Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-02-02 / 5. szám
1078. FEBRUAR 2. MAGYAR ÜJSXG 3.ÖEDXE Móra Ferenc: A SÁNDOR KÖRÜL — Folytatás — Most azonban se tette, se vette a betyárt, akiről úgy vert a szó, bogy “paixlx'ir lesz belőle. Nemcsak bogy előre nem köszönt neki, hanem fogadjisten is csak úgy fogbegyről vetett az adjonistenére. Nem küldte be bozzá Katit, csak odalökött elébe egy mcszely bort, aztán kiállt a báz elé, perzekútort lesni. Ahogy meglátott egyet, elébe szaladt, s bátradöfött az ujjával a válla fölött a csárda felé. .— Bent van — sunyított bátra. — A Sándor? — Az. Most elnyomhatja, ha akarja. — Két napja vagyok a sarkában, de nem bírom beérni. — No kerüljön beljebb, ha gondolja . . . A csárdás Iábujjbegyen ment előre, a pandúr nagy sarkantyúpengetéssel utána. Ez volt a szerencséje, mert így Kati még idejében elugrott a Sándor öléből, ahová férji utasítás nélkül is Jácfatalált, és kilebbent a szobából. A betyár nyugodtan ülve |tfüradt. Még köszöntötte is a pandúrt a feje fölvetésével. Az is barátságosan telepedett le mellé a lócára. — Mondta ez a jó embör, hogy itt találom kendöt. »-4 Nem hazudott — villant a Sándor vasvillaszeme a jó emberre. — A Lócsik tekintetös úr (keresteti kendőt. — Nem üsmeröm. Majd mögüsmeri kend. Tudja, a Ráday bírója. Fáin embör. Mög akarja tönni kendöt perzekútornak, mert annyi »szépet hallott kendrül, hogy azt tartja, kendőt az Isten is perzekútornak teremtötte. Ügy lőhet, még sarzsil is kaphat kend. — Löhetségös — biccentett Sándor. — No' ugye? Hát begyünne-e kend egy kis szóértésre a Lócsik úrhoz? findor azt találta, hogy ez sok a jóból. Gőgösen rázta rés fejét. «£ Én annyira vagyok űhozzá, mint ű énhozzám. Neki van v|lem dóga, nem néköm ővele, ű tőgye tisztöletit énnálam. Engöm holnap ilyenkorig mindön okvetetlen itt talál énnek a jó embörnek a házában. fdvi III és Károly, a nagy kriminalista, aki a betyár-Í)örök|jen mint ügyész működött Ráday mellett, memoárjailan áfintén megemlíti, hogy Sándort a perzekútorság ígé, retéve| csalták kelepcébe. Ö úgy tudja, Ráday öreg szol gája, Jstván nevezetű, helyébe vitte Sándornak ta rajthúzlis nadrágot, sarkantyús csizmát, kardot, s úgy kísérte a parádéba öltözött betyárt, mint szolgabírót a hajdú, egész a váriudvaráig, ahol egy szakasz katona vetette rá magát. Én úgy hallottam a mendemondát, hogy Laucsik csakugyan személyesen kereste. fel a vén tigrist, mégpedig azon nyomban, |ahogy . a követségbe küldött perzekútor beszámol neki, §s olyan egyességet kötött vele, hogy másnap délután jelentkezik a várban a börtönszabónál, aki majd mértéket vesz tje',la a perzekútor-gúnyához. A bíró látogatása tökéletesenjgjefegyverezte a betyár gyanúját. S már csak virtusból is me| akarta mutatni neki, hogy őt se a gólya költötte, s ha az néjfn félt az öthalmi csárdától, ő is vissza meri adni a vizitel a várban. Előbb azonban meg akart fizetni a csárdásnak, a jó emberiek , aki elég meggondolatlan vo It túlzásba vinni a tekinwlyroinbolást. Amint megbizonyosodott róla, hog\ a b^yáműrám’ csakugyan lemond a királyságról, és be áll bftyárok kergetőjének, végképp felmondta neki a ba rútságot. Éjszakára csak az ereszet alá ágyaztatott neki, ; Katid» pedig rázárta az ajtót, Hajnalban aztán valahogy kiszö lőtt a menyecske, és odaborult a betyár vackára. Són dór lelökte magáról a subát, és átfogta a menyecske vállát, az azonban elszisszentette magát. -V Jaj, fáj! f- Megütött? — lobbant sárgát a Sándor szeme. — Egy porcikámat nem hagyta veretlen. * Nem hallottam jajszavad. C- Összeszorítottam a számat. Nem akartam, hogy ránk törje jSándor bácsi az ajtót. Y- Féltötted? Te! ■^Olyant szorított az asszony két összetört gyerekvállán. hogy/az elsikította magát. Odabukott a feje a betyár mellére, jj&s rászorította a száját, hogy több hang ki né jöjjön rajtaV i— Még most is féltőd? Téí — lökte el Sándor az aszszorn^t. De az belecsimpeszkecJett, úgy súgta a fülébe: Í Kendöt féltöttem, keúdöt féltöm, Sándor bácsi, ires kézzel van, az mög töltött puskát fektetött az . índor megsimogatta az asszonyt. Akkor jó van, Kati fiam. Eredj most te szépen Rácok kertjibe az anyádhoz, délig maradj is ottan. Addig, griíg odalöszöl, majd vigyázok én, a házra, hogy gazdC riélkül ne lögyön addig se. Mit akar.jrend tönni? — reszketett a szépszájú Kati. é- Embörök dolga íiz, nem a tied. No eriggy, cselédöm, .mert ami mos.Mtten tevődik, ahhoz nem köll tanú. Elkísérte az asszonyt a vakdűlőig, aztán visszament a tanyába, és betászítőlta az ajtót. A jó ember úgy húzta a boYt, h ogy a tetőt le lehetett volna bontani a feje fölül. De Sándor csak ta puskát kapta föl az oldala mellől, s annak js tusával tapogatta meg a vékonyát. i— Hé! De a feledre fék üdtél, édös sógorom! Az embernek kipattant a szeme, aztán nem is akart becsukódni. Rámeredt Sándorra, mint aki kísértetet Iát. M— Nem jól viselted gondját a hálótársadnak, édös sóg°r°4! eA csárdás csak most látta meg, hogy a Sándor kezében fan a puskája. Et*e aztán lecsukódott a szeme. V- Ne kezdd újra az alvást, édös sógorom. Majd Halhatod magad, ne félj, ha én elmögyök. Csak előbb játsszunk egyejía gyöpön. A betyár habija egészen barátságos volt. A halálraijedt ^emberbe kezdett visszatérni az élet. Hallotta ő már máskor is tréfázni Sándor bácsit, nem olyan rossz embei az. Fiát niég ha a Kati körülsimogatná egy kicsit. 1— Kati, Kati, te! <— szólította az asszonyt, egy kicsit rekedten, erősítésükre egy galíciai század volt berendelve, amely a pólyákon kívül más nyelvet nem értett, s az adjonistenre szuronnyal fogadjistenezett volna. De még ilyen eszmecse-1 rére se igen nyílt alkalma senkinek, se belső, se külső embernek. Őrszemek vigyáztak a bástyafokokon, a kazamatabörtönök cellái előtt; a legrettegettebb tömlöcöt, a Zwingerl. amelynek csak az udvar felé néztek apró és homá Iyos ablakszemei, dupla strázsa tartotta őrizet alatt, s a vár egyetlen kapuját állandó megszállásban tartotta egy szakasz cserepár. Ez a kapu éjjel-nappal zárva volt, s a hivatalos embereken kívül csak olyanoknak nyílt meg, akik nem a maguk jószántából zörgettek rajta. A szegedi Bastille jobban el volt szigetelve a szabad világtól, mint annak idején a párizsi, s nemcsak arra jelentett kárhozatot, aki belekerült, hanem azt is megnémította egész életére, akinek úgy szolgált a szerencséje, hogy tisztára mosva került ki belőle. Nem sokan voltak ilyenek, de az mind úgy hallgatott, mintha valami rettenetes eskü pecsétjét ütötték volna a szájára, s egy se vallott róla még a Iegmeghittebb disznótoron se, miféle fürdőkkel mosták tisztára. Hát ilyenformán nem volt csoda, hogy a kárhozat házából akkor is ordítozásokat hallottak a szegediek, igikor nem is kényszerítettek magábaszállásra senkit a várban. Például Rózsa Sándor is heteken keresztül ordított a cellájában, pedig egy ujjal se nyúlt, hozzá senki. Nagy tekintélyének megfelelően, külön prof oszt kapott — Gazdiknak hívták, kisteleki ember volt, s kenyere javát rabok közt ette meg —, s ez a prófosz keresztet hányva jelentette Laucsiknak, hogy ő már elég sok cifra káromkodást hallott, maga is elég jártas ebben a nem könnyen megszerezhető tudományban, amelynek alapját még hazulról hozta, s azóta negyvenéves praxissal fejlesztette, de ahhoz foghatót még nem hallott, amilyent a Sándor művel. Laucsik mosolygott: — Nem tesz semmit. Oka is van rá, jussa is van hozzá. Senkinek se volt még több oka és nagyobb jussa a káromkodásra, mint Rózsa Sándornak. — De avval is fenyegetődzik, hogy mindönkibül kimetéli a szívet, ha még egyször kiszabadul. — Abban is neki lesz igaza. Mondd meg neki, hogy izét a bolondét metélje ki először, aki kiszabadítja. — De tör, zúz is mindönt, ami a kezeügyibe kerül. Csajkát, csöbröt, padot, kanalat. Nem jó volna a falhoz láncolni? Laucsik homlokán ráncot vetett a bosszúság. — Nagy hiba volt, hogy erről megfeledkeztem. Még ma leszeditek róla a bilincsét. Ebben az órában. És arra veretem rá, aki csak egy hajszálát is meggörbíti a vizsgáj lati fogolynak. Laucsik jól számított. Sándor abban az órában elí hagyta a tombolást, amelyikben leszedték róla a vasal. (A múzeumnak néprajzi osztályában állítólag ez a bilincs ; van kiállítva a pásztoréleti felszerelések közt. Legalább Beck Pista nemzetes úr, a város néhai katonaügyi jegyzője, akitől harminc esztendővel ezelőtt kaptuk, azt állította, hogy ez a bilincs ereklye, mert Sándorunk viselte. El is hiszem, hogy a nemzetes úr hitte, mert ő sohase hazudott —< legföljebb könnyen hitt. Egy készkei földbirtokos, igen tekintélyes úr, mutogatott nekem egy kostól származott kivarrott dohányzacskót, amit a vitrinjében tartogat, pompéji bögrék és egyiptomi szobrocskák közt, hogy gzt mindnyájánál többre becsüli, mert ez Rózsa Sándort szolgálta .. . Nem volt szívem arra figyelmeztetni, hogy a millenáris hétvezér is ki van rajta varrva, mégpedig olyan pák, amilyennek az Andrássy úti emlékmű képzelteti a hét vezért. Gondolom, a bilincs is csak ilyen hiteles, de én senkinek az örömét se szeretem megrontani. S akinek jólesik hinni azt a legendát, hogy Rózsa Sándor annak a romantikus romnak volt Mariusa, amit most kioksznak nevez a szegedi nemzet, csak nézze tovább is áhítattal a csorba téglákat. Én egy szóval se mondom neki, hogy ne nézze, sőt még tódítom is, hogy az volt csak a szép világ, mikor ! olyan idealisták szerepeltek a közérdeklődés homlokterében, mint a Sándor.) De a bilincstől megszabadított Sándor nemcsak elhallgatott, hanem meg is szólalt. Fölvezettette magát Laucsik ! elé. . Mit akar éntűlem a tekintetös úr? Majd megmondom Sándor, csak előbb gyújts rá. itt a dohány a börböncében, a pipák meg ott állnak a tékában, válassz magadnak egy testhezállót. Sándor olyan tajtékpipát választott, amelyiken ló volt i kifaragba. Elsőnek ugyan egy meztelen-asszonyos került a kezébe, de attól elfordult mint jóerkölcsű ember. Olyan jólesett neki az első pöffentés, hogy el is felejj tette, hol van. A szakértelem szólalt meg benne legelőször. Pétöri dohány ez, tekintetös úr. /—< Jól mondod, Sándor bólintott Laucsik nyája- I san. Nem is lesz itt semmi hiba se, ha most már azt is ! megmondod, hogy hogy állítottad meg Péterinél a vasútat. Sándor elmosolyogta magát. — Hát azért van ez a nagy barátság? Akkor akár le is töhetöm a pipát. —< Mért tennéd le, Sándor? Szíjad csak nyugodtan, máskor se sajnálom tőled, ha rákívánsz. De te se uraltasd magad, hanem mondd el, mit tudsz a vasútról. — Akkor se mondhatok semmit, ha harapófogóval csipködtet a tekintetös úr vont vállat Sándor, aki nyilván sohase hallott ugyan Dózsa Györgyről, de tudat alatt mégis valami fajta-ösztön dolgozhatott benne. Isten mentsem, Sándor »-< barátságoskodott tovább Laucsik. — Nem vagyok én neked rossz embered. Aztán meg ha már csipkedni kell valakit, inkább a Katihoz húz a gusztusom, mint tehozzád. Majd megoldom én annak a nyelvét, ne félj! Most már hangosan nevetett Sándor. A Katiét? Maga? Én. ~ Hát fúrt-e már az úr Iószörbül pipaszárat? »— Nem próbáltam még, Sándor. — Pedig möghiggye, az könnyebb mestörség, mint a Katit mögszólaltatni. Azt mondom én neked, Sándor, a te Katidat is csak ; abban a bordában szőtték, amiben a többi asszonyt. <— 1 ögyön vele próbát az úr, ha van hozzá kurázsija, én nem ellenzőm. *— Folytatjuk r-< ^ Az, az, a Kati! - taszította oldalba Sándor a pus-1 kaaggyal. — A számbul vötted ki a szót. Azt akarom mögtudni éppen, vagy-e most olyan legény, mint mikor az aszszonnyal elbántál? Ezt a hangot már nem lehetett tréfára venni. Úgy csattant a vége, mint a karikásostor. r— No előre, hozd a hajítófákat! Majd azokkal játszogatunk egy kicsit. A csárdás csak egyet ordított, de azt nem lehetett meg-1 különböztetni a torkon szúrt disznóétól. Juhászember volt valamikor, tudta, mi az a hajítófa, három-négy darab esztendők óta ott hevert belőlük a nyárikemence tövében, néha azzal piszkálták a parazsat. Ez a félméteres vadkörtefahusáng, amelyiknek a vége arasznyi hosszúságban hegyesre van faragva, olyan fegyver a juhász kezében, mint ■ kanászéban a balta. Akit az szíven szúr, vagy Iágyékon talál, az nem áll többet talpra a Jozsafát völgyéig, de még tón ott is két angyalnak kell támogatni. ,—■ Vagy a helyedbe hozzam ükét, és én igazítsak egyet a kezedbe, száradt volna el, mikor, a bába fölfürösztött! Mögállj, ebadta fattya, azt is mögkapod tűlem. Kiment összenyalábolni a hajítófákat, de mire visszatért velük, ággyal, asztallal, sifonérral el volt torlaszolva az ajtó. S mire széttaszigálta az akadályokat, akkorra a csárdás felkötötte magát a gerendára. Ezt is szebb halálnak tartotta, mint azt, hogy hajítófapárbajt vívjon a rettenetes emberrel, aki kevesellte neki a puska által való halált, vagy tán méltónak se tartotta rá. Az akasztott ember eltorzult arcán még meglátszott, hogy felismerte Sándort, ahogy az megállt előtte, és megcsóválta a fejét. ,— Csúnya apád Iöhetött, sógor, nem is gondoltam rá eddig! Aztán visszaigazított mindent a helyére, a halottra rácsukta az ajtót, és leült az ereszet alatt az ágy szélére kukoricát morzsolni, hogy ezzel is kevesebb dolga legyen a Katinak; meg öröme is telt benne no, mert gyerekkora óta nem űzött ilyen becsületes foglalkozást. Délig őrizte a háiat, ahogy ígérte, akkor megjött a menyecske, annak megmondta, hogy a szobába ne menjen be, mert ott nem asszonynak valót Iát, majd ő kihűld valami igazlátókat a városból. Ami kis pénz volt nála, azt otthagyta Katinak, hogy addig se érezzen hiányosságot semmiben, még ő dolgát végzi odabent, nem tudni, mikor lesz ez, mert ezek a tükörből fésülködő városi urak nagyon el szokták szuszogni az időt. S ezzel megindult azon az úton, amelyikről nem volt többet visszatérés. Szeged utcáin nem vetett ügyet senki a szűrös, botos öreg parasztra. De a várban, amelynek mindig zárt kapuja most nyitva állt, várták, s a Ráday hajdúja vezette egyenesen a szabóműhelybe. Ahogy annak a küszöbén betette a lábát, öt pandúr ugrott rá egyszerre, Ieteperte és nyomban vasra verte. Tőrbe esett tigris módjára ordított, rém’ séges volt hallgatni. Laucsik, aki személyesén nem mutatkdzptt, psak úgy látatlanban dirigált egy firhang mögül, rögtön vitette is a cellába. Egy kicsit tán szégyefte is magát, mikor ; a veszett ember őrjöngő ordítöziását meg-’ r teile: ~ Hát ez az úri böcsület? A vezér lakat alatt volt, mégpedig úgy, hogy senki e tudott róla, most már könnyű volt elbánni a bandával. Csak össze kellett rántani a hurkokat, amely ek már hónapok óta ki voltak vetve négy-öt vármegyében. Huszonnégy ra alatt ötvenhárom embert szállítottak be a szegedi var ba, anélkül hogy egyik tudott volna a másikról. Némel yikről aég a felesége se tudta, hová lett. A Ráday-Í vorszaknak tudvalevőleg nem éppen az vetett véget, mintha a királybiztosság minden gazt kiszaggatott volna már az alföldi embervetések iisztabúzájából. Jalahol olvastam a visszahívott Rádaynak egy nyilatkozatát < különben nagyon zárkózott ember volt, ha természeténél, ha hivatalánál fogva *■—, hogy ő felét se végezte el annak, amiért küldték. Sokan azonban azt találták, hogy többet végzett, mint amennyit kellett vblna ... A szegediek különösen nem rajongtak a grófért és a nevéhez fűzött módszerekért. Egyrészt azért zörgölődtek ellene, hogy rossz hírbe hozta a várost. Ami gonosztettet húsz év alatt nyolc-tíz vármegyében elkövettek, azt a közfelfogás mind Szegedre kente. Mint ahogy a kilencvenes években minden hamis pénzt “újpesti hatosnak neyezj tek, ha nagyváradi gazdaságpolitikusok gyarapították is | vele a nemzeti vagyont. Másrészt súgtak-búgtak a vallató I módszerek embertelenségéről is. Ugyan beszéltek hangosan is: a városi közgyűlésen. Jegyzőkönyvbe is vették a Tisza-parti rozzant vár körül lakó városatyák fölzúdulását, hogy se éjjelük, se nappaluk a várból kihallatszó vérfagyasztó ordítások miatt. Az öreg várnagy maga tett bizalmas jelentést Dáni főispánnak, hogy mikor a rabok alsóruhái mosásba kerülnek, először az aludt vért tördösik le róluk nagy darabokban. Mi volt mindebben az igazság, mi se, abban ma már ! nem lehetett igazságot tenni, hiszen azon frissében se lehetett. Az öt öl magas bástyafalakkal körülvett régi várj ban akkor se lakhatott több titok, mikor Hóbiárt basa ural. kodott benne, akinek dicső emlékezetét városunkban háromszáz év óta őrzi egy utcanév. (Ugyan nem basa volt, csak bég, de már mink csak basának emlegetjük, mert ezzel is nagyobb a tekintélyünk. De jeles úriember volt ez a bégbasa, mártírhalált szenvedett az igaz hitért, lehet is, hogy a török testvérnél a szentek közé van matrikulálva. Papucssarokkal verték agyon a villájában azok a szegedi menyecskék, akiket odahordatott, hogy a Korán értelmében megtanítsa őket a teremtés szépségeire.) A mogorva épületek, amelyek közt fejetlen barátok, söprűn lovagoló boszorkányok és egyéb nagytekintélyű kísértetek suhogtak, ha a Tiszáról fújt a szél, magukban is nagyon hatásosan nehezedtek a befogott betyárok Ielkiis meretére. S Rádayék nagyon értettek a hatás fokozásához Három év alatt körülbelül kétezer embert faggattak ki a várban, s mikor azokat szakaszonként megsétáltatták az udvaron, vászonálarcot kellett nekik viselni, hogy egyik se tudja a másikról, kicsoda. Apa és fiú hónapokon keresztül mindennap találkozhattak egymással, sejtelme nélkül an nak, hogy a másikuk is a Laucsik agyonsózott halát eszi A fegyőrök csupa megbízható régi emberek voltak, s megFÁJÓ EMLÉKEK A Szent Korona kiadása ellen folytatott harc egyik csatája nem itt Clevelandban, nem is Washingtonban, hanem Columbusban, Ohio állam fővárosában zajlott le, ahol Donald E. Lukens állami szenátor az ohiói törvényhozáshoz benyújtott határozattal igyekezett megakadályozni a Szent Korona kommunista kézre juttatását. Lukens szenátor többek között a magyarsággal szembeni politikai inzultusnak bélyegezte a korona kiadását, mely súlyos csapást mérne Amerika szabadságot védő hírnevére. Sajnos Donald Lukens szenátor nemes törekvése ' X* nem hozott eredményt, de mi magyarok tartozunk a fiatal és energikus politikusnak annyival, hogy nyilvánosan elismerjük és megköszönjük a mi ügyünkben kifejtett fáradozásait. Mint hírlik, a nagy jövő előtt álló magyarbarát tör- ^ vényhozó a state auditori állásra pályázik és a következő választáson jelöltetni óhajtja magát. Esélyei kiválóak, mert a statisztika adatai szerint eddigi munkájával nagy népsze rűségre tett szert egész Ohio állam területén. Talán egy kissé fájó visszaemlékezni elbukott bar- ** cunkra, de vigaszul szolgálhat az, hogy küzdelmünk során barátokat is szereztünk. Dr. Szentmiklósy Éles Géza A ROMÁN "VÁLASZTÁSOK" ~ EREDMÉNYE November 20- án által ános választások voltak Romániában. 56.860 választókörzetben adták le a polgárok szavazataikat 2.342 municípiumi, 394 bukaresti mumcípiumi, 4.619 városi és 49.505 községi néptanács képviselőire. (A 107.239 jelöltet természetesen a Román Kommunista Párt állította.) Megválasztottak 52.855 képviselőt, akiknek 90.09 százaléka román, 7.38 százaléka magyar, 1.57 százaléka német, 0.96 százaléka más nemzetiségű. A képviselők 34.63 százaléka nő. A választók száma a névjegyzékek szerint 16,002.228 volt. A leadott szavazatok minden kategóriában meghaladták a 99 százalékot. (Ez is tipikus a kommunista választásoknál.) A Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának közleménye a következő hangzatos frázissal zárul: Az Államtanács megállapítja, hogy áz 1977 november 20-i választások ismételten és ékesszólóan tanúsítják, hogy a dolgozók bizalommal követik a Román Kommunista Pártot és a párt főtitkára, a köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs által következetesen folytatott bel- és külpolitikát. ROMÁNiA KÖZGAZDASÁGA A román kommunista párt nemzeti konferenciáján, december 7-én Ceausescu elnök négy órás beszédében további nyolc évi takarékosságot és nélkülözést követelt az iparosítás érdekében. A fogyasztóknak még soká kell várni az életszínvonal javulására. A beszéd, amit a 3000 delegátus tetszésnyilvánítása és tapsa 40-szer szakított félbe, meglepő nyíltsággal tárta fel Románia nehézségeit: a 10% esést a gabonatermésben, a befektetések hiányosságait, a rendfenntartás nehézségeit, és fokozottabb belső ellenőrzés szükségességét. Megemltette, hogy keményebb rendőrségi |§ eljárásra van szükség az amneszt:a által néhány hónapja szabadlábra helyeziett kb. 30.000 bűnözővel szemben. Azt ' is említette, hogy az ezévben megszüntetett hivatalos cenzúrát az öncenzúrának kell fokozottabban helyettesítenie, aminek érdekében több munkásnak kell a szerkesztőségek be és kulturális intézményekbe kerülnie, ami az ellenőrzést hatásosabbá teszi. Míg bevallotta, hogy a befektetések az ötéves terv (1976-180) első két évében 3 billió dollárral maradtad el az előirányzottól, ugyanakkor még magasabb teljesítmény tervét terjesztette elő a következő évekre. Azt reméli, hogy az ország 40 megyéje, amelyek közül egyesek Európa lepszegényebhjei közé tartoznak, 1980-ban megyénként 2 b’IIió dollár értékű ipari terméket állítanak elő. Az azután következő ötéves tervben további 55-60% emelbedóst irányoznak elő úgy, hogy az ipar a nemzeti jövedelem 70%-át adja. A mezőgazdáktól is nagyobb erőfeszítést követelt. A é « tavalyi 20 millió tonna helyett ugyanis ezévben c$ak 18 millió tonna termett. 1980-ra, mondta Ceausescu, egy harmaddal több termést kell elérni, ami a nagyobb mérvű ön-i tűzés eredménye lesz. A munkaidőt a következő években heti 48 óráról 44 ^« ■ órára ígérte leszállítani és az alapfizetéseket 30%-kaI emelj ni. Ez azonban tulajdonképpen nem megfelelő válasz a i munkások panaszára. Az, hogy jobb minőségi és nagyobb mennyiségű termést követel, arra utal, hogy ha a munkások j jobb életszínvonalat akarnak, maguk gondoskodjanak erről, de ne az ipar terhére. (E. T.) ~ TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folvamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben <■ 1 befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van, és kb. húsvétra az is megjelenik. A múlt- * ban felajánlott előfizetési kedvezmény tehát módosul. A két kötet ára a megjelenés után 25 dollár lesz, Aki március 31-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett 10 dollárt fizet ' csak. Ha szükséges az első kötet, azt már a rendes áron kaphatja, 12.50-ért. Megrendelem Formay Cecil: Bujdosó Könyvét. Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt. Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:........................................................................................................ Utca, házszám: ............................................ . . ............................. Város: ............................................................................................... Állam:............................................................Zip Cede................
