Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-02-16 / 7. szám
Móra Ferenc: A SÁNDOR KÖRÜL — Folytatás — Hiszen Ka csalt annyi baj volna! De már Pozsony is leégett. Itt van az újságban. Olvassam? A betyár gondban töltötte az éjszakát. Az urak huncutok; minden kitelik tőlük. Különösen ez a nagyfejű, alamuszi nézésű ember, aki olyan csúnyán becsalta a várba. Ugyan azt olvasta-e ki őneki az újságból, amit beletettek, vagy’csak kitalálta az egészet? Ezért aztán most azt felelte Laucsiknak: Szeretném én azt az újságot azzal olvastatni, aki vei éh akarom. Lebet, Sándor, tessék! Sándor kiment a nyomtatott papírral az udvarra, s akibdl . írástudást nézett ki, mindenkinek a kezébe adta. Mind azt olvasták ki belőle, bogy Pozsonyt fölégették a haragos népek. Nem is olvashattak ki belőle mást, mert Lauesik ezt az újságot egy példányban, külön nyomatta a Sándor tiszteletére, mégpedig Pesten, az állam nyomdájában, hogy Szegeden szóbeszéd ne legyen belőle. A dolog fantáziának látszik, de nem az. Az én fiatal diákkoromban, mikor még a szocialistákat is úgy “kezelték , mint a haramiákat r— csak persze pipával, pálinkával nem traktálták őket , velük is megcsinálták ezt a tréfát, hogy extraújságot nyomtattak nekik. Attól a szép fehérhajú öregúrtól tudom, aki akkor mint nagyramenendő rendőrkapitány elkövette ezt a tréfát, s ezzel jogót szerzett arra, hogy később, politikus korában, mikor ünnepi lakomákon a sajtót köszöntötte, így kezdje tósztját: — Mint hajdani szerkesztő, igen tisztelt uraim ... “A vadon gyermeke azonban honnan sejthette volna azt, hogy ólomból is lehet hurkot kötni? Ö meg volt nyugodva- abban, hogy amit az újságba beletesznek, az szentr r íz, írás.|Csakugyan meg volt nyugodva”, mert nagyon fahitű ember volt ez a Sándor. Egy könnye nem esett azért, hogy Bécset eltörölték a föld színéről, s kő kövön nem maradt belőle. De valószínűleg többen is voltak ezen a hiten abban az időben a Duna—Tisza közén. Nagyon friss volt még a kiegyezés, szokni kellett. Egy szomszéd városban — ott is a Sándoré volt az impérium, de nem maga gyakorolta, hanem rábízta egy kocsmárosra, aki azelőtt zsandár volt <-!> maga a polgármester se akart összetestvéresedni az új renddel. Megfogadta, hogy addig nem megy le a pincébe, míg;,Deák Ferenc azt nem írja Kossuth Lajosnak, hogy neki? is nézzen valami alkalmas szállást odakint, lehetőleg egy házban vele, hogy este együtt szidhassák Ferenc Jóskát. (A polgármester meg is tartotta az erős fogadást. Sohase ment le többet a pincébe. A nagy ebédlőt üresítették ki a hordók számára.) Úgylehet, még Andrássy Gyula is csak? akkor járt karon fogva a hatvanhéttel, ha tudta, hogy nézik. Éjfél után már ő is csak Kossuthot éltette, és a negyvennyolccal feküdt le. Azonban Laucsik is csakolyan konok ember volt törvény emberének, mint Sándor a törvény csúffá tevőjének. Ha iá vén bába, akit az emberek sorsnak hívnak, kicseréli őket“ a bölcsőben, akkor esetleg csak annyi változás van a befyárvilágban, hogy Rózsa Sándor vallat kegyetlen, és LauCsik Máté tagad rendüle tlen. AJbíró nem esett kétségbe, mikor látta, hogy se Bécs, se Pozsony veszte nem rendítette meg a betyárt. Számot veteft ő ezzel előre, mint lehetőséggel. Most már nem várta bő, még pipázhatnékja támadt a vendégnek, hanem három nap múlva előállíttatta. Nagyon komoly arccal fogadta; ■?»— No, Sándor nyújtotta felé az újságot , nincs már’Komárom se. vh Ni-incs? kérdezte Sándor elcsodálkozva. De semmivel se megütődöttebben, mintha azt az újságot hallotta volna, hogy az öreg Veszelkának a szürkéje kitörte a lábát. (Ez az öreg Veszelka, akiről szintén forog a tanyákon egy-két történet, olyan prokonzul-féléje volt Sándornak a pálya kezdetén. Ebben az időben már tisztes polgár és nekigömbölyödött bormérő, aki keresztet vetett, ha a Sán dór nevét hallotta.) j — Komárom is amiatt pusztult el, Sándor, hogy le néni: akarsz vallani. Hát nincs tebenned semmi emberség? Nem is hiszem én azt, hogy terád keresztvizet öntöttek. A— Az pedig elhihetié tekintetös úr, mert csak esztendeje,demettettem el a körösztanyámat, nagyon szép búcsúztatót fizettem érte az alsóvárosi kántornak. —< Akkor hogy nem bánt a Ielkiismeret azért az ártatlan Komáromért? h — Egy szög érő nem sok, annyi kárt se töttem én annak; a Komáromnak soha. A háborúban se én kivettem, hanem a némöt. A vak Schlick. |Egy hét múlva tarackokat süttetett el Laucsik a szegedi határban, az Öthalmon, olyanokat, amilyeneket a Szent István napi búcsún szokás. Nyolcat-iízet óránként, hol egyesével, holt többed magával. . CA várban őrült futkosás támadt. Sándor is fölneszeit a subájától. Mi lőhet ez? <—< kérdezősködött a pedinterektől. — Tón visszagyütf Kossuth Lajos űfölsége? i— Lüvik Buda várát az ángliusok —< szaladtak tovább a kifanított pedinterek. Aki nem volt úgy beijedve, az hozzátette azt is, hogy “ez is kend miatt van, Sándor bácsi , vagy hogy ezért is számot adsz az ítélet napján, Sándor’ . Aszerint, hogy kit milyen mérvű barátság fűzött hozzá. Másnap beállított Sándor Laucsikhoz. Sápadt volt, riadt szeme karikás, látszott, hogy nem aludt az éjszaka. — Hol vannak már, tekintetös úr? Kicsodák? kérdezte ne mnagy érdeklődéssel Laucsik, de álmos szeme kitágult, mint az ugrani készülő macskáéi— Ja, az idegen bosszúállók? Biz azok már Cegléd felé járhatnak, Sándor. Sajnos, ezek elől nem lehet a síneket fölszedni. Sándort kiverte a verejték. fi—< Idáig is elérnek, tekintetös úr? — Hiszen ide igyekszenek, Sándor. Mink majd holnap hurcplkodunk is előlük Kikindára. t i— Elmögy a tekintetös úr? ^El ám, Sándor, elmegyünk. Te is jössz velem. Nem hagylak itt, mert csúnya világ lesz, s te is okvetlen elpusztulnál á többi néppel, s akkor hogy tudom én meg, hogy s mint csináltad a vasút megállítását? Sándor csúnyán elkáromkodta magát. — Hát minek néz engöm az úr? Csak nem gondolja, hogy hagyom a városunkat elpusztíttatni? No hadd gyűjjön az írnok, maga mög kérdőzzön, mindönre felelők. Csak azoknak a mitugrászoknak üzenje mög, hogy álljanak mög Nagykőrös előtt, annak se Iögyön énmiattam kára. És diktált egy álló hétig, mondta azt is, amit nem kérdeztek, az egész életét. Hogy megmentse a szegedi várost meg az Alföldet. Egyet-mást majd elmondok az önéletrajzából. Ebbe a fejezetbe csak annyi tartozik, hogy a bíró majd lefordult a székről, mikor Sándor egy nevet mondott neki, amelynek viselője kifőzte a vasútmegállítások tervét, és lefölözte a hasznukat. — K. József. — Kicsoda? f—< esett le a bíró álla. r— Mondom magyarán. K. József. Itt Szögedön, a Mélyárok utcában, az a nagy sárga ház az üvé. Ismerte azt Laucsik nagyon jól. Minden vasárnap este eljárt oda feketézni. Ráday gróf meg minden este. ’ Törtem én azon a fejemet sokat <—< volt hozzá, mostanában elég álmatlan éjszakám —, hogy mit csinálok most \ már az öreggel, akivel heteken keresztül úgy összetestvé- \ resedtem? Ha már odáig juttattam, hogy vallott, mégiscsak j be kellene számolnom arról is, mit vallott. Annál is inkább tartoznék vele, mert erről senki se tud biztosat. Akik leg-1 többet tudtak volna, azok egy igét ki nem eresztettek a szájukon, se Ráday, se Laucsik. Edvi Illés Károly, a nagy kriminalista, aki Sándor utolsó pőrében mint ügyész a vádat képviselte, a nagy pörről írt ugyan egy cikksorozatot a ! nyolcvanas években, de maga se csinál belőle titkot, hogy az ő száján is lakat van. Pedig ő nem volt ijedős ember, s akkor már különben sem kellett attól félni, hogy a betyárvilág .visszatér. Akkor már konszolidált viszonyok voltak, az írástudatlan szegénylegények eltűntek a rónákról, s a megváltozott világhoz képest a közélet más mezőin helyezkedtek el, olykor nem is mezőkön, hanem palotákban. Átolvastam a leghitelesebb kortársi feljegyzésekét, de néhol csak átlapoztam őket, mert egész szakaszok csak lelketlen jegyzőkönyvi kivonatok. Igaz, azért ezekből is kitűnik, hogy Sándor nem kapcabetyár volt. Lehet valami lelki rokonságot találni közte és azok közt a vérben dolgozó nagyiparosok közt, akiknek halhatatlanságot útalt ki a történelem, mert kedvezőbb körülmények közt tevékenykedtek, mint a mi Sándorunk, éS nágyobb niérétékkel dolgozták. Napóleon például Toulon ostrománál kiszámította, hogy hány ezer holttest kívántatik a sáncárok betömésére, és annyi katonáját ítélte halálra, amennyit a számvetés kihozott. Ezen nem ütközik meg senki, mert ez hadvezért feladat megoldása volt, és azonfelül sikerült is. Mik or Sándor a félegyházi Pokol-kocsmát megostromolta, előre megmondta, nohanem végzett felsőbb hadiiskolát, hogy elég lesz három perzekútort keresztüllőni, s ez a számtani feladat is sikerült. De ez természetesen nem haditénynek számított, csak közönséges gyilkosságnak, mert nem. háromezer emberről volt szó, csak háromról. A hiteles stafisztiká szerint több mint harmiúe'káláí súlyosódotf á Sándor lelkére,’ mint té’ttpsére, tehát a gyilkos nevet eléggé mégszőfjjáltá majd négy évtizedet felölelő pályáján. Annál érdekesebb, hogy maga az ügyész se iszonyodott tőle, aki hivatalból halált kért a fejére. Sőt azt is ki lehet érezni az Edvi Illés memoárjaiból, hogy határozottan szimpatikusnak találta az öreg haramiát, akiről néha müjdnem úgy beszél, ahogy történelmi alakról szokás. Az' mondja róla, hogy bűne nemcsak a magáé volt, hanem n kóré és a végzetes is. A betyár maga is érezhetett Valanii ilyent. Vdlam’i Isten ostorának érezhette magát, akinek külön küldétese Volt' ideiént, Úem ú^y, mint más útoriMlónák. Azok közt, akiknek a gyertyáját elkoppantotta, volt vagy hét betyár is. Mikor ezeknek a halálát is számon kérte tőle a bíróság, elfutotta a vér az arcát, és veszeti dühvei rázta meg a bilincseit. — Röttenetös jussom volt hozzá, hogy elbánjak a bitangokkal! — ordította. — Rúzsa Sándornak adták ki magukat a népek előtt, pedig arra se voltak méltók, hogy kapcának viseljem űket. Ez áz a fajtája a gőgnek, amivel a történelem nagy haramiáinál lehet találkozni, akiket valószínűleg éppen olyan dühbe hozna az, ha csontjaik valahol tudomást vennének róla, hogy én némi párhuzamot vontam köztük és a mi Sándorunk közt. Pedig még azt is hozzá kell tennem, hogy ez a párhuzam nem mindig az ő javukra üt ki. Például Sándor csak a veszélyből és dicsőségből igényelte az oroszlánrészt, a zsákmányból nem. A kollégái közt való népszerűségnek éppen ez volt a titka, s tekintélyét ezért nem rendítették meg palotaforradalmak soha. A vezér sohase vett magának nagyobb részt, mint amennyi a közembert megillette. Azt se kell gondolni, hogy egy-egy sikeres vállalkozás után lapáttal osztották szét a bankót, és vékával mérték az aranyat, mint a mai detektív-regényekben szokás. Marhát, lovat kötöttek el, néha csak egy két oldal szalonnát emeltek le a szegről, s Jia pénzhez jutottak, nem ezreken osztozkodtak, csak százakon. A zsákmány annyifelé ment, ahányan részeltek a csínytevésben, és Sándornak egy rézkrajcárral se ragadt több az ujjához, mint a többinek. Mikor a moholi községházát felverték — az nagyon agyafúrt kaland volt, külön fejezetet érdemelne, Wallace szelleme egész regényt kopogna belőle —, tán kétszázhúsz forjnt jutott egy emberre az adókosszából. Mire azonban valahol a horgósi határban enyhhelyet értek, kiderült, hogy bizonyos nevezetű Kiss Jancsi már nem formál jussot a maga részére. Kiadták neki a csendőrök az apait, anyait: lelőtték a lováról futás közben. — Hát most az ű részivel mi Iössz? Azl is elosszuk? <—- kérdezte valamelyik süvölvény betyár. — Csiba te! ,—- kurjantottak rá az öregebbek, s valamelyik a puskatust is ráfogta. — Csönd, embörök! — dobbantott Sándor. — Hiszön ennek még a torongya se száradt föl, mit tudhassa ez, mi a tisztösség? A tisztesség az volt, hogy Sándor még azon az éjszakán stafétával küldte el a kétszázhúsz forintot Kiss Jancsi özvegyének, mint örökséget. S megtoldotta még százzal a MAGYAROK MEXIKÓBAN 1940 óta Mexikóban kimondottan magyar egyesület nem működik. Ennek legfőbb oka és magyarázata, hogy kevés magyar él az országban. A másodnemzedékes magyarok már teljesen beolvadtak. A magyarbarát mexikóiak azonban néhai Joaquin Roncal y Gomez Palacios orvosprofesszor kezdeményezésére 1963-ban megalakították a magyarok barátainak egyesületét, a “Sociedad de Amigos de Líungría -t, amelynek magyarok is lehetnek pártoló tagjai (“sponsor”-ai). Érdemes külön megemlíteni, hogy ez az egyesület 1963 szeptember 2-án, Buda várának a török megszállás alól történt felszabadulása évfordulóján s ennek emlékére akkor még Szent István király egyetemes egyházi ünnepén mondta ki megalakulását s azóta ugyanezen a napon, valamint Árpád-házi Szent Erzsébet hagyományos ünnepén, november 19-én rendez ünnepségeket. Ä magyarbarát mexikói egyesület pártoló tagjai a magyar templomos lovagok segítségével a Sagrado Corazón de Jesús magyar templomban 1961 és 1969 közt színes ablakokat (vitrales) helyeztek el. Az ablakok magyar szenteket ábrázolnak és ma már idegenforgalmi érdekességeknek számítanak. Ezeket annak idején a Szentatya nevében Raimondi Luigi bíboros, tarsoi címzetes érsek, az akkori apostoli delegátus áldotta meg. A “Sociedad de Amigos de Hungría keretén belül a magyar pártoló tagok Comité Húngaro néven külön szervezetet létesítettek, amely Mexikóban a magyar ügyek egyetlen pártfogójának tekinthető. Elnöke Csema Zoltán dr. egyetemi tanár, négy tanácsosa pedig Kis-Lődi HoIIán Sándor volt követség! titkár, Kúthy József gyógyszergyáros, Szent-Györgyi Széli Sándor dr. volt rk. követ és meghatalmazott miniszter, egyetemi tanár és Ungár Endre dr. nagyiparos; szertartásmestere ft. Erdey Ferenc szaléziánus, szerkesztő és kiadó, a magyar templom káplánja, jegyzője Horváth Ady György kereskedő. A magyarbarát mexikóiak egyesületének jelenlegi elnöke Donna Matilde Cabrera e Ypina de Corsi de la Maza, az Akadémia főtitkára, aki egyébként Moctezuma aszték uralkodó utolsó egyenesági leszármazottja. Az egyesület alelnöki tisztségét Antonio Fernández del Castillo máltai lovag és templomos perjel tölti be. TITOKZATOS ADAKOZÓ A texasi Houston fekete negyedének egyik utcájában középkorú ismeretlen fehér férfi hajtott végig. Úgynevezett ‘ pickup truck”-ot vezetett. A Bacon Street egyik tömbjének a postaládájába 30 és 100 $-os bankjegyeket helyezett — a rendőrség hozzávetőleges megállapítása szerint — mintegy 2000-2500 $ összegben. A titokzatos adakozó személyazonosságát és szokatlan adakozásának okát nem tudták megállapítani. A HÓHÁNYAS KÖLTSÉGEI A nagy hóesés következtében főként a nyugat-ohiói úlak járhatóvá tétele céljából katonaságot és nemzetőrséget kellett kivezényelni. A hóeltakarítási munkálatokat egy ideig 3000 nemzetőr végezte. A feltisztított utak hossza meghaladta a 330 mérföldet. A “hóhányó” csapatokat 300 kivételével most visszarendellék állomáshelyükre, a nemzetőrség tágjait pedig hazaengedték. A felmerült külön kiadások fedezéséről az állami számvevő testület most gondoskodik. A nemzetőrség költségei 1.19 millió $-t emésztettek fel. magáéból, hogy addig se apadjon el a víz a menyecske elül, még újabb kenyérkeresőt nem talál magának. Hát ilyen mívelkedésekkel vívta ki Sándor az egri ne, et a jegenyék alatt, s ezért mondogatják még ma is a homokon, hogy nagy ember volt az, kár, hogy a mai világban már-a magja is kiveszett. S hogy a maga idejében nemcsak a gerendás szobákban volt ilyen nagy becsülete Sándornak, hanem az úri népek közt is, arra én is tanú lehetek, ha a kortársi rangról lekéstem is. Én még láttam olyan úri kaszinót gyerekkoromban, amelyiknek egyik faláról Széchenyi korom szemöldöke kísérte figyelemmel a magyar sírvavigadást, a másikról meg a Sándor subás, kucsmás portréja integette a helybenhagyást. — Nono, hiszen tudom én azt, hogy azért az urak is csak embörszámot tösznek. Sőt esetleg más tanúságtevők is akadnak. Mióta ez a sorozat folyik, nem láttam a postámat, de már amikor megindult, akkor kaptam egy mellettem bizonyító levelet Újvidékről, dr. K. O. úrtól. Azt írja benne a doktor úr, hogy amikor Sándor kiszabadult a péterváradi börtönből — az én sorozatom éppen ott vette föl a mese fonalát —, az újvidéki magyar intelligencia sokszáz terítékes bankettet rendezett Sándor tiszteletére. A főrendező bizonyos Herger Pál volt, nem valami csiribiri ember, hanem vezető polgár az utolsó pozsonyi diétán Újvidék város követe. Bizonyosan 5 is Kossuth szabad katonáját és a rémuralom áldozatát látta a különös hősben, akit lelkes tósztok köszöntöttek. Ér demes volna megkeresni a vidéki tudósítást az egykorú pesti lapokban. Mernék fogadni egy valódi kostól származó zacskóba, benne van az is, hogy az ünnepelt honfitárs meghatott szavakban mondott köszönetét a szép tisztességért. De még ezeken kívül is kellett lenni valaminek, amiért Sándort nemcsak a közvélemény karolta fel, hanem a törvény is megkülönböztette valahogy a kartársaitól. Foglalkoztam volna én ezzel is, ha ennek az irkafirkának a során a főtárgyalásig eljutottam volna. De most nekem másfajta tárgyalásaim varinak, amelyek hosszúra is nyúlhatnak, bizonytalan kimenetelűek is lehetnek, nemigen merem én most olyan nagy fába vágni a fejszémet, mikor a ioll tartásához sincs kedvem. De arra mégis kötelez a tisztesség, hogy megmondjam, mi lett a Sándor vége. A bíróság kimondta rá a halált, de mindjárt kegyelemre is ajánlotta < bizonyosan nem ok nélkül. S. Ferenc József negyedszer is megamnesztiázta a puszták királyát. T j 1 j Szegény király! A szamosújsári börtön volt az ő Szent Ilonája, ahol — szabómesjerségre fogták. Ez csúfabb bukás volt még a Napóleonénál is. Mikor pedig az öreg ujjak elerőtlenedtek már a szabótűhöz, akkor kötőtűt dugtak közéjük, és Sándor mint strimflikötő fejezte be földi pályáját. Higgyük, hogy a nagy Bíró legalább ezért szintén amnesztiát adott neki. — Vége <—< BÚCSÚ NEHÉZ FERENC ÍRÓTÓL I itt ülök az asztalnál, előttem halálhíred és csak nézem, nem tudom elhinni. Zas Lóránt búcsúversét látom elhomályosodott szemem előtt. Igaznak kell lenni. De mért éppen 1 e, ki pénztszóró Krőzus gazdagságával és a mezítlábas Jézus szeretetével tetted gazdagabbá és melegebbé szegény * és fázós keresgélő lelkünket. Mért éppen Te a legnagyobb tehetségű és legmelegebb szívű író hagytál itt bennünket? Tél víz idején, amikor kétszeresen elviselhetetlen az idegenség. Mért éppen Te, aki paraszti fajtád úgy állítottad elénk ^ hogy szinte jó volt felnézni rája ? Elvitted az akácfa illatát, Gerecse erdejét, Dunánk csónakszántotta paraszt tisztasá- 4 gát? Kérnélek vissza! Kezem remeg és könnyeim mocskolják a papirost. Ferim, nagyon árvák lettünk! | Múlt héten olvastam betegségedről a Californiai Ma- f £■ gyarságban. Feleségednek írtam és beletettem egy kártyát Neked: Gyógyulj meg, Ferim, kértelek, könyörögtem. Akkor már halott voltál. Emlékszel a préselt akácvirágra? Hogy örültél neki. Fácskát is ígértem. Kertem tele van új hajtással. Majd a legszebbet moha között elküldöm! Én őrült, lehetetlent Ígértem. Pálmák, orhideák közé lombhullató akácfát. De tudod,,;.Ferim, a szeretet vak; megbékélés helyett visszakövetelés, belenyugvás helyett zúgolódás. Nem küldöm el az akácfát, ne is várd. Majd Rád gondolok, ha kivirágzik az akácfa család. Emlékszel a clevelandi Találkozón milyen magas volt - a pulpitus? Fél fejed látszott csak. A lámpa is zárlatos volt. Kértél, intézkedjem. Tízdioptriás szemüveg s egy zárlatos lámpa. Szaladtam Nádas Rózsához. Aztán jött egy fekete, megigazította a kilazult elosztót. Beszéltél, mi meg elővettük a zsebkendőnket. Hát igaz lehet, hogy ez már csak a volt? Nem lesz új: Hazátlan rozmaring, Csabagyöngye s Jókai úr csizmája befejezett tény? Húsz éve temetek, de így még soha. Mintha j szívemet tépné ki ez a januári gyász. Látom porhasújtott Családodat. Előveszem a képet, j amit küldték Rajta vagy Te is. Szemhártyámon rögzítelek örökre. Búcsúzás tehetetlen megadással. Lelked itt marad 'könyveidben. Késő századok vesznek majd elő s méltatják | Igazságodat. Nem éri meg a lesújtott Özvegy, Családod, j sem. Barátaid sem. Kossányi Jóska sem, akivel együtt in! dúltál Komáromból. Köszönjük a Gondviselésnek, hogy is! merhettünk s bár a pulpitus magas volt, felnézhettünk Rád. Isten Veled. Nagyon szeretünk! S. Koósa Antal BEZÁRTÁK ÁZ UTOLSÓ MARSHALL-DROGÉRIÁT IS 20-25 évvel ezelőtt Cleveland városának jóformán minden részében működtek a Marshall-drógériák, számuk aztán az évek folyamán egyre csökkent, mert új nevet kaptak. A Marshall Drug Co. ugyanis a detroiti központtal műkő dő Cunningham Drug Co. része lett. A legtöbb régi Marshaíldragsztór ennek következtében ma már Cunningham néven folytatja tevékenységét. A MarshalI-drogéria eredeti helyén, a Public Square egyik sarkán, a Superior Avenue és a West Roadway ta- Ví Iálkozásánál lévő Marshall-épületben két hónappal ezelőtt zárta be üzletét, a Union Commerce Buildingben lévő fiókja azonban mostanig folytatta működését. Bezárásával a Marshall-drógériák neve végképp eltűnik Clevelandből és környékéről. Az eredeti drogériát 1884-ben Marshall G. Wentyvorth alapította. Fióküzletei az egész városban és a környékén is egymás után nyíltak meg, majd az utóbbi két évtizedben ugyanígy zártak be, illetőleg vettek fel újnevet, míg most 94 év után teljesen eltűntek. A SZÜMIROK NYOMÁBAN Heyerdahl Thor norvég felfedező ötödik és utolsó útja icrán a pakisztáni Karachiba érkezett, miután a Tigris-folyóshullámain 10 hétig tartó utat tett meg. A 63 éves felfedezőutazó nádból font tutajon ereszkedett le a Tigrisen. Kara- , ebiből továbbfolytatja útját a tengeren is mindaddig, amíg s utaja ellen tud állni a tenger hullámainak. Meghatározott célja nincs. Kizárólag azt szeretné megállapítani, hogy a szumírok meddig juthattak el nádból foiif tutajaikon. A szumírok Mesopotamia déli részén alakították ki a öld eddig ismert legrégibb civilizációját, amelynek nyomai! " messze tájakon (például Erdélyben is) megtalálták, ezért szeretné Heyerdahl tapasztalati úton bebizonyítani, hogy a szumír civilizáció elterjedése tengereken túl is lehetséges volt. TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban váló lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása ‘ folyamatban van, és kb. húsvétra az is megjelenik. A múltban felajánlott előfizetési kedvezmény tehát módosul. A két kötet ára a megjelenés után 25 dollár lesz, Aki március 31-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett 10 dollárt fizet csak. Ha szükséges az első kötet, azt már a rendes áron kaphatja, 12.50-ért. Megrendelem Tormay Cecil; Bujdosó Könyvét, Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt. Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:....................................................................................................... Utca, házszám: ................................................................................. Város: ................................................................................................. Állam:............................................................Zip Code................ 1978. FEBRUÁR 16. MAGYAR iHRXn % ni mr
