indiával és Kínával határos. A látogatás nepáli kezdeményezésre történt. A meghívással a nepáliak valószínűleg Desai Morarji indiai miniszterelnök korábbi látogatását akarták kiegyensúlyozni, ezért különös örömmel vették tudomásul, hogy Teng miniszterelnökhelyettes kereste fel őket.

Teng Hsiao-ping Katmanduban a hagyományos fogadtatásban részesült. Ezrek várták az iskolás gyermekekkel együtt. A repülőtértől a királyi palotáig sorfal fogadta. Kínai és nepáli zászlók Iobogtatásával üdvözölték. A “Pancha Kanyas -tói (öt szűz leánytól) a hagyományos virágfüzért is megkapta. Bista Nidhi miniszterelnökkel másfél óra hoszszat folytatott megbeszélést. Aztán a királyi palotában Nepál 55 éves királya, Birendra adott díszvacsorát tiszteletére.

A díszvacsorán a 75 éves kínai miniszterelnökhelyettes arról beszélt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió az indiai kontinensrészen nyugtalanságot idézett elő, a délázsiai országok közt azonban a kapcsolatok lassan megjavulnak.

Diplomáciai körökben Teng nepáli látogatásában annak jelét látják, hogy a belső bajok leküzdése után Kína új külpolitikát akar kezdeményezni, amellyel s ehhez elsősorban a harmadik világ hozzá közel eső országainak támogatását kívánja megnyerni.